Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-08 / 233. szám, szombat
8 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 8. www.ujszo.com Balogh Csaba pozsonyi nagykövet úgy véli, az a legfontosabb, hogy tiszteletben tartsuk a másik nemzet saját történelméről alkotott képét Felkészítették, hogy rázós évek következhetnek litációt célzó magyar igyekezet legitim. Az Esterházy-polémia semmi ahhoz képest, ami az elkövetkező hetekben várható, amikor Budapesten a választójog kiteijesztéséről fog szavazni az Országgyűlés. Felkészítették önt Pesten arra, hogy itt rázós évek következhetnek? Egyértelműen igen. Egyébként a választójogi törvény módosítását egy borzasztóan egyszerű kérdésnek tekintem: Magyarország olyan irányba fogja módosítani a választójogi törvényét, amilyen irányba Szlovákia már régen megtette. Nem látok itt olyan racionális jogi, politikai vagy egyéb érvet, amivel a szlovák partnereink ezt nehezményezhetik. Beszélt már erről szlovák partnereivel? Egyelőre még nem került szóba. Nyilván várják a parlament döntését. De ezen az önök által hivatkozott sajtótájékoztatón egyértelműen jeleztem, és ezt a magyar parlamenti képviselők többsége is jelezte, hogy igen, olyan irányba fogja módosítani a parlament a törvényt, hogy a nem rezidens állampolgárok is rendelkeznek szavazati joggal. Hogy milyennel, azt nem lehet tudni. Említette, hogy az összes szlovákiai párt képviselőivel találkozni szeretne. Ez igaz az SNS-re is? Meg fogom gondolni, hogy milyen formában tartjuk a kapcsolatot. Legalábbis a parlamenti keretek között. Ab ovo nem zárom ki, hogy beszéljünk és kommunikáljunk. Mondjuk a pártelnök velem kapcsolatos első nyilatkozata nem éppen a párbeszédre való törekvés jele. A szlovákiai magyarok politikai képviseletének esetében sokan állították, hogy a korábbi egypártrendszer volt, úgymond, az ideális állapot, viszont a többi határon túli régióban is van választási lehetősége a magyar választóknak. Hogy látja a következő években ezeket az esélyeket? A szlovákiai helyzet alapvetően különbözik az erdélyi és vajdasági szituációtól, mert egyelőre a többi határon túli közösség nem döntött úgy, hogy az etnikai magyar párt mellett vegyes pártokat is létrehoz. A Híd ebből a szempontból első fecske, egy különleges helyzet. Ha megnézzük a tényeket, akkor nyilvánvaló, hogy a pártszakadás a szlovákiai magyar érdekképviselet szempontjából nem hozott eredményeket. A magyar képviselők száma a parlamentben csökkent, az MKP- ra leadott nagy mennyiségű szavazat kvázi veszendőbe ment, tehát az egyszerű parlamenti matematika azt mondatja velem, hogy a fokozatosan csökkenő felvidéki magyar közösség számára egy közös megjelenés valószínűleg hatékonyabb. Mi az alapvető különbség a magyar-román és a magyarszlovák kapcsolatok között? Korábban a magyar-román és a magyar-szerb kapcsolatok voltak a „zűrösebbek”, az utóbbi időben ezt a szlovák kapcsolatok váltották fel. Miért? Szlovákia esetében nehezen tudom megítélni. Ami Romániát illeti, azt látom, hogy a román politika magabiztosabbá vált, és ez paradox módon a magyar-román kapcsolatoknak jót tett. Kevesebb a félelem, nem emlegetik már a revi- zionizmus vádját annyira. A NATO- és EU-s tagság a román politikát egy kicsit megnyugtatta, a magyar kérdés már nem az első számú kül- és belpolitikai téma. Egy nagyon fontos aspektus, most sem értünk egyet mindenben, de mintha egy kicsit nyugodtabbak lennének, s egy kicsit relaxáltab- ban kezelnék a kérdéseket. így jobban lehet a kölcsönös érdekekre és kompromisszumokra alapozni. A magyar-szlovák vitáink egyik problémája az, hogy ez egy kicsit olyan, mint amikor a családon belül szoktunk vitatkozni. Kevés a racionális érv, tele van érzelmekkel és irracionális elemekkel, s ezért néha olybá tűnik, mintha süketek párbeszéde folyna. Vitatkozunk, s mindenki mondja a magáét. Ez a „recept” a szlovákmagyar kapcsolatokra is? Az kellene, hogy Szlovákia magabiztosabb legyen? Ha szlovák részről megszűnne ez a fenyegetettségérzés, ami legalábbis egyes politikusok megnyilvánulásaiban tetten érhető, és elképzelhető, hogy ennek vannak társadalmi gyökerei is, akkor talán könnyebben találnánk kompromisszumokat. Nyilván egy magában bízó, identitását felépítettnek és egységesnek tekintő társadalom meg politika könnyebben tud kompromisszumokat kötni és köny- nyebben tesz engedményeket bizonyos esetekben. Hét évig dolgoztam Romániában, és azt tapasztaltam, hogy a NATO- és az EU-tagság a román politikát megnyugtatta, lekerült a napirendről a magyar kérdés, és a revizionizmus vádja. Ha letelik a megbízatási időszaka, mi lesz az, ami miatt azt mondja, igen, sikeres voltam. Milyen személyes ambíció dolgozik önben? A magyar-szlovák kapcsolatok bonyolultabbak annál, minthogy ilyen rövid távra, mint négy év, bármilyen konkrét célt ki lehessen tűzni. Ha sikerül azt elérni, hogy a két ország és társadalom közötti kommunikációs csatornák bővüljenek, akkor elégedett lehetek. Kommunikációs csatornák alatt fizikai és nem fizikai csatornákat is értek. Azt, hogy a nagypolitikai kérdésekben négy év alatt milyen változások fognak bekövetkezni, a nagy- követség tevékenysége viszonylag kevésbé befolyásolja. A szlovák-magyar viszony jelenleg egyértelműen a legkomplikáltabb a Kárpát-medencében. Balogh Csaba nemrég kinevezett pozsonyi nagykövetet ennek a viszonynak a lehetséges okairól, továbbá a közös célokról és lehetőségekről kérdeztük. VERES ISTVÁN MÓZES SZABOLCS Kötik valamilyen szálak Szlovákiához? Nem, nincs semmilyen kötődésem. Egy rétközi faluból származom, Záhonytól tizen- egy-néhány kilométerre születtem. Édesanyám tanítónő volt, édesapám vasutas. Debrecenbe jártam a Fazekas Mihály Gimnáziumba, ahol matematika tagozaton tanultam. Utána Moszkvába kerültem a Nemzetközi Kapcsolatok Állami Intézetébe, miként a nyolcvanas években a kezdő diplomaták nagy része. A nagyköveti megbízatás megtalálta önt, vagy korábban ennek megfelelően pozícionálta magát? Karrierdiplomata vagyok, 1992 óta dolgozom a Külügyminisztériumban. Ezt a szakmát, azt hiszem mindenki azzal az ambícióval kezdi, hogy egyszer majd nagykövet szeretne lenni, és ezzel én is így voltam. Szakmai és egyéb szempontból a karrierem viszonylag egyenesen ívelt idáig. Végigjártam az összes fokozatot, voltam segédattasé, protokollfelelős, politikai munkatárs. Legutóbb a szófiai magyar nagykövetségen első beosztott voltam, most pedig a miniszter úr felkért a pozsonyi magyar nagykövetség vezetésére. Bemutatkozó sajtótájékoztatóján az MKP székházában meglehetősen markáns véleményt fogalmazott meg a szlovák politikáról. Nem emlékszem, hogy a szlovák politikai életet kommentáltam volna, a felvidéki magyarsággal kapcsolatban ismertettem az álláspontunkat, továbbá hogy mit gondolunk az MKP-ról és a Hídról. Ha kicsit szókimondóbb voltam, az azért lehetett, mert vannak olyan közös ügyeink, amelyeket a szlovák politikai elit nem igazán szeret emlegetni. Igenis beszélni kell a választójogról, a jogegyenlőségről és az autonómiáról is. Éppen előtte voltam Ivan Gašparovič elnök úrnál, és megegyeztünk abban, hogy a viták megoldásának egyetlen módja, ha a vitás kérdéseket nyíltan az asztalra tesszük. Ennek a felszólításnak szeretnék megfelelni. Tehát szókimondó nagykövet szeretne lenni. Nem az a célom, hogy ilyen vagy olyan nagykövet legyek, de nyilván egy szomszédos országban, mint Szlovákia, az „Fontos lenne, hogy a szlovákok és a magyarok jobban megismerjék egymást" (Somogyi Tibor felvétele) KI IS AZ UJ NAGYKÖVET? Balogh Csaba a jogtudományok doktora, felsőfokú tanulmányait Moszkvában, Budapesten és Pécsett végezte. Oroszul, románul, franciául és angolul beszél. Nős, négy gyermek édesapja. A pozsonyi nagykövetség élén Heizer Antalt váltotta, aki 2006-tól volt nagykövet, (ú) embernek nemcsak a klasszikus diplomáciai feladatoknak kell megfelelni, hanem kommunikálni kell a közvéleménnyel és a társadalommal is. És bizony vannak helyzetek, amikor a dolgokat a nevükön kell nevezni. Az előbb említett sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a szlovákiai magyarság helyzetét akkor tekinthetjük majd rendezettnek, ha a szlovák parlament nem érez újra és újra késztetést, hogy mindegyik ülésén a magyar témákkal foglalkozzon. Ezt a véleményemet fenntartom. a szlovákokról, de ugyanez a helyzet a másik oldalon is, úgy tűnik, a szlovák társadalomban nincs valós kép a magyar emberekről. Ezen a téren nagyon sok tennivaló van. Ez az az út, amely segíthet legyőzni azokat az irracionális félelmeket, amelyek a szlovák politikusok egy részét is jellemzik. is mutatja, hogy ez az embereket igenis érdekli, van róla véleményük, és ez a vélemény közel sem olyan homogén, mint azt Pozsonyban vagy éppen Budapesten hiszik. A közös múlt, a történelmi sérelmek emlegetése általában feszültség forrása a szlovák politikában. Nem kellene ezeket a témákat inkább mellőzni? A történelem nem objektív dolog. A múlt részletes elemzése pedig a történészek dolga, nem a politikusoké. Az a legfontosabb, hogy tiszteletben tartsuk a másik nemzet saját történelméről alkotott képét. Esterházy Jánossal kapcsolatban például nem azt szeretnénk, hogy a szlovákok őt nemzeti hősként tiszteljék, hanem hogy elismerjék, a rehabiHogyan lehetne őket erre rásegíteni? Nagyon fontos lenne, ha jobban megismernénk egymást. Itt a sajtónak és az értelmiségnek nagy feladata van. Már felkészülésem alatt is szembesültem azzal, hogy az a kilencven év, amelyet a szlovák és a magyar nemzet nagy része külön államban töltött, nagyon lerontotta az egymásról alkotott képet. Magyarországon nagyon keveset tudnak Szlovákiáról és Mit tehet ezekben az ügyekben a nagykövetség? Ahhoz hozzá tudunk járulni, hogy nyíltak legyünk, szókimondók legyünk, és ha kell, vitát gerjesszünk. Szándékomban áll, hogy nemcsak a magyarok által lakott területeket jáijam viszonylag gyakran, hanem eljussak például Zsolnára vagy Turócszentmártonba is. Lehet, hogy a szókimondás miatt valakik megsértődnek, de például az Esterházy János-ügy
