Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-15 / 189. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 15. Vélemény És háttér 5 Ahhoz abszolút nincs joga a szlovák félnek, hogy válaszként saját állampolgárai ellen forduljon Orbánék szemében a szálkát is... Azt veti az orbáni, tehát a jelenlegi „hivatalos” Magyarország szemére Ján Fige ľ, a KDH (Kereszténydemokrata Mozgalom) elnöke, hogy folyamatosan a történelmi sérelmek szemüvegén keresztül tekint a jövőbe. A trianoni traumát táplálva. Például azzal, hogy etnikai alapon osztogatja a magyar állampolgárságot. Amely törekvéssel, úgymond, „határokon átnyúló polgári-etnikai társadalmat” igyekszik építeni. BARAK LÁSZLÓ Nemigen lenne kivetnivaló a bírálatban, ha a „hivatalos” Szlovákiát nem köldöknéző nemzetállamként igyekeznének működtetni létrejötte óta. Holott területén cirka 15 százaléknyi olyan kisebbség él, amelynek tagjai és azok felmenői egyáltalán nem vonattal érkeztek azokra a területekre, ahol jelenleg is élnek. A köztük élő szlovákok többségével ellentétben... Vagyis joggal bírálhatnák Orbánék nemzetpolitikáját a szlovák politikusok, ha a többségi szlovákság identitását és nemzeti öntudatát, egyszersmind saját politikai pozícióikat nem úgy gründolnák, hogy elsősorban a kisebbségekkel szemben igyekeznek azokat megfogalmazni. Nem beszélve a vonatkozó törvényalkotásról. Lásd például a valamikori hely- ségnévtábla-háborút, a kétnyelvű iskolai bizonyítványok, a magyar iskolák tankönyvei körüli hercehurcát, az államnyelvtörvények körüli hisztériakeltést, majd a kisebbségi nyelvtörvény elfogadását kísérő méltatlan alkudozást, Maiina Hedvig kálváriájáig bezárólag. Tekintet nélkül arra, hogy van-e magyar kormánykoalíciós partnerük, avagy sem... De ebbe az eseménysorba tartozik a stupid „revansjog- szabályként” elhíresült szlovák állampolgársági törvény is, amellyel az Orbán-féle, számos elemében valóban nemzetközi jogi kételyeket felvető honosítási törvényre reagáltak annak idején Robert Ficóék. Amely szerint automatikusan elvesztik szlovák állampolgárságukat mindazok, akik idegen (ugye világos, hogy elsősorban a szlovákiai magyarokról van szó!) ország állampolgárságáért folyamodnak. A KDH elnöke mindeközben fapofával azt kéri számon Or- bánékon, hogy politikájuk múltba révedő, arrogáns, ezért nem kompatibilis az Európai Unió 21. századi politikai értékrendjével. Holott épp Fígeľ és pártjának politikusai azok, akik a kormányprogramba foglalt ígéretük ellenére vonakodnak összhangba hozni a szlovák állampolgársági törvényt a jelenlegi uniós normákkal, no és Szlovákia alkotmányával... Nem kell ahhoz társadalom- tudósnak, jogtudornak lenni, hogy világos legyen, két olyan provincia infantilis huzakodásának vagyunk a tanúi, egyszersmind szenvedő alanyai, amelyek hangadói és döntéshozói egyformán képtelenek európai módon viselkedni. Ezért csekély az esélye, hogy belátható időn belül szót értenek majd. Főként, mert nemzetpolitikai szempontból mindkét fél szinte kizárólag a gyanakvást, a bizalmatlanságot táplálja a másikkal szemben. És nem menti föl a szlovák felet az a tény sem, hogy Magyarország jelenlegi nemzetpolitikusait tényleg bizonyíthatóan a múltba révedő, sebfelva- karó, meglehetősen arrogáns, bizonyos elemeiben pedig valóban a revizionizmussal ko- kettáló politikai stílus jellemzi. Ahhoz pedig abszolút nincs joga a szlovák félnek, hogy ezért saját állampolgárai ellen forduljon. Vagyis elsősorban őket szankcionálja a magyarországi honosítási törvény miatt. Nemzetiségi alapon! Ahelyett, hogy akár önérdekből, akár azért, hogy szalonképesebb legyen, mint „ellenségei”, a lehető legcivilizáltabb, legeurópaibb komforttal kényeztetné a Szlovákiában élő kisebbségeket. Hacsak nem az a magyarázat, hogy a szlovák közszereplők, elsősorban a politikai haszonlesés miatt, ugyanúgy szükségesnek tartják a kölcsönös szembenállást, konfliktusgerjesztést, mint azok, akiket ezért szemforgató módon bírálni igyekeznek. Sajnos alapos a gyanú, hogy a Figeľ fémjelezte KDH szalonvagy épp bunkónacionalista politikusainak (is) épp ez a célja. Amely tény semmi jóval nem kecsegtet a nemzetközi politikai cirkuszi porondra tervezett őszi szlovák-magyar mutatványok minősége tekintetében. Mi a gond? A megrendelés szerint korunk létkérdéseit kifejező, realista alkotást festettem. (Peter Gossónyi rajza) A Világbank elnöke szerint az eurózóna válsága a legsúlyosabb kihívássá nőheti ki magát Veszélyes szakaszba lépett a világgazdaság MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A világgazdaság „új és veszélyesebb szakaszba” lépett, ami nagyon kevés mozgásteret enged a legfejlettebb országoknak - véli Robert Zoellick, a Világbank elnöke. A Weekend Australian című hetilapban megjelent nyilatkozatában Zoellick kijelentette, hogy bár az amerikai adósságosztályzat leminősí- tése váltott ki pánikot a piacokon, a közeljövőt tekintve nyugtalanítóbb az európai országok eladósodottságának problémája. Az adósság által fojtogatott Görögországgal és Portugáliával, valamint más országokkal a fizetőeszköz leértékelése lehetőségének hiányában „azok a kihívások, amelyekkel az eurózóna szembesül, a legjelentősebbeknek bizonyulhatnak” - vélte. Hozzátette: a befektetők kezdik feltenni azt a kérdést, mennyi ideig tudja támogatni Franciaország és Németország a fenyegetett helyzetű országokat anélkül, hogy veszélybe sodorná saját adósosztályzatát. „Egy új és más típusú vihar küszöbén állunk, és ez nem ugyanaz, mint a 2008-as válság volt” - mondta. Zoellick szerint az eurózóna válsága könnyen a világgazdaság legsúlyosabb kihívásává nőheti ki magát. Ezért sürgette az európai országokat, hogy a lehető leggyorsabban tegyék meg a szükséges intézkedéseket. ,A fejlett országok többsége már kihasználta a teljes mozgásteret a fiskális manőverezésben, a monetáris politika már a lehető legrugalmasabb, de ez nem volt elég” - fejtette ki Zoellick, aki értésre adta, hogy álláspontja szerint szigorúbb rendszerre kellene áttérni. A Világbank elnöke hangsúlyozta, hogy a világban éppen rendeződik át a nagyhatalmak közötti egyensúly. A hatalom és a befolyás „történelmi szempontból tekintve nagyon gyorsan” tevődik át a felzárkózó gazdaságokra, élükön Kínával. Mindazonáltal Kína „ingatag szereplője” a globális rendszernek, valójában megvannak a maga gondjai, a gazdaság túl- hevülésének veszélye, a környezetszennyezés, a pénzügyi rendszer átalakítása, valamint az állami és a magánvállalatok közötti egyensúly fenntartása. KOMMENTAR Újraírható kották MÓZES SZABOLCS ~1 Épphogy csak beparkolt a jövő évi költségvetés tervezete a tárcaközi egyeztetési folyamatba, az illetékesek és a szakértők máris jelezték: könnyen lehet, hogy az élet átírja a kottákat. MBf A 2012-es büdzsé tervezete 3,8 százalékos de- ficittel számol (2013-ra süllyedhetne a „mági■W kus maastrichti” 3 százalék alá), és két szakterületet nevesít prioritásként. A krónikusan alulfinanszírozott oktatásügy kap alig 5 százalékkal többet - jó kérdés, hogy ez mire elég, főként úgy, hogy Eugen Jurzyca a tárca élén átaludt egy teljes évet-, a közlekedésügy pedig 13 százalékkal többől gazdálkodhat, mint idén. Ez a két adat önmagáért beszél, mutatva, hogy Szlovákiában a politikai fétisnek számító sztrádaépítések miatt a politikusok még mindig szívesebben keverik a pénzt betonba, mint az iskolaügybe. Több mint kérdéses, a fenti tételek az ősz folyamán is megáll- ják-e a helyüket. Mire decemberben a parlamentben szavazásra megy a költségvetés, lehet, hogy egy prioritás sem marad. A büdzsé több hónapos előkészítése során ugyanis a tárca szakértői még más számokkal dolgoztak- az akkor aktuálisakkal -, s így más előrejelzéseket készítettek, mint amelyeket a nemzetközi piacokon az utóbbi hetekben történő drámai események előrevetítenek. A minisztérium 4,4 százalékos jövő évi GDP-növekedésből kiindulva számolta ki az adóbevételeket, ám gazdasági elemzők szerint az egyre mélyülő amerikai és európai hitelválság miatt lehet, hogy messze nem számolhatunk ilyen dinamikával. Sőt, akár újabb recesszió isjö- het. A szaktárca illetékesei már jelezték, ha módosulnak az eurózóna és főként Németország jövő évi gazdasági kilátásai, átírjákaszámokat. Tegyükhozzá: szerencsére, hiszen 2008-ban volt olyan pénzügyminiszterünk, aki a válság kirobbanása után az egyre pesszimistább előrejelzések ellenére is olyan költségvetést terjesztett elő - a parlament pedig meg is szavazta -, amely teljesen figyelmen kívül hagyva a realitásokat, s a válság előtti számokból indult ki. A költségvetés átírása egyet jelent: újabb nehéz hónapokat a koalíció számára. Ebben az esetben ugyanis vagy le kell majd faragni a tervezett kiadásokból - miközben a tárcák jelentős része jelen állás szerint is kevesebbre számíthat az ideinél -, vagy pedig növelni kell az adókat. Ez utóbbi viszont elfogadhatatlan az SaS és az OKS képviselői számára, de rajtuk kívül számos más kormánypárti honatya is inkább egyéb utat választana. Ha lenne mit... Az esetleges rosszabb gazdasági kilátások mellett a legújabb gazdaságpolitikai trendek is a büdzsé átszerkesztésére ösztönözhetik Miklošékat. Az olaszok a hétvégén jelentették be, hogy már 2013-ra búcsút intenének a költségvetési deficitnek, s egyre több elemző veti fel, gyorsítani kellene a hiány lefaragásának tempóját. Ez ugyanis amellett, hogy hosszú távon alacsonyabb kamatkiadásokkal járna, egyben pozitív jelzés lenne a befektetőknek és a hitelminősítőknek. A 2012-es és a 2013-as hiánycélokat tavaly ráadásul még olyan gazdasági klímában ötlötték ki, amikor az unióban még az a nézet volt többségben, hogy középtávon elég a GDP 3 százaléka alá szorítani a hiányt. Ezzel szemben ma már egyre többen vélekednek úgy, magasabbra kell tenni a lécet, s az összeomlást elkerülendő a kiegyenlített költségvetés mielőbbi elérésére kell törekedni. Ilyen optikán keresztül nézve pedig a Radičová-kabinet középtávú költségvetési tervei is elavultnak tűnnek. TALLÓZÓ FÁZ A magyar és a szlovák református egyház tervezett fúziója elleni szlovákiai tiltakozásról írt pénteken a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung. A német konzervatív napilap bécsi keltezésű tudósításában Reinhard Olt emlékeztetett arra, hogy a szlovák református egyház zsinata májusban hozott az egyesülésre vonatkozó határozatot, ami ellen Szlovákiában azonnal tiltakozás kezdődött. Ezáltal - mint a tudósító írta - csapást szenvedett a magyar református egyháznak az a törekvése, hogy egyesítse a Kárpát-medencében élő magyar híveket. Reinhard Olt utalt arra, hogy a szlovákiai református egyháznak 80 ezer magyar nemzetiségű tagja van. A Nem csak hitkérdés című írásban Olt úgy vélekedett, hogy a szlovákok az „elmagyarosítástól” való félelmükben utasítják el a református egyházak fúzióját. Ezáltal a szlovák-magyar nemzetiségi konfliktus immár az egyházi életben is lecsapódik - vélte. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója beszámolt arról, hogy 300 szlovák hívő most nyílt levélben sürgette a szlovákiai református keresztyén egyház zsinatának újbóli összehívását. (MTI)
