Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-20 / 194. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 20. Kultúra 7 Rácz Tibor szerint a közönségnek van egy külön szótára, ahogy kommunikál az előadóval „Nekünk ki kell találnunk a következő napot” (Somogyi Tibor felvétele) Rácz Tibor harmonikaművészt, a pozsonyi Konzervatórium tanárát, az UNESCO keretében működő Harmonikások Világszövetsége alelnö- két Pro Cultura Hungari- ca díjjal tüntette ki a magyar állam. VOJTEK KATALIN A rangos díjat a magyar kultúra értékeinek külföldi megismertetésében és terjesztésében szerzett kimagasló érdemeidért kaptad. Konkrétan miért? A történet a hetvenes évek elejére nyúlik vissza, amikor a budapesti konzervatórium harmonikatanár nélkül maradt, és felejthetetlen tanárnőmet, Szőke Mártát kérték meg, hogy járjon át tanítani. Ő a korára és elfoglaltságára hivatkozva engem ajánlott. így kerültem 22 éves főiskolásként a budapesti konzervatóriumba. Kéthetente minden csütörtökön leutaztam és péntek, szombat, vasárnap ment a tanítás. Mivel nem volt magyar módszertan, az egyik növendékemmel írtunk egy módszertani kézikönyvet. Előadható darabokat kerestünk, és ha nem találtunk megfelelőt, gondoskodtunk róla, hogy legyen. Átírtuk például Petro- vics Emil csemballóra írt Négy arcképét harmonikára, és azt játszottuk. Kurtág György művének, a Játékoknak is elkészítettük az átiratát, és amikor bemutattuk a besztercá- banyai kortárs zenei fesztiválon, a harmonikás változat jobban tetszett a közönségnek, mint a zongorára írt eredeti. Nagyon tehetséges osztályom volt, olyanok jártak oda, mint Nagy Anna, aki ma a Budapest Klezmer Band harmonikása és Németh Gábor, aki jelenleg a siófoki művészeti iskola igazA díjazott gatója. A tanítás csak két évig tartott, de a kapcsolatok, az odafigyelés, az együttműködés megmaradt. Most például azt igyekszem elérni, hogy Hollós Máté harmonikára írt koncertműve bekerüljön a klingenthali nemzetközi harmonikaverseny választható kötelező darabjai közé. Ha sikerül, ez lesz az első magyar mű a verseny csaknem félévszázados történetében. Mi volt az első gondolatod, amikor értesültél a díjról? Nagyon örültem neki. De eszembe jutott Darvas Iván, a kiváló színés is, aki azt mondta, hogy a díj csak aznap érdekes, amikor átveszi az ember. Ami előtte volt egy művész életében, az már nem érvényes, mert holnap már nem úgy csinálja. De hogy holnap mi lesz, azt csak a jó isten tudja. A művészeknél nem úgy van, mint az irodában, ahol nem baj, ha nem fejeztem be az elszámolást, majd holnap megcsinálom. Nekünk ki kell találnunk a következő napot. És ha rosszul találjuk ki, akkor megtörténhet, hogy az egész előző munkánk kárba veszik, és újra kell építeni az egészet. Sok kitüntetésed, díjad van. Melyik a legkedvesebb? Tudom, hogy vannak, akik a legszívesebben megköveznének ezért, de kimondom: az a kitüntetés, amelyet 2006-ban vagy századmagammal vehettem át az akkor miniszterelnök-helyettes Csáky Páltól. Ez egy közösségi dolog volt, nem is annyira a személynek szólt, mint annak a közegnek, amelyben csinálsz valamit, és annak hatása, kisugárzása van, előre visz. Valakinek eszébe jutott feltérképezni, hogy a környezetünkben élnek emberek - tudósok, színészek, tanárok, írók,orvosok, előadóművészek -, akik tesznek valamit, nem elsősorban saját magukért. Önmagamért a díj nem érdekel. Nélküle is tudom, hogy mennyire jó az, amit csinálok. És nagyon sokszor tudom, hogy jobb is lehetne, mint ahogy épp kiszakadt belőlem. Kétlem, hogy a közönség is így vélekedne. Rólad közismert, hogy maximalista vagy. A közönségnek van egy külön szótára, ahogy kommunikál az előadóval. Ez nem mindig a kiabálás, a bravózás, a taps. Van, amikor úgy szól vissza a közönség, hogy meg sem pisszen. Akkor jó, amikor halálos csönd van. Amikor az egyik néző rászól a másikra, hogy ne zörögjön a cukorkás zacskóval. Én a pódiumon hangoskodom, teszem a dolgom, ők meg úgy hallgatnak, hogy meg sem moccannak. Ehhez is hozzá kell szokni. Borzasztó nagy próba, amikor olyan nagy a csend, hogy megijedsz: ezek most annyira figyelnek, hogy nem lehet hibázni. 1996 óta szervezted szülővárosodban, Dunaszerdahe- lyen a nemzetközi harmoni- kafesztivált, amely a csallóközi kisvárosba csábította a szakma világnagyságait, és rangot jelentett a rendezvény részét képező ifjúsági verseny győzteseinek. Most kiderült, hogy nincs folytatás, nincs rá pénz. Vége? Nem szívesen beszélek erről, mert ez nagy szívfájdalmam. Egy azonban biztos: nincs vége. Ha nem ott, akkor máshol, de lesz ismét fesztivál. KÉPERNYŐ Amadeus Ez egy tipikusan olyan film, amelyet annyiszor nézünk meg, ahányszor csak ismétlik. Milos Forman azt mutatja meg, hogyan köti össze a zene iránti feltétlen rajongás két ember - egy korszakos zseni és egy közepes tehetség - sorsát, hogyan csap át a szakmai féltékenység kíméletlen harcba. Az Amadeusban két súlyos egyéniség mérkőzik meg egymással. Forman Salierije cseppet sem kisszerű, csupán a tehetség hiányzik belőle. Az a fajta művészi és emberi természetesség, ami Mozartot igazán naggyá tette. Mozart halálos ágyánál Salieri rájön, hogy hiába a düh és a görcsös akarás, a tehetség egészen más anyagból van, és Mozarttal olyan ember távozott, aki teremtő kegyeltje volt. A film 8 Oscar-díjat és 4 Arany Glóbuszt kapott, azóta 32 további díjat zsebelt be különböző nemzetközi fesztiválokon. Hálás feladat lehetett eljátszani ezt a két karaktert. F. Murray Abraham hűvös arcvonásaiból, rideg közönyéből szinte árad a gyűlölet, és a féltékenység a fiatal és addig nem túl ismert Tom Hulce pedig Amadeusként bekerült a világsztárok közé. Bár kisebb szerepjutott neki, mégis meg kell említenem Elizabeth Berridge finom játékát is. Mozart jellegzetes nevetése egyébként állítólag Tom Hulce saját találmánya: ezzel szeretett volna valami meghökkentő vonást kölcsönözni a zeneszerzőnek. A rendező a forgatáson azonnal beleegyezett az újításba, és jól tette. Forman egyébként teljesen véletlenül akadt a témára. Önéletrajzi kötetében azt írja, egy barátja vonszolta őt el a film alapjául szolgáló Peter Shaffer-darab bemutatójára. Már az autóban tudta meg, hová mennek valójában, és ha előbb meghallja, hogy egy Mozartról szóló darabot kell végigülnie, be sem száll a kocsiba. A történet azonban olyannyira megihlette, hogy már ott és akkor elhatározta: filmre viszi ezt a sztorit. Remekül használja Mozart zenéjét, különösen hatásos az a jelenet, amikor Salieri lapozgatja Mozart partitúráit, és a kottalapokról csendül fel a zene. A humor eszközeivel is sokszor él a rendező, például amikor az anyós rikácsolása átvált az Éj Királynője koloratúr szopránjába. A fűm hatására tömegek kezdtek érdeklődni Mozart zenéje iránt. A magánember Mozartot léha módon élő zseniként ábrázolja a rendező, aki apjával és feleségével is meglehetősen viharos kapcsolatot ápol, és szabad idejében álarcosbálokon figurázza ki korának zeneszerzőit. A zsenialitás és a bohém, szertelen emberi tulajdonságok paradoxonját érzékelteti a körítés is: grandiózus operaházi jelenetek, pompás jelmezek és díszletek gyönyörködtetik a szemet, hogy aztán a végén Forman „vizuális nyomorba” dönthesse a nézőt, (juk) (Ml, vasárnap 20.40) RÖVIDEN Per az Oasis felbomlása miatt London. Bíróságon akar elégtételt venni Liam Gallagher bátyján, Noéién, mert az szerinte igaztalanul varrta a nyakába együttesük, az Oasis két évvel ezelőtti feloszlását. Liam, a nagy sikerű brit együttes egykori énekese, aki mostanság a Beady Eye tagja, pénteken kiadott közleményében erősítette meg, hogy beperelte bátyját, a dalszerző és gitáros Noéit kommentárjaiért, amelyeket közös együttesük felbomlásához fűzött. A 44 éves Noel júliusban, szólókarrierje elindulásának alkalmából beszélt az Oasisről. A 38 éves Liam szerint azt mondta a sajtónak, hogy 2009-ben az Oasis azért nem lépett fel Chelmsfordban a V Fesztiválon, mert öccse másnapos volt. „Ez hazugság és azt akarom, hogy az Oasis-rajon- gók, akik elmentek a V Fesztiválra, tudják meg az igazságot” - hangsúlyozta Liam. Mint mondta: gégegyulladása volt, amit orvos állapított meg, és erről Noéit is tájékoztatták. Az 1990-es években berobbant Oasis az egyik legsikeresebb brit rockbanda volt. A becslések szerint 70 millió lemeze fogyott el világszerte. (MTI) A két marakodó tesó (Képarchívum' Kitüntetett művészek Budapest. Augusztus 20. alkalmából hazai magyar művészeket is kitüntettek. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Parlamentben adta át a Kisebbségekért Díjakat. A díjazottak között van Nagy József festőművész. A magyar kultúra külföldi megismertetéséért és terjesztéséért járó Pro Cultura Hungarica díjakat adott át Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár: e díjban részesült Rácz Tibor harmonikaművész. Tizenegy alkotónak ítélték oda a Népművészet Mestere díjat; az elismeréseket a Mesterségek Ünnepe keretében adta át a budai Várban Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter. Az idei kitüntetettek egyike Anyalai „Pepes” Sándor népzenész, prímás, aki - mint az indoklásban áll - idős kora ellenére ma is aktív szereplője a szlovákiai magyar zenei életnek, és az általa őrzött népzenei kincset a mai napig igyekszik továbbadni a fiatalabb generációnak. (MTI, ú) A dunaszerdahelyi Vermes-villában augusztus 25-ig látható Transcom.hu címmel az a nemzetközi tárlat, amely tizenegy fiatal képzőművésznő munkáiból mutat be válogatást. Az alkotók a vizuális költőnyelvezet használatával teremtenek kapcsolatot a látogatókkal. Képünkön Jakatics-Szabó Veronika festménye látható. (Képarachívum)
