Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-15 / 163. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 15. www.ujszo.com Van itt politika, történelem, irodalom, útibeszámoló, csapatverseny, kézműves sátor, zene, borkóstoló, kopjafafaragás... Jelentés a DH-táborból A Quimby-koncert lelkes közönsége (Képarchívum) kortörténetekről. Akikkel a prá­gai közgazdász beszélget: Néve­ri Sándor (Nevitel), Pósa Lajos (Belar), Tóth Attila (Novitech) és Zászlós Gábor (Trigránit). Délután ellátogat hozzánk a tá­bor évek óta stabil előadója, Pe- tőcz Kálmán, aki ez alkalommal az emberi jogokról, a diplomáci­áról és a multikulturalizmusról beszél. A tábor zárónapján a King Size, a P.A.S.O. és az Un- dermind zenél. Krasznahorkaváralján az előadásokon és koncerteken kívül folyik még a rumbó is, és nem az a kérdés, hogy ki vagy, hanem, hogy melliké. Az ott­honmaradottaknak még nem késő meggondolni magukat, holnapig zajlanak itt az esemé­nyek, de annak sem kell búsul­nia, aki idén nem jut el Krasz- nahorkára. Él a táborújság on­line és nyomtatott verzió, ahol az Alma Mater szerkesztősége és a Körkép szerzőinek jóvoltá­ból az összes előadásról és kon­certről élménybeszámolót ol­vashat a nagyérdemű. Idén elő­ször online is követhetők az előadások a Szlovákiai Magyar Interaktív Tv jóvoltából, hogy mindenkinek jusson egy kis gomba-feeling. A folyamatosan bővülő él­ménybeszámolók a http://ww w.diakhalozat.sk/tabor/ olda­lon olvashatók, (z.zrt) nos és Horony Ákos jogászok be­szélgettek Tokár Géza politoló­gus műsorvezetésével a szlová­kiai magyar hosszú távú straté­giáról. Ä nap folyamán megér­kezett a Magashegyi Under­ground és a Quimby stábja, és elkezdték a hangolást az esti koncertre. Mindkét zenekar fer­geteges előadással biztosította a remek hangulatot a tábor első napján. Tegnap délelőtt az irodalmi szekcióban Krausz Tivadar be­szélgetett Bettes István költővel és Szigeti Lászlóval, a Kalligram Kiadó igazgatójával. Szigetit délután is meghallgathattuk, amikor Világi Oszkárral, a Slov- naft vezérigazgatójával vitatta meg az elmúlt 20 év közéleti eseményeit, este pedig a Jóvi- lágvan és Szabó Balázs Bandája biztosította a remek hangulatot. A tábor maradék részében sem unatkozik majd atábQrlakó. Ma Öllös László politológus me­sél nekünk arról, mi a helyzet a szlovákiai politikai életben egy évvel a választások után. Ezt az előadást a II. Híd-MKP kerékasz­tal követi, ahol Bárdos Gyula és Bugár Béla beszélget majd. A talpalávalót ma este a Longital és a Kiscsillag húzza. Holnap Melecske Ákos mode­rálásában hallgathatunk meg egy előadást a szlovmagyar si­Az évnek két része van. A DH-tábor előtti és alatti. Ha otthon maradsz, le­maradsz az év egyete­mista berkekben legje­lentősebb eseményéről és hallgathatod majd a barátaidtól az itt átélt fe­lejthetetlen élményeket. TUDÓSÍTÁS Kedd reggel nyitötta kapuit a Diákhálózat nyári tábora. Nem egy tipikus tábor ez a kraszna- horkai. Van itt politika, történe­lem, irodalom, útibeszámoló, csapatverseny, kézműves sátor, borkóstoló, kopjafafaragás, este pedig a magyar és szlovák ze- neszcéna legjavára bulizhat a táborlakó. Idén kicsit különleges ez a tá­bor, ugyanis idén ünnepli 20. születésnapját a Diákhálózat. A szombati ünnepség keretein be­lül lesz egy kerekasztal-beszél- getés, amin volt és jelenlegi akti­visták vitatják meg tapasztalata­ikat. Szerdán délelőtt Pusztay Já­nos egyetemi professzor mesélt nekünk az anyanyelv megőrzé­séről. Délután Tóth Károly, a Fó: rum Intézet igazgatója, Fiala Já­A táborlakókat az előadások is érdeklik (Képarchívum) Vajon megszakad-e a Potter-őrület a Hány Potter és a Halál ereklyéi második részével, a véggel? Varázslatos lelemények örvénye TALLÓSIBÉLA Lehet erről a filmről akármi­lyen véleménnyel az ítész. Sen­kit sem fog érdekelni, főleg nem a fanatikus rajongókat. Töme­gesen vonulnak a vetítésre New Yorkban, Londonban, ahol ki­tartó esővel dacolva várakoztak a világpremierre. És talán ez az a film, ahol nem a szereplőket ala­kító színészekért, illetve báju­kért - legalábbis nem elsődlege­sen - rohamozzák meg a mozi­kat. (Minthogy egyébként annyi antiesztétikus figura, szörny, lény és amorf megnyilvánulás, amennyi ebben a látványban, amelyet a Harry Potter alkotói produkálnak, kevés moziban van.) Ez az a film, amelyik a va­lóságán keresztül hat. Ez esetben senki se veszi irányadónak az ítészek vélemé­nyét: a Harry Potter és a Halál ereklyéi második része, a Potter- áradat befejezése, a végek vége mindenkit érdekel. Nálunk is tömegesen húznak majd rá, biz­tos. Mondhat bárki bármit. És ez így is van rendjén. Kelle­nek a generációs nagy irodalmi, s az abból születő filmes élmé­nyek. Amelyek kíséretében jó felnőni, vagy felnőttként befo­gadva azokat, visszarévedni gyermek-ifjú önmagunkra. Kel­lenek az ilyen élmények minden cseperedő nemzedéknek, ame­lyek majd megmaradnak, ame­lyeket vissza lehet idézni, mint nekünk, előbb születetteknek a Pöttyös Pannit a Balatontól, vagy a Gőgös Gúnár Gedeont. Ez most egy más világ, más ideálokkal. Ez a Potter-őrület tűnő(?) kora, aminek jó részese lenni. Ezért is kell látni a végo­pust. Be kell menni a moziba, s nemcsak a varázstanonc varázs­lataiért, hanem a három dimen­zió, a 3D varázsáért is. Még ak­kor is látni kell, ha lesznek azért olyanok, akik kijelentik (a meg- kövezés terhe mellett), hogy nem is olyan csúcs ez a csúcs. Persze, többen lesznek, akik káprázattal szólnak majd a lá­tottakról, csak azért is. Mert illik lelkesedni, mert húzni kell a hangadókkal, vagy mert éppen hangot kell adni egy mítosz ma­gával ragadó pszichózisának. A Potter-féle őrület igézetének. És lehet, hogy ez utóbbiak­nak van/lesz igazuk. Hiszen vé­gül is ez a második rész filmen sokkal izgalmasabb, dinamiku­sabb mint az előző (persze ugyanazzal a ritmussal folydo- gál előbbre, újabb és újabb, mindig egyre fokozottabb in­tenzitású és agresszívebb harci akciók visznek előbbre). Talán azért az erősebb dinamika, mi­vel itt a vég, amit nem lehet lanyhán zárni. Mindenki várja azt, amit itt-ott már jóval ko­rábban, jó kampányként elsü­töttek. Vagyis hogy a varázsta­nonc miként búcsúzik halandó­ként kimért sorsától. Egysze­rűbben szólva, milyen lesz a ha­lála. És érdemes volt rá várni: nagyon-nagyon szép. Már-már mennyei, vagy teljesen az. A legszebb, legáhítatosabb jele­nete ennek a befejező, igencsak sötét, démoni résznek az elmú­lásmotívum sejtelmessége. Olyan ez a Roxfort ostromá­ról szóló utolsó rész amilyennek lennie kell egy 3D-s opusnak (vagy a mozinak?) az Avatar óta. Parádés, pompás, pazar, nagystílű, minden bizonnyal nincs az a filmes csúcstechnika, amit ne vetettek volna be. En­nek köszönhetően a film szemet kápráztató. De inkább csak a szemnek élvezet, a léleknek va­lahogy nem kenyér. Érzelmileg valahogy nem lehet ott lenni: számomra legalábbis távoli a realitása, bocsássák meg a fa­nok, engem már-már untatnak is az akcióciklusok, bár ez a Pot- ter-lázhoz mérten úgyse lénye­ges. Mint az sem, hogy bármi­lyen extra is a látvány: nem érint meg ott belül olyannyira, hogy magába vonzana. A végét jelző stáblista után is úgy el­megy, úgy sehogy. Vége lesz az­zal, hogy szép képfolyamokról maradnak foszlányok. Illetve marad egy ábránd. A kicsi Harry Potter szuggesztív figurája. A gyerkőc, aki felszáll a vonatra, s úgy indul neki a nagy útnak, hogy felsejlik: nem lesz ennek itt vége még. De talán nem is baj, mert olyan helyes, bájos a vége, mint amennyire sehol se volt a film folyamán, a varázslatos lelemények örvé­nyétől sem. A főhősök felnőttek ugyan, de tartogatnak egy titkot a végére... (Fotó: Continentalfilm) A hetven éves évfordulóra kiadott bélyeg (Képarchívum' Akár be is zárhatják a híres filmvárost Finita la Cinecitta MTl-HÍR Róma. Háromezernél is több film, köztük mamutpro­dukciók is készültek fennállá­sának 75 éve alatt az olasz fő­város világhírű stúdiójában, ennek ellenére megszűnés fe­nyegeti a Cinecittát, amely akár be is zárhat. A Berlusconi-kormány a ki­adások lefaragása érdekében úgy döntött, magántársasággá alakítja a részben már amúgy is privatizált stúdiót, majd rögtön el is adja. A Cinecitta hozzáve­tőleg 120 alkalmazottjának fe­lét átveszi az olasz kulturális minisztérium - írta a napokban a La Republica. A stúdiót, ame­lyet jelenleg a Cinecitta Studios nevű cégtől bérelnek, eladják egy újonnan alakuló vállalat­nak, a Fintecnának. ,A kor­mány le akarja bontani a stúdi­ókat, ingatlanfejlesztési tervei vannak a területtel. A filmvá­rost, amely minőségi alkotások színtere volt, lebontják” - emelt szót az intézkedések ellen Emi- dio Greco olasz rendező. A Cinecitta dolgozói a kultu­rális minisztérium épülete előtt tiltakoztak, és levelet adtak át Giancarlo Galan miniszternek, amelyben az áll, hogy a stúdiót nem bonthatják le, mert a film­történelem része. Olyan klasszikusok készültek itt, mint a Ben Húr és a Quo Va- dis. Rendszeresen forgatott a Cinecittában Fellini, Roberto Rossellini, De Sica vagy Viscon­ti. Kevesen tudják, hogy Martin Scorsese is itt forgatta a New York bandái című film számos külső jelenetét, papírmasé ut­cákon. A filmvárost 1937-ben a Mussolini-rezsim alapította, miután a fasiszta rendszer is rá­jött arra, milyen fontos propa­gandaeszköz a film.

Next

/
Thumbnails
Contents