Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-23 / 170. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 23. Kultúra 7 Ivan Zachariáš másfél perces videoklipjei minden évben új színt adnak Karlovy Vary fesztiváljának Kristálygömbös kalandok „Ekkora sztárokkal forgatni nagyon nagy kockáztatásokkal jár" (Képarchívum) Színes gyöngyszemekből fűzi videoklipjeinek láncát a Karlovy Vary-i fesztivál. Sem Berlinnek, sem Velencének, de még Cannes-nak sincs ilyen ékszere. Aki ezt évről évre gazdagítja: Ivan Zachariáš, a klipek rendezője. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ivan Zachariášt a legjobb cseh reklámfilmrendezőként ismeri a világ, játékfilmet nem készített még, Karlovy Vary „házi rendezője” 2008-ban lett, akkor kapott felkérést az első klip leforgatására. A koncepció azóta sem változott: rövid, szellemes történetek fekete-fehérben a mustra díjával, a Kristályglóbusszal. Eddig nyolc művész jelent meg a vásznon. A csehek közül Miloš Forman (altatóját a súlyos díjjal zúzza porrá), Véra Chytilová (csöpögő orral, dohogva bíbelődik a széttört kristálygömb darabjaival) és Jirí Menzel (az üveggömbön keresztül tanulmányozza csinos kis takarítónőjének formás fenekét). Három rendező után négy külföldi sztár következett. Harvey Keitel (egy New York-i csellóban mutatja bedagadt lábfejét, amelyre ráesett a kristályglóbusz), Danny DeVito (álmában a díjjal veri szét az éjjeliszekrényén csörgő telefont), Andy García (lakáskulcsát nem találva a díjjal veri szét háza bejárati ajtajának zárját), John Mal- kovich (a méregtől fuldokolva kéri ki magának a taxisofőr kedves érdeklődését, hol és miért kapta ezt a szép elismerést) és Jude Law (elegáns kocsijáról a háza előtt lopták el a márkajelet, annak helyére rakja fel a glóbuszt tartó, karcsú nőalakot). „Nem könnyű nyélbe ütni a forgatást - mondja Ivan Zachariáš. - A díjazott elutazik Karlovy Varyból, nem sokkal ezután felvesszük a kapcsolatot az ügynökével, elkezdünk tárgyalni, időpontot egyeztetni, elküldjük neki a klip szinopszisát, és várjuk a visszajelzést, tetszett-e neki, és mikor mehetünk forgatni. Egyszer már arra is volt példa, hogy az ügynök azt válaszolta, kliensének egyáltalán nem tetszik, amit kitaláltunk neki, később azonban kiderült: az illető nem is látta a forgatókönyvet. Vannak ügynökségek, amelyek egyszerűen megközelíthetetlenné teszik a színészt, falat húznak köré. Ott nagyon erősen be kell vetnünk magunkat.” A másfél perces klipet általában három-négy óra alatt leforgatja a stáb. Danny DeVito ebben is kivételes eset volt. Vele fél óra alatt végeztek. Jude Law-val az volt a szerencséjük, hogy nem messze a londoni házától találtak megfelelő forgatási helyszínt, így nem kellett utaztatni őt. „Ekkora sztárokkal forgatni nagyon nagy kockáztatásokkal jár. Soha nem lehet tudni, hogyan ébrednek, milyen hangulatban, sokszor egy egészen apró dolog is képes elvenni a kedvüket. A győzködés rengeteg energiával jár, és nem is biztos, hogy mindig értelme van. Jude Law e téren is kellemes meglepetés volt, Andy García és Harvey Keitel viszont nem kevés gondot okozott a forgatás napján. Keitel olyan sztorival állt elő, amit nem tudtam elfogadni, nem találtam sem elég drámainak, sem elég humorosnak. De őt legalább ügyesen el tudtuk téríteni az elképzelésétől. Andy García hosszasan erős- ködött, hogy az ő verziója sokkal frappánsabb, mint a miénk. Rettentő nehéz volt lebeszélni róla. S mivel többször fel kellett venni a jelenetet, mindannyiszor fél óra felkészülési időt kért, hogy lelkileg a legjobb formáját adhassa hozzá. Elmondani nem tudom, milyen boldogok voltunk, amikor végeztünk vele. New Yorkban, amikor az első klipeket forgattuk, három nap alatt három emberrel dolgoztunk, ami azóta sem ismétlődött meg. Robert De Niróval két éve egyezkedünk már, mégsem tudtunk időpontot találni, noha többször is megígérte már, hogy nem húzzuk tovább. A végén, elfoglaltságára hivatkozva, mindig lemondja a forgatást.” Fesztiválklipet forgatni - az említett nehézségek ellenére - mégis jobban szeret Ivan Zachariáš, mint reklámfilmet készíteni. „Egy reklámfilmhez százfős csapat áll a rendelkezésemre, a kliphez mindössze tíz-tizenöt ember, tehát a lehető leggyorsabban és a lehető legkisebb anyagi befektetéssel kell elkészíteni a filmet. Ami már csak azért is rettenetes stresszeljár, mert nincs olyan, hogy ami elsőre nem sikerül, az majd másodszorra létrejön. A klip tartalmába azonban nem szól bele senki. Jifí Bartoškának, a fesztivál elnökének röviden vázolom a tervet, áldását adja rá, és mehetünk forgatni. A reklámot egy egész gépezet hagyja jóvá. Abba rengetegen belebeszélnek. Két játékfilm forgatókönyvével is készen állok már, de ha belegondolok, hogy maga a forgatás két hónapig is eltarthat, az utómunkálatokról nem is beszélve, már el is megy a kedvem az egésztől. En ugyanis alapvetően lusta ember vagyok, a semmittevés számomra egyáltalán nem okoz lelkifurdalást.” Hogy kiről készül a következő fesztiválklip? Három lehetőség közül egy biztosan bejön. Vagy Judi Dench, vagy John Turturro, vagy a bevehetetlen Robert De Niro. Ivan Zachariáš örömmel fogadja bármelyik kihívást. TOLLVONÁS A szépség dicsérete NAGY ILDIKÓ Szép az, ami érdek nélkül tetszik-tanultam egykor a Comenius Egyetem hallgatójaként a magyar tanszéken kedvenc oktatómtól. S az élet számtalanszor igazolta ezt a tételt. Legutoljára pár nappal ezelőtt, amikor egy ifjúsági koncertet hallgattam végig, és csodáltam mega fiatalság és a tehetség szépségét. A Musica Arvenzis nevű mesterkurzus 10. évfolyamának pozsonyi záróhangversenyén klasszikusok (Chopin, Brahms, Liszt, Rachmaninov) és modern zeneszerzők (Bartók, Suchoň, Bloch, Rutter) műveit szólaltatta meg valóban mesterfokon 12 fiatal zenész. Őklettekalegjob- baka 11 országból érkezett 63 növendék közül, akik 8 napon keresztül tanulták hangszerükön - zongorán, hegedűn, fuvolán, mélyhegedűn - a mesterfogásokat. Vendéglátójuk a Dolný Kubín-i zeneiskola volt. Igazgatója, Leoš Vajdu- lák a kezdetektől lelkesen támogatja ezt a nemes kezdeményezést, másfél évtizede ő maga is szervez a 8-16 éves korosztálynak nemzetközi versenyt. Sok elismert művészt kinevelt már, és nagy kár, jegyzi meg e sorok írója, hogy itthon nem zengenek dicshimnuszt erről a nagyszerű pedagógusról. Mintahogymásokrólsem... De visszatérve a Musica Ar- venzisre: ötletgazdája Jozef Kopelman, a pozsonyi Konzervatórium tanára és Peter Čerman, az iskola igazgatója volt. Majd megnyerték az ügynek az ostravai Filharmónia igazgatóját, Peter Krajňákot is. Lévén lelkes zenészek és felelősségteljes pedagógusok, úgy vélték, foglalkozni kell a fiatal tehetségekkel, nem szabad hagyni elkallódni őket. S mivel a 90-es évektől megszűntek az ifjúsági versenyek Szlovákiában, és a Szlovák Filharmónia sem karolja fel az ifjú tehetségeket, az említett tanárok döntöttek. Létrehoztak egy polgári társulást, mesterkurzusukat hirdetik az interneten, meghívójukat szétküldik az európai zeneművészeti főiskolákra, és szponzorokat keresnek. Ez utóbbi talán a legnehezebb, mert a tehetséget és a szépséget a mi tájainkon támogatni (talán a Miss- eket kivéve) még nem nagyon szokás. De az ügynek végül is sikerült megnyerni az oktatási és a kulturális tárcát, meg a Szlovák Gázmüveket (megérdemli, hogy itt szerepeljen a ne ve!), s így az általuk is támogatott képzés idei eredményét mi, a hangverseny közönsége is élvezhettük. A fődíjat, egy közös koncertfellépést az ostravai filharmonikusokkal egy bájos holland fiatal hölgy, Floortje Braam hegedűs nyerte el. A legnagyobb sikert azonban a 14 éves Éva Rabchevska ukrán művésznő aratta, aki egy nagyszerű szólófellépés után a szintén rendkívül tehetséges Karol Danišsal saját szerzeményét is előadta. Ez a fiatal hölgy tavaly a moszkvai David Ojsztrah-verseny 2. helyezettje lett, jövőre másodszor fog nagyzenekarral koncertezni. Partnere, a szlovák Karol Daniš hegedűs a közelmúltban egy németországi verseny győztese lett, és 15 évesen kapott lehetőséget a szereplésre egy filharmonikus zenekarral. De ügyesekés bájosak voltak mind a tizenketten. És e jegyzet az általuk meg tanáraik által teremtett szépség dicséretére született. NAGY ZSÓFIA A háromtagú Esben And The Witch nagy hangsúlyt fektet arra, hogy tudassa a rajongóival az ok-okozati összefüggéseket. A William Blake, J. G. Ballard, Sylvia Plath, szellemek, festmények és elhalványodott régi fotók által inspirált angliai zenekar a Pohoda fesztiválon válaszolt néhány triviális kérdésünkre. Első nagylemezük idén jelent meg, Violet Cries címmel. Honnan jön az Esben And The Witch zenekamév? Thomas: Ez egy dán tündérmese címe. Aképi világa volt az, ami nagyon megtetszett nekünk, ráadásul jól illett ahhož a zenéhez, amit csinálunk. Ez a kedvenc mesétek? Rachel: Nem igazán. Amúgy sem mondanám, hogy a tündérmesék megszállottjai vagyunk. Ezt a nevet érdekesnek tartottuk, és inspirációt is találtunk benne, de nincs több von- zata a dolognak. Thomas: így van, nincs különösebb jelentősége annak, hogy egy meséről neveztük el a zenekart. Szóval nem ez a kedvenc mesénk. Amúgy nem rossz a sztori. A zenéteknek elég sötét, baljós hangulata van. Honnan jön ez a hangulatvilág? Rachel: Ez a dolog nem előre megfontolt vagy szándékos. Amikor elkezdtük a közös zenélést, ez a végtermék tűnt természetesnek. Am a dalok érzéseket váltanak ki az emberekből, azok pedig jobbára olyanok, mint amilyeneket felsoroltál. A zenétek, főleg a megjelent album anyaga szerintem klassz filmzene lenne. Gondoltatok már erre? Thomas: Kifejezetten sokat gondolunk rá. Nagyon foglalkoztat, hogy csináljunk egy filmet, ami reprezentálja a zenénket képekben, és amelyben a történetmesélés is a zenéhez igazodik. Azt hiszem, a zenénk valóban filmszerű, és jól illeszkedne a mozgóképekhez. Mi a kedvenc filmetek? Rachel: Elég sok van... Thomas: Nekem a Gothika. Jó a sztorija, jó a rendezés és a színészi játék is. Minden ugyanazt a hideg, sötét hangulatot árasztja. Rachel: Azok közül a filmek közül, amelyeket az utóbbi években láttam, a svéd Let The Right One In tetszett a legjobban. Leginkább a rendezés és a színei miatt. Az albumotok borítóját ki csinálta? Thomas: A fotót mi készítettük és egy barátunk formálta a végleges formájára. Mikor egy album elkészül, a borítóterv marad utoljára, annak mindenképpen illenie kell a kész anyaghoz. Ezt fontosnak tartjuk, mivel segít jobban belelátni a szövegbe, megmutatni a zene mögötti világot. A weboldalatokon egy menüpont alatt régi fotókat, festményeket és különböző képeket láthatunk. Thomas: Szeretünk plusz információkat adni az embereknek arról, hogy mi inspirál bennünket. Szerettek élőben játszani, vagy inkább hálószobái hallgatásra preferáljátok a zenéteket? Rachel: Az élő fellépés sok mindent korlátoz. Amit az albumon össze tudtunk rakni, azt nem mindig sikerül tökéletesen átültetni a koncertbe. Egy fellépésben sokkal több az impulzus, más módon adhatjuk elő a számokat. Thomas: Mindig is szerettük volna élőben előadni a dalokat, és nagyon élvezzük is a munkának ezt a részét. A háromtagú Esben And The Witch zenekar nevét egy dán tündérmese inspirálta; első nagylemezük idén jelent meg Violet Cries címmel Szeretnék megmutatni a zene mögötti világot A filmzene is foglalkoztatja őket (Képarchívum)
