Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-06 / 182. szám, szombat
2011. augusztus 6., szombat SZALON 5. évfolyam, 31. szám A tornaijai merénylet a jogfosztás elleni tiltakozás ritka, ám annál nagyobb visszhangot kiváltó példája volt Tornaija -1945. augusztus 8. A merénylet rekonstruálása során készült felvétel a laktanyáról és Hancsovszky Béláról Hatvanhat évvel ezelőtt, az 1945. augusztus 7-éről 8-ára virradó éjszaka, 2 óra 15 perckor nagy erejű robbanás rázta meg a Nemzetbiztonsági Testület, azaz a politikai rendőrség tornaijai Vasút utcai laktanyáját, amelyben a testület járási és helyi parancsnoksága székelt. POPÉLY ÁRPÁD A detonáció következtében a laktanya utcára néző homlokzati része gyakorlatilag teljesen megsemmisült, az épület hátsó szárnyában tartózkodó három személy azonban sértetlenül túlélte a merényletet. A városban történtek részleteit Gaál Imre tornaijai tanár, helytörténész munkássága révén ismerjük, aki elsőként tett kísérletet a merénylet körülményeinek feltárására. 2001-ben publikált kutatási eredményei, valamint az azóta előkerült újabb levéltári dokumentumok alapján tudjuk, hogy a biztonsági szervek a merényletet követően azonnal statáriumot hirdettek ki, s intenzív nyomozásba kezdtek. Gyülekezési tilalmat, az este 21 és reggel 5 óra közötti időre egyúttal kijárási tilalmat vezettek be, halálbüntetés terhe mellett elrendelték a lakosság kezén lévő fegyverek és egyéb kincstári tárgyak kötelező beszolgáltatását, s felszólították a város lakosait, hogy az utcákon csak szlovákul beszéljenek. A több napon át tartó nyomozás során több mint kétszáz helyen tartottak házkutatást, és mintegy százötven személyt hallgattak ki. Tornaija férfi lakossága közül több százat a város különböző épületeibe, legtöbbjüket a Hámos-féle kis- kastélyba hurcoltak és zártak, ahol sokukat két héten át is fogva tartották. A politikai rendőrségnek a merénylet napján készült jelentése szerint a gyanú a város magyar nemzetiségű lakosaira esik, akik viselkedésükkel mindenütt kinyilvánítják a Nemzet- biztonsági Testület tagjaival, a csehszlovák hadsereggel és hivatalnokokkal szembeni gyűlöletüket. A házkutatások és kihallgatások során három személyre terelődött a hatóságok gyanúja: a 19 esztendős tornaijai születésű Hancsovszky Bélára, testvérére, az ugyancsak tornaijai születésű 16 éves Hancsovszky Istvánra, valamint az újpesti születésű 14 éves Böhm Ferencre. A náluk végzett-házkutatás során ugyanis a merényletnél is használt eszközöket: gyűjtózsinórt, gyutacsot, valamint egy román katonai gépfegyvert és a hozzá tartozó töltényeket találtak. Tettleges- ségtől sem mentes vallatása során Hancsovszky Béla, noha a merénylet elkövetését nem sikerült minden kétséget kizáróan rábizonyítani, beismerő vallomást tett. Amint augusztus 13-i kihallgatása, majd későbbi népbírósági tárgyalása során is elmondta, a három kilogramm ekrazittal végrehajtott merényletre az egyre szaporodó magyarellenes intézkedések késztették, konkrétan megemlítve többek között a magyar iskolák bezárását, a magyar beszéd tiltását, az élelmiszerjegyek magyaroktól való megvonását, a magyar lakosság kitelepítését, valamint a város utcáin megjelent magyarellenes falfeliratokat. Augusztus 17-én beismerő vallomást tett Hancsovszky István és Böhm Ferenc is, akik elmondásuk szerint az utcán őrködtek, miközben idősebb társuk a laktanya ablakán bedobta az ekrazitbombát. Beismerő vallomásaikat követően augusztus 19-én mindhármukat letartóztatták és átadták a Rimaszombati Járási Népbíróságnak. Amint az a letartóztatási jegyzőkönyvükből kiderült, néhány tornaijai fiatal nem akarta tétlenül nézni a város újbóli csehszlovák birtokba vételét és a magyar lakosság jogfosztását. Találkozásaik során merült fel bennük annak lehetősége, hogy a jogfosztás elleni tiltakozásuknak a politikai rendőrség laktanyájának fel- robbantásával adhatnának hangot. A merényletet végül Hancsovszky Béla a többiek tudta nélkül hajtotta végre, s abba csupán két társát avatta be. A szükséges robbanószer beszerzése nem jelentett gondot, hiszen a front átvonulása után számos, a hadseregek által hátrahagyott fegyver, töltény és robbanószer került a civil lakosság, köztük az említett fiatalok birtokába. Noha a robbantás a jelek szerint csupán a magyar lakosság jogfosztása ellen ily módon tiltakozni próbáló néhány vakmerő fiatal bátor, de kellően át nem gondolt, s a következményeket sem felmérő cselekedete volt, a hatóságok és a szlovák sajtó igyekeztek a merényletet saját céljaik számára felhasználni és egy szélesebb, egész Dél-Szlovákiára kiteijedő szervezkedés részeként feltüntetni. A kommunista Pravda, a demokrata párti Čas, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács Národná obroda című napilapja a merényletről beszámoló írásaikban egyaránt a szlovák lakosságot rettegésben tartó „magyar terrorista bandák”, „magyar fasiszták”, „nyilasok” és „leventisták” akciójaként interpretálták az eseményt, s nem győzték hangsúlyozni, hogy a térség békéje csakis a „fasiszta magyar lakosság” következetes kitelepítésével valósítható meg. Az ügy bírósági tárgyalására alig két héttel a merényletet követően, 1945. augusztus 24-én a Rimaszombati Járási Népbíróság előtt került sor. A tárgyaláson fővádlottként Hancsovszky Béla szerepelt, öccsét és Böhm Ferencet - valószínűleg kiskorú voltukra való tekintettel - csupán tanúként hallgatták meg. A bíróság Hancsovszky Bélát annak ellenére, hogy a merénylet nem csak emberéletet nem követelt, hanem sérüléssel sem járt, golyó általi halálra ítélte. A rendkívüli gyorsaság, ahogyan a tárgyalást lefolytatták, valamint a bírósági ítélet egyaránt azt a benyomást kelti, hogy a hatóságok Hancsovszky Béla halálos ítéletével példát akartak statuálni, s elítélése - számos más népbírósági ítélethez hasonlóan - elsősorban a kisebbségi magyar közösség háborús bűnösként való beállítását szolgálta. A tornaijai merénylet, illetve Hancsovszky Béla ügye a legmagasabb szlovák politikai fórumokig is eljutott. Miután a halálos ítélet meghozatalát követően Hancsovszky kegyelmi kérvénnyel fordult a Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) Igazságügyi Megbízotti Hivatalához, ügyét több alkalommal tárgyalta az SZNT Elnöksége is. Az Elnökség 1945. szeptember 18-i ülésén még elnapolta, pontosabban a Szlovák Nemzeti Front elé utalta a kérdést, október 9-én végül mégis a kegyelmi kérvény elutasításáról határozott. Ennek azonban akkor már nem volt gyakorlati jelentősége, mivel Hancsovszky időközben megszökött a rima- szombati börtönből. Kalandos körülmények között végrehajtott szeptember 25-i szökését öccsének egykori osztálytársa, a merényletet követően ugyancsak fogva tartott, szabadon bocsátása után pedig szüleivel együtt Magyarországra telepített Czen- the Zoltán örökítette meg egyik írásában. Ezek szerint Hancsovszky előbb konzervdobozból készített eszköz segítségével kiemelte a börtöncella ablakának drót rácsát. Egy szál erős drót ellapításával csavarhúzó eszközt készített, ezzel szabaddá tette a cellaajtó kisablakát, a kisablakon kinyúlva pedig leszerelte az ajtópánt csavarjait. Ezt követően rövidzárlatot idézett elő, majd a zárlat okát kereső börtönőrt ártalmatlanná téve megszerezte annak fegyverét, amivel pedig lefegyverezte az egész börtönőrséget, végül pedig a börtönt körülvevő 6 méter magas falon átjutva a magyar- országi Bánréve irányába távozott. Szökése természetesen nem maradhatott visszhang és következmények nélkül. Az SZNT Elnöksége október 3-án elrendelte az ügy szigorú kivizsgálását, egyúttal a járási népbíróság elnökének, a közvádlónak és az államügyésznek a leváltását, valamint a szökésben esetlegesen közreműködők őrizetbe vételét és népbíróság elé állítását. A tornaijai robbantás, valamint a magyarok kitelepítéséről tárgyaló gortvakisfaludi helyi nemzeti bizottság elnöke és titkára ellen végrehajtott három nappal későbbi, immár halálos kimenetelű kézigránátos merénylet utóéletéhez tartozik, hogy a két esetre a szlovák politikusok előszeretettel hivatkoztak az újabb magyar- ellenes jogszabályok meghozatala és a magyar lakosság kitelepítésének indoklása során. Nem hiányzott a „magyar terrorakciókra” való hivatkozás például Gustáv Húsúk belügyi megbízott érvrendszeréből a munkatáborok létrehozásáról szóló SZNT-rendelet 1945. augusztus 23-i parlamenti vitájakor, vagy Viliam Široký SZNT-elnöknek a szlovákiai nemzeti bizottságok augusztus 28-i besztercebányai kongresszusán elmondott, s többek között Csehszlovákiának a magyar kisebbségtől való megtisztítását sürgető felszólalásából. Végül pedig nem feledkezett meg a „szlovákokat gyilkoló magyar merénylők” megemlítéséről az SZNT szeptember 15-i ülésén a magyar lakosság kitelepítésének szükségességét indokoló Vladimír Clementis külügyi államtitkár sem. Hancsovszky Béla további sorsáról sajnos meglehetősen kevés ismerettel rendelkezünk. A már említett Czenthe Zoltán úgy tudja, hogy a magyar hatóságok csehszlovák kezdeményezésre kétszer is őrizetbe vették, de mindkétszer megszökött, 1947-ben pedig elhagyta Magyarországot is és Párizsba távozott, ahol befolyásos magyar emigráns körökkel került kapcsolatba. 1951-ben titkos küldetéssel visszatért Magyarországra, akkor azonban végérvényesen nyoma veszett. Soha többé nem látta és nem hallott róla senki, ma pedig már vajmi kevesen tudják, ki is volt Hancsovszky Béla, a nemzetét ért tragédiát a maga eszközeivel megtorolni próbáló hányatott sorsú, s valószínűleg korán elhunyt fiatalember. Talán mindennél többet elárul róla az egykori börtöncellája vasajtajára karcolt felirat: „Van valami, ami fontosabb, mint az élet, ez pedig a becsület.” Maďarské teroristické bandy v činnosti Stanicu NB v Tornait vyhodily áo vzduchu Bratislava, H..augusta. —Povereníctvo SNR pre veci vnútorné úradne oznamujeme v noci zo 7. na 8. t. m. o 2.15 hodľbola v Toraali vyhodená, výbušnými látkami nezisteného druhu do vzduchu budova Okresného veliteľstva Národnej bezpečnosti, kde bola atj umiestená stanica NB. Celá budova je demolovauá a úplne zničená. Traja členovia NB, ktorí sa pri výbuchu nachádzali v budove, len náhodou neutrpeli vážnejšie zranenia. Vyslané bezpečnostné orgány celý prípad prísne vyšetrujú a sú páchateľom na stope. Tento atentát je dielom maďarských teroristických a fašistických bánd, ktoré zvlášť v poslednom čase vedú štvavú kampaň medzi maďarským obyvateľstvom proti ČSR. Je v záujme bezpečnosti všetkých občanov, abv sa proti týmto živlom okamžite a p?ísne zakročilo. Kým si naše pohraničie dôkladne neočistime od maďarských teroristov, nemôžeme ani bezpečne budovať naše vojnou zničené Slovensko. Preto hneď musíme prikročiť k činom a všetky maďarské teroristické a fašistické elementy vyviesť za hranice Republiky. Lebo ak by sme tak neurobili, môžeme si byť istí, že ako v minulosti, tak aj v budúcností budú základy Republiky rozrývať v snahe rozpútať novú vojnu a obnoviť panstvo Svätoštefanskej ríše had našim pracujúcim ľuA Pravda 1945. augusztus 12-i számának beszámolója a tornaijai merényletről (Képek: a szerző archívumából)
