Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-14 / 162. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 14. Vélemény És háttér 7 Megosztja a pártokat a sajtó közelmúltját feltáró keletnémet tanulmány Nem újságírók, a párt szócsövei Brandenburg tartomány parlamentjének a pártállami diktatúrából a demokráciába való átmenet megvalósulását vizsgáló szakbizottságában- amelynek hét parlamenti képviselő és hét szakértő a tagja - heves viták zajlottak egy tanulmányról. POSTA ÁKOS ISTVÁN A 129 oldalas dokumentum azt vizsgálja, hogy hogyan mentették át magukat a pártállami médiacsinálók a rendszerváltás utáni sajtó világába. A kormánypártiak kritizálják a szöveget, és szakszerűtlen propagandamunkának tartj ák. Az egyik kormánypárt az SPD- a nyugatnémet gyökerű szocialista párt - tartományi szervezete. A másik pedig a korábban PDS néven futott Die Linke, amely a keletnémet kommunista párt, a SED utódpártja, és az NDK területén alakult tartományokban rendszerint jobb eredményt is ér el. Tartományi szinten ugyan több helyütt közösen kormányoz a két párt, szövetségi szinten egy esetleges koalíció még mindig tabunak számít. (Hasonló a helyzet Csehországban is.) Az ellenzéki pártok (a CDU, a Zöldek és az FDP) üdvözölték a tanulmányt. Szerintük az esetleges hiányosságok ellenére is történelmi lépés a témával való foglalkozás, a tartományi parlament támogatása mellett. A tanulmány ugyanis rávilágít arra, hogy a keletnémet sajtó nemigen nézett az utóbbi húsz évben szembe a múlttal. A tanulmány egyik kulcsmondata, hogy a mai napig rengeteg „SED-újságíró” tölt be meghatározó szerepet a sajtó világáA keletnémet sajtó nemigen nézett szembe a múlttal, s nem történtek meg a szükséges személycserék sem... ban. A kormánypártoknál ez a mondat számít vörös posztónak, szerintük ugyanis a megfogalmazás megbélyegző és leegyszerűsítő. A tanulmány szerzője, Ariane Mohi, a parlamenti szakbizottsági ülésen kifejtette, hogy 1990 után a szerkesztőségekben nem történtek meg a szükséges személycserék. Természetesen nem tartja az összes, a pártállami időkben dolgozó újságírót bűnösnek, lecserélen- dőnek. A tanulmányban ugyanakkor szerepel a következő gondolat, amit sokan a kollektív bűnösség felvetésének tartanak: „Szigorúan véve a Lipcsében kiképzett NDK-s szerkesztők nem újságírók voltak, hanem a Sozialdemokratische Einheitspartei szócsövei, illetve sajtószóvivői.” A tanulmány - amelynek elkészüléséhez a tartományi parlament is hozzájárult háromezer euróval - azzal is foglalkozik, hogy milyen országimázst épített fel a pártállami sajtó, és azt hogyan kommunikálta a lakosság relé. JEGYZET Váratlan ajándék LAMPL ZSUZSANNA Az ember sokféle ajándékot kaphat a születésnapjára. Egyik barátnőmnek ura és parancsolója hétvégi házat vásárolt. A másikat a munkaadója lepte meg. Az történt, hogy egészségben lerobotolt évek után a barátnőm bátorkodott megbetegedni, sőt arra vetemedett, hogy hagyta magát megoperálni. De ez még nem minden. Szemtelensége odáig fajult, hogy képes volt két hónapig lábadozni! Épp a születésnapján ment vissza dolgozni. A főnök a következőképpen üdvözölte. Na, végre megjött! Míg maga pihent, a kolléganője majd megszakadt a sok munkától! Mivel ennyit betegeskedik, elsejétől áttennénk magát egy újonnan induló részlegre. Mit szól hozzá? Egyébként nem válogathat. Ha beleegyezik, akkor maradhat, ha nem egyezik bele, akkor meg kell válnunk magától. Szegény nő szóhoz sem jutott a döbbenettől, annyira váratlanul érte az igazságtalan támadás. Hiszen a húsz év alatt, amióta a vállalatnál dolgozik, kétszer volt beteg. Viszont az említett kolléganő gyakran maradt otthon a beteg kisgyerekeivel, s akkor bizony neki is egyedül kellett állni a sarat. Igaz, ő nem panaszkodott. Neki is vannak gyerekei, megértette, hogy az anyának mellettük a helye, ha betegek. És azért sem szólt semmit, mert tudta, hogy ideiglenes segítséget úgysem kap, csak a kolléganőnek származna kellemetlensége abból, hogy sokat van otthon a gyerekekkel. Márpedig ezt ő nem akarta, utóvégre nem könnyű egy kisgyerekes nőnek munkát találni. Meg aztán jó kis hely ez. Ő már csak tudja, hiszen ő alakította ki. Évekkel ezelőtt máshonnan helyezték át ide azzal, hogy tegye rendbe, amit az elődje elrontott. Semmi sem működött, de kicsinyenként sikerült létrehoznia egy zökkenőmentes rendszert. Soha senki nem panaszkodott rájuk, a munkájával kapcsolatban sosem érte őt elmarasztalás. És most az a bajuk, hogy beteg vagyok, öreg vagyok, és nem beszélek perfekt angolul, sírta a negyvenes éveiben járó barátnőm, mert az is kiderült, hogy egy huszonéves gyermektelen lány kerül a helyére, aki Angliában volt bébiszitter. S azt is megtudta, hogy a lány, akinek nincs munkája, attól retteg, mi lesz vele, ha az „öregasszony” a sarkára áll. Mert a teljesítménye miatt nem állíthatják félre, csak az egészségi állapotára hivatkozhatnak, ami azért nem teljesen tiszta ügy, mondta a főnök, de reménykedni kell, mert ez a nő mindig tűrt, sosem problémá- zott... Még hozzátesszük az angolt, tessék-lássék, de köztünk szólva, arra itt nem igazán van szükség, mondta ezt is a főnök a lánynak. Mindezt a lánytól tudta meg, aki végül a helyére került, mert a barátnőm ezúttal sem problémázott. Nem ellenkezhettem, ha kitesznek, ennyi idősen hol találok munkát, mondta keserűen ő, aki szereti a kihívásokat. Bár a lényegen, hogy diszkrimináció történt, semmit sem változtatna, azért másképp érezné most magát, ha a főnök akkor azt mondja neki: kolléganő, nagy szükség van magára. Egy részleggel már csodát tett. Most is ezt kéne tenni, s erre maga a legmegfelelőbb ember! Mit szól hozzá? KOMMENTAR Média - hatalom AAAL1NÁK ISTVÁN Biztosak lehetünk abban, hogy a Murdoch- médiabirodalom brit (bulvár)lapjainak botrányai még nem zárultak le. A kirakatba a közvéleményt felháborító, a lehallgatásokkal kapcsolatos etikai vétségek, bűncselekmények kerülnek, de a háttérben meghúzódó lényeg a politika és a média harca lesz. Szakmai berkekben legendákat mesélnek arról, mekkora befolyással vannak a Murdoch-lapok a brit politikára. A The Sun, a világ legnagyobb bulvárlapja minden parlamenti választás előtt közli, mely pártot támogatja - és általában az szokott nyerni. Némi túlzással: az 1992-es választásokat a lap egymaga nyerte meg. A szürke John Major abszolút vesztésre állt, amikor a The Sun a voksolás napján közölte az ellenzéki munkáspárti vezér, Neil Kinock nem túl előnyös képét azzal, ha Kinnock nyerne, az utolsó brit kivándorló oltsa el a lámpát. 1997-ben azt közölte: elég volt a torykból, Tony Blair munkáspárti jelöltet támogatja. Tavaly ennek az ellenkezőjét tette: megvonta a támogatást a Labourtől, és a tory David Cameron mellett tette le a garast. Ebből is látszik, mennyire nehéz most Cameronnak fellépnie a Murdoch-bi- rodalom ellen, amellyel eddig több mint kiváló kapcsolatai voltak. Ha a honi olvasó minderre a fejét csóválná, ne tegye. Frissítsük fel emlékezetünket. Ha anno a média (főleg a Markíza) nem sztárolja Mečiarral szemben a Kék Koalíció jellegtelen, sete-suta szóvivőjét, Mikuláš Dzurinda karrierje nem ívelt volna olyan gyorsan fölfelé, nem vált volna olyan hamar a szlovák politika egyik, máig is meghatározó alakjává. A Markíza nélkül a Markíza főnökéből, Pavol Ruskóból sem lett volna miniszter - ő szerencsére perc-emberkének bizonyult. Rudolf Schuster volt államfőről ugyanez mondható el. London és Pozsony között az egyik különbség az, hogy a briteknél a médiahatás látványosabb. A másik: nincs olyan buta brit politikus, aki rosszban van a médiával. Előbb-utóbb a süllyesztőbe kerül az a politikus, aki letámadja a sajtót. Hol van már Mečiar? Fico még tartja magát. De megtanulhatta: tavaly a média verte őt meg, nem ez a mostani, kormány- koalíciónak nevezett, szerencsétlenül összetapasztott képződmény. Evidens, hogy a brit bulvárlapok aljas módszereket alkalmaztak. Ennek egyik következménye: a britek megpróbálják megrendszabályozni a médiát, etikai kódexszel, talán új törvényekkel is. Ami nagyon nehéz dolog, a határok érzékenyek. Egy ponton túl már a szó nemes értelmében vett sajtó- szabadság sérül - és vele a demokrácia. Az érem másik oldala: a bulvár és a nemesség nehezen összeegyeztethető fogalmak - hát még a gyakorlatban. Abban ugyancsak biztosak lehetünk, hogy a brit példán felbuzdulva másutt is terítékre kerül a média megregulázása. Kelet-Európábán ez amúgy is nagy divat. Orbán „megelőzte korát”. Szlovákiában Mečiar és Fico ügyeskedett e téren, jelenleg éppen nyugalmi állapot van. De meddig? A legközelebbi választásokig? FIGYELŐ Az LMP támogatja a tüntetést Az LMP támogatja a magyarországi közmédiában zajló elbocsátások elleni, tegnap kezdődött tüntetést, és felszólítja a közmédia vezetőit: „állítsák le az ész nélküli leépítéssel kombinált politikai tisztogatásokat, és egy világos műsorkészítési koncepció kialakítása után tegyenek javaslatot a szükséges dolgozói létszámra”. Karácsony Gergely, a párt frakcióvezető-helyettese arról tájékoztatta az MTI-t, hogy az LMP egyetért a Közmédiumok Szakszervezeti Tanácsa által szervezett tüntetéssel. Közleménye szerint az elbocsátások elfogadhatatlanok, mert az új közszolgálati vezetők csak most ismerkednek feladataikkal és a hozzájuk tartozó munkatársakkal. Mivel maguk az intézmények sem rendelkeznek műsortervvel, szakmai alapon aligha lehet eldönteni, kik azok, akikre a jövőben nem lesz szükség - olvasható a közleményben. Az LMP felhívja a figyelmet arra, hogy „ennek a dühödt akciónak” csak vesztesei lesznek. „Veszítenek az adófizető nézők, mert a műsorkészítés színvonala zuhanni fog. Veszítenek a közmédia vezetői, mert evvel párhuzamosan a nézettség is meredeken esni fog. Veszít a magyar demokrácia, mert minőségi és pártatlan közszolgálati tájékoztatás nélkül marad. És végül veszíteni fog a kormány is; az elmúlt húsz év egyik tanulsága éppen az, hogy a közmédia feletti korlátlan uralom megszerzésére törekvő kabinetek rendre elbuknak a választásokon” - olvasható az ellenzéki politikus közleményében. (MTI)- Bocsánat, uraim, mire ideértem a söreikkel ebben a hőségben, a fele elpárolgott
