Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-12 / 187. szám, péntek
www.ujszo.com UJSZO 2011. AUGUSZTUS 12. Vélemény És háttér 5 A Szlovák Nemzeti Párt már észrevette a kétnyelvűséget követelő matricás polgári kezdeményezést Matrica, jog, feljelentés Elég volt egy-két, szlovák sajtóban publikált hír, és a Szlovák Nemzeti Párt máris észrevette a matricás polgári kezdeményezést, valamint az egyik - ezúttal somorjai - önkormányzat kétnyelvűséget szabályozó rendelkezését. Ihaj, tyu- haj, beperelünk-kiállta fel a pártvezér, nyilván nem tudatosítva, hogy van azért a világon néhány dolog, amihez neki az égvilágon semmi köze nincsen. LOVÁSZ ATTILA Kezdjük a matricás kezde- .ményezésnél. E sorok írója kiskamaszként járt először életében Pöstyénben, ahol a reális szocializmus építésének időszakában csodálkozva, de örömmel vette észre néhány bolt ajtaján a táblát: Wir sprächen auch deutsch. Magyarul is beszélünk. Az éppen elszlová- kosodó kisvárosból érkező kamasz számára kulturális sokknak hatott az élmény. Olyannak, amit követendőnek és nagyon jónak tartott és máig tart. Talán ez az oka annak, miért nézzük többen is szimpátiával a matricázó civil szervezet munkáját. Olyan kérdésben járnak el ízlésesen, erőszak- mentesen, amelyben sok hazai magyar (de nem csak magyar) ember beletörődéssel vette tudomásul, kár a gőzért. Nem kár. A matricások figyelmeztetnek, szólnak, felhívják a figyelmünket arra, hogy egy többnyelvű városban a több- nyelvűség érték, a helyben használt nyelvek nyilvános, esetenként hivatalos használata pedig nem más, mint egy élhetőbb, jobb világ egyik nem is olyan jelentéktelen mutatója. A kezdeményezés tartalma egyértelműen, de még a formája is dicséretet és támogatást érdemel. Somorja önkormányzatát pedig azért hívják ÖNkor- mányzatnak, mert azt a város polgárai ÖNNÖN maguknak választották a helyi közügyek intézésére. A kétnyelvű városban a nyelvhasználat közügy. Senki az égvüágon nem kényszeríti Ján Slotát és párttársait, hogy Somorja legyen kedvenc úti céljuk, arra sem kényszeríti őket senki, hogy ott keressenek állandó lakhelyet maguknak. Ha valaki a szemünkben csak létezésénél fogva szálka, az a rasszizmus maga, de nem tilos. De ha annyira zavarja egy párt tagjait a magyar nyelv, nem kötelező magyarok társaságát, lakhelyét keresni, dialógusait hallgatni. Ha csak a ventilátorba piszkítani készült nevezett politikusunk egy kétnyelvű városban, akkor akár otthon is maradhat, a város lakói megvannaknélküle. S ha már a közügyeknél tartunk, és a köz egyik része által megválasztott politikusnál: az igazságszolgáltatás főtisztviselőitől inkább azt kérdeznénk meg, mikor kerül bíróság elé az a néhány (nemzetiektől nem távoli) köztisztségviselő, aki több tucat millió eurót rabolt kormányzati szereplése során mindannyiunk pénzéből. A somorjaiakéból is. Szó nincs kilátástalanság miatt felkelő fiatalokról, talán nem is ismerik a kilátástalanság kifejezést Lézengők fogyasztói társadalmi zavargásai MÓZES SZABOLCS Multikulti élőben - mondhatnánk az aktuális angliai események láttán, ám ez talán túl gonosz megjegyzés lenne. A csőcselék fosztogatása inkább egy más problémára mutat rá: a korábbi problémák meg nem oldására. És az úgynevezett szociális állam buktatóira. A környéken élők beszámolói szerint ugyanis azok a negyedek, amelyekben most nagyban megy az „árumozgatás”, korábban sem nyugalmukról voltak híresek - mondjuk, ezt gondoltuk is -, és már korábban is vad dolgok zajlottak arrafelé. Csak senki sem lépett időben közbe. Tizenéves su- hancok ordibálnak le a buszon utasokat minden ok nélkül, dobálják az embereket az utcán vagy egyszerűen csak poénból leveszik a sapkájukat, esetleg kifosztják - ilyen és ehhez hasonló helyzetjelentéseket lehetett olvasni az elmúlt napokban a London inkriminált negyedeiben lakó magyaroktól, szlovákoktól. Ezek a színes sztorik nem tegnapelőtt vagy a hétvégén történtek, hanem már évek óta megszokott jelenségnek számítottak. Ha ilyenek voltak arrafelé a hétköznapok, csodálkozunk azon, hogy egy adott pillanatban magasabb fokozatra kapcsoltak az unatkozó su- hancok? A beszámolók szerint a mai tinédzserek Londonban mindent megkaptak, a segélyből vígan el lehetett élni. S mindezért semmit sem kellett tenni. Talán már nem is az első generáció nő fel úgy - s nem csak Angliában, gondoljunk csak a pár évvel ezelőtti párizsi fosztogatásokra -, hogy soha sem kellett dolgozniuk, ám élni mindig volt miből. „Szó nincs kilátástalanság miatt felkelő fiatalokról, nagy valószínűséggel nem is ismerik a kilátástalanság szót” - írta találóan egy Londonban élő magyar fiatalember egy magyarországi hírportálon. Ez a generáció a pihe-puha szociális védőháló felett felnőve azt csinál, amit akar. A legfontosabb kérdés, mit lehet velük tenni? Mert a fosztogatást meg lehet fékezni, ehhez elég plusz pár ezer rendőr és néhány példás büntetés. A suhancok világlátása, prioritásai, hétköznapjai viszont ettől alapvetően nem változnak meg. Ami még rosszabb: az egyik szélsőség a másikat táplálja. Tegnap egy pofás kis videó körözött a neten: a Millwall hírhedt huligánjai a rendőrökkel karöltve megfutamították fosztogatók egy csoportját. Elsőre poénos, ám ha ehhez hozzátesszük azt a minapi hírt is, miszerint szélsőjobboldali csoportok jelezték, éjszaka „járőrözni” fognak, hogy a rendőrség tétlensége miatt megvédjék a „fehér angolokat”, akkor már nem olyan életvidám az összkép. Valami hasonlót láthattunk itt-ott Magyarországon is, amikor gárdák, védegyletek és hasonszőrű szélsőséges egyletek próbálták átvenni a rendőrség szerepét, mondván, ők majd visszaállítják a közrendet. Nincs ugyanis annál rosszabb, mint amikor az állami erőszak-monopóliumba vetett hit meginog. Persze, baloldalról ilyenkor jön a maszlag, hogy hát itt a megszorítások eredménye, meg a kirekesztő társadalom, stb. Ám ehelyett a világ szocialistáinak inkább tükörbe kellene nézniük, s feltenniük a kérdést: mi lett volna, ha évtizedeken keresztül nem adtak volna boldog-boldogtalannak bőkezű segélyeket ellentételezés nélkül. Mielőtt pedig valaki jobbról azt mondaná, milyen jó, hogy nálunk nincs multikulti, bevándorlók, esetleg balról valaki beszólna, nyitottabbnak kellene lennünk, jöjjön a multikulti és a bevándorló, tegyük hozzá: a mi tottenhami negyedeink Sáros, Gömör, Zemplén falvainak határaiban vannak. Most nincs fosztogatás, de lehet. Mert a hazai „Tottenhamekben” jövőkép sincs - mint ahogy az angliaiban sem -, sőt, feltehetően ezt a szót sem ismerik. KOMMENTAR A jó és a rossz rendőr II. MOLNÁR IVÁN Amit Iveta Radičová és Ivan Miklós a jövő évi költségvetésre kötődő adótörvényekkel kapcsolatban e héten előadott, az már csak azoknak számít újdonságnak, akik egyáltalán nem figyelik a szlovák politikát. A kormányfő és pénzügyminisztere az SDKÚ idei „nyári játékain” is pontosan azokban a szerepekben tetszelegtek, amelyekben épp egy éve debütáltak. Radičová most is a jó, míg Miklós a rossz rendőrt játszotta. A séma egyszerű: a gyanúsított kihallgatásán a rossz rendőr fenyeget, a jó rendőr szép szóval kínálja fel az enyhébb büntetést. Ä különbség ezúttal csupán annyi, hogy kórusként a többi párt is felsorakozott a kormányfő mögé, magára hagyva a pénzügyminisztert. Amivel szinte mindenki egyetért az az, hogy a jövő évi állam- háztartás hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék 3,8 százalékát. Hogy ezt teljesítsük, a pénzügyminiszter- a megtakarításokon kívül - növelte volna a sör-, a bor- és üzemanyagadót, valamint bevezette volna a bankadót is. Ezek együtt jövőre nagyjából 134 millió euró bevételt hoztak volna az államnak, a kormány azonban szerdán úgy döntött, hogy az adóemelést igyekszik elkerülni, ehelyett megpróbálja jobban összehúzni a nadrágszíját. Legalábbis ezt szeretné elhitetni a választókkal, azt gondolva, hogy ha Radičová kiáll a kamerák elé, és mindezt elmondja, nőhet a kormánypártok népszerűsége. Azonban, ha szóba jönnek a konkrét kérdések, vagyis, hogy hol szeretnének takarékoskodni, minden kormánypárt hirtelen az általa vezetett minisztériumok tevékenységét tartja a legfontosabbnak, és elsősorban a más pártok által irányított tárcák költségvetéséből faragna le. Az elkövetkező hetekben így újabb koalíciós perpatvarra számíthatunk, ami biztosan nem lendít a kormánypártok népszerűségén. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ha sikerül is egyezségre jutniuk, csak takarékoskodással nem biztos, hogy teljesítik a beharangozott hiányt. Egyre többjei utal ugyanis arra, hogy nyakunkon a válság második hulláma, ami könnyen meghiúsíthatja a jövő évre várt 4,4 százalékos gazdasági növekedést. Ez esetben - a jelenlegi adókulcsok mellett - az adóbevételek is elmaradnak a várttól, vagyis az állami kiadások csökkenésével párhuzamosan az adóterhek növelését sem kerülhetjük el, ha az állam működéséhez szükséges pénzt szeretnénk előteremteni. A jövő évi állami költségvetéssel kapcsolatos vitának így csak egy igazi nyertese lehet, az ellenzéki Smer, amely bizonyára ezt is kihasználja majd arra, hogy a választók egyre nagyobb részével hitesse el: Szlovákiát csak Robert Fico mentheti meg. FIGYELŐ Még a jómódúak is fosztogattak Postás, életmentő, segédtanár, fodrász, séf, egy milliomos lánya és egy 11 éves gyerek egyaránt részt vett a londoni rendbontásokban. A The Sun című lap szerint a gazdag családból származó 19 éves Laura Johnsont a délkelet-londoni Charltonban akkor tartóztatták le, amikor el akart hajtani - lopott árukkal felpakolt - autójával. Az ellopott elektronikai cikkek, cigaretta- és alkoholáru értéke mintegy 5500 fontra rúgott. A lány a szüleivel (akik vállalatvezetők) él együtt egy 1 millió fontot érő házban - a 3 emeletes ingatlanhoz még teniszpálya is tartozik. A szomszédok szerint tisztességes és barátságos a Johnson család. A legfiatalabb randalírozó egy 11 éves fiú, aki mintegy 50 font értékben lopott. Feketék és fehérek közti ellentétek, a hatalommal szembeni gyűlölet, társadalmi egyenlőtlenségek, „balhékeresés”. Megoszlanak a vélemények arról, hogy mi állhat az angliai zavargások hátterében. „Ezt nem nevezném zavargásnak, ez a tömegek lázadása” - így értékelte a BBC-nek adott interjújában egy író-újságíró az utóbbi napok eseményeit. Az összecsapások egyik helyszínén, Brix- tonban élő Darcus Howe szerint a politikai vezetőknek fogalmuk sincs arról, hogy a fiatalok mennyire frusztráltak és elégedetlenek Angliában. Azt mondta, a rendőrség is felelős az utcai harcok kirobbanásáért, mert gyakran „rosszul bánik” a fiatalokkal. Minden ok nélkül igazoltatják és megmotozzák őket, és éreztetik velük, hogy nem tekintik egyenjogú polgároknak őket. Egy angol kriminológus szerint sok olyan fiatal vesz részt a zavargásokban, aki úgy érzi, hogy nincs vesztenivalója, mert nincs lehetősége, hogy boldoguljon az életben. Sok fekete áldozatnak érzi magát, látva a növekvő munkanélküliséget és jövedelmi különbségeket. Ami a fosztogatást illeti, „a hatalom nélküli emberek ilyenkor erősnek érzik magukat”. Az egyik szociológus „fogyasztói társadalmi zavargásnak” nevezi a történteket. (MTI, FN)- A tolvajok ellopták az autóm, a válság elvette a munkám, a politikusok meg az állampolgárságomat veszélyeztetik (Peter Gossányi rajza)
