Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-09 / 184. szám, kedd
20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 9. www.ujszo.com 9 ezer hektárral növelhető a vetésterület Zöldségágazattal a munkanélküliség ellen Az agrártámogatások hazai rendszerében jelentős különbségek vannak az egyes régiók között Nem észak és dél problémája ISMERTETŐ A pozsonyi Agrár- és Élelmiszergazdasági Kutatóintézet által kidolgozott, az év júniusában közzétett tanulmány összefoglalója szerint a hazai zöldség- és gyümölcstermelés fejlesztésében rejlő lehetőségek kihasználásával a mezőgazda- sági termékek külkereskedelmében mutatkozó rendkívül kedvezőtlen mérleghiány mérséklése mellett az egyes régiók foglalkoztatási gondjai is csökkenthetők. Mint ismeretes, a mezőgazdasági termékek behozatalában az említett mérleghiányt okozó különbségek termékstruktúrájának háromnegyed része hazai termékkel is pótolható lenne, vagyis nálunk is megtermelhető. A különbözet csökkentése érdekében a tanulmány a mérsékelt égövi zöldség- és gyümölcsfélék termőterületének növelését javasolja. Többek között a hagyma, fokhagyma, káposzta- félék sárgarépa, burgonya paprika és a hüvelyesek, a gyümölcsféléknél az alma, körte, kajszi- és őszibarack valamint a bogyósgyümölcsűek termesztésében látnak lehetőségeket. Csak a káposztafélék, paradicsom, sárgarépa és a hagymafélék belső piaci igényeinek kielégítésére a tavalyi évhez viszonyítva 7400 hektárral nagyobb területen kellene több zöldséget termeszteni. A tényleges igények kielégítésére összességében pedig több mint 9 ezer hektárral lenne növelhető a zöldségfélék vetésterülete, ami hozzávetőlegesen 4 ezer új munkahely kialakítását is magával vonná. A zöldség- hajtatás bővítésével további csaknem 1500 új munkahely létesülhet. A gyümölcstermesztésben a Szlovákiai Gyümölcstermesztők Uniója szerint a belső piac hazai termékekkel való ellátása hozzávetőlegesen 120 ezer tonna gyümölcsöt igényel, amihez 7-8 ezer hektár gyümölcsösre lenne szükség. Ennek eléréséhez összesen 4800 hektárnyi új ültetvény telepítése lenne célszerű, amelynek keretében 2 ezer hektár alma, 800 hektár körte, 600-600 hektár kajszi- és őszibarack, 500 hektár szilva telepítése lesz szükség. A telepítések bővítésével 3450 új munkahelyjöhet létre. A tervezet az állattenyésztési termékek, főleg a sertés- és baromfihús termelésének növelését is javasolja, ezen a területen a bővítés következményeként 1350 új munkahely kialakítása is várható. Az említett fejlesztések eredményeként kialakuló árutöbbletet a javaslat szerint a közvetlen eladások rendszerének széleskörű elterjedésével és a közétkeztetési rendszer hálózatának fokozottabb ellátásával lehetne értékesíteni, ezen a területen további 1500 új munkahely kialakítására van lehetőség, (sz) 227 millió euróra növelik a támogatást Több pénz kárpótlásra a zöldségtermelőknek összefoglaló Az E.coli-válság miatt károkat szenvedett zöldségtermelőknek a szükséghelyzeti terv alapján nyújtott uniós támogatást 210 millió euróról 227 millió euróra növelik, jelentették be nemrégiben Brüsz- szelben. A bizottság ezzel a különböző tagállamok által benyújtott kárigények 100%- át meg tudja téríteni. Tekintettel a gyümölcs- és zöldségpiaci zavarok nagy horderejére, valamint a gyümölcs- és zöldségágazatot ért károkra, a bizottság indokoltnak tartja a költségvetés 227 millió euróra való növelését. Mint ismeretes, a bizottság június 17-én 210 millió eurós szükséghelyzeti támogatási csomagot fogadott el a friss zöldségeket termesztők kártalanítására. A csomagnak köszönhetően az EU kártalanítást tud fizetni azoknak az uborka-, paradicsom-, saláta-, cukkini- és édespaprika-termelőknek, akiknek terményeit az E.coli baktérium által okozott járvány következtében május 26. és június vége között kivonták a piaci forgalomból. A döntés alapján a károsultakat a júniusi rendes termelői árak legfeljebb 50%-ának (termelői szervezetek tagjai esetében 70%-ának) megfelelő támogatás illeti különböző termékeik után. A tagállamoknak végső kárigényükről július 18-ig kellett tájékoztatniuk a bizottságot. Néhány tagállamtól azonban további kiegészítő információkra volt szükség e tájékoztatáson felül. A bizottság elemezte a beérkezett kiegészítő információkat, és azok alapján bizonyos esetekben módosításokat eszközölt, (eu-press) Az elkövetkező uniós költségvetési időszakra nemcsak a közösségi támogatási rendszer alapelveinek módosítására készül, hanem ezzel egyidejűleg a hazai támogatások rendszerének átértékelését, átalakítását is tervezi a szaktárca. Simon Zsolt tárcavezetővel ezekről a kérdésekről beszélgettünk. INTERJÚ (Képarchívum) Miniszter úr, legutóbb egy szakmai konferencián sokak számára meglehetősen élesen úgy fogalmazott, hogy az agrártámogatások hazai rendszerében jelentős különbségek vannak az egyes régiók között, ami annál is inkább meglepő, mivel eddig erről a kérdésről hivatalos fórumokon keveset lehetett hallani... Én csak igyekeztem pontosan, adatokkal alátámasztva jellemezni a jelenlegi állapotokat. Köztudott, hogy 2004-ben az unióba való belépésünkkor kényszerhelyzetben voltunk, nem voltunk teljesen felkészülve az uniós agrárpolitika összes elvárására, ezért kellett elfogadnunk és bevezetnünk a területalapú támogatási rendszert annak összes negatívumával együtt. Az eredeti elképzelés az volt, hogy 2010-ben majd mi is átállunk az ún. farmtámogatási rendszerre, amelyet a régi tagországok is alkalmaznak, de a 2006-2010 közötti időszakban, amikor 4 miniszter váltotta egymást a tárca élén, ehhez nem tettük meg a szükséges lépéseket, így 2010-ben nem vezethettük be ezt a támogatási formát. Most azon dolgozunk, hogy a 2014- től kezdődő új költségvetési időszakra vonatkozóan olyan agrárpolitikai elveket és érdekeket fogalmazzunk meg, illetve érvényesítsünk, amelyek a hazai agrárágazat egészének előrelépését szolgálják. A hazai támogatáspolitika eddigi megítélésében egyértelműen az a vélemény a meghatározó, hogy a mi termelőink szinte másodrendű szerepre kárhoztatva a többi tagországhoz viszonyítva jóval kevesebb támogatást kapnak, s ezen kellene elsősorban változtatni. Tény, hogy ezt a tényleges, de a támogatásokban a többi tagország között is fennálló megkülönböztetést nagyon sokan hangoztatják, és alapjában véve igazuk is van. Arra viszont már kevesebben figyelnek oda, és elemzik részletesebben, hogy azt a kevés pénzt, amit ebben az országban tudunk támogatási célokra felhasználni, milyen hatékonysággal, milyen elvek szerint osztjuk fel. Csak egy példa: a mezőgazdasági termelésbe irányuló nem beruházási támogatások esetében, amelyeket ha még 1 munkahely fenntartására is átvetítünk, meglehetősen érdekes adatokat kapunk. A Dunaszer- dahelyi járásban például a kitermelt termelési értékre jutó támogatások mértéke tavaly 18,4 százalékot tett ki, ami egy ágazati munkahelyre kivetítve 8065 eurót jelentett a gazdálkodóknak. A Komáromi járásban ez az érték 20,9 százalék volt, egy munkahelyre 6 904 euró jutott. A Zsolnai járásban viszont a kitermelt értékre jutó támogatások mértéke meghaladta a 150 százalékot, és az egy főre, illetve alkalmazottra jutó támogatás összege 21 ezer euró feletti összeget tett ki. A Svidníki járásban a támogatások mértéke elérte a 201,9 százalékot, ez a munkahelýekre kivetítve 25 315 euró támogatást jelentett. A számítások szerint, ha ez továbbra is így marad, nagy a valószínűsége, hogy a tényleges mezőgazdasági termelés az intenzív térségekben is tovább csökken majd, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Gondoljunk csak arra, mi történhetne, ha a hazai mezőgazdaság részesedése a nemzeti össztermék előállításában mondjuk 1-2 százalék körüli értékre csökkenne. Ezzel gyakorlatilag a saját maga sírját ásná meg az ágazat. Emlékezzünk csak a hazai textilipar vesszőfutására, és felszámolására. Hogyan lehet, hogyan akarnak ezen változtatni? A fentiek tudatában mi három olyan kérdéskörben fogalmaztuk meg az álláspontunkat, amelyek érvényesítése az elkövetkező uniós költségvetési időszakban számunkra kulcs- fontosságúnak tűnik. Először is azt szeretnénk, hogy az uniós támogatási rendszer keretén belül az egyes támogatási tételeket termékekhez, vagy régiókhoz köthessük. Ugyanilyen fontosnak tartjuk, hogy a saját támogatásaink keretében lehetőségünk nyíljon ezek újraelosztására. Az aktív farmer fogalmának pontos meghatározására pedig azért van szükség, hogy egyértelművé váljon, ld lesz az, aki jogosult lesz a támogatásra. (A szerző archív felvétele) Milyen reális esélyt lát ezeknek az elveknek az elfogadására? Kétségtelen, hogy az előkészítés jelenlegi időszakában a helyzet bonyolult, de azt már most látjuk, hogy az aktív farmer fogalmát elvben már elfogadták, tehát ez várhatóan része lesz az új támogatási elveknek. A termékhez kötött támogatási tételek jelenleg is működnek, nálunk például a fejőstehenekre járó támogatások formájában. Az újraelosztás formáinak és módozatainak kidolgozásán pedig intenzíven dolgozunk. Milyen elvek szerint történne mindez? Alapjában véve a területalapú támogatások elosztási rendszerét kell megváltoztatni. Ez, mint ismeretes, füozófiájában alapvetően eltér a régi uniós tagországok támogatási rendszerétől. Mivel 2010-ben mi nem tértünk át a farmtámogatási rendszerre, már csak az új költségvetési időszakban orvosolhatjuk az eddigi sérelmeinket. A részletekről egyelőre még nem szeretnék nyilatkozni, de az nyüvánvaló, hogy változtatnunk kell, mert ha a bejövő pénzek továbbra is egy lyukas zsákba kerülnek majd, és ahonnan szétfolynak, akkor az ágazat további leépülése elkerül- heteden. Ez a csökkenés már most evidens, az egyes termelési ágazatokban komoly leépítések történtek... Ezt a számadatok is mutatják. Míg 2004-ben még „csak” 504 millió euró volt a mezőgazdasági termékek külkereskedelmi mérleghiánya, 2010-re ez az összeg már elérte a 996 müliót. Az agrárgazdasági kutatóintézet adatai és számításai szerint ebből az összegből több mint 500 milliót tesznek ki azok a termékek, amelyeket nálunk is meg tudunk termelni. Gondolok itt elsősorban a zöldségre, gyümölcsre, stb. Ha ezt a mennyiséget behozatal helyett sikerülne itt helyben előállítani, akkor hozzávetőlegesen 15 ezer új munkahelyet lehetne kialakítani az ágazatban. Nem beszélve arról, hogy ezek iránt a termékek iránt van reális kereslet, vagyis ezt a szlovákiai fogyasztók már most megfizetik, csak nem a hazai, hanem a külföldi termelőknek. A zöldségtermesztők viszont azt mondják, további és nagyobb támogatás nélkül ez nem megy... Pedig van néhány példa már most is arra, hogy az itteni termelők akár a külföldi piacokra is szállítják a termékeiket. Kétségtelen, hogy a lehetőségeket folyamatosan keresni kell. Az például megfontolandó, hogy amit jelenleg egy munkanélkülinek fizet ki az állam, mondjuk odaadná a gazdálkodónak, hogy munkahelyet hozzon létre és azt tartsa fenn, feltételezem, hogy lennének, akik élnének ezzel a lehetőséggel is. A megtermelt termékeknek viszont piac is kell, azt el kell adni... Nyilvánvaló, hogy ezen a területen is szemléletváltásra van szükség. Eddig hozzá voltunk szokva, hogy vagonszámra adjuk el pl. a zöldséget, most meg kellene tanulni azt is, hogy kis adagokban, akár ládánként értékesítsük. A lényeg, hogy az a termék friss és jó minőségű legyen. Ehhez a hazai fogyasztókat hozzá kell szoktatni, amiben a közeljövőben bevezetésre kerülő közvetlen eladási rendszer is sokat segíthet, amely lehetővé teszi, hogy a termelők ne legyenek kiszolgáltatva a nagybani felvásárlóknak, hanem önállóan is értékesíthessék az árujukat. Többek között a helyi piacokon, vagy étkezdéknek, vendéglőknek beszállítva a friss árut. Végezetül visszatérve a interjú elején megfogalmazottakra, nem tart attól, hogy az ön által is kifogásolt egyes térségek között fennálló támogatási különbségeket egyesek megpróbálják északdél, illetve szlovák-magyar konfliktusnak beállítani? Ezt határozottan vissza kell utasítanom. Ez a probléma nem észak és dél közötti, hanem a szlovákiai mezőgazdaság egyik nagy problémája, amit meg kell oldani, ha azt akarjuk, hogy az ágazat továbbra is működőképes maradjon. Ha nem sikerül, és a mezőgazdaság szerepe tovább csökken, majd teljesen elveszti a presztízsét, akkor azt már nemcsak a déli térség termelői, hanem az északiak is megérzik. Egyúttal az is nyüvánvaló, ha egy ország támogatást folyósít a termelői számára, akkor azt is joggal elvárja, hogy ennek fejében azok társadalmilag hasznos teljesítményt is nyújtsanak. A mi esetünkben például azt, hogy a termőföldek meg legyenek művelve, az ágazatban embereket foglalkoztassanak, és olyan mezőgazdasági termelést folytassanak, hogy az profitot termeljen ennek az országnak. (szil)
