Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-12 / 187. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 12. Hasznos tanács - hirdetés 7 A tulajdonjogot átruházó sokszor fenntartja a haszonélvezeti jogát Az örökösödési eljárásnál és az ajándékozásnál is ügyelni kell az adózásra Az ajándékozás buktatói Mielőtt megkötnénk az ajándékozási szerződést, érdemes átgon­dolni ennek minden következményét (Gabriel Kuchta felvétele) Az öröklési eljárás nem egyszer tetemes összeg­be kerül, emiatt sokan teszik fel a kérdést, ho­gyan kerülhetnék ki az államnak fizetett illeté­keket. Az egyik legjobb megoldásnak az számít, ha a szülők még életük­ben a gyerekeiknek ajándékozzák a vagyo­nukat. Ennek is megvan­nak azonban a hátulütői. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Ha a szülők még az életükben a gyerekeiknek ajándékozzák a vagyonukat, nem csupán a ha­gyatéki eljárással kapcsolatos il­letéket spórolják meg, hanem gyorsabb és egyszerűbb ügyin­tézésre számíthatnak a katasz­teri hivatalban is. Az ajándéko­zásnak is megvannak azonban a hátulütői. Ha több gyerek van a családban, az egyik vagy másik úgy érezheti, a testvérére na­gyobb vagyont ruháztak át, mint rá. Ilyen esetben aztán sokszor peres úton próbálnak érvényt szerezni az igazuknak, azt állítva, hogy a szüleik az ajándékozás idején már cselek­vőképtelenek voltak, vagyis az egészségi állapotuk és az álta­luk szedett gyógyszerek hatása miatt már nem voltak olyan ál­lapotban, hogy ajándékozási szerződést kössenek. Ajándékozási szerződés Az ajándékozási szerződés az egyik alapvető szerződésfajta, amelynek lényege, hogy az ajándékozó - saját vagyonának rovására - a megajándékozott­nak ingyenes vagyoni előnyt nyújt. Az ajándékozás tárgya lehet ingó vagy ingatlan dolog, és lehet vagyoni értékű jog is. A közjegyzők szerint a szülők leg­gyakrabban az ingatlanaikat szokták odaajándékozni a gye­rekeiknek, gyakori azonban a pénz ajándékozása is. Ha úgy döntünk, hogy még az életünk­ben odaajándékozzuk az ingat­lant a gyerekeinknek, alaposan oda kell figyelnünk a szerződés­re. Lucia Menkeová, a Rowan Legal ügyvédi iroda munkatár­sa szerint minden esetben írá­sos szerződést indokolt köt­nünk, amit elkészíthet egy ügy­véd vagy egy közjegyző is. Míg az előbbinek a díját a két fél kö­zötti egyezséggel határozzák meg, a közjegyzők díjszabását az igazságügyi tárca szabja meg. Ha a vagyonúnkat a gye­rekeinknek szeretnénk ajándé­kozni, ugyanakkor ezért vala- müyen ellenszolgáltatást vá­runk tőlük, az ajándékozási szerződésről nyugodtan le­mondhatunk. Gyakran megtör­ténik, hogy megkötik az aján­dékozási szerződést, éš a két fél megegyezik valamilyen ellen­szolgáltatásban. A Polgári Tör­vénykönyv azonban még a rész­leges ellenszolgáltatást sém te­szi lehetővé. Ha a szerződésben akár a legkisebb ellenszolgálta­tásról is szó esik, máris nem be­szélhetünk ajándékozási szer­ződésről. Ne feledjük a haszonélvezeti jogot A családtagok közötti jogügy­leteknél, így az ajándékozásnál is bevett gyakorlat, amikor a tu­lajdonjogát átruházó fenntartja magának az életfogytiglani ha­szonélvezeti jogot. Ezzel két dolgot is elér. Egyfelől biztosítja magának az átruházott ingatlan feletti használati jogot, másfelől e dologi jognak címzettjeként olyan helyzetet teremt, amely­ben a puszta tulajdonos, vagyis a gyermek, az unoka, a rokon az ő, mint haszonélvező használati jogának átruházása nélkül nem tudja továbbadni a szerződéssel megszerzett ingatlant. A ha­szonélvezetijog nem örökíthető át, nem örökölhető, azaz a halál beálltával e jog megszűnik. Ez az a pülanat, amikor a puszta tulaj­donos a használati jogot is meg­szerezve, ezt gyakorolhatja, és ezzel a használattal kiegészített tulajdonjoga felett szabadon, minden megkötés nélkül ren­delkezhet. Az osztatlan tulajdon hátulütői Az ajándékozás bonyolul­tabb formája, ha a szülők már a házas gyermeküknek ajándé­kozzák az ingatlanukat. Ekkor ugyanis el kell dönteniük, hogy kizárólag a fiukra vagy lá­nyunkra írják a tulajdont, vagy a házastársak osztatlan közös tulajdonába adják azt. Ezt még azelőtt el kell döntenünk, hogy megkötnénk a szerződést, hi­szen ebben ezt kötelezően fel kell tüntetni. Problémák akad­hatnak azonban a szülők kö­zött is, hiszen gyakran meg­esik, hogy míg az egyik szülő odaajándékozná valamely in­gatlanukat vagy értéktárgyu­kat a gyereküknek, a házastár­suk azonban ezzel nem ért egyet. Jogi szempontból ilyen­kor az a lényeg, hogy kinek a tulajdonában van az adott in­gatlan vagy értéktárgy. Az egyik szülő a másik akarata el­lenére csak akkor ajándékoz­hatja el az ingatlanát, ha ez nincs osztatlan közös tulajdon­ban. Ez utóbbi esetben ugyanis a házastárs jóváhagyására is szükség van. Ha megromlanak a kapcsolatok Nem egyszer megtörténik, hogy az ajándékozást követően a szülők és gyerekeik kapcsola­ta olyan mértékben megrom­lik, hogy már képtelenek együtt élni az odaajándékozott ingatlanban. Ez az az eset, ami miatt a szülők legtöbbször az ajándékozási szerződés sem­missé tételét kérvényezik. Ha azt szeretnék, hogy az elaján­dékozott vagyont visszaszol­gáltassák, az első lépésben erre írásban kellene felszólítaniuk a megajándékozottat. Ebben fel kell tüntetni az okokat, ame­lyek miatt az ajándék vissza­szolgáltatását követelik. Ha ezzel a megajándékozott nem ért egyet, márpedig az esetek többségében ez a hely­zet, akkor kizárólag bírósági úton szerezhetnek érvényt az igazuknak. Ha a bíróságon si­kerrel járnak, a kataszteri hiva­talban az ingatlant újra a ne­vükre írják. A bírósági eljárás rendkívül idő- és pénzigényes, ráadásul a családtagokat lelki­leg is alaposan megviseli. Az ajándékba adónak ugyanis ko­rántsem könnyű bebizonyíta­nia, hogy például a gyerekei nem viselkednek vele megfele­lően. Nem számít ugyanis ele­gendő oknak a jó erkölcsök egyszerű megsértése, ha az ajándékozási szerződést fel szeretnénk mondani, a jó er­kölcsök durva megsértését kell bizonyítanunk. Higgadtan döntsünk Mielőtt megkötnénk az aján­dékozási szerződést, érdemes alaposan átgondolni ennek minden következményét. Az emberek ugyanis idővel alapos változáson eshetnek át, ami nem egyszer pokollá teheti az ajándékozók és a megajándé­kozottak életét is. Nem egyszer ugyanis az életfogytiglani ha­szonélvezeti joggal rendelkező szülő tör borsot a vele együtt élő gyerekei orra alá. Gyakorta előfordul, a konfliktusok kivál­tói között azok a családtagok is szerepelnek, akik kimaradtak az ajándékozási szerződésből, (mi, HN, TASR) Többnyire kivédhető az adóteher ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az örökösödési eljárásnál és az ajándékozásnál is ügyelni kell az adózási kötelezettségre. Az alaphelyzet, hogy az örökség és az ajándékozás után nem kell adót fizetnünk, azonban ha az így megszerzett ingatlant öt éven belül adjuk el, az ingatlan­adót bizonyos esetekben behajt­ják rajtunk. Az öt évbe azonban beszámítják azt az időszakot is, amely során az említett ingatlan az örökhagyó vagy ajándékozó tulajdonában volt, ha ez utóbbi a közvetlen felmenőnk. Vagyis ha például a szüléink vagy a nagyszüleink hagyták ránk a la­kást, és ez korábban több mint öt évig volt a tulajdonukban, a la­kást akár azonnal eladhatjuk, anélkül, hogy ezért adóznunk kellene. Gabriela Dianová, a Központi Adóigazgatóság szóvi­vője szerint egyébként az örö­kösnek és a megajándékozott­nak sincs semmilyen bejelentési kötelezettsége az adóhivatallal szemben. „Az adóhivatalnál az ajándékozónak nem kell beje­lentenie, hogy valamit átruhá­zott egy másik személyre” - mondta el Dianová. Az ajándé­kozás esetében csak a szerződés kiállításáért és a telekkönyvi be­írásért kell fizetnünk. Az örök- ségi eljárás illetékét ezzel szem­ben a vagyon nagysága alapján számítják ki, és ez korántsem számít a legolcsóbbnak. Ha pél­dául egy szülő 100 ezer euró értékű ingatlant hagy a gyereke­ire, az örökségi eljárás során legalább 581 eurót lesznek kénytelenek kifizetni a közjegy­zőnek, míg az ajándékozási szerződés kiállításáért ennél jó­val kisebb összeget kellene fi­zetnie az ajándékozónak. Az ajándékozás abban az esetben is jobb megoldásnak számít, ha az ingatlanon később szeretnénk túladni. Míg az elajándékozott ingatlannak ugyanis többnyire egy tulajdonosa van, a hagyaté­ki eljárás során átruházott tu­lajdonnak általában több. Az ingatlan elajándékozásáról szó­ló szerződést írásban kell meg­kötni, amit az ajándékozók köz­(Somogyi Tibor felvétele) jegyző által hitelesített aláírá- sávalkell ellátni. Akataszteri be­jegyzéshez szükséges kérvényt két példányban kell benyújtani az ajándékozási szerződéssel együtt. Az illeték ez esetben 66 euró. Ha lakásról van szó, csa­tolnunk kell a lakóház gondno­kának az igazolását arról, hogy a lakást nem terheli semmilyen tartozás. Másképpen kell eljárni a hagyatéki eljárás során, ráadá­sul ez esetben az egész folyamat sokkal bonyolultabb. Az elhunyt személyek vagyona az örökösö­ket illeti meg, ezek a végrende­letben vagy a törvényben meg­határozott személyekre szállnak át. A hagyatéki eljárás lefolyta­tását a közjegyző végzi el, aki er­ről igazolást ad ki, aminek a jo­gosságát a bíróság hagyja jóvá. Csak ezt követően nyújthatjuk be a kérvényt a kataszteri be­jegyzésre. Mindezek miatt az egész folyamat akár háromszor olyan hosszú ideig tarthat, mint az ajándékozás során. Az ingat­lanügynökség számára az a mérvadó, ami az ingatlan tulaj­donlapján szerepel, miközben teljesen mindegy, hogy az ingat­lanhoz örökség vagy ajándéko­zás útján jutottunk hozzá. Prob­lémák többnyire csak akkor szoktak adódni, ha az adott in­gatlan a házastársak közös osz­tatlan tulajdonában van. Ha több tulajdonosa van az ingat­lannak, igyekeznek mindegyik­kel egyeztetni, (mi, HN) FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS Őszinte elismerés vagy politikai játék? Nyilatkozat Örülök, hogy Bugár Béla az Új Szó keddi írása szerint úgy értékeli magyar állampolgárságom felvételének nyilvános bejelentését, hogy „kel- lemeden helyzetbe hoztam Szlovákiát”. Ezáltal végre elindulhat egy olyan folyamat, mely során pont kerül az állampolgársági törvény abszurd és alkotmányellenes módosítása körüli viták és bonyodalmak végére. Örülök annak is, hogy aktivizálta pártját, és megpróbálnak politikai érvényt szerezni az ügynek a Szlovák Köztársa­ság Nemzeti Tanácsában. Sajnálatosnak tartom viszont azt a tényt, hogy erre egy felvidéki ma­gyar fiatal, európai és jószomszédi viszonyok övezte keretek közt, teljesen természetesnek számító tette következtében került sor, és nem a kormányprogramba foglalt ígéretek telje­sítésének szorgalmazása miatt. Gondolom, nem vagyok egyedül azon fiatalok között, akik szabadon, konfliktus nélkül szerettük volna és szeretnénk felvenni a magyar állampolgárságot úgy, hogy ne kerüljön veszélybe a szlovák sem. Bugár Béla és pártja e témában hat hónapja hallgatott. Alkotmánybírósági beadványukat is csak azután hozták nyilvánosságra, hogy bejelentésem elhangzott. Szó nélkül hagyták azt is, hogy a Belügyminisztérium már két al­kalommal zaklatta az MKP elnökét, Berényi Józsefet állampolgárság ügyben. Vajon miért nem utasította rendre a kormánykoalíció egyik pártelnöke, Bugár Béla a belügyminisztert, hogy hagyjon fel a zaklatással? Miért nem lép­tek már annak a 105 polgárnak, köztük jeles sportolóknak az ügyében, akik kénytelenek voltak megválni szlovák állampolgárságuktól? A Magyar Koalíció Pártján belül mindenki tisztségéből kiindulva, egymást kiegészítve végzi munkáját. A Most-Híd elnöke is jobban tenné, ha az MKP politikusainak szembeállítása he­lyett, a párt megosztására irányuló ismételt törekvések elhagyásával inkább arra összpon­tosítana, hogy a felvidéki magyarok is szaba­don felvehessék magyar állampolgárságukat, mint ahogy azt teszik Romániában vagy Szerbi­ában az ott élő magyarok. Véleményem szerint ez nem politikai ügy. Egy személy állampolgársága elsősorban jogi, lelkiismereti, és aztán közvetetten esetleg po­litikai kérdés. A Via Nova Ifjúsági Csoport is így tekint az ügyre, ezért indítottunk el Ko­máromban egy mozgalmat, melyhez több civil szervezet csatlakozott. A széles közvéleményt szeretnénk a mi oldalunkra állítani nemzeti­ségi hovatartozástól függetlenül. Itt egy bevált és teljesen megszokott jogintézmény, a kettős állampolgárság jogintézménye, az állam alkot­mány szerinti működése és a jogállam elvei mel­letti kiállásról van szó. A kezdeményezéshez már a Magyar Koalíció Pártja vezető és ifjú politiku­sai is csatlakoztak, akik támogatják a születőben lévő mozgalmat. Az erkölcsi felelősség a demokratikusan gondol­kodó civil társadalomé. A jogi felelősség az ál­lami szerveké, melyek bölcsességében továbbra is, remélem nem naivan, bízom. A politikai fe­lelősség viszont az Önöké és koalíciós partnere­iké, ugyanis a parlamentben csak Önök tudnak politikai érvényt szerezni az ügynek. Remélem, hűek maradnak ígéretükhöz! Mindezek fényében értékelem az elismerést személyem irányába, de azt csak akkor tu­dom igazán hitelesnek és őszintének tartani, ha ezek után már mindent megtesznek azért, hogy érvényt szerezzenek az ügynek! Kelt: Léván, 2011. augusztus 10-én Tisztelettel, Gubik László MP91100542

Next

/
Thumbnails
Contents