Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-20 / 194. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 20. Vélemény És háttér 5 Szlovákiát nem kényszerítik semmire, de felelősséget kell vállalnia az európai közösségért Magunkért, önmagunknak Rendkívül nehéz kérdést kell megoldania jövő héten a Koalíciós Tanácsnak - az eurót védő pénzügyi gát megoldását. JURAJ HRABKO A koalíciós SaS és képviselők néhány csoportja kategorikusan elutasítja támogatását, a többi koalíciós párt tanácstalan. Szerencsére a politikai vita még csak elkezdődött, nem értek a végére. A pénzügyi gátról - pontosabban az országok európai társadalommal, azaz önmagukkal szembeni kötelezettségeiről - heves vita folyik, de a téma behatárolt. Ugyan itt és most kellene dönteni, de a döntés - legyen bár pozitív vagy negatív, a jövőt határozza meg. És ez kevés pártkatonát izgat, elvégre ők is itt és most élnek. Államférfit még nagyítóval sem találunk Szlovákiában, noha sok politikus tartja magát annak, sőt elvárja, hogy annak szólítsák. Az SaS elnöke, Richard Sulik érthetően és egyszerien tette föl a kérdést. Miért kellene Szlovákiának szavatolnia, később fizetnie más országok politikusainak felelőtlenségéért, ha önmagával is elég gondja van? Pofon- egyszerű, nincs is min töprengeni. Senki se örülne, ha a saját adósságát mások tartozásával is megterhelnék. Csupán az a gond, hogy a kérdés nem ez. Vagy valaki komolyan gondolja, hogy mondjuk a németek vagy a franciák már alig várják, mikor törleszthetik más országok adósságát? Szlovákia önként lépett az Európai Unióba és önként csatlakozott az eurózónához. Senki sem kényszerítette, maga kéredzkedett oda és más, nemzetek feletti intézményekbe. Egy időre ezeken kívül maradt, s maradhatott volna, bár V4-es partnerei már ott voltak. Ez volt az 1998-as választások legfőbb politikai tétje, s éppen ezáltal sikerült az 1992-es választásokkal kezdődött rémes folyamatokat megtörni. Az európai közösségben Szlovákia a többi állam egyenrangú szövetségese és partnere. Senki sem kényszeríti semmire, kivéve, hogy bizonyos mértékig vállaljon felelősséget a közösségért. A Tátra alji ország szabadon választhat és választ is partnereket. Csak az a kérdés, milyen partnereket választ. Más szóval: nem Görögország, Olaszország, Portugália vagy Németország, Francia- ország, hanem saját sorsáról fog dönteni. Mellesleg, ha az SaS ugyanilyen határozottan elutasította volna az uniós alapokat, ami nem más, mint más országok pénzének a felhasználása, legalább következetes lenne - mi nem akarunk semmit, ti se akarjatok semmit. De-ez nem így van. Szöveg nélkül (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Az utca firkászai JUHÁSZ KATALIN Akármennyire illik is művészetnek tekinteni a graffitit, nem minden falfir- kász hagy maga után az átlagemberek számára is élvezhető alkotást. Mostanában kevesen pepecselnek bonyolult rajzokkal, legtöbben megelégszenek névjegyük felfir- kantásával, és már osonnak is tovább. Drága a festék, kevés az idő, és, mint tudjuk, rohanó világunkban a mennyiség fontosabb, mint a minőség. A szakzsargon „tag”-nek nevezi ezeket a gyors nyomokat, amelyek olyanok, mint a kutyák vizeletjelei: az illető területet foglal, a többiek tudtára adja, hogy itt járt. Az önkormányzatoknak általában nincs pénzük a firkák eltüntetésére, a rendőrség illetékesei legtöbbször emberhiányra hivatkozva vonogatják vállukat, mondván, nem tudnak minden sarokra járőrt állítani. A környezetvédők pedig azért morognak, mert szerintük valamennyi érdekelt felelőtlenül kezeli ezt az újkori adrenalinsportot. A legszimpatikusabb és legsikeresebb megelőzési kísérlettel Prágában találkoztam, ahol pár éve egy fiatal kerületi polgármester vette kezébe a graffitiügyet. Kerületében úgynevezett graffitirendőrö- ket vetett be, akik nem az említett sarkon posztolást művelik, hanem mobilszámukat osztogatják a lakóknak. Ha a lakók festékszóróvei tevékenykedő fiatalokat vesznek észre, azonnal hívhatják az ületékes rendőrt. Ilyenkor ugyanis csak tettenérés esetén bizonyítható a közvagyon rongálásának tényállása. Az akció kezdetén a kerület hozzávetőlegesen tízezer objektumának egyharmadán, azaz háromszázötven házon találtak falfirkákat. Két év elteltével már csak harmincnyolc összefirkált házfal csúfította a környezetet, jelenleg pedig alig fordul elő üyesmi. A firká- szokat nemcsak az állandó veszélyhelyzet kedvetlenítette el, hanem az a speciális antigraffiti festék is, amelyet az önkormányzat ingyen bocsátott a lakóközösségek rendelkezésére, és amelyről könnyedén eltávolítható a falfirka. Ez jelentős motivációcsökkenéshez vezetett, a srácokat elkedvetlenítette, hogy műveik nem maradnak fenn az utókor számára. Ezt a módszert ajánlanám a hazai illetékesek szíves figyelmébe. A tagek ugyanis nem csupán csúnyák, de sokszor helyrehozhatatlanul rongálják a régi épületeket. Graf- fi titaszító falfesték nálunk is kapható, elég borsos áron. Tudtommal hazánkban még egyetlen önkormányzat sem foglalkozott a prágaihoz hasonló ingyenes festékosztás gondolatával. Pedig ajó példát nem szégyen követni... KOMMENTAR Kávéházi munkaadók VÍGl ZOLTÁN A gazdasági világválság kirobbanásakor azon ékelődtünk, hogy Szerbiát nem érheti kár, a nagy krachot elkerüljük, ugyanis nálunk édeskevés nagyvállalat működik, nincs is igazán minek tönkremennie. Ez nem egészen így van, de a munkanélküliség azelőtt is, most is jó ismerős. A hivatalos adatok szerint az elmúlt három évben a munkaképes lakosság átlagban 19-22 százaléka kajtatott, és még kajtat munka után. Nagy mozgás e téren nem volt, most, a választások közeledtével a politikusok azokról a számokról beszélnek, amelyek az új munkahelyekre vonatkoznak, a közgazdászok pedig azokról, amelyek a megszűnt munkahelyekre. A második kalapban azért valamivel több van. Sokan vannak még, akiket ezek a számok most sem érdekelnek. Évekig arról beszéltünk, hogy nincs középosztály Szerbiában, akik oda tartoztak vagy elszegényedtek, vagy nekik volt annyi pénzük, hogy a 90-es években elhagyják az országot. Viszonylag sok év eltelt azóta, az országból nem lett a Nyugat- Balkán vezető gazdasági hatalma, ahogyan azt sokan hitték (Szerbiában, persze), erről az országról is elmondható, hogy ha fejlődik is, nem egyenletes a fejlődés. Óriási különbségek vannak a fizetések között is. Néhány jól működő szektorban akár 6000 eurónál többet is meg lehet keresni havonta (körülbelül ötezren visznek haza ennyit havonta), míg százezrek dolgoznak200 eurós, vagy még alacsonyabb bérért. Sok, egyetemet végzett ember keres 200 eurót. És itt van még az a réteg, amelyről a statisztikai kimutatások nem szólnak. A maroknyi piszokul gazdag még gazdagabb lett az évek során. Kormányok jöttek, mentek, ők megmaradtak, a Ferrarik sorakoznak palotáik udvarában. A ferrarisoknak nem, hanem elsősorban annak a bizonyos 22 százaléknak az elmúlt napok egyik legérdekesebb sajtóhíre az októberben esedékes népszámlálás. Nem a demográfiai mutatók, hanem a munkalehetőség miatt. Ugyanis a népszámlálás munkalehetőség lett. A népszámlálók körülbelül 210 euróért házalhatnak. A jelentkezés még nem zárult le, a népszámlálók csoportvezetőinek toborzása már megtörtént, körülbelül tízszeres volt a túljelentkezés. Vagyis, újfent bebizonyosodott, hogy azok, akik nem Ferrarival járnak munkába (értsd: kávézókban ülnek naphosszat, telefonon intézik kétes ügyeiket), igenis megpróbálnak legális úton pénzhez jutni. Csakhogy, ahogy a népszámlálókat toborozzák, egyre többen beszélnek arról, hogy ez is olyan lesz mint az „igazi” munkahely. Nem, nem azért, mert évekig tart a népszámlálás, hanem azért, mert mielőtt kiválasztanák a szerencséseket, fontos lesz, ki kinek a kicsodája. Mert, egy dolog azért még egy ideig biztos, hogy nem fog megváltozni: kevesen vagyunk, akik magunkjutottunk munkához. Nem árt ismerni „valakit bentről”. Valakit a kávézókban mobilozók közül. A szerző a vajdasági Magyar Szó szerkesztője TALLÓZÓ KRÓNIKA Amíg a székelyföldi Kovászra megyében évek óta vita tárgya a Nagyajta határában található, háromnyelvű Székelyföld-tábla, Szucsáva (Su- ceava) megye bejáratánál a megyetábla mellett és több településnél hatalmas feliratok hirdetik, hogy Bukovinába érkeztünk, a kolostorok hazájába - írta a kolzsvári Krónika. A lap szerint Gheorghe Flutur, a Szucsáva megyei önkormányzat demokrata-liberális (PDL) elnöke rendszeresen hangoztatja nyilatkozataiban, hogy Románia tervezett regionális átszervezése mellett Bukovina történelmi régiójánakmegkell őriznie sajátos arculatát. A cikkíró úgy véli, „elgondolkodtató”, hogy míg a helyi lapoknak nyilatkozó ellenzéki párti képviselők azt róják fel a Szucsáva megyei önkormányzat vezetőinek, hogy túl sok közpénzt költenek a régió népszerűsítésére és nem eléggé egységesek a bukovinai turizmusfejlesztési tervek, a székelyföldi megyékben a román politikusok körében már az is felháborodást kelt, ha a történelmi régió határában Székelyföld-táblát állítanak fel. A kolozsvári Krónika „abszurdnak és érthetetlennek” tartja, hogy Romániában, ahol a kormány által kibocsátott határozatokban megjelenik a Tara Hategului (Hátszeg vidéke), Tara Silvaniei (Szilágyság), Tara Almajului történelmi régió neve, a belügyminisztérium egyik egységét, a Brassó megyei katasztrófavédelmi felügyelőséget a Barcaságról (ISU Tara Barsei) nevezik el, hallani sem akarnak a Székelyföld létezéséről. A Szucsáva megye bukovinai részét turisztikai szempontból bemutató írás megemlíti, hogy Bukovina ma a romániai idegenforgalom egyik leglátogatottabb célpontja. A bukovinaiak büszkék identitásukra, a magyarokat szeretettelfogadják. (MTI)
