Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-14 / 213. szám, szerda
6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 14. www.ujszo.com RÖVIDEN Kiállítás a zsinagógában Sotnoija. „Innen, ahol most ülök, azt képzelem, hogy figyelem a szemközti domboldal barackfáit” - olvasható a Cséfalvay András kiállításának megnyitójára invitáló meghívón. Hogy mit takar ez a mondat, az kiderül szeptember 16-án a somoijai At Home Galleryben, 19.15-től a kiállítás megnyitóján. Cséfalvay András kiállítása a zsinagógában október 21-éig tekinthető meg - látogatása, a fényviszonyok miatt, este hat óra körül ajánlott, (tb) A Top Gun 3D-s változata Háromdimenziós változatban tér vissza jövőre a mozikba a Tom Cruise főszereplésével készült, Top Gun című akcióklasszikus. Az első 3D-s képkockákat hétfőn mutatták be. A várakozások szerint különösen a film légiharc-jelenetei kelthetnek nagy sikert 3D-ben. Hollywoodi stúdiók tervei között a Csillagok háborúja első részének, valamint a Titanic háromdimenziós bemutatója is szerepel. (MTI) A B1B négy kontinens színeivel, fesztiválhangulat nélkül és helyenként igen vegyes minőségű mezőnnyel A szépség milliónyi arca Huszonharmadik alkalommal nyílt meg a BIB, a gyermekkönyv-illusztrá- ciók pozsonyi biennálé- ja, ez a maga nemében máig egyedülálló és sokak szemében még mindig nagyon rangos(nem kommersz) seregszemle. CSANDA MÁTÉ Idén ősszel 44 ország 356 művészének több mint kétezer illusztrációja csodálható meg, a linó- és fametszetektől kezdve, kollázsokon, textilmunkákon és festményeken át a computergrafikákig. De míg a hetvenes-nyolcvanas években ilyentájt egész Pozsony a BIB- től és kísérőrendezvényeitől volt hangos, most szinte nyomozni kell utána: a városban, az országos szintű médiában sehol semmi kedvcsináló, figyelemfelkeltő anyag. Sajnos az összképbe eléggé belezavarnak a kimondottan unattraktiv, tablós-faliújságos állványok is, az óriási fehér paszpar- tuk, a tátongó üres terek, a művek technikájának nem feltüntetése, az eredeti könyvek igénytelen, tessék-lássék prezentálása, egyszóval az egész elhibázott, rigid és unalmas kiállításarchitektúra, ami a hetvenes évek óta szó szerint nem változott. Amúgy az lehetne az egyik legérdekesebb tanulság, hogy nem kell feltétlenül valami koherens, átütő és sztereotip nemzeti jelleget keresni az egzotikusabb országok munkáiban sem, erre Dél-Korea és Irán a legékesebb példa. A gyönyörű, ragyogó színek, a merész és ödetgazdag, sokszor szellemesen minimalista kompozíciók gyakran valósággal „európai” ízeket rejtenek magukban, jó néhány közülük önálló grafikaként is megállná a helyét. Nagyon erősnek találtam az argentin, brazil és a holland anyagot is. A mi régiónkból a lengyel válogatás tűnt a legfrissebbnek és legizgalmasabbnak, itt játszottak el a legmerészebb, legkövetkezetesebb módon a tipográfia, a jelek, a rajz és betű adta lehetőségekkel. A szlovák és a magyar csapat hozza a kötelezőt, szolid színvonalon, bár (Képarchívum) mindkét esetben picit zavart, hogy jórészt már számtalanszor látott, gyakran nem éppen fiatal és kísérletező kedvű mesterek lettek ismét csak bemutatva, megmérettetve. Másrészt felesleges bármiféle reprezentatív keresztmetszetet, higgadt és világos rendszerező elvet keresni, már csak azért is, mert néhány illusztrátor-nagyhatalom, így az Egyesült Államok vagy Kína csak egy-egy (!) művészt küldött mutatóba, Anglia (és Svédország) pedig teljesen távol maradt. Sőt egyetlen afrikai vagy karibi országot sem láttam, ami csupán azért furcsa, mert a múltban éppen az volt a BIB egyik kiemelten fontos célja, hogy felkarolja, erősítse és pozícionálja a fejlődő országok mindenfajta rajzos-illusztrációs törekvését. De még így, a rengeteg kihasználatlan energia és rejtőzködő lehetőség ellenére is érdemes betérni, magukra a rajzokra koncentrálni, mert a BIB- en most is a szépségen van a hangsúly, annak milliónyi arcán, módozatán, nüánszain és árnyalatain. És minden szervezésbeli baklövés, a helyenként igen vegyes minőségű mezőny ellenére is válogatni lehet a jobbnál jobb hangulatokban, technikai megoldásokban, egyszóval százféle rajzot talál az ember, amire jólesik rácsodálkozni, ami fölött érdemes elszuszogni. Közben pedig akár kifigyelhetjük, mekkora öröm- mel-kacagással futkossák körbe és tapogatják össze a legkisebb látogatók a képeket fedő plexilemezeket. És végső soron ez is fontos - a szakmabeliek meg majd úgyis megtalálják a maguk komolyan vehető (bb) fórumait, Bolognában, Frankfurtban, Lisszabonban vagy éppen a világhálón. DOES VASÁRNAP KOMÁROkfl LAPOK COM-MÉOIA 2011. október 3. 19“ó DUNASZERDAHELY VMK jegyelővétel-info: 031/590 08 11,0905 358 531 2011. október 4. 19—0 PÁRKÁNY VMK jegyelővétel-info: 036/75 11 108 2011. október 5. 19 “0 GALÁNTA VMK jegyelövétel-info: 031/780 27 87,031/780 23 80 2011. október 6. 19-6 KOMÁROM VMK jegyelővétel-info: 035/77 13 438, 035/77 13 170, 0905 892 579 2011. október 7. 19“ó NAGYMEGYER VMK jegyelővétel-info: 031 555 23 60,0908 804 128 2011. október 8. 19 “ó ÉRSEKÚJVÁR VMK-KOVAK jegyelővétel-info: 035 644 53 33, 0905 477 898 2011. október 9. 15 “ó SZENCVMK jegyelővétel-info: 0905 305 812,0907 985 510 SzabadL'.ISAt A tájegység 26 falujából 104 adatközlőtől jelentős anyagot gyűjtött össze Marczell Béla kötete a Csallóközről AJÁNLÓ Húsz év után igazi könyvritkaság - Marczell Béla egyedülálló könyve a Csallóközről - került a könyvpiacra a Családi Könyvklub kiadó jóvoltából. Furcsa látni ezt a könyvet, hiszen a kötet Marczell Béla korábbi két független munkája „egybegyúrásának” az eredménye - hála Kovács László történésznek, tanárnak, továbbá Huszár Lászlónak, a Csema- dok Művelődési Intézete igazgatójának, aki rendkívüli alaposságával, önzetlen munkájával nagyban segítette a könyv újrakiadását, megjelenését csodaszép köntösben... Egy könyv rólunk, csallóköziekről. Olvasni rólunk, népszokásainkról, néphagyomá- nyainkról és hiedelmeinkről. Elindulni egy ösvényen, rácsodálkozni múltunkra, örömmel szembesülni, hogy honnan hová tartunk, s büszkének lenni őseinkre, erre az ősi tájra, Tündér Ilona kedvenc titkos szigetére, Aranykertre- Csallóközre. Olvasni a halászokról, pákászokról, aranymosókról, Göncöl Táltosról, rácsodálkozni a csallóközi emberek, nagyapáink és nagyanyáink hagyományaira... Ha a Csallóköznek mint tájnak volt igazi ismerője, leírója, megismertetője, akkor az Marczell Béla volt. Ennek a tájnak s népének a mindenese volt: szeretve tisztelt tanár úr, néprajzgyűjtő, folklorista, muzeológus, kulturális intézmények alapítója, működtetője, önmagában is intézmény. A Csallóköz falvaiban részben még élő vagy megváltozott népszokások gyűjtése és vizsgálata lett a fő kutatási területe. A népszokások gyűjtésével párhuzamosan gyűjtötte a népi hiedelemvüágra vonatkozó adatokat is. A csallóközi paraszti gazdálkodás és népi élet tárgyi emlékeit pazar gazdagságban gyűjtötte össze. Gyűjtőmunkája nem csak a tárgyi néprajz körében volt jelentős, ugyanis az 1960-as évektől folkloristaként tevékenykedett. A munka, különösen a gyűjtés nem volt könnyű, ám Marczell Béla igaz embersége előtt kinyíltak az emberek, szívesen mondtak el olyat is, amit másnak biztosan nem, így gyűjtése és annak eredménye szinte teljesnek mondható. A Csallóköz huszonhat falujából 104 adatközlőtől valóban jelentős anyagot gyűjtött össze. Ennek a rengeteg adatnak a szakszerű földolgozása szinte két évtizedig tartott, s végül Naptár és néphagyomány címmel Csallóközi népszokások alcímmel jelentette meg könyv alakban. A népszokások gyűjtésével - mint írtuk - párhuzamosan gyűjtötte a népi hiedelemvilágra vonatkozó adatokat is. A népi hiedelmek igen gyakran a naptári év szokásanyagához kapcsolódnak, ezért kezdetben nem is választotta el őket, ám az anyag földolgozása közben már kirajzolódtak Marczell Béla előtt a hiedelemvüág önálló elemei is, ezért ezeket aztán egy sajátos rendszerben dolgozta föl és adta közre A Csallóköz hiedelemvilága címmel... Marczell Béla szinte élete végéig a tudományos ismeretterjesztés apostola volt. Előadásait mindenki szerette, a legkisebb faluban is mindig óriási közönséget vonzott, így adta vissza a Csallóköz népének azt a tudást, amit tőlük szerzett gyűjtőmunkája során. Mindenütt ismerték, így lett mindenki Béla bácsija, ahogy egy méltatója halálakor írta. (GY. A.) MP91100574 A nagydíjas dél-koreai Eunyoung Cho illusztrációja
