Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-30 / 176. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 30. Kultúra 7 Négyrészes dokumentumfilm Faludy György kalandozásairól Szabó Gyöngyi rendezésében Életműve sziklakő marad Sem a Nobel-díjat, sem A világ legjobb idegenve­zetője elismerést nem kapta meg Faludy György, a fél életét emigrációban töltő, hatalmas utat bejárt költőfejedelem, korunk irodalmának mégis egyik legjelesebb alakja, országok, népek, szokások páratlanul nagy ismerője. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ez utóbbiból ad négyrészes, összesen 220 perces ízelítőt a Szabó Gyöngyi rendezésében készült Kalandozásaink Faludy Györggyel című dokumentum­film, amelyet a Duna Televízió mutatott be több mint tíz évvel ezelőtt, s most DVD-n is megje­lent. Négy rész, négy ország. Ma­rokkó, ahol megtalálta azt a há­zat, ahol hatvan évvel ezelőtt élt. Málta, ahol Eric Johnsonnal élt. Firenze, ahová halálos be­teg feleségével, Zsuzskával tért vissza. Budapest, szívének leg­fontosabb városa. A Balog Gábor fényképezte dokumentum (ő volt az opera­tőre a Závada Pál regénye nyo­mán készült Jadviga párnájá­nak is) - öt évvel a költő halála után - úgy hat a nézőre, mintha Faludy még ma is élne. Előreha­ladott kora ellenére gondolatai fényesek, emlékezete pontos. Földrajz-, történelem-, iroda­lomórákon lehet vetíteni gim­náziumokban, szakközépisko­lákban, de ajánlom mindenki­nek, aki fogékony a szépre, az értékesre, akit olthatatlan tu­dásszomj hajt, szereti vagy még jobban akarja ismerni Faludyt, költészetének, érzelmeinek mozgatórugóit. Marokkóba másfél éves pári­zsi tartózkodása után, 1940­ben jutott el, Casablanca, Mar­rakesh, Tanger, koldusok, utcai árusok, szőnyegszövők, kígyó- bűvölők izgalmas világa várta. Most reszkető és tébolyító kék­kel a feje fölött sámlin ül a téren, Amárral megélt sivatagi nagy kalandjáról mesél, akitől meg­tanult arabul járni, egyenes testtartással, nem nézve se jobbra, se balra, mégis tudva, mi zajlik körülötte. Elkísérjük egy kisebb palotának is beillő házba, ahol hét hónapot töltött annak idején, német-római csá­szárokról mesél színesen, hamis útleveléről, amellyel Spanyol- országba, Portugáliába és az Egyesült Államokba is eljutott. Tengerek zúgása után a Bala­ton szelíd habverése, a pesti Duna-part, a Margitsziget fái, Babits és Kosztolányi, apja intő szavai: „Ne írj verseket, ne légy bolond!” A Magyar Hírlap ha­sábjain a szerkesztő üzenete: „Faludy György hagyja abba!” Itthon meg szerelemről, Valiról, a Japán kávéház világáról, Jó­zsef Attiláról, Zsuzskáról mesél. „Szerelmünk sziklaszilárd volt- mondja. - Teljesen idegen vi­lágba érkeztem, amikor nyolc­vannyolcban hazajöttem, aztán hirtelen minden ismerős lett.” Ott, ahol negyvenegy évig nyomtatásban semmi nem je­lenhetett meg tőle. Firenze, „a világ paradi­csoma”. Tizennyolc éves, ami­kor először járja a város utcáit, aztán évtizedek múlva, Lon­donból elmenekülve, beteg fe­leségével jön vissza. Alázatos vándorként áll a Dóm, „a csíkos templom előtt”, hidak, temp­lomok és paloták, sírboltok és kerengők reneszánsz története­it éleszti újra, ott áll Michelang­elo sírjánál, fenséges Dávidja lábainál, de Velencébe is elkísé­ri a stáb. Tolószékben ül a Szent Márk téren, zúgnak a harangok, Faludy öléből galamb csipeget. A szépséget köszöni, amit az élettől kapott, és hogy nemcsak hálószobák, hanem szalonok is megnyíltak előtte. A legszebb képsorok egyike: Faludy György a tenger partján, alakja eggyé válik az éjjel és a széllel, viharral és földdel. „Hegyes sziklák közt füröd- tem meztelen... a víz lágy volt, mint a szerelem.” Máltai ho­mokköveken ülve egyik leg­szebb versét mondja. Ősi, ma­gasztos helyeken, ötezer éves romok közt járva kérdezi: „Mindig a szenvedés emelt ma­gasra, de most mi lesz velem? Boldog vagyok.” Két évet élt Málta szigetén, ide jött utána élete ki tudja, hányadik nagy szerelme, Eric Johnson, akivel halálos lejtőkön, bokrokba ka­paszkodva másztak le a vízbe. Nem egész két évet töltöttek a szigeten felhőtlen boldogság­ban, miközben sok remek verset írt, bár „az igazán jó verset nem lehet megírni”. Éjjel, házuk te­raszán azt csodálta, hogy az ég­nek nem volt felülete, csak mélysége, nappal a tenger kü­lönböző kékjeiben gyönyörkö­dött. „Bokádat csókolom, ne emelj fel” - írja Ericnek, vagy hogy „Tested mellett megszé­dülök. .. ha átölellek, karomból kiesik a csont.” Mára eltűnt a ház, amelyben laktak, de a ver­sek mindent megőriztek. „Az élet egyetlen értelme, hogy az embernek öröme van. Ha nincs, kár élnie.” A világ leg­szelídebb hedonistájának sza­vai ezek, a világ legjobb idegen- vezetőjének. Kis híján négy óra, amit vele, az ő társaságában tölthetünk, de aki nyitott szív­vel követi, egy életen át a köze­lében maradhat. Négy ország művészei keresik a választ arra kérdésre, folytatható-e a népi hagyomány Modern felfogású népművészet HAVRAN KATALIN Pozsony. Hagyományos népművészet modem szem­szögből - röviden így lehetne jellemezni a kiállítást, mely azt firtatja, vajon létezik-e a tradi­cionális kézművességnek bár­miféle folytatása a modern dizájnművészetben. A Folklore is Álive! című kiállítás egy­értelműen állítja, hogy igen. Hagyjuk tehát meggyőzni ma­gunkat, és látogassunk el a tár­latra, amely szeptember 17-ig tekinthető meg a pozsonyi Né­pi Művészetek Központjának (ÚĽUV) galériájában (Széplak utca 64.). A kiállítás kortárs ipar­művészek és formatervezők népi motívumokon alapuló vagy hagyományos népi tech­nikákkal készült munkáit mu­tatja be. A fiatal cseh, szlovák, magyar és lengyel művészek munkáiból, a visegrádi négyek összefogásának jegyében nyílt kiállítás a visegrádi országok húszéves együttműködését is ünnepli. A kiállítást a Cseh kulturális centrum szervezte az ÚĽUV, a magyarországi Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a len­gyel Cepelia Művészeti és Kézműves Alap együttműkö­désével. Míg a szlovákiai kiállítók a Körök a vízen (Kruhy na vode) országos verseny legjobbjaiból kerültek ki, a magyarországiak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjai, akik főképp divat- és textiltervezés téma­körben állították ki alkotásai­kat. Megtekinthetőek többek között Kele Ildikó cigány népművészet által inspirált ru­hakölteményei, Rainer-Micsi- nyei Zsófia kézitáska-sorozata és az egyetem diákjainak közös kékfestő textilmunkája is. Az izgalmas kiállítás a szlo­vák főváros után Magyaror­szágra, Lengyelországba, majd pedig Belgiumba vándo­rol tovább. Gyöngyösi Renáta ruhakölteménye RÖVIDEN Nem nevezik át a Cobain hidat Washington. Továbbra is Kurt Cobainnek, a Nirvana amerikai rockzenekar néhai frontemberének nevét viseli egy híd a Washington állambeli Aberdeenben: a település veze­tése elvetette a névváltoztatást. A dalszerző, szövegíró, éne­kes-gitáros Cobain a város szülötte, ezért is neveztek el róla hidat. Csakhogy nem mindenki volt büszke a sztárra kábító­szerezése és öngyilkossága miatt, és az sem tette rokonszen­vesebbé Aberdeenben, hogy többször becsmérlően nyilatko­zott szülővárosáról. Ezért sokan kezdeményezték a híd ne­vének megváltoztatását, a város vezetése azonban 10:1 arányban leszavazta a javaslatot. A döntést a tanácsülés kö­zönsége megtapsolta. Cobain 1994-ben, 27 évesen lett ön­gyilkos. (MTI/AP) A hét koncertje Pozsony. Lapunk a hét koncertjének járó képzeletbeli kristályserleggel jutalmazta a dunaszerdahelyi Moustache zenekart, akik kedd este egy órán át egyenes adásban muzsi­káltak a Szlovák Rádió 5-ös stúdiójában, a Pohoda FM című sorozat keretében. A Radio_FM havonta jelentkező mű­sorában minden alkalommal egy-egy hazai zenekarnak vagy előadónak kínál fellépési lehetőséget, a helyi közönségnek pedig ingyenkoncertet. A Moustache-koncertre Rózsahegy­ről és Turócszentmártonból is érkeztek rajongók, a többiek pedig országszerte a készülékek előtt hallgathatták a műsort. A zenekar a Mata Hari című magyar nyelvű dallal kezdett, és bár végig szlovákul konferálták fel angol nyelvű dalaikat, a tapsot magyarul is megköszönték a közönségnek. Legközelebb augusztus 23-án jelentkezik a Pohoda FM, a vendégzenekar a Sto Múch lesz. (juk) Pillantkép a koncertről (Martina Mlcuchová felvétele) Beethoven állítólag homlokon csókolta Liszt Ferenc 125 MTI-HÍR Budapest. Százhuszonöt éve, 1886. július 31-én halt meg Liszt Ferenc zongoramű­vész, zeneszerző. Az idei Liszt­évben halálának évfordulója mellett születésének bicente- náriumára is emlékezünk. 1811. október 22-én szüle­tett Doborjánban (ma: Rai­ding, Burgenland). Magyar ap­ja, aki korábban az Esterházyak zenekarában is játszott, bécsi polgárlányt vett el. Különleges zenei tehetséget eláruló gyer­mekük 9 évesen lépett fel elő­ször Sopronban. Zongorázásra Bécsben a Beethoven-tanít- vány Carl Czemy, zeneelmélet­re Mozart vetélytársa, Salieri oktatta. A legenda szerint első bécsi hangversenyén jelen volt Beethoven is, aki nyilvánosan homlokon csókolta. Liszt ez­után bejárta Európát, s Párizs­tól Londonig ünnepelték. Az 1838-as pesti árvíz után Bécsben adott koncertet a ká­rosultak javára, majd 1840-ben Pesten lépett fel, s alapítványt tett a Nemzeti Zenede létesíté­sére. Meghódította a keletet is, óriási sikereket aratott Moszk­vában és Kijevben. Zongora- művészként technikai tudásá­val, rögtönzéseivel ejtette ámu­latba hallgatóit. Ugyanakkor zongoragyilkosnak is nevezték, mert dinamikus leütései nyo­mán nemegyszer összerogyott a hangszer. 1848-ban Weimar- ban telepedett le, barátságot kötött Wagnerrel, a város neki is köszönhetően lett Európa egyik művészeti központja. Miután meghiúsult házassága a lengyel származású Sayn- Wittgenstein hercegnével, ki­sebb katolikus egyházi rende­ket vett fel 1865-ben. Több mint 600 művet írt: el­ső korszakában főként virtuóz darabokat, majd nagyszabású zongoraműveket és szimfoni­kus költeményeket. Liszt Fe­renc Magyarországon szívesen hallgatott cigányzenét, 19 ma­gyar rapszódiája népies dalla­mokra és csárdásdallamokra komponált. Késői korszakában szakított a romantikával.

Next

/
Thumbnails
Contents