Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-06 / 182. szám, szombat

8 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 6. www.ujszo.com Simon Zsolt: „Az üzlethálózatokban folyamatosan 30 százalék feletti az elégtelenségek aránya; a jelenlegi büntetésekkel nem tudunk rájuk hatni" Az üzletes felel azért, hogy mit ad el (Tomáš Benedikovič felvétele) A Radičová-kormány alig valamivel több, mint egy éve van hivatalában, ez alatt azonban már több­ször is a bukás szélére sod­ródott. A kormányjövőjé- ről és tárcája aktuális kér­déseiről Simon Zsolt földművelésügyi és vidék- fejlesztési minisztert, a Híd alelnökét kérdeztük. MÓZES SZABOLCS MOLNÁR IVÁN Egy éve van hivatalában a Radičová-kormány. Ön a má­sodik Dzurinda-kormány tag­ja is volt, illetve részt vesz a koalíciós tanács ülésein. Mi­lyennek látja a koalíció működését? Ez a legbonyolultabb koalí­ció, amit valaha is láttam. És bonyolultabb lesz még a következő években? Mato- vičék valószínűleg egy idő után távoznak a koalícióból, és ha ők négyen elmennek, akkor a koalíció elveszti többségét a parlamentben. Akkor menjenek el. Menje­nek el! Matovič vállalja fel az ország színe előtt, hogy ő lehe­tőséget ad Robert Fico vissza­térésére a hatalomba, arra, hogy ugyanúgy lopja szét az országot, ahogy azelőtt tette. Vállalja fel ezt! Ne a mostani kormánykoalíciót zsarolja. Legyenek inkább előreho­zott választások? Az én személyes vélemé­nyem az, hogy inkább legyenek előrehozott választások. Ne ezt a kormánykoalíciót zsarolja, amikor nagyon sok pozitív lé­pést tettünk. Minden szerző­dést nyilvánosságra hozunk, a bíróságokat kezdjük rendbe tenni, spórolunk, jobban gaz­dálkodunk, nehogy a görög úton haladjunk. Azok a beru­házások, amelyeket elindítot­tunk, számunkra mind fonto­sak - legyen szó a Tornaiján te­remtett új munkahelyekről, vagy az R4-es Kassa-Miskolc gyorsforgalmi útról, vagy az R7-es építéséről. Ugyanilyen fontos számunkra a ldsebbségi nyelvhasználat. De azt nem le­het megtenni, hogy valaki reg­gel felébred, és öncélúan fog dönteni. Ha Matovič nagyobb rész­vételt kér a koalíciós döntési mechanizmusokban, mi lesz erre a Híd válasza? Ezt oldja meg az SaS ugyan­olyan módon, ahogy ezt a Híd tette az OKS képviselőivel. Mint eredményt említette a kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Elfogadásának he­teiben több helyről lehetett hallani, hogy lehet, egy időre ez lesz az utolsó kisebbségi jellegű törvény, mert több koalíciós partner is negatí­van áll ehhez a témakörhöz. Én egy kérdéssel válaszolok: mennyi esélye van annak, hogy Matovič normálisan fog visel­kedni? Merthogy ezen múlik? Mert ha nincs az a négy em­ber, ha nincs többség, akkor ez a koalíció sem létezik tovább. Ezért nagyon nehéz ebben a koalícióban együttműködni. Mert azok az emberek, akik a koalíció megkötésénél valamit deklaráltak, ma már ugyan­olyan szinten nem tudják ezt biztosítani. Amit a Híd bevál­lalt, hogy nekünk van 14 képvi­selőnk a parlamentben, azt tel­jesítette. Ez a 14 képviselő ma is ott van. Mennyi esélyt lát a sikeres folytatásra a következő há­rom évben? Nekünk a koalíción belül nem egymással kell harcot vív­nunk, hanem azt a temérdek problémát kell megoldani, amit megörököltünk, mert csak akkor lesz jobb ebben az or­szágban. Ezt kell tudatosítania minden egyes koalíciós képvi­selőnek. Ha erre képesek, a ko­alíció a választási időszak végé­ig kibírja. Ha valaki akár csak felüle­tesen is figyeli a földmű­velésügyi tárca tevékenysé­gét, az is láthatja, hogy a mi­nisztérium egyre többet fog­lalkozik fogyasztóvédelem­mel. Ez az Önök részéről tu­datos tevékenység, vagy pe­dig valóban olyan rossz a helyzet e téren, hogy a tárca erre egyre többször kényte­len reagálni? Ennek több oka is van. Egy­részt, az üzletláncoknál vég­zett ellenőrzések kimutatták, hogy az esetek L7-34 százalé­kában találunk valamilyen elégtelenséget. Ha valaki úgy gondolná, hogy az élelmiszer olyan termék, amit nem érde­mes hamisítani, nagyot téved. Ha csak a legutóbbi eredmé­nyeket nézzük, kiderül, hogy egy hónap alatt 500 olyan terméket találtunk, amelynek lejárt a szavatossági ideje. Ugyanakkor úgy gondolom, nem engedhetjük meg ma­gunknak, hogy az üzletek eb­ben az országban bármit rá­sózhassanak a vevőre. Az üz­letláncok által hangoztatott megközelítés, amely szerint a minőségért kizárólag a beszál­lítók a felelősek, szemensze- dett hazugság. Ugyanis az üz­letek döntenek arról, hogy me­lyik termelőtől veszik át az egyes termékeket, az üzletlánc jelzésével árult termékek ese­tében pedig pontosan megha­tározhatják a termék minőségi kritériumait is. Az üzletes felel azért, hogy mit ad el. Az üzlet­hálózatokban folyamatosan 30 százalék feletti az elégte­lenségek aránya, vagyis a je­lenlegi büntetésekkel nem tu­dunk rájuk hatni. A földművelésügyi tárcánál, amely felelős az élelmiszerbiz­tonságért, épp ezért azt gon­doljuk, hogy e téren sürgősen tenni kell valamit. Önök az elmúlt héten ta­lálkoztak a legnagyobb üz­lethálózatok képviselőivel, hogy megvitassák, mit lehet­ne tenni az ügyben. Milyen eredménnyel zárult ez a ta­lálkozó? Elsősorban el kell mondani, hogy ezt a találkozót az a fel­mérés váltotta ki, amely szerint Ausztriában az élelmiszer-ipari termékek minősége lényegesen jobb, mint nálunk. Ez esetben nem állja meg a helyét az az érv sem, hogy mindez az alacso­nyabb szlovák vásárlóerő miatt van, hiszen Pozsonyban leg­alább olyan nagy a vásárlóerő, mint a szomszédos Ausztriá­ban. így érthetetlen, hogy a po­zsonyi üzlethálózatokban árult virsliben, sonkában kevesebb a hús, és egyéb termékek eseté­ben is silányabb a minőség, mint Ausztriában. Ha igaz len­ne az üzletláncok azon állítása, amely szerint mindez a vásár­lóerőtől függ, akkor Pozsony­ban jobb lenne az áru minősé­ge, míg az ország többi részé­ben ettől valamivel elmaradna. Mindezt figyelembe véve, az elmúlt heti találkozónkon az üzletláncokkal sikerült meg­egyeznünk, hogy egy kiemelt termékkosár esetében olyan minőségi ellenőrzést hajtunk végre, amelynek köszönhetően felmérhetjük a jelenlegi hely­zetet. Egy ellenőrzéssel azonban még nem oldódik meg a helyzet... Enélkül azonban nem tu­dunk előrelépni, vagyis képte­lenek vagyunk hatékony meg­oldásijavaslatot tenni arra, ho­gyan növelhetnénk a minősé­get. Nem logikus lépés az üzlet­láncok részéről például az a gyakorlat, amely szerint, mondjuk, egy nagykaposi ter­melőtől átvett paradicsomot előbb a pozsonyi központi rak­tárukba szállítanak, majd on­nan szállítják vissza a nagyka­posi üzletükbe. Ha meglesz az elemzés, mi lesz a következő lépésük? Mi­lyen konkrét intézkedésekre számíthatunk annak érdeké­ben, hogy javuljon az üzlet­láncok által árult termékek minősége? Vannak már va­lamilyen konkrét terveik? A gazdasági tárcával közö­sen dolgozunk egy etikai kódex kidolgozásán, ez esetben sem hajlandó azonban velünk min­den üzletlánc együttműködni. Én ezzel kapcsolatban felhív­tam a figyelmet arra, hogy van az Európai Unión belül olyan precedens, amelyben egy adott ország kijelentette: egyes üz­letláncok üzletpolitikája nem egyeztethető össze az ország vásárlóinak az elvárásával, és az ilyen üzletláncokat nem lát­ják szívesen az országban. Mi is hasonló módon léphetnénk fel az üzletláncokkal szemben. Miért, mi kötelesek vagyunk nekik nyereséget biztosítani, ők pedig semmit sem kénytele­nek garantálni? Hogyan en­gedhetik meg maguknak azt, hogy egyfajta minőséget adnak az egyik ország vásárlóinak, és egy egész másmüyent egy má­sik országban élőknek? Ugyan­olyan név alatt, ugyanolyan márkajelöléssel. Ha pedig már eltérő is a minőség, akkor ezt legalább jelöljék meg. Jelenleg ezt nem tüntetik fel? Olyan minimális grafikai el­térések vannak, amit egy átla­gos vásárló képtelen észre­venni. Az üzletláncok hiányossá­gaira szerették volna felhívni a figyelmet, az üzletek bejára­tánál elhelyezett szégyentáb­lákon is. Ezt az ötletet azon­ban korábban elvetették. Most ősszel mégis a parla­ment elé szeretné teijeszteni? Lát esélyt az elfogadására? A parlamenti képviselők kö­rében pozitív visszhangra talált a javaslat. El kell mondani, hogy az információs táblákkal egy célt szerettünk volna elér­ni: tájékoztatni a vásárlókat ar­ról, hogy az általuk felkeresett üzletben az adott időszakban milyen hiányosságokra kell felkészülniük. Jelenleg az el­lenőrzések eredményeiről a vásárlók többnyire csak pár he­tes késéssel a médiából szerez­nek tudomást, aminek szá­mukra már nem sok értelme van. Az információs táblákon azonban csak olyan adatokat tennénk közzé, amelyek egyér­telmű bizonyítékokon alapul­nának. Ha például lejárt szava­tosságú terméket árulnának, és az ellenőrök lefülelnék őket, az adott terméket természetesen rögtön ki kellene vonniuk a forgalomból, ugyanakkor azonban az információs táblán is jelezniük kellene, hogy mi­lyen mulasztást követtek el. Az üzletláncok üzletpoliti­kája ellen az elmúlt időszak­ban a földművelésügyi tárca mellett a mezőgazdasági szakmai szervezetek is egyre gyakrabban lépnek fel, ami­ből a vásárlókban többnyire csak az marad meg, hogy a hazai termékek jók és bizton­ságosak, míg a külföldi beho­zatal silány minőségű és ve­szélyes az egészségre, a kül­földi termelők elveszik a munkát a hazaiaktól, akik a jó minőségű termékeiket így képtelenek eladni. Nem gon­dolja úgy, hogy a szakmai szervezetek és részben a mi­nisztérium által is szított fo­gyasztói nacionalizmussal a valós idegengyűlöletet is erősíthetik? Egyetlen egy alapja van an­nak, hogy ez miért így jelenik meg. A hazai termékeket ellen­őrzi az állatorvos, vagy a nö­vény-egészségügyi hivatal közvetlenül a gazdáknál, az el­lenőrök ott vannak a hazai fel­dolgozó üzemekben, a raktá­rakban és az üzletekben is. Az itthoni termékek esetében így sokkal nagyobb az esélye an­nak, hogy a hibás termékeket még azelőtt kiszűrjük, hogy azok az üzletbe jutnának. A külföldről behozott termékeket a hazai ellenőrök csak az üzlet­ben ellenőrizhetik, így jóval nagyobb az esélye annak, hogy ezek nem felelnek meg a minő­ségi elvárásoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents