Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-13 / 212. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 13. Vélemény És háttér 7 A kenőpénzek és az uniós alapok körül zajló ügyeskedések elleni harc hatásos, csak nehéz eladni Korrumpálódva Amikor a Radičová-kor- mány a tavalyi választások után a korrupció és a klientelizmus elleni harcot tűzte ki egyik fő céljául, bátor, szlovákiai viszonylatban egyedülálló tettet hajtott végre. TOKÁRGÉZA A korrupció elleni határozott fellépésnek azonban számos hátránya van, például az, hogy ha a művelet sikerrel jár, bonyodalmat okoz és zavart kelt, politikai tőke kovácsolására pedig csak mértékkel alkalmas. A kormányfő a múlt héten játszotta el az esélyt arra, hogy kiaknázza ezt a lehetőséget. Az elmúlt hetek termését visszanézve nagyon is létező problémáról beszélünk: szervezett korrupció nyomaira bukkantak a hatóságok a rendőrség kötelékében a keleti régióban, törvénytelen ügyletekkel bukott le Lucia Nicholsono- vá volt tanácsadója és vele több, a Szociális Implementációs Ügynökséghez köthető alkalmazott, valamint korrupcióval vádolják a biatlon-Eb pályájának megépítése kapcsán Iveta Radičová miniszterelnök egyik egykori közeli munkatársát is. A kenőpénzek és az uniós alapok körül zajló ügyeskedések elleni harc elméletileg akár hatásosnak is nevezhető. Csak éppen az eredményét nehéz eladni a nyilvánosságnak. Robert Fico, az ellenzéki Smer pártelnöke például egyebek között arra hivatkozva szeretné leváltani Radičovát, hogy a korrupció „példátlan” méreteket öltött és a bűn forrása Szlovákia történetében még soha nem volt ennyire közel a miniszterelnökhöz. Bizonyos mértékben igaza is van: valóban soha nem került még a nyilvánosság elé hasonló kaliberű botrány. Az, hogy azért nem, mert senkit sem érdekelt a nagyüzemi, kormányközeli korrupció, más kérdés. Radičová tanácsadójának példája azt mutatja, az efféle ügyeskedéseket jobban megéri elhallgatni és tolerálni, hiszen a politikai ellenfeleknek így esélye sincs arra, hogy párhuzamot vonjanak a miniszterelnök és a miniszterelnök (hatóságok által lebuktatott, a felsőbb körök védelmét utólag sem élvező) emberei között. A korrupcióellenes harc másik hátulütője, hogy nehezen lehet belőle kiszállni a kettős mérce látszatát elkerülve. Iveta Radičová egyértelmű hibát követett el azzal, hogy a kassai adóigazgatóság épületének bérlése körüli harcban meghátrált, így további támadási felületet hagyott az ellenzék vezetőjének. Robert Ficónak pedig jobb apropó nem is kell ahhoz, hogy hiteltelenítse a jobboldali-liberális kormány eddigi talán legerősebb üzenetét, mely szerint a korrupciónak nincs helye az új politikai közegben. Miért olyan fontos a jelenlegi kormány számára az ügyeskedők elleni hatékony fellépés? Azért, mert Radičová első éve nincs tele sikertörténettel, és mint azt a legutóbbi felmérések is jelzik, egyre kevesebben vannak meggyőződve arról, hogy Szlovákiát a megfelelő emberek irányítják. Ebben a helyzetben szükség van az egyértelmű, pozitív jelzésekre. A korrupció elleni harc megfelelt volna ennek a kritériumnak, ha a kormányfő sokkal következetesebb a kassai adóhivatal ügyében. így viszont nem marad más hátra, Radičovának védekeznie kell, és még azért is magyarázkodnia, ami valójában siker - hogy a korrupt hivatalnokok nem érezhetik magukat biztonságban. Ausztriában akár oktatási célra is lehet fordítani a lakástakarékokban felhalmozott pénzt Állami és egyéni lakástakarékoskodás HORBULÁK ZSOLT Mivel az idei büdzsében több tízmilliós lyuk tátong és a jövő évi tervek is egyre bizonytalanabbak, az egyéb megszorító intézkedések mellett a kormány hónapok óta lebegteti a lakástakarék-pénztári dotációk megkurtításának lehetőségét. Az elképzelések szerint az állami prémium folyósítása szigorúbb lenne, azt a pénztártag negyedéves befizetéseitől időarányosan tennék függővé. A gyakran alkalmazott év végi egy összegű befizetés nem jogosítana fel a teljes állami támogatásra. A szigorítások magukat a pénztárakat is érintenék. A pénzügyminiszter az illetékeik mértékét is csökkentené. A közpénzekkel való gazdaságos bánásmód mindig örvendetes. Csehországban éppen 2011-től kezdve terheli 50%-os adó az állami támogatást, és Magyarországon nem létezik az úgynevezett baráti befektetők intézménye, a felhalmozott tőkét csak ingatlanba fektethetik. Vannak viszont megengedőbb nemzeti szabályozások is. Ausztriában akár oktatási célra is lehet fordítani a lakástakarékokban felhalmozott pénzt. Máshol a konkurencia nagyobb. Franciaországban minden kereskedelmi bank kínálhat lakás- előtakarékossági szerződést. Ivan Mikloš a változtatások szorgalmazásakor a pénztárak magas illetékeire is hivatkozik. Ebben az esetben sem könnyű nemzetközi példákra mutatni, mert Szlovákiában a pénzügyi szolgáltatók díjai még mindig az uniós átlag alatt vannak. Ha viszont az ár-érték arányokat vetjük össze, pontosabb képet kaphatunk. Bár az éves költségek a folyószámlák díjához viszonyítva alacsonyak, ahhoz képest, hogy a számlavezetésen kívül a lakástakarékok semmilyen egyéb szolgáltatást sem nyújtanak, bizony magasak. Az ügyfelek kiadásait tovább növeli, hogy a szerződés aláírásakor a hitelként felvenni kívánt összeg 1%-át szintén levonják. Nyilvánvaló tehát az is, hogy a pénztárak részben visszaélnek piaci helyzetükkel. Másrészt a lakás-takarékpénztárok a nem lakhatási célra takarékoskodók számára kedvelt konzervatív és egyben egyszerű befektetési lehetőséget kínálnak. A változások esetleges negatív ho- zadéka lehet, hogy a rendszer bonyolultabbá válik. A lakástakarék-pénztárakra kétféleképpen lehet nézni: liberális oldalról mint költségvetési teherre, baloldalról mint szociális intézményre. Az intézmény sok helyen, az őshonos Németországtól kezdve az Egyesült Államokon, Brazílián és Kazahsztánon át Kínáig mindenütt a gazdaság része. Megszüntetéséről szó sincs, de átalakítani is csak úgy szabad, hogy ne sérüljön a kiszámíthatósága és az egyszerűsége. KOMMENTÁR „Mosztosok” és „igazak” NAGYANDRÁS Ha utánanézne valaki, hogy az elmúlt hónapban melyik témáról írt a leggyakrabban a hazai magyar sajtó, egyértelműen a kettős állampolgárság végezne az első helyen. A nyomtatott sajtó képviselői, az online média, de a blogge- rek nagy többsége is gyakran foglalkozott a témával, főleg miután megjelentek az első fecskék, azaz azok a szlovákiai magyarok, akik nyilvánosan is bejelentették, felvették a magyar állampolgárságot, de nem akarnak megválni a szlováktól. Nincs igaza annak, aki azt állítja, Bugárék csak akkor kezdtek foglalkozni a témával, miután az első hazai magyar hivatalosan bejelentette, megkapta az állampolgárságot, s Bugá- rékat gyakorlatilag belekergették abba, hogy az alkotmány- bírósághoz forduljanak. A párt még az év elején nekiment Robert Fico törvényének, de akkor a KDH egy képviselője és Igor Matovič az ellenzékhez átállva megtorpedózta a módosító indítványt. Tisztán kell látni, hogy a magyar állampolgárság a szlovákiai magyarok számára legfeljebb szimbolikus jelentőségű. Legalábbis a többség számára. Természetesen létezik egy csoport, melynek élete legnagyobb vágya valósult meg azzal, hogy újra magyar állampolgárrá válhatott. Ám ez a kisebbségen belül is egy kisebbség. Bár a média nagy része, főként az elektronikus egész nyáron azt sugallta, hogy ennél nagyobb gondunk nincs, nem tudom elfogadni, hamis az a kép, hogy ez lenne a legnagyobb problémánk. Természetesen igazságtalan a törvény, és valószínűleg diszkriminatív is, ám éppen ezért fordultak a Híd képviselői és koalíciós partnereik az alkotmánybírósághoz. Nem hiszem, hogy Szlovákiában van valaki, aki ennél többet tett volna az ügy megoldása érdekében. De természetesen „igaz magyar” körökben nem illik a „mosztosokról” egyetlen jó szót is szólni. Ha körbenézünk a Kárpát-medencében, azt látjuk, hogy az elmúlt húsz év során a magyar közösségek csak akkor tudtak valamit elérni szülőhazájukban, ha megtalálták a hangot a mérsékelt többségi körökkel. Természetesen mindig lesznek olyanok, akik számára ez elfogadhatatlan, de próbáljanak meg egyszer ezen nyugodtan, tiszta fejjel, érzelmi fűtöttség nélkül elgondolkodni. Természetesen szükség van a politikusok ellenőrzésére, a civil szervezetek ezt a feladatot el is látják, sőt az MKP is ebbe az irányba tolódott el, hiszen reális befolyása a szlovákiai döntésekre nincs, magyarországi kapcsolatain keresztül eddig sem tudott túl sokat segíteni. De természetesen mindenkinek szíve joga úgy viselkedni, ahogy akar. Lehet még majdnem három évig duzzogóst játszani, azt hangoztatni, hogy a szlovák parlamentben ülő magyar képviselők csak „mosztosok”, ők nem képviselnek bennünket. Ehelyett a pártot inkább arra kellene ösztönözni, hogy legyen nyitott a civil kezdeményezésekkel szemben, hiszen most kevesebben képviselik a magyarok érdekeit a parlamentben, mint évekkel ezelőtt. Ám ehhez partnerek kellenének. TALLÓZÓ HARGITA NÉPE Az októberi romániai népszámlálás adatai a következő tíz évre meghatározó fontosságúak lesznek a romániai magyarság számára - írta vezércikkében a Hargita Népe című Csíkszeredái napilap. „Fontos, hogy magyarnak valljuk magunkat (nem ungurnak, hanem maghiamak, hogy ne hozzunk létre valami új etnikumot), mert a most rögzített adatok tíz évre meghatározzák a statisztikán alapuló helyzetelemzést” - olvasható a székely- földi napilapban a népszámlálási kérdőívek nemzetiséget firtató kérdéséről. A cikk emlékeztet arra, hogy a nemzetiségi jogok gyakorlásához az szükséges, hogy az egyes településeken legalább a 20 százalékot elérje a magyar lakosság aránya. A cikk szerzője feltételezi, hogy az október 20-31. között esedékes népszámlálás nem lesz pontos, mert szerinte olyan románokat is számba fognak venni, akik tartósan, több mint egy éve külföldön élnek, miközben több mint hárommillió román állampolgár külföldön él, és pontosabb népszámlálás esetén az ország lakossága a 20 milliós lélektaninak számító szint alá csökkenhet. „A magyarok esetében, azt hiszem, ki kell találjunk védelmi stratégiákat (szakértők csoportjai már dolgoznak ezen, érdekképviseletünk ebben a kérdésben szerencsére nem tétlenkedett). Ez éppen olyan fontos, mint az identitásuk elvesztésének peremén lévőkben magyarságuk tudatosítása” - olvasható a lap vezércikkében. (MTI)
