Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-14 / 213. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 14. Vélemény És háttér 5 Bár világunk sok tekintetben egyre kiszámíthatóbb, mégis egyre kockázatosabbnak tűnik 9/11 öröksége A fekete furgon teljes gázzal hajtott ki a bro- oklyni ötödik sugárútra, fél sarokkal előttem. Először egy taxit talált telibe; majd új lendületet véve nekihajtott egy közeli ház oldalának, betörve az alsó szinten lévő üzlet kirakatát. Ekkor már biztos voltam benne, hogy a merénylő hamarosan robbant. RAVASZ ÁBEL Néhány másodperc elteltével azonban világossá vált, hogy csupán egy egyszerű közlekedési baleset szemtanúja voltam - egy olyan baleseté, melyhez hasonló New Yorkban naponta több tucat történik. Ennek ellenére a helyiek többsége futva menekült a helyszínről. Nem csoda: a 2001. szeptember 11-edikei merényletek tizedik évfordulóján még a szokásosnál is nagyobb terrorfenyegetettségről számolt be a sajtó. Ma már tudjuk, hogy e napon az előzetes félelmek ellenére sem történt újabb merénylet sem New Yorkban, sem bármely más nyugati városban. Ez szimbolikus győzelmet jelent az USA és szövetségesei számára: az al-Kaida, mely már vezetője májusi halálát sem volt képes „méltóan” megtorolni, ismét erőtlenséget mutatott a külvilág felé. Az arab tavasz felemésztette potenciális bázisa jelentős részét: a diktátorokat, akik megdöntése a mozgalom egyik éltető eleme volt, végül nem a szélsőségesek távolították el. A sokat szidott nyugat pedig - különösen Líbiában - ezúttal a ,jó oldalra” állt, legalábbis a lázadók szemszögéből. Azonban ez a győzelem egyáltalán nem teljes. Az eddigi csend nem jelenti azt, hogy most már nem jöhet egy nagyobb merénylet a jubileumra. A folyamatos terrorfenyegetettség nem 9/11-gyel kezdődött, de az ikertornyok leomlása emberek millióiba véste bele a kiszolgáltatottság és veszélyeztetettség érzését, az ártatlanság hiábavalóságának egyértelműségét. Ez a hatás annál is inkább maradandónak bizonyult, hogy napjainkban egyre fontosabb jelentőséget tulajdonítunk a kiszámítható és biztonságos létezésnek. Azonban miközben életünk irányítására törekszünk, a problémáink mintha egyre kezelhetetlenebbé válnának: a globális felmelegedés, az atomenergia vagy a terrorizmus olyan ügyek, melyek szinte kézzel fogható közelségbe kerültek, azonban nem, vagy csak nagyon nehezen tarthatók kordában. Bár világunk sok tekintetben egyre kiszámíthatóbb - gondoljunk csak a digitalizációra, az orvostudomány fejlődésére -, mégis egyre kockázatosabbnak tűnik. A jelentős részben a „terrorizmus elleni harc” ideológiája által formált elmúlt tíz évet is ezen a szemüvegen keresztül érdemes szemlélni. Miközben az évtized elején súlyos merényleteket elszenvedő Európa és USA mára statisztikailag biztonságosabbá vált, a harc messzi országokban zajlik tovább - ezek a távoli helyek azonban mentálisan közelebb vannak, mint voltak valaha, hatásuk pedig közvetlenebb életünkre, mint azt szeretnénk. 9/11 öröksége egy biztonságosabb, de valamivel mégis szűkebb és ijesztőbb világ, melyet mégsem a félelem kormányoz, melynek lakói még mindig elsöprő többségben választják a békét az erőszakkal szemben, legyen szó amerikaiakról, európaiakról vagy arabokról. A tudásod legalább olyan siralmas, mint a fizetésem! (Peter Gossányi rajza’ Divatba jöttek az egykori vezető politikusok utólagos felelősségre vonó perei Hibajavítók VERES ISTVÁN Mi a közös abban, hogy Umberto Eco átírta A rózsa nevét, és hogy a magyar Országgyűlés megfosztotta Gyurcsány Ferencet képviselői mentelmi jogától? Első látásra semmi. Másodikra szintén semmi. Ez alighanem egy erőltetett párhuzam lesz... fia tehát megerőltetjük magunkat, és egymás mellé állítjuk a két hírt, feltűnik, hogy mindkét esetben utólagos korrekció történik. Umberto Eco harminc éve szégyellt, hogy világsikerré lett regényében összekeverte a cikóriát a tökkel, és hogy paprikáról ír egy olyan korban, amikor Európában még nem volt paprika. Na meg a latin idézetek, amelyekhez nem voltak jegyzetek, így az olvasók 90 százaléka nem tudta, miről van szó. Ez rendben is van, bár inkább az a furcsa, hogy ezeket a jegyzeteket eddig még senki nem biggyesztette a szöveghez. Ami a tököt, a cikóriát meg a paprikát illeti... A remekműveknek is vannak hibáik, ez pedig jó. A szerző legalább szerényebben tekint a művére. A hibákra tehát szükség van. Hogy Gyurcsány Ferencre szüksége volt-e Magyarországnak, az már összetettebb kérdés. Hogy a jövőben szükség lesz-e rá, arra már sokkal könnyebb válaszolni. Divatba jöttek az egykori vezető politikusok utólagos felelősségre vonó perei. Leültetnék Julia Timosenkót, jaj, mit csinált Ukrajnával. Leültetnék Gyur- csányt, jaj, mit tett Magyarországgal. Ennyi erővel egykori választóikat is lecsukhatnák, hisz ők juttatták őket hatalomra. Kicsit olyan ez, mint Umberto Eco igyekezete: korrigálni valamit, ami a lényegen, a megtörtént dolgokon már úgysem változtat. Ha Gyur- csánnyal most példát statuálnak, a jövő miniszterelnökei jobban vigyáznak arra, hogy mit tesznek - gondolhatják sokan. Ez viszont aligha lesz így. Aki miniszterelnök akar majd lenni, a jövőben is mindent megtesz azért, hogy megválasszák, és ha már a kampányban képes lesz rojtosra hazudni a száját, akkor miért éppen a kinevezés gátolná meg abban, hogy továbbra is azt tegye, amit pártja érdekei kívánnak? KOMMENTAR Háborús tervek NAGY IVÁN ZSOLT Ha néhány éve még arról beszéltünk, hogy sosem derült ki Gyurcsány Ferencről, tud-e egyszerűen csak kormányozni, lassan ugyanez az érzetünk támad Orbán Viktor esetében is. Hiába ugyanis a jobboldal (és a bal) minden igyekezete arra, hogy a két politikus közötti (mindkét fél szerint zongorázható) különbséget hangoztassa, valójában igenis nagyon sok bennük a közös, még ha megnyilvánulásaik különbözőek is. Gyurcsányról mindenki pontosan tudta, hogy remekül kampányol - ezzel nyerte el 2004-ben a kormányfői posztot, s ezzel vitte el Orbán orra elől a 2006-os választást is. Hazudott! - szól az adekvát válasz e kijelentésre, s ezzel nem is lehet vitatkozni, sőt: igazából pont ez az, ami a kampányolási képességét mutatja. Ezt teszi ugyanis minden korteskedő - legutóbb például Orbánról derült ki a WikiLeaks iratokból, hogy előre szólt nyugati diplomatáknak (amúgy ugyanabban, a 2006-os kampányban), hogy ne vegyék figyelembe azt, amit mond, nem nekik szól és nem ez az igazság. A gond tehát akkor van, amikor a kampányinger nem múlik el a hatalomra kerüléssel egy időben. Akkor ugyanis jön az az egzaltált, kapkodó, hirtelen ötletektől vezérelt PR-rohamokra épülő politika, amely Magyarországot például Gyurcsány idején odavezette, ahova: a teljes gazdasági csőd szélére. Orbán ugyanezt csinálja, csak ő nem hiperaktívan akar világot megváltani, neki a permanens háború a rögeszméje. Csatába küldte magát és híveit 2002-ben, amikor elveszítették a választást, és mázlija volt: hiába győzték le még néhányszor, serege csak kihúzta, maradt ő is annak élén, s végül jött a diadal is. Leállni azonban ő sem tud, és valószínűleg nem is akar. Ha van valami ugyanis, amibe e pillanatban Orbán - a szocia- listák totális impotenciájamellett-kapaszkodhat, akkoraz éppen ennek a „harcban állunk, össze kell tartanunk” hangulatnak a fenntartása. Ha ebből egy pillanatra kizökkennek az emberek, akkor hirtelen elkezdik felismerni, hogy annak a pártnak, amelynek évei voltak felkészülni a kormányzásra, majd meg is kapta a totális hatalmat, lényegében egyetlen épkézláb programja sem volt az ország rendbetételére. Ráadásul mindaz, ami a kormányváltás óta történik, sokszor a lehető legélesebben megy szembe korszerűséggel, piacgazdasággal, józan ésszel. De idáig az emberek többsége egyelőre nem jut el, mert azt hallja és egyelőre talán hiszi is, hogy háború van (például a munkanélküliséggel vagy az adósággal), támadnak minket (ha más nem, akkor támadják az eurót és ezáltal minket is), és mindezek ellenébe kiállás kell meg akcióterv. Azt pedig meg is kapja. Úgy kéthavonta egyet. Pontúgy, mint Gyurcsány idején a negyedévente átcsomagolt ötlethalmazt. Semmi sem változik. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Magyarország lesz a kínai genetikai kutatások központja - erről írt alá megállapodást dr. Mészáros György, a Nemzeti Innovációs Hivatal elnöke, és Wang Jian, a shenzeni székhelyű Peking Genetikai Intézet (BGI) vezérigazgatója. A BGI a vállalat közép-európai központját Magyarországon telepíti le. „Magyarország új esélyt kap arra, hogy a 21. század tudományának egyik legfontosabb területén jelentős szerepet kapjon. A nem ismertetett mértékű beruházás teret nyit a magyar kutatók számára ahhoz, hogy képességeiket Magyarországon kamatoztassák” - hangsúlyozta a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium képviselője. Wang Jian, a BGI elnöke szerint cégük a génkutatás egyik legfontosabb szervezete, kiterjedt kapcsolatrendszerrel az amerikai és indiai kutató- központokban. „Nagyon fontos megtanulni olvasni és értelmezni a gének információ- tartalmát, ennek érdekében másodpercenként több gigabájt adatot termelünk. Végeredményben digitalizáljuk a géneket” - mondta a tudós. A cég legnagyobb európai kutatólaboratóriuma Koppenhágában van, a második legjelentősebb laborjuk Magyarországon lesz. A fókuszt a mező- gazdasági kutatásokra helyezik. A megállapodást a Budapesten rendezett kínai hi-tech kiállításon írták alá, melyet konferencia is kísért. Utóbbit Semjén Zsolt nyitotta meg. Az általánosügyi miniszterelnökhelyettes nyitóbeszédében megállapította, hazánk „Európa közepén van, de még Kö- zép-Európának is a közepén fekszik”, ami kiváló lehetőség a kínai partnereinknek. „Ezen felül van még egy dolog: a régióban a magyar az egyetlen ázsiai származású nép” - emelte ki Semjén, aki még a „Volt nekem egy kecském, tu- dod-e” kezdetű népdalból is előadott pár taktust, (ú)
