Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-10 / 210. szám, szombat
8 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 10. www.ujszo.com Bútora: A WTC a biznisz szimbóluma volt, a Pentagon az erőé, a Capitolium pedig a demokráciáé; meg kell mondani, jól kitalálták ezt a terroristák És egyszeriben minden megváltozott... Egy békés és erős országba ment nagykövetnek 1999-ben, négy év múlva pedig egy sebzett államból tért haza. A szeptember 11-i terror- támadások tizedik évfordulóján Martin Bútorával beszélgettünk, aki a merényletek idején Szlovákia washingtoni nagykövete volt. MÓZES SZABOLCS 2001. szeptember 11-e. Milyen volt az a nap Washingtonban? Nagyon drámai. Több okból is. Egyrészt diplomataként kötelességünk volt a mi állampolgárainkkal törődni - utánanézni, ki miért nem jelentkezik ismerőseinek, kivel mi történhetett, ki hol járt. Másodsorban követségünknek pont aznapra egy jelentős, több hónapon keresztül előkészített programja volt. Harmadrészt, pedig az eseményeknek megvolt a maguk politikai dimenziója, gondolok itt Szlovákia reakciójára, illetve országunk nemzetközi aspirációira. Vegyük sorba! Mik voltak az első lépéseik? A támadás után nyomban válságstábot hoztunk létre. Viszonylag kevesen voltunk a követségen, 5-6 diplomata, de nyomban szétosztottuk a feladatokat. Órákon át égtek a vonalak, rendkívül sok hívást és e-mailt kaptunk azoktól, akik ismerőseik holléte után kutattak, illetve a pozsonyi központi szervekkel is rendszeresen kommunikálnunk kellett. Az érdeklődő rokonok megnyugtatására olyan trükköket is bevetettünk, hogy például az „eltűnt” kategória helyett az „eddig nem jelentkezett” kategóriát vezettük be, mivel az előbbi a hozzátartozókban sokkal nagyobb szorongást vált ki. Néha konkrét segítséget is kellett nyújtani. Volt három szlovák diáldány, akik nyáron az USA-ban dolgoztak, és pár napra New Yorkba akartak kirándulni - a WTC-hez nagyon közel fekvő Jazz Hotelban volt szobafoglalásuk aznapra. Valamilyen Az emberek és a politikusok is úgy érezték, hogy itt valami szörnyű történt, ami ellen össze kell fogni. műszaki okokból végül áttették a kirándulás napját, de az otthon izguló szülők, akik a változásról nem tudtak, érthető okból nagyon idegesek voltak. Átírta a követség programját valamiben a terrortámadás? Pont szeptember 11-ére és a rákövetkező napra volt égy jó előre tervezett programunk a fővárosi holocaust múzeumban. Egy szlovákiai származású zsidó partizánt tüntetett volna ki a múzeum, és ehhez számos kísérőakciót szerveztünk. Összesen 300 embert hívtunk meg. Minden elő volt készítve, a vendégek egy része már meg is érkezett, s a terror- támadás után nem tudtuk, mitévők legyünk. A múzeumot becsukták, a hivatalok nem működtek. Végül a biztonsági emberekkel és a kormányzati hivatalokkal történő konzultáció után megtarthattuk az akciót a múzeumban. Érthető okokból a rendezvény teljesen más jelleget kapott. Az előadók egy része arról beszélt, mi történt a hitlerizmus éveiben, a másik része pedig arról, hogy éppen akkor mi zajlott. A párhuzam szembeötlő volt. Hogyan reagált Szlovákia? Jól, s ezt nagyon sokra értékelték az amerikaiak. Az Egyesült Államokkal szembeni támadás mérhetetlenül nagy csapást jelentett számukra, s ilyen helyzetben mindennemű együttérzést, érkezzen az bármilyen kis államtól is, nagyon megköszöntek. A polgári szolidaritás mellett fontos volt az is, hogy akkor még távolról sem dőlt el, mi is a NATO tagjai lehetünk-e. Már a támadások napján elgondolkodtunk rajta, hogy ez milyen hatással lehet biztonságpolitikai aspirációinkra. Világos volt, hogy ebben a helyzetben nem a NATO volt a fő prioritásuk, hanem saját nemzetbiztonságuk. Az elejétől olyan szolidárisnak kellett lennünk, mintha már NATO-tagok lennénk, hogy láthassák, valóban komolyak a törekvéseink. A támadások óráiban éreztek közvetlen fenyegetettséget? A követség pár mérföldre található a szintén megtámadott Pentagontól... Egy ideig senki sem tudta, mi következik. A támadás sorozateffektusa rémületes volt. Jött az egyik repülő, majd a másik, utána a harmadik csapódott be, és nem lehetett tudni, hány gép lesz még. Az első két géppel New Yorkban támadtak, a harmadikkal már Washingtonban, a veszély közeledett. A harmadik támadás után hosszú percekig a Capitolium épületét mutatták. Bármelyik percben azt vártam, hogy oda csapódik be a következő gép. A WTC a biznisz szimbóluma volt, a Pentagon az erőé, a Capitolium pedig a demokráciáé. Meg kell mondani, jól kitalálták ezt a terroristák. Hogyan reagáltak az első órákban, napokban az amerikaiak? A sokkérzet szinte kézzel fogható volt. Ezt a tévében és az utcákon is látni lehetett. Az emberek és a politikusok is úgy érezték, hogy itt valami szörnyű történt, ami ellen össze kell fogni. A következő momentum az összefogás volt. „Nem hiszem, hogy az amerikaiak azzal feküdnének le és kelnének fel, hogy másnap lesz-e valamilyen tenortámadás vagy sem. Sokkal inkább a gazdasági, szociális kérdések - lesz munkám, egészséges leszek - érdeklik őket." (Somogyi Tibor felvétele) Amint felocsúdtak, ezres tömegekben mentek önként New Yorkba, hogy segítsenek. Az amerikai mentalitásnak, tradíciónak az önkéntesség szerves része. Óriási emocionális összefogást, segítséget lehetett érezni. Nagyon nagy szerepet játszottak a támadás utáni órákban az újságírók. A politikusok, érthető okokból, nem szóltak a nemzethez nyomban a támadás utáni percekben - ezt a szerepet a médiamunkások vették át, akik felelősségteljesen tájékoztattak az eseményekről, nem keltve pánikot. Nem törte meg a támadás az amerikaiakat? Nem ásta alá a magabiztosságukat? De igen. Azt hiszem, hogy kikezdte a saját magukról alkotott képet, azt, amit a pszichológusok self conceptnek neveznek. Államuk messze feküdt a háborús konfliktusoktól, maximálisan jól felfegyverzett szuperhatalom volt, és egyszerre csak jön valaki, és dugába dönti mindezt. A sérthetetlenségük mítosza ezzel a támadással megdőlt. Mi, európaiak tudjuk, milyen az, amikor lőnek, amikor tankok vannak az utcán. Mi megéltük 1956-ot, 1968-at, előtte a két világháborút. Ők ilyennek sohasem voltak kitéve, ezt nem ismerték. Ebből a szempontból veszélyben érezték magukat. Hogyan reagáltak a kormányzati politikusok, a diplomaták, akikkel kapcsolatban álltak? Maximálisan felelősségteljesen. Tudták, mit kell tenniük. Nyomban a támadások után tervezni kezdték az Afganisztán elleni háborút, amivel az amerikai közvélemény túlnyomó többsége egyetértett. Hogyan változtatta meg szeptember 11-e Amerikát, és hogyan a világot? Az ezredfordulón nőtt a világban a demokratikus berendezkedés presztízse, az országok nagy része ebbe az irányba ment el. Úgy tűnt, hogy ennek a rendszernek van esélye arra, hogy egyre több országban teret nyerjen. Tehát akkor úgy tűnt, Fu- kuyamának igaza volt... Nem teljesen, nem mondanám, hogy itt lett volna a történelem vége. És egyszeriben csak minden megváltozott. Fel kellett térképezni, miről van szó, miben veszélyes ez ránk, hogyan lehet ellene védekezni, harcolni. Ez nagyon sok energiát és pénzt emésztett fel. A világ abban változott meg, hogy kardinálisán megfordult. A standard jellegű feladatok helyett a nem standard problémák megoldására kellett koncentrálni. Miben másak az amerikaiak most, mint akkor, amikor 1999-ben Washingtonba érkezett? Az afgán és az iraki misszió nagyon megosztotta az amerikai társadalmat. A fő vita nem is az USA és a nyugat-európai államok között zajlott, hanem az amerikai társadalmon belül. Egyértelműen nőtt a belső polarizáció. Az utóbbi években pedig ehhez a biztonságérzeti válsághoz társult még a gazdasági válság is. Fokozatosan eltűnt a középosztályból az „a mi gyerekeink jobban fognak élni, mint mi” típusú létbiztonság, a fejlődésbe vetett hit. Az amerikaiak nincsenek hozzászokva a magas, 10 százalék körüli munkanélküliséghez. Nem hiszem, hogy az amerikaiak azzal feküdnének le és kelnének fel, hogy másnap lesz-e A standard jellegű feladatok helyett a nem standard problémák megoldására kellett koncentrálni. valamilyen terrortámadás vagy sem. Sokkal inkább a gazdasági, szociális kérdések - lesz munkám, egészséges leszek - érdeklik őket. És még egy harmadik kérdés - melyet lehet, hogy az átlag amerikaiak nagy része nem tesz fel magának, de összefügg az előbbiekkel -, hogy az USA, a Nyugat, a saját politikai berendezkedésével tudja-e állni a sarat az autoritativ, kommunista hatalmakkal. A szeptember 11-i támadások fő következménye a terrorizmus elleni háború volt. Tíz év távlatából milyennek ítéli? Nem szeretem a terrorizmus elleni háború kifejezést, mert túl sok rétegű jelenségről van szó, melyet egy kifejezéssel próbálunk meg betakarni. Bizonyos értelemben meghozta az eredményét. Egyértelmű, hogy a szeptember 11-eihez hasonló volumenű támadások nem voltak a WTC elleni támadás óta, és az al Kaida is alaposan meggyengült az elmúlt közel egy évtizedben. Ugyanakkor a terror elleni harc a szabadságjogok háttérbe szorulását is eredményezte. A lakosság védelme és a nyitott társadalom megtartása egyszerre erőn felüli feladatnak tűnt. A siker érdekében valamiről egy kicsit le kell mondaniuk az amerikaiaknak. Fenyegeti Amerikát vagy Európát terrortámadás? Távolról sem múlt el a veszély. Nem érezzük úgy a hétköznapokban, mint tíz éve, de továbbra is jelen van. Az éberségre mindig szükség van.
