Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-27 / 173. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 27. Vélemény és háttér 5 Tartani lehetett attól is, hogy a multikulturalizmus elleni tiltakozás egyre erőszakosabb formát ölt Egy terrortámadás margójára A múlt pénteki norvégiai terrortámadások sokkolták Európa lakosságát. A meglepetést nem is annyira a merénylet ténye okozta - hiszen szeptember 11., London és Madrid óta a terrorizmustól való félelem életünk meghatározó része lett mint annak forrása és különösen annak célcsoportja. RAVASZ ÁBEL Péntek délután az oslói robbantás hírét meghallva ref- lexszerűen arra gondoltam, egy iszlamista csoport lehet az akció mögött, és ebben a gyanúban sokakkal osztoztam, beleértve az első körben nyilatkozó szakértőket. Ehhez képest a norvégiai merénylő - a neve nem érdekes - keresztény fundamentalista. A „saját”, nyugati fundamentalistáink létezése önmagában nem meglepetés, és terrorakciók végrehajtására is volt már példa (ilyen volt az 1995-ös oklahomai robbantás is). Sejteni lehetett azt is, hogy a muszlimok bevándorlásának kérdése tovább radikalizálhat- ja ezeket az egyéneket és csoportokat, és tartani lehetett attól is, hogy a multikulturalizmus elleni tiltakozás egyre erőszakosabb formákat fog ölteni. A norvégiai merénylő valószínűleg azzal okozta a legnagyobb meglepetést, hogy a helyi munkáspárt ifjúsági tagozatát vette célba. Nem elsősorban a bevándorlókat vagy azok gyermekeit célozta meg (bár az áldozatok között ők is ott vannak), hanem a saját szóhasználatában „hazaáruló marxista elit” utánpótlását. Gyűlölete nem elsősorban az általa gyarmatosítónak nevezett muszlimok, hanem az őket az országba „beengedő” elit ellen irányult. A merénylő saját meglátása szerint az európai értékek mellett állt ki az azt veszélyeztető iszlamistákkal és marxistákkal szemben. Ehhez képest a valóság az, hogy terroristává válva saját európaiságát vetkőzte le, és nemcsak a felszínen, hanem egészen mélyen, személyisége magjáig. Az európai kultúra valóban kihívások elé néz a nehezen integrálható bevándorlók miatt. De tényleg egy keresztény-fundamentalista Európa képe az egyetlen, ami erre válaszként adható? Divat lett a „multikulturalizmus bukását” tényként emlegetni. Azt a kérdést azonban fel kell tenni, miért volt egyáltalán szükség erre a filozófiára? Mi volt előbb, bevándorlás vagy multikulti? A bevándorlók jelentős része vendégmunkásként és/vagy volt gyarmatokról érkezik Európába, olcsó munkájuk pedig Nyugat-Euró- pa gazdaságainak egyik motorja lett. A multikulti az ő integrálásukat célozta meg, ennek eszközéül a kulturális gyakorlatok eltérésének (f) elismerését használva. A dolog jelenlegi formájában valóban nem működik hibátlanul - közel sem. De felmutatott-e valaki jobb megoldást? A határok bezárása irreális (hacsak nem hisszük el, hogy Közép-Európa fogja pótolni a teljes bevándorlóállományt). „A bevándorlók fogadják el a befogadók értékeit.” Mondani könnyű. De mi ennek az eszköze, hogyan lehet ezt elérni? Létezik-e valódi, kidolgozott ellen-jövőkép, ami fenntartható? A fenti kérdésekre használható választ adni nagyon nehéz - de legalább meg kell próbálni, ahogy teszik azt a multikulturalizmus hívei is. Persze, a mindent tudók arrogáns mosolyával védtelen civileket gyilkolni sokkal könnyebb. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője A gazdaság akkor működik jól, ha a gyártók minél több árut tudnak értékesíteni Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! HORBULÁK ZSOLT Noha mostanság rájár a rúd a liberális gazdaságpolitikára, mégis naponta lehet liberális elvekre épülő publicisztikát olvasni. Az, hogy a válságnak valóban a túlzott szabadelvűség volt-e az oka, nem lehet eldönteni. Habár sokan úgy gondolják, hogy igen, mindazonáltal továbbra is gyakran érvelnek liberális szellemben. Az Európai Központi Bank július 13-án tovább emelte a kamatot, amely elérte az 1,5%-ot. A hír önmagában semleges. Egyrészt jót jelent, hiszen kifejezi, hogy a frankfurti bankárok kevésbé aggódnak a gazdasági növekedés miatt, és nem félnek drágítani a pénzt. Másrészt a kamatemelések az inflációs veszély növekedését is jelentik. A szlovák lapok többsége úgy vezette be a hírt, hogy emelkedni fognak a hitelkamatok. Ez nyilvánvaló következménye az emelésnek, ellenben az általánosan magasabb kamatszint magasabb betéti kamatokat is jelent, ami pedig a megtakarítók számára jó hír. A gazdaság akkor működik jól, ha a gyártók minél több árut tudnak értékesíteni, illetve szolgáltatást nyújtani. Mivel valamennyi áru után adót, sőt, némelyek után még jövedéki adót is kell fizetni, minden egyes vásárlás nemcsak magánbevételt, hanem adóbevételt is generál. Ezért mindenkinek érdeke a bő kínálat és a minél lendületesebb értékesítés. A fogyasztás ösztönzésének egyik legjobb módszere a hitelezés. Ilyen módon lehet vásárolni még akkor is, amikor nincs miből. Egyebek között ez az amerikai életforma egyik alapja. A szlovákiai háztartások eladósodottsági szintje messze alatta marad a nyu- gat-európiainak, nem is beszélve az észak-amerikairól. Azonban a válság Szlovákiát sem kímélte. Több szektorra volt negatív hatással, egyebek között a hitelezésen alapuló lízingszektorra, de a lakossági hitelbedőlések alacsony szinten maradtak. Legalábbis eddig, ugyanis a fáziseltolódás miatt most válik gyakoribbá a törlesztőrészletek elmaradása. A hagyományos gazdaság- elmélet szerint a gazdaság három szektora közül a magánszféra hitelfelvevő, az állam (ideális esetben) kiegyenlített gazdálkodást folytat, a lakosság pedig nettó megtakarító. Megtakarítókra mindenképpen szükség van, ezért a fejlett államok adósságait és a polgárok költekezéseit jelentős részben a távol-keleti országok finanszírozzák. Az azonban aligha valószínű, hogy Kína szlovák államkötvényeket kezd vásárolni. Még ha eleinte igen kényelmes és a fogyasztói társadalom is ezt sulykolja, mégsem érdemes tartósan hitelekből élni. A pénzpiacok alakulását nézve a közeljövőben is inkább a megtakarítók felé lendül az inga. Különösen most, látva az eurózóna és az USA kétségbeesett harcát az adósságheggyel. KOMMENTAR A Nyugat mint börtön SZOMBATHY PÁL Orbán Viktor magyar politikusnak szokása, hogy a székelyföldi Tusnádfürdőn évente elmondott előadásában valami meglepőt, vagy legalábbis annak tűnőt mondjon. Idén is így tett és szó szót követett: a Nyugat válságáról, a fogyasztói/jóléti társadalom zsákutcájáról beszélt, mely börtön volt a magyar nemzetnek, szerinte. A magyar miniszterelnök szavait - ismét csak szokás szerint - számosán eltúlozták, félreértelmezték. Tették slendrián- ságból, előítéletből, rossz politikai hallás okán, de leginkább mégiscsak arról van szó, hogy amit félre lehet érteni, azt félre is szokás. A magyar politika közhelyesen erős embere közhelyekben is erős, nem kevésbé kétértelműségben, homályosan határozott nyilatkozatokban. Jóslatait a népszerűség megtartása és a keserves valóság közti egyensúlyozás szabja ilyenre. A politika lényege a szavakban rejlik, amint arra Lukács János, a konzervatív történészprofesszor rámutatott. Szavakban gondolkodunk, szavakon gondolkodunk, mert azok érintenek meg: felkavarnak, felráznak, lelkesítenek. Ezt az igazságot ismeri a szónok, aki utat szeretne mutatni Magyarországnak, miközben politikájának kényszereit, lépéseinek cikcakkjait csomagolja a nyelvbe. Sokat beszél, tudatosan sulykol, hisz ő már sejti, mit akar tenni, azt készíti elő az ilyen fórumokon. (Ellentétben Gyurcsánnyal, aki csakhabla- tyolt, de nem tudta, előtte-utána mit miért cselekszik). Ä fogyasztói világ, a növekedés kényszerének logikája válságban van, a technológiai barbárság a kapukon belül. Ellenszer a közösségi erőkben lelhető. Eddig rendben Orbán kormányfő folyamatos és hangos spekulálása. A bajok a részletekben kereshetők. Mi az a munkaalapú társadalom? És milyen az a munkavállalókjogainak durva csorbítása után? Kiknek lesz igazán jövedelmező, a nyertesek hányán lesznek? Erős állam vagy erős, szűk elit az állam kulcspozícióiban? Érdemes-e távolodnunk az uniótól? Kína több-e nekünk divatos jelszónál és új hitelezőnél? Demokrácia vagy bürokrácia? Populizmus vagy őszinte beszéd? Mindezekre még nem felelt őszintén a szónok. A politika lényege, egyelőre, elrejtőzik, feloldódik a szavakban. Közben persze a tettek beszélnek, a törvénygyár füstöl. Egyelőre kétséges, hogy kevesebb jogért cserébe jobb életet kínálnak-e az Európai Unió vásárlóerejéhez képest legmagasabb rezsit fizető országának. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ KÜLFÖLDI SA)TÓ A bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) vezércikkében Salamon Márton László főszerkesztő úgy fogalmaz: „Új szitokszót avatott fel Orbán Viktor a tusnádi táborban: a magyar miniszterelnök az internacionalistákat ostorozta hasonló vehemenciával, amilyen vehemenciával aggatta a magyar (szélső)jobboldal az idegenszívű, liberálbolsevik, judeoplutokrata és még ki tudja, milyen jelzőket az ideológiai ellentábor képviselőire”. A cikkíró ironikusan írja: a „régi világ” alkonya az orbá- ni vízió szerint küszöbön van, és a földkerekség államférfijai közül elsőként a magyar miniszterelnök ismerte fel ezt a sorsszerűséget. Az erdélyi Krónika vezércikkében Balogh Levente megállapítja: sokan felkapták a fejüket Orbán Viktor tusványosi kijelentésére, amelyben a Nyugat hanyatlásáról beszélt. „Az ellenzéki publicisták azóta hol kommunista, hol szélsőjobb- . oldali jelzővel illették a miniszterelnököt, attól függően, melyik lemez következett, így mi is csak egyetérteni tudunk Török Gábor politológussal abban, hogy a kijelentés elvetése ma nem józan megfontolás, hanem hit kérdése” - írta. A szerző szerint az, hogy nem tekintünk ájult hódolattal szentírásnak mindent, amit a „Nyugat” diktál, nem jelentheti azt, hogy ki akarunk iratkozni abból a közegből, amelyhez több mint ezer éve tartozunk. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósításban foglalkozott a magyarországi gazdaságpolitikával. A német konzervatív napilapban Michaela Seiser arra mutatott rá, hogy a kommunista rendszer összeomlása után Magyarország külgazdasági partneri kapcsolatait tekintve elsősorban a Nyugat felé orientálódik. Ám Kína a nemzeti konzervatív miniszterelnök, Orbán Viktor számára kivétel. A tudósító utalt arra a véleményre, amely szerint az ázsiai ország Magyarország stratégiai partnere lett, és emlékeztetett arra, hogy a magyarországi külföldi beruházók közt Németország az első. Véleménye szerint ezen a kínai offenzíva egyelőre aligha változtat. (MTI)- Ez az elbocsátott munkaerő prototípusa, aki a felmondási időre nem kap lelépőt.
