Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-30 / 226. szám, péntek

8 Kultúra UJSZO 2011. SZEPTEMBER 30. www.ujszo.com Népzene, könyvbemutató, kiállítás, könyvvásár Új könyvkiadó a piacon ÚJ SZÓ-ELŐZETES Miklósi Péter szerint megszállottság is kell ahhoz, hogy sikeres legyen ez a fajta műsortípus Az élő műsor varázsa Dunaszerdahely. A Bacsák utcai Csemadok Ház nagyter­mében tartja hivatalos bemu­tatkozó estjét ma 18 órától a Historium Kiadó. A „székiroda­lom” megteremtője, Bíró Sza­bolcs által jegyzett kezdemé­nyezés irodalmi és hagyomá­nyos értelemben vett cseme­géket egyaránt tartogat. Mint megtudtuk, a legfiata­labb szlovákiai magyar kiadó és rendezvényszervező iroda a történelmi témák mellett elkö­telezett szerzők felkutatását tűzte zászlajára. Első számú fel­fedezettjének számít a tatár- szentgyörgyi Urbánszki László, aki ma este frissen megjelent, Odakint a pusztában című elbe­széléskötetét dedikálja. A könyv fülszövege szerint egy meglehetősen atipikus közép­kort fest elénk. Hiányoznak a fényes páncélok, a daliás vité­zek, a pátosz és bármiféle hero- izmus. Ehelyett inkább az em­berről ír, aki nem tévedhetet­len, aki elköveti a maga hibáit. A Gyeplős Zenekar koncert­jével induló est során kerül sor Bíró Szabolcs Sub Rosa című regényének bemutatására is, a szerzőkkel Nagy Erika beszél­get. A könyvbemutatókat akci­ós könyvvásár követi, és a részt­vevők megtekinthetik Huszár Kata üvegfestő és Urbánszki László faműves közös kiállítását is. A várható „kultúrfröccsöt” kiegészítendő, a helyszínen pa­raszti ételeket, italokat szolgál­nak fel. A rendezvényre, mely­nek társszervezője a Csemadok Művelődési Intézete, a belépés ingyenes, (la) A Pátria Rádióban szom­batonkéntjelentkező Délidőben unikum a szlovákiai magyar rádió­zás történetében. Nincs még egy hetente jelent­kező élő beszélgető­műsor, amely megélt volna 400 adást. A hol­napijubileum alkalmá­ból faggattuk Miklósi Pé­ter publicistát. JUHÁSZ KATALIN A történet 2004 februárjá­ban kezdődött... Akkor Papp Sándor volt a főszerkesztő, vele találtuk ki ezt a műsortípust, amelyben a hallgatóknak is lehetőségük van kérdést feltenni, részt ven­ni a vendéggel folyó beszélge­tésben. Vagy egy akutális köz­életi témához keresek vendé­get, vagy a beszélgetőtárs ér­dekes valamilyen szempont­ból. Egy dologhoz ragaszko­dom: nem hívok meg úgyneve­zett celebeket. Olyan beszélge­tőtársakat keresek, aki már le­tettek valamit az asztalra. Gondolom, eleinte bátorta­lanabbak voltak a hallgatók. Nem, rögtön az első adások­ban éltek a lehetőséggel. Ké­sőbb állandósult a rendszeres betelefonálok köre, ami persze nem jelenti azt, hogy mások nem szólalnak meg. A problé­ma ott van, amikor a hallgató „öngerjesztő módon” lendület­be jön. Ilyenkor viszont igyek­szem a helyzet magaslatán lenni, és kézben tartani a be­szélgetést. Észrevettem, hogy vannak „notórius betelefonálok”, akik a témától függetlenül mondják a magukét. Igen, az ilyesmit nem lehet kiszűrni egy élő műsorban. Ez valahol magát a hallgatót is minősíti, ilyenkor a műsor­vezetőn, illetve a vendégen múlik, hogyan tudjuk kezelni a kialakult helyzetet. Nyilván csak akkor szükséges „kikap­csolni” a hallgatót, amikor a témától merőben eltérő dol­gokról kezd el beszélni. A négyszáz műsor négy­száz riportalanyt jelent, vagy vannak visszatérő vendégek? Persze, vannak, akik több­ször is szerepeltek a műsorban, hiszen a szlovákiai magyar közéletben nincs ennyi „mikro­fonképes”, érdekes személy. Egy-egy adott témához vissza­hívok szakértőket, a hétközna­pok és a politika sodrása is azt kívánja, hogy az ember rákér­dezzen: most is azt gondolja-e az ülető, amit 2005-ben mon­dott, illetve mi a véleménye egy kialakult helyzetről. Magyarországi vendégek is megfordultak a stúdióban, vagy kizárólag hazai riport­alanyok érdeklik önt? Voltak, de nem túl sokan. Például olyan témákban, ame­lyekhez nem találtam Szlová­kiában megfelelő szinten „mikrofonképes”, azaz folyé­konyan és árnyaltan fogalmazó szakembert. Például amikor kórboncnokot kerestem, mert kíváncsi voltam, miért választ­ja valaki ezt a hivatást. Ekkor a győri egyetemi kórház szak­embere jött el a stúdióba. Előfordult, hogy műsor közben derült ki az illetőről, hogy mégsem annyira „mik­rofonképes”, mint gondolta, és önnek kellett megfogal­maznia, mit is szeretne mon­dani a riportalany? Igen, adódnak ilyen esetek, de, ahogy mondani szoktuk, ez az élő műsor varázsa. Talán nem is a vendég kifejező- késszégével volt baj, hanem szokatlan volt számára az élő adás közege, a rádióstúdió, lyenkor a műsorvezetőn múlik, hogy tudja-e oldani a helyzetet. Ha ez sikerül, általában perce­ken belül oldódik a hangulat. A beszélgetések helyszíne minden esetben a Pátria Rá­dió pozsonyi stúdiója. Ez a tény földrajzi szempontból megnehezíti az ön dolgát, hi­szen, kevesebb a kassai, ki- rályhelmeci vendég... Ezúton szeretném megkö­szönni valamennyi nem pozso­nyi vendégemnek, hogy vették a fáradságot és felutaztak a fő­városba, csak azért, hogy a műsor élő lehessen. Ezeket a beszélgetéseket kicsit alapo­sabban kell megszerveznem, időpontot kell egyeztetnem az illetővel, illetve meg kell vár­nom, amíg egyéb ügyei Po­zsonyba szólítják őt, és be tud jönni a rádióba. Ez a fajta munka folyama­tos odafigyelést igényel, azaz állandóan követnie kell a közélet eseményeit. Igen, ez az újságíríói szakma lényege. Részemről ez egyfajta megszállottság. Nagyon élve­zem a dolgot, annál is inkább, mivel én magam is rengeteget tanultam ez alatt a hét év alatt a beszélgetőpartnereknek kö­szönhetően, illetve felkészülés közben. Ki lesz a holnapi, négyszá­zadik műsor vendége? Richard Sulik házelnök. Ez a beszélgetés rendhagyó módon nem élőben zajlik, mivel Sulik úr nem tud bejönni délidőben a stúdióba. Az évek folyamán összesen ötször-hatszor fordult elő, hogy felvételről ment a műsor. De végül is azért jubile­umi adás, hogy szokatlan legyen... RÖVIDEN Búcsúzik a Zöld Pardon Budapest. Ma este Tankcsapda-koncerttel búcsúzik jelen­legi helyszínétől a Petőfi híd budai hídfőjénél található Zöld Pardon. A tizenhárom éve működő szórakozóhelyet a XI. ke­rületi önkormányzat a múlt héten bezárásra ítélte, azaz nem hatotta meg őket a hely megmaradásáért rendezett szimpá­tiakoncerten megjelent több tízezer ember, illetve az elmúlt hetekben összegyűjtött több mint 110 ezer aláírás. Az újbu­dai önkormányzat képviselő-testülete lakossági panaszokra hivatkozva nem hosszabbítja meg a Zöld Pardon október 31-én lejáró közterület-használati szerződését, (juk) Erik Truffaz nálunk fújja Pozsony. Igazi csemegét kapnak a jazzalapú kísérleti zene kedvelői holnap este. Pozsonyban lép fel kvartett­jével Erik Truffaz, az euró­pai jazz nagy innovátora, akinek zenéjét a tekintélyes JazzTimes magazin így jel­lemezte: „korunk intelligens és kompromisszummentes muzsikája, amelyet csak dús fantáziával rendelkező és bátor virtuózok játszhat­nak.” A Svájcban élő trom­bitaművészt a kritikusok az acid jazz Miles Davisének tartják. Helyszín az MMC klub, Karpatská 2. (juk) A jazzinnovátor (Képarchívum) Az érdeklődők bepillanthattak a Komáromi Jókai Színház kulisszái mögé, ahová hétköznapokon csak az ott dolgozóknak van bejárásuk Nézők pincében, padláson... VARGA EMESE Komárom. Nyilvános ku­lisszajárásra invitálva nézőit a Komáromi Jókai Színház. A nyílt napra nem először került sor. Gyereknap alkalmából a múlt évad végén már volt egy hasonló jellegű rendezvény, akkor elsősorban a gyermekné­zőkre fókuszált a színház. Most a felnőtteket, a lehetséges bér­letvásárlókat célozták meg. „A rendezvény célja a bér­letvásárlás fellendítése, a kí­nálatunk vonzóbbá tétele volt, valamint a színház kulisszatit­kainak, működésének egy má­sik oldaláról történő megmu­tatása, a színházcsinálásban részt vevő munkatársak mun­kájába való beavatás és a szín­ház közelebb vitele az em­berekhez” - magyarázta Sza­bó Helga, a szervezési osztály vezetője, a rendezvény koor­dinátora. Elsőként a Whisky esővízzel című zenés vígjáték próbájára ülhettek be az érdeklődők. Ez­után kezdődött a kulisszajárás. Folyamatosan érkeztek a né­zők - s a színház művészeinek vezetésével (Tóth Tibor, Var­sányi Mari, Bandor Éva, Olasz István, Bernáth Tamás) fo­lyamatosan indultak csopor­tok. A pincétől a padlásig tar­tott a kalandtúra - megnyíltak az öltözők, a varroda, az alag­sor, a színészklub... A színháznak az a része vált egy napra láthatóvá, ahova csak a „beavatottaknak” van belépésük hétköznapokon. A kulisszajárást kisebb megállók tarkították: a Fehér Szalonban szövegkönyvekből és műsor­füzetekből készült kiállítás, az előcsarnokban tárlat díszlet­makettekből, a volt dohány­zóban minibábszínház és „báb­simogató”. A színészklubban a készülő előadás énekpróbáját, az előcsarnokban pedig egy pár perces improvizációs játé­kot (Majorfalvi Bálint vezeté­sében) is láthattak az érdeklő­dők. Spiró György Prah című előadásával zárult a Komáro­mi Jókai Színház nyílt napja. „Elégedett vagyok, a ren­dezvényjói sikerült, nagyon jó hangulatban telt a nap, kö­szönhetően a szervezésben részt vevő kollégáknak és per­sze azoknak, akik aznap itt vol­tak, akár próbát nézni, akár a kulisszajáráson, az előadáson. ...és nézők a színpadon Nagyon örülök, hogy több mint 250-en kíváncsiak voltak a különböző programokra. Több mint 90 bérletet sikerült eladni, amit szintén sikerként könyvelünk el” - összegezte az történteket Szabó Helga, hoz­zátéve, hogy a színház a jövő­(Molnár Mónika felvétele ben is tervez hasonló jellegű rendezvényeket, mert szeret­né, ha közönsége sajátjának érezné a színházat. ,Én magam is rengeteget tanultam ez alatt a hét év alatt" (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents