Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-19 / 216. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 19. Kultúra 7 Cséfalvay András kiállítása a somorjai At Home Gallei^ben Varázslatos égi jelenségek (Cséfalvay András felvétele) Belépéskor az ember szinte rögtön átlátja, átlátni véli az egészet. Cséfalvay András nemesen egyszerű installációja csak fényekből és hangokból áll. A keretet pedig a zsinagóga csodás belső tere adja, az ablakokon beszűrődő fény, a falak és a mennyezet festett ornamentumai, a jóleső üresség, a nagyon is termékeny félhomály. CSANDAMÁTÉ A lényeg, legalábbis annak legszembetűnőbb foltja, a keleti fal síkján lebeg. Ott, ahol még ma is kivehetőek a zsinagóga valaha volt csillagmintás festésének nyomai. Egy korong alakú csillagkép van rávetítve, mintegy száz fotó egymásra montírozott képe, összege, ki- és levonata, amelybe a művész egy számítógépes program segítségével életet lehelt, körkörös mozgást vitt. Olyan, mint egy lassan örvénylő, hol sűrűsödni, hol pedig tágulni látszó fátyol. Időnként úgy tűnik, mintha elvagy leválna a falfelületről, és egy pár másodpercig önálló, holografikus életet élne. Fölösleges magyarázni, ez csakis az égbolt lehet, az emberiség egyik legősibb, legtöbbet kutatott, máig kimeríthetetlen és megunhatatlan metaforája, maga a mindenség jelképe. És minél tovább nézem, annál több arcát és szeletét mutatja, úgy tíz perc után már apró, fényforrás körül szállingózó bagolylepkéket látok, egy picit később izgága kolofónium- szemcséket, utána meg már azon jár az eszem, hogy - recehártyára vetítve, képi nyelvAz installáció fényéi re lefordítva - valahogy így nézhet ki az egy és oszthatatlan, a nem változó ősanyag, az arché, az első mozgató, az ápeiron. Bármi legyen is ez, van benne valami enyhén hódító, van egy különös szívó, szippantó ereje. Mint egy nagy szem. Mintha az égbolt nyílt volna meg hirtelen, de csak itt és most, ideig-óráig láthatóan. Az egészben a látvány fokozatossága a legérdekesebb,ez a beérési idő, ahogy a projekció lassacskán, percről percre mutatja meg legélesebb, legkris- tályszerűbb alakját, szemcsézettségét, ahogy egyre több fényfolt rajzolódik ki, és új meg új színárnyalatokat vesz fel a sok kis folt meg pötty. Tehát minél inkább sötétedik kint a világ, annál inkább gazdagodik és bonyolódik ez a káprázat- szerű csillagkép. A másik nagy élményem az volt, hogy a megnyitón egybegyűlteket fürkésztem, testtartásukat, mozdulataikat, ezt a sok egy pontra szegezett tekintetet. Amerre csak néztem, áhítatos, csendben felfelé tekintő arcokat láttam, mintha csak egy különös nevenincs csoportterápián jártam volna. Közben persze a hanganyag is dolgozik, megteszi a hatását és szépen kiegészíti a körkörösen ismétlődő látványt. Egy- egy csellószólam között a művész hallatszik, halkan duruzsoló, önmagával vitatkozó hangja, amely két, egymással szembe helyezett forrásból szól, s kis idő után világos, hogy a gondolatfoszlányok, kérdések és utalások mindmind szétcsúsznak és visszaérkeznek önmagukhoz, merthogy nincs, aki válaszoljon, vagy ha volna is, nem jelenik meg, mert nem hallható. Cséfalvay András narrátori hangja egyes szám első személyben tűnik fel, kérdez és válaszol önmagának, el-elhallgat, aztán szabadverses formában, alig tagolva, néha szinte suttogva folytatja, mintha csak egy konkrét személyt szólon- gatna, hívogatna, vagy csupán saját magát kívánná nyugtatgatni. Közben töröm a fejem, hogy lehet az, hogy ez a letisztult hang-, fény- és térinstalláció, bármennyire nyitott is, enigmatikus és visszafogott, nem hullik darabjaira, koherens, belakható, átérezhető egészet alkot, sőt mintha valami kimondottan liturgikus jellege is volna. A művész hangja a végén pedig mégiscsak elejt egy meg- foghatóbbnak tűnő utalást, egy morzsányi konkrétumot, talán egy újabb kódolt üzenetet. Egy domboldalt meg egy barackfa- ültetvényt vél a távolban felfedezni, mint A Foucault-inga című Umberto Eco-regény elbeszélője, aki a sodró kalandok és a nagy rádöbbenések után élete utolsó óráit tölti azzal, hogy a körülötte levő természeten pihenteti a szemét. A kiállítás október 21-ig tekinthető meg, a fényhatás miatt a látogatás este hat óra körül, illetve alkonyattájt ajánlott. RÖVIDEN Meghalt Huszár Zsolt színész Budapest. Tragikus balesetben szombat reggel meghalt Huszár Zsolt, az Új Színház színésze - írja a szinhaz.hu. Sa- gyibó Melinda rendőr alezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság ügyeletese elmondta, hogy egy negyvenéves férfit gázolt halálra a 41-es villamos szombat hajnalban Budapesten a Dohány utca és a Károly körút találkozásánál. Huszár Zsolt első társulata az RS9 Színház volt 1994-ben, majd a Krétakör alapító tagja volt. 1996-tól a Kecskeméti Katona József Színház, 1997-től a Debreceni Csokonai Színház, 2000-től a Tatabányai Jászai Mari Színház, 2003-tól pedig az Új Színház társulatának tagja volt. A vásznon az Intim fejlövés, a Szabadság, Szerelem, a Lóra vagy a Budakeszi srácok című filmekben láthatta a közönség. (MTI, ú) Elhunyt Kurt Sanderling karmester Berlin. Egy nappal 99. születésnapja előtt, szombaton elhunyt Kurt Sanderling legendás német karmester. Berlinben családi körben békésen elszenderült. Simon Rattle, a Berlini Filharmonikusok (BPO) zeneigazgatója „a 20. század kiemelkedő mesterének” nevezte Kurt Sanderlinget a halálhír hallatán. „Mások történelmet csinálnak, én zenét” - fogalmazta meg memoárjában röviden élettörténetét, amely három diktatúrán keresztül húzódott a náci Németországtól kezdve, Sztálin Szovjetunióján át egészen Walter Ulbricht és Erich Honecker Német Demokratikus Köztársaságáig. Alig tíz éve, 2002 májusában vonult végleg vissza a berlini Scha- uspielhausban egykori zenekarát, a Berlini Szimfonikusokat (BSO) vezényelve. Idén tavasszal neki ítélték oda a Dmitrij Sosztakovicsról elnevezett zenei díjat. A világ számos neves zenekarával koncertezett, az 1990-es években vezényelte a Budapesti Fesztiválzenekart is. (MTI) A Frankfurti Könyvvásár Frankfurt. Száztíz ország 7500 kiállítója érkezik a hamarosan kezdődő 63. Frankfurti Könyvvásárra. A világ egyik legnagyobb irodalmi rendezvényére 280 ezer látogatót várnak. Juergen Boos, a könyvvásár vezetője elmondta, nem az eddigi eredményeket bemutató kiállításként tekintenek a vásárra, hanem egyre inkább iránymutatóvá akarnak válni ezen a területen. Az idei vásár díszvendége Izland lesz, 38 izlandi vagy Izlandról író szerző 203 újonnan megjelent műve mutatkozik be. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése arról tájékoztatott, hogy a magyar stand idén 100 négyzetméter alapterületű, félsziget jellegű lesz, s áttekintést ad a magyarországi és határon túli legfrissebb magyar könyvtermelés külföldön is figyelmet érdemlő alkotásaiból. Mario Vargas Llosa, Umberto Eco, Jan Weiler és Charlotte Roche is bejelentették részvételüket a könyvvásáron, amely október 12-én nyitja meg kapuit a szakmai látogatók előtt. A filmes szakma is képviselteti magát az eseményen, jelen lesz például Roland Emmerich rendező és Rupert Everett brit színész is. (MTI) > A Nobel-díjas Sir William Gerald Golding születésének 100. évfordulója; felülmúlhatatlan egyéni stílusa a mai napig közkedvelt Állandó merengőnek és visszahúzódó embernek tartották VARGA HENRIETTA Száz évvel ezelőtt, 1911. szeptember 19-én született a XX. század világirodalmának kiemelkedő alakja, A Legyek Ura szerzője, William Golding brit regényíró. Legsikeresebb munkája a szigetlakó tinédzserekről szóló regény. Irodalmi tevékenységét 1983-ban Nobel- díjjal jutalmazták. A festői szépségű Cornwall tartomány egyik kisebb településén született. A környezet hatással volt írói pályafutására, a gyermekévek szellemisége, a tengerparti kirándulások, a késő estig tartó apa-fia beszélgetések jelentősége az évtizedek változásai ellenére is megmaradt az íróban. Golding szeretett nagy tudású apjával hosszasan elbeszélgetni, radikális politikai nézetei ellenére a mindentudás megtestesítőjeként tekintett rá. A bölcs apa ismeretei a tudományoktól a művészetekig terjedtek. Talán ennek is köszönhető a fiú mérhetetlen nagy könyv- szeretete, az írás utáni szüntelenvágy. Számos alkotása született fiatal évei alatt, verseket, regényeket, drámákat, esszéket, novellákat, elbeszéléseket írt. Állandó merengőnek és visszahúzódó embernek tartották. Filozofikus gondolatai, a fikció és valóság közti játék, az embertani kísérletei mélyen beleivódtak alkotásaiba. Regényeit egy mindenkit foglalkoztató kérdésre alapozza, mégpedig, hogy „Mit csinálna az ember egy lakatlan szigeten?”. Esetleg gondosan megszerveznénk mindennapjainkat és az életről való elmélkedés fala mögé bújnánk, mint Robinson Crusoe? Vagy Don Quijote-ként megpróbálunk harcba szállni az „óriásokkal”? Esetleg kemény erőfeszítések árán a lakatlan sziget érintetlen szépségében megpróbálnánk egy civilizált életet kialakítani, mint Verne regényhősei? William Golding ezeknél a gondolatoknál sötétebb és pesszimistább képet vázol az olvasó elé, egy másfajta lehetséges valóságot. Regényének súlyos és mély mondanivalója van, egy példázat. A gyerekek felnőttek nélkül való boldogulásán keresztül próbálja a bonyolult, de sokatmondó szimbólumaival a társadalmat visszatükrözni. A kamasz esztelenül bátor és kíméletlen, főleg, ha csapatban van, nem riad meg semminemű fizikai veszélytől, és keresi magának a gyenge prédát. A háború idejét vetíti elénk a szerző, az ember elvadulását, a viselkedési normák be nem tartását ábrázolja gyermekbőrbe bújva. Kemény kritikus szemmel tekint a modern társadalomra, politikailag két nézet kerül egymással szembe, és azon igyekeznek, hogy valamiképpen felülkerekedjenek egymáson. A regényben az a sokkoló, hogy ezekkel az ideologikus gondolatokkal már a gyermek is szembesül. A mesterien felépített cselekményben az író lehetőséget ad az egyes konfliktusok célszerűbb megoldására, de a szereplők közti viszony mégis mindig felborul. William Golding haláláig tartó alkotótevékenysége, felülmúlhatatlan egyéni stílusa a mai napig közkedvelt a világ- irodalom könyvespolcán. A Nobel-díj átvételekor elmondott beszédében kitért A Legyek Urának köszönhető népszerűségre: „Huszonöt évvel ezelőtt gondolkodás nélkül elfogadtam a »pesszimista« jelzőt, mielőtt még rájöhettem volna, hogy rám fogják akasztani és végig fog kísérni életem során, /.../ ahogy Rahmanyi- novra is ráakasztották C-moll prelűdjét. Egyetlen közönség sem engedte volna el, míg el nemjátszotta.” A szigetlakó tinédzserekről szóló regényből filmváltozat is készült (Képarchívum)
