Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-16 / 190. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 16. Vélemény és háttér 5 A távközlési hatóság bármilyen döntést hozhat, nem lesz jó, mert a lincencdíjak rendszere hibás Licencek és pénzek A mobilszolgáltatók li- cenchosszabbításának ügye állítólag bűzlik. Lapunk testvérlapja ugyanis nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a távközlési hatóság hibás adatok alapján állapította meg a licencdíjat, a szolgáltatók hülyére keresik magukat, de csak filléreket csöpögtetnek az államkasszába. LOVÁSZ ATTILA A távközlési hatóság - sajnos - bármilyen döntést hozhat, az a döntés nem lesz jó. Nem lehet jó, mert a lincencdíjak rendszere úgy hibás, ahogy van. Ebben az iparágban a licenc ugyanis nem más, mint olyan tevékenységből származó állami jövedelem, amiért az állam az égvilágon semmit nem tesz, csak - nagy kegyesen - engedélyezi. A telefont és a hívásdíjat az ügyfél fizeti, az antennákat a szolgáltató szereli, a frekvenciákat a szolgáltató gerjeszti, a villanyt pedig a villamosművektől vásárolja. Az állam ebben az egész játékban egy kanyi vasat sem költ, hacsak a hatóság munkatársainak bérét és irodáját nem számítjuk. A licencek érdekes részei a piacnak. Olyankor használja őket az állam, amikor sok játékos szeretne megjelenni a fizikai korlátokkal jellemezhető piacon. Frekvenciából kevés van, nem lehet azokat üptre gerjeszteni és egymást zavarni, amióta drótnélküli kapcsolat létezik a világon, azóta valamilyen rendszer alapján működik. Az elosztás az államokon belül, valamint nagyon komoly nemzetközi szerződésekben szabályozott. Az állam valamilyen kritériumok alapján eldönti, ki az, aki - vállalva a vállalkozás kockázatát - egyszer majd sok pénzt keres, mert szeretünk mobiltelefonálni, rádiózni, információkat küldeni, esetenként csak azért, hogy megtudjuk a szomszéd lakásban élő haverról, vajon hogy van. A rádiós és televíziós frekvenciákhoz hasonlóan a mobilpiacon is az állam törvényes kritériumokat állít fel, amelyek alapján aztán a (legalábbis elméletben) független hivatal hivatalnokai adják a pöcsétet az engedélyre. Van ugyan verseny, de eléggé zárt piacon, nincs nyilvános megmérettetés, nem a szolgáltatás minősége és ára dönti el a verseny eredményeit - jobban mondva az dönti el, de az előre meghatározottjátékosok közt. Az állam bármilyen mechanizmust ír elő a licenc megszerzésére és árára, az mesterséges, íróasztalnál kialakult mechanizmus lesz, akár: mennyire legyenek is szakértők a rendszer alkotói. Sokkal egyszerűbb, és valószínűlegjövedelmezőbb lenne a licencek árverése, nyilvánosan, tisztességes aukciós szabályok szerint. Ugyanez érvényes a rádiós és a televíziós sugárzásra is, és akkor nem kellene időről időre botrányokról értekezni a közszférában (ízelítő: 1999-veze- tékestelefon-szolgáltató tender, 2002 - harmadik mobil- szolgáltató tender, 2006 - a Twist Rádió frekvenciái, 2009 - a Sláger és a Danubius frekvenciái, 2011 - T-Mobil- és Orange-hosszabbítás - s ezek csak a legismertebbek). Nem először és nem is utoljára idézzük föl Ivan Miklós mondását 2002-ből: minél kevesebb pecsét, minél kevesebb engedélyezés, minél kevesebb hivatalnoki döntés, annál kevesebb korrupció. Ne a szolgáltatók mesés nyereségét irigyeljük, mi akarunk telefonálni, abból élnek ők. Engedjük meg, hogy más is kereshessen egy kalap pénzt - lehet, hogy így nekünk lesz olcsóbb.- Üdvözöllek, eurózóna sötét jövője! Antidepresszánsokat gyártó vállalatom végre felvirágzik. (Peter Gossányi rajza) A harmadik lehetséges konfliktusforrás a kettős állampolgársághoz köthető Vihar előtti csend TOKÁRGÉZA A jelenlegi kormány különlegessége, hogy Szlovákia pillanatnyi politikai állapotát egy kritérium alapján is tudjuk jellemezni: aszerint, hogy éppen kormányválság van vagy nincs. Az utóbbi stádium jellemzően akkor következik be, mikor a négy (és két fél) párt alkotta koalíció éppen nem csinál semmit. Például mint most nyáron, a parlamenti szünet és a szabadságolások idején. Az eddigi történések ismeretében nagyon könnyen elképzelhető, hogy már kora ősszel újra Iveta Radičová esélyeit fogjuk latolgatni, ehhez tevékenyen hozzájárulhat az SaS, Igor Matovič vagy - ideális esetben - a Híd. Áz őszi parlamenti döntés egyik központi, újságokban is sokat szereplő témáját a stabüi- tási mechanizmus adja. A problémát tisztán a politikai pártok szempontjából vizsgálva érdekes dilemmát figyelhetünk meg mind a kormánynál, mind az ellenzéknél. Az SaS különcködik és nem hajlandó megszavazni a javaslatot, a legnagyobb ellenzéki párt, a Smer viszont akár külső nyomásra is segíthet a kormánynak. Robert Ficóék szerepvállalása csökkenti a Szabadság és Szolidaritás meggyőzésére irányuló nyomást, viszont a Smernek meg kell fontolnia, vajon milyen áron hajlandó meghosszabbítani a Ra- dičová-kormány életét. Az SaS szintén két tényezőt kénytelen mérlegelni: vajon a Smer kisegíti a kormánypártokat, és akkor büntetlenül különcködhetnek, vagy nem érkezik segítség az ellenzéki padsorokból, ebben az esetben pedig a liberálisok okozzák a kormány kudarcát. Utóbbi alternatíva a Szabadság és Szolidaritás választói preferenciáira sem lenne jó hatással. Igor Matovič és az Egyszerű Emberek szintén komoly veszélyforrások a koalíció élettartamára nézve. A megalakulófélben levő párt eszmei vezetője már nyári nyilatkozataival jelezte, mire lehet nála számítani a következő hónapokban: a mindkét oldalhoz köthető korrupciógyanús ügyletek lebegtetésére, az éppen tárgyalt törvényekkel kapcsolatos bombasztikus módosító javaslatokra, populista kijelentésekre és exhibicionista magánakciókra. Matovič nem éppen a következetességéről híres, de állítása szerint a nyár végén bejegyezteti új pártját - ha ez valóban így lesz, az őszi hónapokban még a koalíciós szerződés megnyitására tett kísérletei is a végletekig borzolják a négy kormányzó párt idegeit. A harmadik lehetséges konfliktusforrás a kettős állampolgársághoz köthető. A szankciók eltörlésére tett kísérlet tavaszi kudarca után a Híd meghátrált, de a párt megígérte, ősszel ismét próbálkozik. Lehet, ha az általános érdektelenség és passzivitás uralkodott volna a kettős állampolgárság kérdésében, a Híd nem tartotta volna fontosnak a rizikós és konfliktusokkal fenyegető témát, de Gu- bík Lászlóék akciója döntés- kényszerbe hozta Bugár Béla pártját. Ha a civil szféra nyomása tovább erősödik, a Hídnak éreztetnie kell, hogy a parlamentben is próbál tenni valamit a kettős állampolgárság tilalmának feloldásáért. Ha a kormánypárt hallgatni fog, egy másik politikai szereplő biztosan nem - ősszel ismét a parlament elé lehet terjeszteni Igor Matovič altematívjavaslatát is. KOMMENTÁR Új kor hajnalán? NAGYANDRÁS B Egyre egyértelműbb, hogy a gazdasági válság nem ért véget, az elmúlt időszak fellendülése csak átmeneti volt, nem a piac, hanem többnyire a gazdaság állami stimulálása hozta magával a növekedést. Az elmúlt napok eseményeit nézve úgy tűnik, a társadalom bizonyos rétegei a „fejlett Európában” sem bírják már idegekkel. Nagy-Britanniában, Londonban és a környező városokban fosztogatni kezdteka vandálok. Az már az első pillanattól világos volt, hogy nem éhséglázadásról van szó. Nem az élelmiszerboltokat törték fel, nem alapvető élelmiszereket vittek el, hanem bármit, ami az útjukba, pontosabban a kezükbe akadt. Az eredeti ok, hogy egy férfit rendőrök gyilkoltak meg, ezért vonultak az emberek az utcára, csakmondvacsináltvolt. Olyan belső feszültség jelent meg a társadalom peremrétegében, melyet az adott pillanatban képtelenek voltak orvosolni. Nem arról van szó, hogyjogosan vagy törvénytele nül kezdtek az emberek fosztogatni, a kérdés inkább az, mi volt az oka annak, hogy az eddig rettentően toleráns, multikulturális Angliában újra előtört az agresszió. Többen Margaret Thatchert kezdték emlegetni, mivel a hetvenes-nyolcvanas években a vasladynekkellett utoljára igazán megküzdenie a rendbontókkal. Az angol miniszterelnök, ha kellett, a hadsereget vezényelte ki a tüntetők megfékezésére. Most ez szerencsére elmaradt, de a brit miniszterelnök már jelezte, minden egyes fosztogatót felelősségre akarnak vonni. Egyelőre azt próbálják bizonyítani, hogy a mostani tüntetések nem egy bizonyos réteg reakciója a társadalomban és a gazdaságban kialakult helyzetre, hanem egyszerű utcai bűnbandák „csínytevései”. Valószínűbb, hogy David Came- ronnak sajnos nem lesz igaza. Az angliai események nekünk azt mutatják, hova fajulhat az elégedetlenkedés. Képzeljük el, hogy ha abban az országban, melynek települései a világon a legjobban vannak bekamerázva, ahol az ember egy utcán nem mehet úgy végig, hogy ne készüljön róla videofelvétel, simán kimennek gyújtogatni, mi történhet máshol. Angliában a multikulturális környezetnek köszönhetően a klasszikus idegengyűlölet nem nagyon létezik. Éppen ezért az elégedetlenkedők a gazdasági jólétet követelik, ennek megoldását várják el az államtól. Ám képzeljük el ezt a helyzetet egy közép-európai országban, ahol az egészhez egy jó adag rasszizmus is társul. A gazdasági elemzők szerint az elkövetkező években sok jóra nem számíthatunk, sőt. A társadalmi csoportok elégedetlensége növekedhet, s ha a politikusok nem lesznek képesek ezt megelőzni, esetleg ellenkezőleg, szítani fogják a tüzet, hamarosan komoly gondokkal kell szembenéznie az öreg kontinensnek. TALLÓZÓ PER SPIEGEL Terjedelmes elemzést közölt a magyar belpolitikáról a Der Spiegel. A Gulyás-szigetcsoport című írásának bevezetőjében Walter Mayr utalt arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hívei „szigorú vezetői stílusról”, bírálói „fenyegető uniformizálásról, a zsidók elleni uszításról és munkatáborokról” beszélnek. Az EU kommentálás nélkül veszi tudomásul, hogy az egyik tagország kiszámítha- tatianná válik - írta szerző. Emlékeztetett arra, hogy Orbánt a magyar EU-elnökség idején számos bírálat érte a médiatörvény egyes részei miatt, ám „ez volt minden”. De a miniszterelnök „zavartalanul faraghatta a magyar demokrácia tartóoszlopait” anélkül, hogy „befolyásos barátai az Európai Néppártban - Barroso, Van Rompuy, Sarkozy, Merkel - megdorgálták volna”. Pedig az a kötegnyi törvény, rendelet és személyi döntés, amelyet Orbán meghozott, „egy felülről végrehajtott államcsíny jegyzőkönyvének” tűnik - írta a magazin munkatársa. Mayr részletesen beszámolt az utóbbi 15 hónapban elfogadott kormányzati intézkedésekről, hangsúlyozva, hogy Orbán koncepciója Magyarország erkölcsi megújulását és gazdasági szanálását célozza. Akinek nincs munkája, annak munkát kell kapnia, aki dolgozik, annak többet kell dolgoznia anélkül, hogy ezért több pénzt kapna. Aki a politikai hatalom birtokosa, annak a hatalmat az ország „stabilitása” érdekében a lehető leghosszabb ideig meg kell tartania. Aki korábban volt hatalmon, de azt nem a nép javára használta, annak ezért meg kell fizetnie. Mayr utalt a közmédiában végrehajtott, a legjobb és a különösen kritikus hangú újságírókat sújtó elbocsátásokra, acikkvégén pedigmegszólaltatta Heller Ágnest. A filozófus szerint az a legrosszabb, hogy Magyarországon megszűnnek az ellenőrző fórumok: „eljött a fejbólintók uralma, miközben a másként gondolkodókat bűnözőknek nyüvánítják”... (MTI)
