Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-08 / 233. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 8. Kultúra 7 DVD-piacra került Jirí Menzel csaknem negyven éve forgatott filmje, az Aki aranyat keres Hódító út előtt a Ficsúrok Legismertebb, a világ legrangosabb fesztiváljain díjazott filmjei után az „emberarcú szocializmus” időszakának egyik „mintadarabja”, az 1974-ben bemutatott Aki aranyat keres jelent meg most DVD-n Jirí Menzel alkotói sorozatából. SZABÓ G. LÁSZLÓ Magyarországon a maga idejében nem is forgalmazták a filmet, ha írtak róla, akkor Ficsúrok a sárban címmel emlegették. „Megrendelésre készült’ - állították a bennfentesek. Tény és való: a barrandovi filmgyár elöljárói adták házi feladatul az akkor már Oscar- díjas rendezőnek, hogy ezzel majd javíthat a renoméján, hiszen öt évvel korábban forgatott (és majd csak 1990-ben bemutatott) filmje, a Pacsirták cémaszálon hősei - a roncsvas- telepre kényszerült értelmiségiek - egyáltalán nem dicsőítették az őket büntető „emberarcú” rendszert. Ha Jirí Menzel visszautasítja a felkínált lehetőséget, hogy filmre vigye Vojtech Mešťan és Rudolf Ráž forgatókönyvét „a szocialista munka ifjú hőséről” - aki katonai szolgálata letöltése után családot szeretne alapítani, ezért jó kereseti forrást találva teherszállító kocsi sofőrjeként helyezkedik el egy épülő vízi erőműnél -, ki tudja, hány évig nem rendezhetett volna. Ez volt tehát az ára annak, hogy két év múlva elkészülhessen a Magány az erdőszélen, majd a Mesés férfiak kurb- lival, a Sörgyári capriccio és a többi, immár legendás Men- zel-film. Hangosan persze senki nem mondta ki, hogy nem állhat kamera mögé, ha visszaadja a Ficsúrok forgatókönyvét, az akkor harminchat éves rendező azonban tisztán látta: saJan Hrušínský, a film főszerepében (Képarchívum) rokba szorították. Fogta hát az anyagot, és ahol csak lehetett, javított rajta (átírta!), sőt még Zdenék Svérák segítségét, szakmai tudását is igénybe vette. Ez volt az első közös munkájuk, ezt követte később a Magány az erdőszélen és Az én kis falum. Az Aki aranyat keres (Kdo hledá zlaté dno) azonban mégiscsak kilóg a Menzel-fil- mek sorából. A történet ifjú hőse, aki bár kitanult órajavító, de hogy kedvese szüleinek bizonyítsa: nem retten meg a keményebb, férfiasabb kihívásoktól sem, egy országos hírű építkezésen vállal munkát. A hazai ítészek természetesen tetszéssel fogadták a filmet, és a nézettsége is nagy volt, a külföldi kritikusok azonban értetlenül álltak a dolgok felett. Menzel rezignált, eladta magát - írták, mivel nem láttak, vagy nem akartak a történések mögé látni. ,A gyenge forgatókönyv ellenére, úgy érzem, tisztességes munkát végeztem - nyüatkozta évekkel később a rendező. - Végül is örülök, hogy belementem. Mindenféle frázisok és moralizálás nélkül megmutathattam, müyen rendes, becsületes emberek dolgoznak ilyen helyeken.” A most megjelent DVD borítóján van azonban egy hiba. Ezért szólalt meg a minap a film rendezője, hogy az esetleges támadásoktól „megvédje” Zdenék Svérákot, akit az alkotás egyik forgatókönyvírójaként tüntet fel a kiadó. Bár Jirí Menzel teljes egészében vállalja a filmet, és nem is tagadta meg soha, úgy gondolja: ha mai szemmel nézve sokan ezt tartják a leggyengébb munkájának, akkor senki se higgye, hogy ennek Svérák is komoly részese. Ugyanis nem. „Zdenék Svérák az én kérésemre csiszolt a dialógokon, ezzel lehelve igazi életet a történetbe és a figurákba. Bár igazságtalanul még ma is sokan azzal vádolnak, hogy a Fi- csúrokkal én is toltam a régi rendszer szekerét, akkor legalább Svérák urat hagyják ki ebből, akinek az irodalmi forgatókönyvhöz semmi köze nem volt, csupán életszerűvé tette az anyag bizonyos pontjait. Egyébként pedig örülök, hogy a filmet ismét láthatják a nézők, és majd a környező országokban is megnézhetik, ahol esetleg eddig csak hírből ismerték. Döntse el mindenki maga, milyen mértékben azonosultam a normalizációs évek elvárásaival. Nem mentegetőzésképp mondom: kollégáimmal egyetemben nekem is bizonyítanom kellett »a munkásosztály iránti pozitív viszonyomat«, ami egyáltalán nem okozott gondot számomra. Azokat, akik teljes szívvel, odaadással végzik a munkájukat, mindig is tiszteltem. A filmet végül is azzal a céllal készítettem el, hogy elmondhassam: a rendes emberek mellett bármilyen rendszerben kiállók, az élősködőket pedig mindig elítélem.” A film nemsokára a magyar DVD-piacon is megjelenik. Várhatóan igazi csemege lesz azok számára, akik még nem látták. Jirí Menzel azt üzeni nekik: „Lehet, hogy valóban ez a leggyengébb filmem, én akkor is szeretem.” A vámpírsorozat kedvelői kezdhetik a visszaszámlálást, novemberben megérkezik az új epizód, az Alkonyat - Hajnalhasadás l. rész. Bill Condon rendezésében régi kedvenceinkkel találkozhatunk: a Bellát alakító Kristen Stewarttal, az Edwardot megformáló Robert Pattinsonnal (képünkön), s természetesen a Jacobot játszó Taylor Lautner sem hiányzik majd a sztoriból. (Fotó: Bontonfilm) Eastwood újra kamera előtt Los Angeles. Újra kamera elé állhat Clint Eastwood, aki Gran Torino című filmje után még úgy fogalmazott, hogy színészként nem forgat többet. Nem kizárt, hogy a 81 éves színész-rendező most mégis meggondolja magát - írta a The Hollywood Reporter, amely úgy tudja, hogy Eastwood a Trouble With the Curve című baseball- drámában vállalna főszerepet. Az alkotás producere, Robert Lorenz először rendezőnek akarta felkérni a művészt. East- wood és Lorenz nemrég fejezte be a J. Edgar című alkotást, amelyben Leonardo DiCaprio alakítja az FBI híres főnökét, J. Edgar Hoovert. (MTI) RÖVIDEN Filmbemutatók az NFG-ben Dunaszerdahely. Két diákfilmet vetítenek alkotóik részvételével ma a dunaszerdahelyi NFG klubban. A pozsonyi egyetemisták rövidfilmjeinek érdekessége, hogy színészhallgatók rendezték. A Történet (Príbeh) című kisjátékfilm 2010-ben készült, rendezője Roman Gregorička. Az Amolyan hétköznapi függőségek (Také obyčajné závislosti) című alkotásban különféle függőségekről van szó. Az elgondolkodtató történet női főszereplője a dunaszerdahelyi Tarr Csilla, aki szintén részt vesz a vetítésen és az azt követő beszélgetésen. Az első vetítés 20.30-kor kezdődik; a belépés díjtalan, (ú) A német guantánamói fogoly filmen Potsdam. Film készül a kubai amerikai támaszponton, Gu- antánamón őrzött német fogolyról. A Fünf Jahre (Öt év) című alkotás forgatása már megkezdődött, várhatóan december közepéig tart Brémában, Potsdamban - a Babelsberg stúdióban - és Berlinben. A rendező Stefan Schalter. A film a brémai török Murat Kurnaz könyvén alapul, akit nem sokkal az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért terrormerénylet után tartóztattak le Pakisztánban. Több évet töltött Guantá- namón. Az egykori fogoly tanácsadóként közreműködött a forgatókönyv írásánál, a film azonban fiktív elemeket is tartalmaz. A bemutatót 2012-re tervezik. Guantánamón őrzött foglyokról korábban is készült film; Michael Winterbottom és Mat Whitecross angol színekben forgatta Guantanamo című dokumentumfilmjét négy muszlint fiatalról. (MTJ,ú) TOLLVONÁS Könyvek KULCSÁR FERENC Hamvas Béla mondja, hogy azok az univerzális személyek, akik az életet a lét számára a szakrális szó birtokában megnyitni voltak képesek, Platónnál letűntek a történelem színpadáról, s helyüket a Könyv foglalta el. Ettől kezdve a lét teljességét hordozó teremtő szó az ember helyett a Könyvben vált értelemmé, szellemmé, törvénnyé és ítéletté: a szakrális és univerzális lét jelképévé, minden létező princípiumává - ő, a Könyv tett a kormányzó, a gondolkodó, a próféta, a szent, a pap, a tanító, az orvos. Ezt erősíti meg Márai Sándor is, aki szerint honfoglaló őseink nem hazát, hanem legelőt kerestek, s a költőknek, íróknak hála, a Könyvek voltak azok, akik a legelőből hazát csináltak. A magyar írók mindig tudták, hogy a szlávok és a germánok között egyetlen igazi hazájuk van csak: a könyvekbe menekített magyar nyelv. „Minden más, minden időben ködös volt, imbolygó, változó: a határok, a népesség. A nyelv megmaradt, mint a gyémánt. És mindig újra keltett köszörülni, hogy szikrát vessen” - mondja Márai. A Szó, a Könyv hiányában értelmetlen maradt volna minden a magyar számára, és értelmeden maradt volna ő is a világ számára: „a szeltem dadogó nomádja, állatias csavargó” maradt volna. A magyar írók szerencsére mindig tudták, hogy a nemzet az Irodalommal kezdődik. Ezért minden korban, sürgősen, írniuk keltett: írniuk és olvasniuk és világirodaimat fordítaniuk. „Ezért írt a »bajuszos« Berzsenyi, a meghatóan Don Quijote- szerű Kazinczy, az »álruhás« forradalmár, Arany.” Vagy a pipázó, hasas és bájos Heltai Jenő. Vagy a légszomjasan sípoló-hörgő, lázas-zseniális Babits. Vagy „a világirodalom úri társaságába besurranó frakkos zsebtolvaj, Kosztolányi, hogy olvasás közben folyton elcsenjen valamit a magyar nyelv számára”. És ezért írt a roncsolt szívű, öröklétű Ady Endre, a Rendet jajongva vigyázó József Attila s a nemzet(ek) szabadságát „őrjöngve” akaró Petőfi. Vagy a hazájának rendü- letien híve, Vörösmarty Mihály, a kínokkal átfúrt, buj- dokló, istenfélő Balassi és a vérszopó gazság láttán könnyeket hullató Kölcsey. Igen, nagy íróink számára „az Irodalom még egyszerre volt játék és liturgia, összeesküvés és mesterség, eleusi- si szertartás és cinkos vérszerződés”. A különös csak az, hogy a nemzetnek eme megteremtői, ezek a „próféták, szentek, papok, tanítók és orvosok” kivétel nélkül szegények maradtak: így, amikor írtak, nemcsak a nemzetet mentették, hanem saját magukat is, feleségüket, családjukat, hogy tegyen - mint az imában - mindennapi kenyerük. Mindez - tudniillik az, ahogyan a magyar írók megélhetési gondjaikat leplezték- óriási ön- és világcsalás volt, hiszen köztudottan Magyarországon senki sem törődött - ma sem törődik - azzal, miből él egy író. Minderre rezignáltan csak ennyit mondhatunk: ez a magyar írók osztályrésze. Márpedig „siratni kár, ami végzet”, mondja Thészeusz.
