Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-01 / 152. szám, péntek

MOST HÍD az együttműködés pártja - strana spolupráce H í r n n i H í R 1 L LAP ez a fontos, ebből nem fog megélni senki (maximum az újságí­rók...) Térjünk rá a Szlovákiában élő magyar kisebbség helyzetére. A kormány megalakítása utáni első intézkedések egyike az államnyelvről szóló törvény módosítása volt, június végén pedig újra megszavazta a parlament az államfő által vissza­dobott kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Ez a két törvény nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ma már bárki használhatja anyanyelvét, nem kell attól tartania, hogy megbün­tethetik érte, nem beszélve arról, hogy a kisebbségi nyelvhaszná­lati törvény olyan jogokat biztosít, melyek soha ezelőtt nem voltak Szlovákiában törvénybe iktatva. pontunk, és az eredményeket elnézve nemcsak mi, politi­kusok, hanem az állampolgá­rok nagyobbik része is úgy gondolta, hogy az eladósodás mértéke és az ország állapota változást kíván. Meggyőződé­sem, hogy ezt a célt már most sikerült teljesítenünk, és bár igaz, hogy be kellett húzni a nadrágszíjat, de már kezdenek megmutatkozni az arra utaló jelek, hogy kifelé tartunk a nehéz időszakból. Gondoljunk csak bele: az elmúlt időszakban 50 000 új munkahely létesült, és a felmérések azt mutatják, hogy ez a szám a közeljövőben növekedni fog. A korrupció visszaszorítása szintén a prioritások között szerepel a kormányprogram­ban... Elnök úr, egy év telt el a parlamenti választások óta. Hogy értékeli a kormányzási időszak eltelt negyedét? Elsősorban abból kell kiindulni, hogy a választások után milyen lehetőségek voltak a kormányalakításra: jobboldali koalíció, melyet négy párt alkot Robert Fico nélkül, vagy pedig Fico összeáll valamelyik jobboldali párttal. Minden kétséget kizá­róan a jobbik választás a Fico nélküli kormány volt. Még ha a választások óta eltelt időszak meg is mutatta a koalíció gyenge pontjait, minden kommunikációs hiba ellenére a legfontosabb, hogy ez a négypárti koalíció megállította Szlovákiát a görög- országi helyzet felé vezető úton. Ez volt a fő kiindulási Az előző kormány tagja volt a radikális SNS is. Ennek megfelelően sokszor kellett szembesülni Slota és a nemzeti­ek magyarellenességével. Az, hogy a Híd kormánypárt lett, enyhített a szlovák-magyar kapcsolatok feszültségén? Emlékezzünk vissza egy konkrét példára: Fico egy egyenruhás magyar csoport királyhelmeci felvonulására reagálva olyan vehemenciával hívta össze a nemzetbiztonsági tanácsot, mintha legalábbis háborús helyzet alakult volna ki. Ilyen túlkapások a jelenlegi koalícióra nem jellemzőek. A kormány inkább a diplomácia csatornáit használja - ez a különbség. Az is igaz, hogy most viszont a magyar fél radikalizálódott jobban, és sok felesleges és meggondolatlan kijelentést tesz, mely kétségeket válthat ki a szlovák kormányból. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a szlovákiai reakciók nem túlhevültek, a magyarországi melldöngetést diplomatikusan kezelik. Ami a belpolitikai hely­zetet illeti, sokszor olyan dolgokat és úgy várnak el tőlünk, mint­ha csak mi alkotnánk egyedül a koalíciót, vagy legalábbis mi lennénk a legerősebb kormány­párt. .. Nem szabad elfelejteni, hogy ezt a koalíciót négy plusz két politikai erő alkotja. Ennek fényében kell például a kettős állampolgárságról szóló törvényre is nézni. Az elsők között akartuk az állampolgársági törvényt mó­dosítani, ám egy-két individu­alista miatt ez nem történhetett Néha úgy tűnik, hogy a sajtó eléggé negatív fényben tünteti, fel a koalíciót. Nem tudjuk „eladni” a pozitív dolgokat. Az elmúlt 12 hónap alatt jó pár pozitív változás történt, gondoljunk például arra, hogy a többgyermekes anyák, akiknek ikreik vannak, több juttatást kapnak - jobban támaszkodhatnak a rendszerre, vagy például a kisnyugdíjasok az új rendelkezés értelmében havonta maximum 15 eurót fizetnek a gyógyszereikért, a többit az állam állja. Tehát ilyen „apróságokból” több van, de a sajtó azzal van inkább el­foglalva, hogy már hányadszor nem sikerült megválasztanunk a főügyészt. De végre ennek az ügynek a végére is pontot tettünk, hiszen június 17-én megválasztottuk a koalíciós főügyészjelöltet. Ráadásul titkosan, tehát még Fico sem tudja megkérdőjelezni a választás érvényességét... De úgy érzem, ilyen és ehhez hasonló hercehurcákkal feleslegesen terheljük az embereket, hiszen nem félnek, amit nem ismernek. Ennek megfelelően az SNS fő választóbázisa az ország északi részén van. Milyen lehe­tőségei vannak a Hídnak, hogy megértesse az ott élőkkel, hogy ezek a magyarok délen mégsem „pokolfajzatok”? Több síkon próbáljuk ezt a problémát megoldani. A párt struk­túráin keresztül jelen vagyunk az országnak ezen a területén is. Sokszor látogatunk ki ezekbe a régiókba, és megpróbáljuk elmagyarázni az embereknek, hogy attól nem lesznek boldo­gabbak, ha gyűlölködnek. Az is lényeges, hogy a párton belül szlovákok is vannak. Az északi régiókban a Híd-struktúrákban szlovákok dolgoznak, és az, hogy ők mondják és mutatják a többieknek, hogy a magyarokkal együtt lehet működni, hiszen nem akarjuk őket megenni, nagyobb jelentőséggel bír, mint ha egy magyar próbálná őket erről meggyőzni. Elnök úr, ha egy mondatban kellene értékelnie az elmúlt évet, milyen mondat lenne ez? Kettőben tudom kifejezni. Nehéz volt, nehezebb, mint amire számítottam és tudom, hogy a következő is erről fog szólni. De aki fél, az ne menjen az erdőbe. És mi nem félünk. Éppen ellenkezőleg. (czn) tőségeit. A parlament által elfogadott nyílt, internetes aukciók és a közbeszerzési törvény például azt szolgálja, hogy az államnak kötelessége legyen a lehető legolcsóbban beszerezni azt, amire szüksége van. Igen, azt mondtuk tavaly júliusban, hogy harcolni fogunk a korrupció ellen, és már most elfogadtunk egy sor olyan törvényt, melyek megnehezítik a csalni szándékozók lehe­meg. Most pedig (nagyrészt a magyarországi történések és kijelentések miatt) már eléggé eltávolodtunk attól, hogy olyan módosítást fogadjunk el, mely­nek lényege, hogy ne lehessen az embereket állampolgár­ságuk elvesztésével büntetni csak azért, mert felveszik például a magyar vagy bármi­lyen más állampolgárságot. Meggyőződésem, hogy a Híd kormánytagságának nagyon fontos szerepe van abban, hogy ne a szlovákiai magyarok hátán csattanjon az ostor, ha a két ország viszonyában problémák adódnak. Az emberek általában attól MÉLY VÍZBE DOBVA villáminterjú Sólymos Lászlóval Sólymos úr, Ön egy éve a Híd parlamenti frakciójának elnöke. Újoncként került ebbe a funkcióba, milyennek találja az elmúlt egy év parlamenti munkáját? Nagy kihívás volt ez számomra, de be kell, hogy valljam, ennyire intenzív minden­napokra nem számítottam. Egy külső szemlélő valószínűleg azt látja, hogy a parlamentben havonta „csak” két hetet dolgozunk, viszont ez egyáltalán nem így van. Azt a két hetet ugyanis, amikor a parlament ülésezik, intenzív tárgyalási időszak előzi meg részünkről. Mindez természetesen annak függvényében, hogy milyen törvények kerülnek a parlament elé, és hát az elmúlt egy évben jó pár olyan módosításra is sor került, melyek elfoga­dása kemény dió volt a koalíció számára. Gondolok itt például az államnyelvtörvény módosítására, de a legfrissebb minden­képpen a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény módosítása, melynek kapcsán hónapokig húzódó vitasorozatot folytattunk az összes koalíciós képviselővel. Ezt egy külső szemlélő ugyan nem igazán érzékeli, de úgy gondolom, klubtársaim családtagjai megsínylették ezt az időszakot... Elkezdődött a nyár, van lehetősége kicsit megpihenni? Bepótolni a családnál azt az időt, amit év közben nem tud rájuk szánni? Remélem, nyáron végre a családommal is fogok tudni tölteni legalább annyi időt, mint az utóbbi hetekben a képviselőtár­saimmal.. . Három kisgyermekem van, készülünk a tengerhez, és bízom benne, hogy a nyaralás alatt csak velük foglalkoz­hatok majd és semmi mással. Megéri ez az év közbeni hajtás? Nem for­dult még meg soha a fejében, hogy jobb lenne nyugodtan otthon a tévében nézni a politikát? Persze, hogy megfordult a fejemben egy- egy bonyolultabb tárgyalás után, de ezt inkább csak a pillanatnyi kimerültség szám­lájára szoktam írni. Szerencsére vannak eredmények, melyek feltöltenek. És persze a legnagyobb feltöltődés az emberektől érkezik. Egy-egy hétvégén, mikor emberek között vagyok (az utóbbi időben focizni járunk különböző rendezvényekre, faluna­pokra), abból, amit mondanak, érzem, hogy van értelme a munkámnak, hiszen hatással van rájuk mindaz, amit mi ott „fönt” a par­lamentben eldöntünk. (czn)

Next

/
Thumbnails
Contents