Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-03 / 204. szám, szombat
10 Szalon UJSZO 2011. SZEPTEMBER 3. www.ujszo.com Fegyenc Fegyku leszólítja Sztavroginta hídon. (Fritz Eicbenberg litográfiája) „Sztavrogin, ha hisz, nem hiszi, hogy hisz. Ha pedig nem hisz, nem hiszi, hogy nem hisz." A logikai öngyilkosságról Felkavaró, hipnotikus, megrendítő regény. „Profetikus könyv” - ahogy Albert Camus nevezte. A kritika mostohán bánt vele: betiltani ugyan nem tudták, de a „kényesebb részeket” kicenzúrázták a szövegből. Dosztojevszkij remekművéről, az Ördögökről van szó. GAZDAG JÓZSEF A regény alapmotívuma egy újsághír volt: 1869 novemberében a Szergej Nyecsajev vezette „Népi leszámolás” nevű forradalmi diákcsoport tagjai Moszkva mellett megölték egyik társukat, aki ki akart lépni a titkos mozgalomból, és holttestét egy tóba dobták. A gyalázatos gaztettnek kellett volna összekovácsolnia a társaságot, a ,közös bűn” jelentett volna egyfajta biztosítékot arra, hogy senki sem jelenti fel a másikat. Dosztojevszkijt felkavarta a gyilkosságról szóló hír, és „dühtől remegő kézzel” látott a regény megírásához. Eredetileg politikai pamfletét tervezett a radikális anarcho-szocialista „messiások” ellen, alapötlete azonban kiegészült egy „pszichopatológiai” témával, mely utóbb a regény fő motívumává nőtte ki magát: Dosztojevszkij megteremtette a világirodalom egyik legdémonikusabb figuráját, Nyikolaj Sztavrogint. kkk Sztavrogin egy elbűvölően szép, okos és művelt fiatalember, akit körülrajonganak a nők, s aki minden szavával és tettével lavinákat indít el. Csodálják, mert a kiszámíthatatlan zsenit látják benne, egy grandiózus jellemet - holott Sztavrogin voltaképpen egy önmagával meg- hasonlott, bomlott elméjű „ragadozó”, aki felfalja a körülötte élőket. Sztavrogin lélektani kísérleteket végez magán: azt vizsgálja, hogy az erkölcsi határátlépések milyen reakciót váltanak ki benne. Aljasságai tehát racionális indíttatásúak: szinte szomjúhozza a szenvedést, a lelkifurdalást. Ó, a nemesi származású ifjú pusztán fogadásból (egy üveg borért) feleségül vesz egy koldusszegény, sánta lányt; az orránál fogva megrángat egy öregembert; majd a nyilvánosság előtt váratlanul megcsókol egy féijes asszonyt. A regénynek az a fejezete, amelyben Sztavrogin részletesen meggyónja bűneit Tyihon atyának (vallomásában elbeszéli azt is, hogyan becstelenített meg egy kisleányt), az író életében nem jelenhetett meg, a kiadó ugyanis megrémült az erkölcstelen jelenetektől. Az önmagával harcoló Sztavrogin a regény végére kiég és kiüresedik. ,A világon semminek sincs semmilyen vége” - ezzel a nihilista mondattal hárít el minden kísérletet, amely a megmentésére irányul. „Sztavrogin, ha hisz, nem hiszi, hogy hisz. Ha Albert Camus 1959-ben készítette el az Ördögök színpadi változatát. pedig nem hisz, nem hiszi, hogy nem hisz” - mondják róla a regényben. S valóban, Sztavrogin még a megváltásban sem hisz: beszappanozza a kötelet, és felköti magát. kk-k „Dosztojevszkij összes hőse az élet értelmét kutatja. Ettől modernek. Nem félnek attól, hogy nevetségessé válnak” - írta Sziszüphosz mítosza című esszékötetében a Nobel-díjas Albert Camus, aki könyvében külön fejezetet szentelt Kirillovnak, az Ördögök másik kulcsfigurájának. Kirillov rádöbben arra, hogy nincs Isten, márpedig ha nincs Isten, akkor egyrészt élni sem érdemes, másrészt pedig rá kell ébreszteni az embereket arra, hogy minden Istenről szóló teória hamis. Kirillov tehát átveszi a nem létező Istentől az „irányítást”, főbe lövi magát, de nem menekvésképpen, mint Sztavrogin, hanem az élet értelmetlenségét és az ember szuverenitását hirdető sajátos lételméletének manifesztációjaként (ezt a szuicid aktust nevezi Camus logikai öngyükosságnak). kkk Az utóbbi években az Ördögöket két magyar kiadó, a Jelenkor (2005) és a Fapadoskönyv ÖRDÖGÖK I. „Címét különbözőképpen szokták nem orosz nyelvekre fordítani. Démonoktól megszállott, lelki életükben és erkölcsi ítéletükben megbomlott embereket jelent" - olvasható egy korai magyar kiadás előszavában (Révai, 1927). Az eredeti orosz címnek (Beszi) három magyar változata ismert (Ördöngösök; Megmételyezettek; Ördögök). (Képarchívum) (2010) is megjelentette. Mi adja a regény aktualitását? Részben az, hogy a Dosztojevszkij által megrajzolt gátlástalan politikai szélhámosok és forradalmárokra játszó sunyi bűnözők ma is élnek és virulnak; mert amikor a társadalom alapjai megrendülnek, akkor - korszakoktól függetlenül - felbukkannak a prédára leső „ördögök”. Részben pedig az, hogy a kirillovi kétely és a hajlam, hogy Sztavroginná váljunk, ott lakozik mindnyájunkban. Ahogy Pilinszky János írta a Sztavrogin visszatér című versében: „Nem gondoltak a rózsakertre, / és elkövették, amit nem szabad. // Ezentúl üldözöttek lesznek / és magányosak, mint egy lepkegyűjtő. / Üveg alá kerülnek valáhányan. // Üveg alatt, tűhegyre szúrva / ragyog, ragyog a lepketábor. / önök ragyognak, uraim. // Félek. Kérem a köpenyem.” F. M. Dosztojevszkij: Ördögök l-II; fordította: Makai Imre (Fapadoskönyv Kiadó, 2010; 536 és 244 oldal) (A szerző sportújságíró, lapunk Focitipp mellékletének a szerkesztője)
