Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-21 / 218. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 21. Vélemény És háttér 5 Az ellenőrzés nélküli, egypárti kormányzás által produkált törvények önkényesek Stabilitás és alkukényszer E sorok írásakor válto­zatlanul nem tudjuk, túl­éli-e a Radičová-kor- mány október 11-ét és az euróvédőfallal kapcsola­tos szavazást. RAVASZ ÁBEL Richard Sulik és az általa vezetett SaS makacsul kitart az intézkedés leszavazása mel­lett, miközben a maradék há­rom koalíciós partner állás­pontja ezzel ellenkező. Ráadá­sul miközben az SDKÚ, a KDH és Híd a kérdést egyre inkább a kormányzás jövőjének erő­próbájaként próbálják beállí­tani, az SaS elutasítja ezt az olvasatot és különösen azt, hogy az euróvédőfalat a mi­niszterelnökkel szembeni bi­zalmi szavazással kössék össze. Az is jelentős eltérés, hogy míg Sulik az intézkedés elfo­gadásának kérdését igyekszik binárisként bemutatni (vagy lesz védőfal, vagy nem), addig a többiek látnak mozgásteret az álláspontok közelítésére, egyebek között az euróvédőfa- lon keresztül adott kölcsönök nagyobb ellenőrizhetőségének biztosítása által. A sajtó előszeretettel hasz­nálja az események leírására a „kormányválság” kifejezést - bár ezt a szóhasználatot to­vábbgondolva, a Radičová- kormány a különböző ügyek és belső konfliktusok miatt gya­korlatilag megalakulása óta válságban van. Az eddigi aka­dályokat a négypárti koalíció­nak sikerült leküzdenie - ru­galmassággal, alkufolyamatok révén. A legnagyobb való­színűséggel ez az ügy sem ér véget másként. Ha mégis, az azt jelentené, hogy a pártok (vagy az egyik párt) rugalmat­lanná váltak - akkor viszont az euróvédőfaltól függetlenül sincs értelme a további közös kormányzásnak. Az elmúlt egy év szlovákiai eseményei ízelítőt adtak ab­ból, milyen a többpólusú, töb- bé-kevésbé egyenrangú felek közötti koalíciós kormányzás, ha működik. A folyamatos fe­szültség, az alkukényszer és az intenzív, nemegyszer nyilvá­nos vita átgondolt, patikamér­legen kiszámított törvényeket szül, egyfajta érési folyamat eredményeként. A kialkudott megoldások egyszerre több, gyakran egymással szinte el­lentétes érdeknek próbálnak megfelelni. Hogy a konszenzuális dön­tésnek müyen alternatívái vannak, azt 2011 orbáni Ma­gyarországa nagyon jól szem­lélteti. A gyakorlatilag ellenőr­zés nélküli, egypárti kormány­zás által produkált törvények önkényesek, nem alakulhat ki róluk társadalmi vita (maxi­mum utólag) és gyakran futószalagszerű sebességgel készülnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Fidesz által lét­rehozott minden törvény rossz - korántsem. De vélhetően jobb lenne a helyzet, ha a frak­ciónak legalább valakivel kompromisszumra kellene jut­nia, fékezve a pártelnök víziója által vezérelt kormányzást. Ahogy Robert Fico folyama­tosan a kormány impotenciá­jára célozgat, úgy Orbán Vik­tor is a hatékonyság címén tervezi csökkenteni a parla­ment létszámát, gyengítve an­nak arányosságát, célzottan kiszorítva a kisebb pártokat. A populista ígéret, mely szerint az egypárti kormányzás haté­konyabb, mint bármi más, azonban kétes alapokon nyug­szik. Együttműködni majdnem mindig nehezebb, mint magá­nyosan dolgozni. Azonban ép­pen a partnerek közti koope­ráció az az ellenőrző mecha­nizmus, amely esélyt ad a leg­nagyobb túlkapások elkerülé­sére. A döntéshozatal instabili­tása paradox módon gyakran épp a meghozott döntéseket teszi stabilabbá. A szerző a Publicus Slovens­ko vezető elemzője- Az oktatásügy jövőjét ennek a képletnek az alapján sem lehet kiszámítani! (Peter Gossányi rajza’ Erős központi döntések nélkül az unió nem lesz képes kezelni a bajokat, ahogy már most sem képes Minden elfolyik VERES ISTVÁN Panta rhei - minden folyik, ál­lapította meg időszámításunk előtt az 5. században Héraklei- tosz görög filozófus. Ha kortár­sunk lenne, a görög állami gépe­zet működésének láttán a „min­den elfolyik” lenne az aktuális szállóige. Aki már járt Görögor­szágban, annak talán feltűnt, hogy a helyieknek van egy szim­patikus tulajdonságuk, neveze­tesen az, hogy nem igazán sze­retnek semmiből problémát csi­nálni. Valami hasonló ez, mint a spanyolok által állandóan hasz­nált manana-frázis, ami egy­szerűen annyit jelent: holnap. Ez egyébként nem feltétlenül rossz tulajdonság, következmé­nyei (mint minden másnak a vi­lágban) ennek is vannak. A görögök tavaly azzal a fel­tétellel kapták meg az uniós pénzinjekciót, hogy tekintettel gazdasági helyzetükre hiper- brutális spórolásba kezdenek. Viszont úgy tűnik fel, az eltelt egy év alatt nem törték össze magukat ezen a téren. Ami egyrészt érthető, ugyanis egy társadalmat nem lehet néhány hónap alatt átalakítani, más­részt viszont a görögök semmi olyat nem produkáltak az el­múlt év alatt, ami legalább a jelét adta volna abbéli hajlan­dóságuknak, hogy spórolni akarnak. Az Európai Unió és az euró­övezet elsősorban a tagálla­mok szolidaritására épül, han­goztatják egyesek. Ez viszont már csak azért sem lehet igaz, mert az EU-t annak idején nem azért találták ki, hogy a leendő tagállamok egymás iránti szo­lidaritását deklarálják, hanem azért, hogy a II. világháború után meggyengült európai nagyhatalmak legalább rész­ben felvehessék a versenyt olyan gazdasági óriásokkal, mint Oroszország, az Egyesült Államok vagy Kína. Az unió gyengesége napjainkban poli­tikai széttagoltságában mutat­kozik meg, ugyanis képtelen­ség gyors és hatékony dönté­seket hozni egy olyan rend­szerben, ahol szükség van a tagállamok parlamentjeinek jóváhagyására is. A görögöknek olyan álla­muk és gazdaságuk van, ami­lyet építettek maguknak. En­nek pedig következményei vannak, amelyeket hiba lenne az uniós érzéstelenítő pénzin­jekcióval semmissé tenni. A görögök sorsa viszont más tagállamokat is fenyeget. Hogy velük mi lesz, vagy mi­nek kellene lennie, azt senki sem tudja megmondani. Az vi­szont biztos, hogy erős köz­ponti döntések nélkül az unió nem lesz képes kezelni ezeket a bajokat, ahogy már most sem képes erre. A szolidaritás tehát az utolsó dolog, amire az egyesült Európának jelenleg szüksége van. Nem lenne nagy csoda, ha Angela Merkel és Ni­colas Sarkozy néhány hónap múlva úgy nyilatkozna az uni­óról és az euróról, mint a mul- tikultiról: először hasznos pro­jektnek tűnt, viszont nem hoz­ta meg a kívánt eredményeket, hagyjuk inkább a fenébe. KOMMENTÁR Megszorítás, harc a neved SZOMBATHY PÁL Medgyessy péteresen szólva útelágazódás- hozértbőegyévutánOrbán Viktor hata­lomgyakorlása. Amit eddig láttunk, az a ha­tárok kreatív feszegetése volt a gazdaság te­repén, néhol becsületes ötletekkel - ám sok­kal inkább a helyes diagnózisokból levont fe­lületes következtetésekkel, melyek közös lé­nyege: puff neki, durr bele, hadd szóljon. Négyrétegnyi kommunikációba csomagolt, diadalmas, szívekhez szóló propaganda. Háborúzó halogatás. Az új hatalmakat megválasztásuk után még magától viszi a lendület. A cikluskezdő kegyelmi időszakot szokás azután elbaltázni túl sokáig ünnepelve, öntelt elégedettséggel vagy szorongó toporgással - leginkább mindezek kormányonként változó mixtúrájával. így bodadozott el Horn Gyula 1995 márciusára a Bokros-csomagig, így táncolt el a valóságtól, egészen az őszödi összeomlásig a 2006 őszén pillanatok alatt lenullázódó Gyurcsány Ferenc. A politikai erózió részint kikerülheteüen. Éppúgy az, ha va­laki ütközik, de akkor is, ha lapít, mellébeszél. A győzelem szaga elillan, okos politikus tudja ezt. A tisztességes viszont nem pumpálja az illúziót mint parfümöt. Nem lehet minden ajtót, amelyen a valóság dörömböl al­kotmánytartó asztalokkal eltorlaszolni. Nem minden konf­liktusra megoldás tervelnevezési versenyt indítani a minisz­terelnökségen, ahonnan ugyebár a magyar emberek háború- , ját irányítják a .......ellen - kipontozott rész egyre nagyobb bornírtságokkal kitöltendő. Az Orbán-kormány sok társadalmi csoportot, réteget sértett meg, nézett levegőnek szabadságharca közben. Először van a bénultság, utána éledezik az ellenállás, sok fronton. Az egykulcsos adó zsákutcába vitte a költségvetést, lehet itt bűvészkedni, a produkció egyre inkább mekkmesterkedés- ként hat á la 27 százalékos áfa. Meg lehet próbálni behunyt szemmel, homlokkal eltolni a falat, de talán célszerűbb vol­na kifarolni az ordító igazságtalanságból, amely ráadásul víz alá nyomja azokat, akiknek kicsit élnie kéne ahhoz, hogy a magyar gazdaság lélegezni kezdjen. A középosztály süllyed, alsó rétegei olvadnak fel a szegény­ségben. Számukra nem a svájcifrank-hitel nyomott kamatú egyösszegű előtörlesztése a mentőöv. Hanem az igazságos közteherviselés. A bizalom. A nyugalom. A perspektíva. De nem a békáé, amely a mocsár lecsapolására vár. Talán isme­rős a mondás. Az elkövető politikai sorsa is. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ GAZETA PO-UKRAJ1NSZK1 Nem tesz említést Kárpát- Ukrajnáról az ukrajnai isko­lák érettségiző osztálya számára készült új történe­lem tankönyv, amelyben ugyanakkor helyet kapott Viktor Janukovics elnök élet­rajza - adta hírül kedden a Gazeta Po-Ukrajinszki című napilap online kiadása. A cildc szerint az előző 11. osztályos történelem tan­könyvet - az oroszbarátnak tartott - Dmitro Tabacsnik oktatási miniszter követelé­sére írták át. A Viktor Jus- csenko elnöksége idején ki­adott, ukrán nacionalista szemléletet tükröző korábbi tankönyvvel ellentétben az új tanévre megjelentetett kötet például az Ukrán Na­cionalisták Szervezetének (OUN) szerepét egy mon­datban ismerteti, míg az előző kiadás még három bekezdésben foglalkozott vele. A narancsos forrada­lom eseményeit a korábbi kiadás egy egész fejezetben ismertette, míg a mostani mindössze két bekezdést szentel neki. Magyar szempontból ér­dekes fejlemény, hogy az új ukrán történelem tankönyv semmilyen említést nem tesz az 1939-ben Huszton kikiál­tott, tiszavirág életű Kárpát- Ukrajnáról, amelyet a bevo­nuló magyar csapatok fog­laltak el. A napilap által en­nek kapcsán megszólaltatott Volodimir Szerhijcsuk törté­nész nehezményezi, hogy a könyvből kimaradt Kárpát- Ukrajna, mivel szerinte en­nek kikiáltásával kezdődött az ukránok számára a máso­dik világháború. „Nem szep­temberben, mint a lengyelek esetében, hanem már 1939 márciusában, amikor a ma­gyarok agressziót követtek el a Kárpátalján frissen kiki­áltott ukrán állam ellen. A kárpátaljaiak számára a Ma­gyarország elleni harc hon­védő háború volt, mert a ha­zájukat védték” - mondta, hozzátéve, hogy a Szovjet­unió kötelékében lévő akkori Ukrajna nem volt független állam. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents