Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-20 / 217. szám, kedd
vww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 20. Vélemény És háttér 7 A kormány gyakran kerül döntésképtelen helyzetbe, sok politikus gyakran dühösebb a kelleténél A stabilitás egy éve Robert Ficóról, a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjéről sok rosszat lehet mondani, de stratégiai érzéke nehezen vonható kétségbe. TOKÁRGÉZA A Smer egy évvel az elvesztett választások után nem is lehetne stabilabb, egyben meghatározóbb szereplője a szlovák politikának, s bár egyedül képtelen kormányozni, idővel egyre vonzóbb alternatívát jelenthet a többi párt számára. Teljesen függetlenül attól, lesznek-e előrehozott választások és mikor kerül sor a legközelebbi voksolásra. Mikor Fico a választások után jobboldali tákolmánynak nevezte a négypárti koalíciót, az egész ellenzéki időszak idejére meghatározta a Smer fő üzenetét: a konzervatív-liberális pártszövetség gyenge és széthúzó, a baloldali nagypárt viszont erős és egységes, biztonságot, következetes irányvonalat képvisel. Azt már tudjuk, mi történt egy év alatt. Ajobboldali koalíció fényesen igazolta Fico jóslatát, a civakodó pártok elemi dolgokban képtelenek megegyezni és kompromisszumot kötni. A meghiúsult főügyészválasztásig még lehetett abban reménykedni, hogy a kormány- koalíció kinövi gyermekbetegségét, de az idő múlásával egyre inkább úgy tűnik, egy-egy csoportosulás (elsősorban az SaS és az Egyszerű Emberek aktivistái) egyenesen erénynek fogja fel a keményfejűséget és a meg nem alkuvást. Aminek az az ára, hogy a kormány nagyon gyakran kerül döntésképtelen helyzetbe, és sok politikus gyakran dühösebb lesz a kelleténél. Ebben a bizonytalan politikai környezetben felértékelődik a Smer szerepe. Már csak azért is, mert Fico alakulata annyira egységesnek bizonyúlt, hogy egy év alatt sem kezdtek lemorzsolódni a kü- lönutas képviselők, mint az az ellenzéki pártoknál szokás Szlovákiában. Mivel a Smert egy szűk csoport vezeti, és egyelőre egyetlen erős ember személyes érdekei sem sérültek, nem is áll fenn a pártegység megbomlásának veszélye. A párt tanulni látszik a választások előtt alkalmazott stratégiájából is: 2010 nyarán hiába kapták Ficóék a legtöbb szavazatot, ha a Smer gyakorlatilag politikai szövetséges nélkül maradt. Az egykori miniszterelnök szembesült azzal a felismeréssel, pártja hiába nyeri meg a választásokat, partnerek híján csak annyit ér el, hogy puszta jelenlétével mindenld mást képes egyesíteni maga ellen. Mivel még a jelenlegi politikai viszonyok között is elképzelhetetlennek tűnik, hogy a Smer önmagában abszolút többséget szerezzen a parlamentben, Fico képes volt tanulni hibájából és finomított taktikáján. Bírálata elsősorban azoknak szól, akik amúgy is kevés hajlandóságot mutatnak a megegyezésre (Iveta Ra- dičová kormányfő, a Szabadság és Szolidaritás, valamint Igor Matovič), míg a Hidat, a kereszténydemokratákat, valamint újabban az SDKÚ-t mint pártot - mivel lehetséges szövetségesekről beszélünk - elkerülik az élesebb kritikák. Egyelőre minden hozadék nélkül. A Smer nincs azonnali lépéskényszerben. A baloldali párt azzal is nyer, ha tovább hagyja főni a saját levében a koalíciót, és komolyabb presztízsveszteség nélkül kihasználhatja a lehetőségeket is, például a pénzügyi stabilitási mechanizmus elkaszálásával. Elég csak annyi, hogy közben a stabilitás látszatát sugározza. Mert Szlovákiában a stabilitás, a nyugalom és a kiszámíthatóság idővel egyre keresettebb értékekké válnak.- Azt képzeli, elhiszem, hogy az eurómentőöwel rohan Görögországba!? (Peter Gossányi rajza) A szlovák múlt kiemelkedő alakjai közül nagyon sokan megfordultak a pénzügyi szakmában Szlovák kincs, ami nincs HORBULÁK ZSOLT A korrupciós botrányoktól hangos szlovák közéletben az ingerküszöb olyan magasra került, hogy a hírekben már csak az országos jelentőségű botrányok szerepelnek. Ez tulajdonképpen nem meglepő, hiszen némelyik eset a múltban, de akár a jelenben is komolyan befolyásolta a napi politika alakulását. Az, hogy a dolgok az élet más részében sem előírásszerűén működnek, nem lepnek meg senkit. Az sem titok, hogy a nemzeti politikusok nem a nemzet üdvét tartják a legfontosabbnak, hanem saját pénztárcájuk vastagságát. Ez nem csupán Ján Slotára vagy a Mečiar és Fico körül tömörülő klikkekre érvényes, hanem a Matica slovenskára is. A csendestársi kapcsolaton alapuló gazdasági társaságok nem csupán a nép egyszerű fiainak okoztak jelentős veszteséget, a Matica slovenská által „kezelt” szlovák nemzeti kincs is immár magánembereket gazdagít. A károsultak köre most is sokkal szélesebb. Az egymillió eurós közadakozásból származó nemzeti kincs mellett mintegy 3500 magán- személy 25-30 milliós betétje is elveszett. A fő bűnös a Cl Holdinghoz tartozó Capital Invest, amely Podielové družstvo Slovenské investície nevű pénzalapjának a Matica slovenská kisebbségi tulajdonosa. A Cl Holding más ügyekben is sáros. Az eset égjük mellékága a Magyarbélen tervezett golfközpont. A projektbe Miroslav Satan jég- korongozó is beszállt 140 millió koronával. A Cl Holding engedélyét a Szlovák Nemzeti Bank márciusban vonta be. Azóta a Matica vezetése is lépett, Marián Tkáč elnök feljelentést tett az előző vezető, Jozef Márkus ellen. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban kijelenthető, hogy a kisbefektetők kára bizonyosan nem térül meg, és a nemzeti kincs is végleg elveszett. Kevéssé ismert, hogy a szlovák múlt kiemelkedő alakjai közül nagyon sokan megfordultak a pénzügyi szakmában. Ezt a gazdasági szektort tartották a nemzeti összefogás leghatékonyabb területének. Samo Chalúpka és Pavol Országh Hviezdoslav költő, Andrej Hlinka katolikus pap és politikus, Ján Vojtaššák szepesi püspök, Jozef Gregor Tajovský író, sőt nők is, mint Margita Figuli, Vavro Šrobár orvos, Szlovákia teljhatalmú minisztere 1918 és 1920 között, de még Jozef Tiso és Vladimír dementis is viselt banki hivatalt, a többség mellékfoglalkozásként. Az is bizonyított, hogy többen nem voltak éppen sikeres szakemberek, Andrej Hlinka még sikkasztott is. Úgy látszik, ez a szlovák hagyomány továbbra is él, és a nemzetmentő politikusok közös vagyonhoz való viszonyulása az utóbbi száz évben sem változott. KOMMENTAR Ki az igazi magyar? NAGY ILDIKÓ Arra a kérdésre, ki az igazi magyar a közelmúlt- banahazai magyar sajtóban egy olvasói levélben találtam meg az igazán bölcs választ. Nem az az igazi magyar, akinek a nagyszülei magya- rokvoítak, hanem az, akinek az unokái is magyarok maradtak. A szüléink, nagyszüleink magyarsága nem a mi érdemünk. Azt ők választották és vállalták sok-sok nehézség és megpróbáltatás árán is. Mi csak arra lehetünk büszkék, hogy gyermekeinket magyarnak neveltük, és hogy az unokáinkkal is tudunk magyarul beszélgetni. Máris hallom az ellenvetéseket, hogy ez sok helyütt miért nem sikerült: a más nemzetiségű házastárs, a túl messze levő magyar iskola, a kollégák kellemetlen, piszkálódó megjegyzései, a „gyermekmajdani jobb érvényesülése” miatt kellett a szlovák iskolát választani. Ahonnan az út már csak elvétve vezet vissza a magyar önazonosság-tudathoz. De hát akkor miben is nyilvánul meg az így érvelők magyarsága? Abban, hogy lelkiismeretük megnyugtatására kiváltották a magyarigazolványt? Amelyet néha csak egy-egy magyarországi kedvezményes vonatozásra használtak fel pl. ha Kelet- Szlovákiába magyar szóra küldik a nagymamához a szlovák gyermeket? Vagy abban, hogy árpádsávos zászlók alatt vonulva követelik a magyar állampolgárságot? Félreértés ne essék: teljes mértékben egyetértek a szlovák-magyar, kettős állampolgárságot büntető törvény visszavonásával. De nem azért, mert mindenáron Magyarország állampolgára akarok lenni, hanem mert a jogszabályt diszkriminatívnak és antidemokratikusnak tartom. És ugyanígy vélekednék akkor is, ha - Szlovákia törvénytisztelő polgáraként - bármilyen más állampolgárság felvételében korlátoznának. Ami pedig az „igazi” magyarságot illeti: itt, Szlovákiában is lehet, sőt, főleg itt kell igazi magyarnak lenni. Magyarként is eredményesen helytállni a munkahelyen, támogatni jelenlétünkkel rendezvényeinket, előfizetéssel sajtónkat, bérletvásárlással színházainkat, szavazatainkkal képviselőinket. De mindenekelőtt iskoláinkat, mert ott oltják be gyermekeinkbe, unokáinkba azt a magyarságtudatot, amely, otthonról is táplálva, biztos iránytűként vezetheti őket egész életükben. Függeüenül attól, felnőttként melyik ország állampolgárai akarnak majd lenni. TALLÓZÓ SME Azok külföldön élő szlovákok is megkapták a szlovák állampolgárságot, akik nem éltek Szlovákiában - írta a Sme. Szlovákia ma Orbán Viktor kormánya orra alá dörgöli, hogy azoknak a külföldi magyaroknak is megadja a magyar állampolgárságot, akiknek nincs állandó lakhelyük Magyarországon, és azoktól, akik felveszik a magyar állam- polgárságot, megvonja a szlovákot. Hasonlóan kegyes volt a szlovák kormány a külföldi szlovákokhoz - írta a liberális napüap. A cikk idézi a belügyminisztérium szóvivőjét, aki a Duna Televíziónak júniusban azt nyilatkozta, 1997 és 2005 között szlovák állampolgárságot kaphattak olyan személyek, aldknek nem volt Szlovákéban állandó lakhelyük. 2005 után azonban szigorították a törvényt, és ma már ez nem lehetséges. A tárca nem tudja pontosan, hány határon túli szlovák kapott szlovák állampolgárságot. Szlovákia csak akkor módosította a törvényt, amikor kiderült, hogy Budapest komolyan fontolgatja, állampolgárságot kaphatnak olyan magyarok is, akiknek nincs állandó lakhelyük Magyarországon. Ma csak akkor kaphat szlovák állampolgárságot a határon túli szlovák, ha állandó lakhelye van az országban, (ú) ÚJ MAGYAR SZÓ Nem lesz könnyű megvalósítani a romániai magyar pártok összefogását - ez olvasható ki a romániai magyar sajtó kommentárjaiból. A bukaresti ÚMSZ hasábjain Székely Ervin emlékeztet az új párt vezetőinek nyilatkozataira, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) stratégiai célja a magyarság minélerősebbképvise- letének megteremtése érdekében az együttműködés a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párttal (MPP). „Ebből az következik, hogy az EMNP programjában nincs alternatíva az RMDSZ és az MPP célkitűzéseihez képest, vagy ha van, nem ragaszkodnak hozzá, az együttműködés fontosabb a saját elképzelések megvalósításánál” - írta a cikk szerzője. Úgy véli: az EMNP célja bármi áron részt kapni a helyi és az országos hatalomból. A szerző emlékeztet T őkés László EMNT-elnökbeszédére, melyben az RMDSZ-t gátlástalanul „etnobizniszelő”, román nacionál-kommunista érdekeket kiszolgáló, politikai és gazdasági hatalmat ötvözőszervezetnek minősítette. (MTI)
