Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-04 / 129. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 4. Szalon 23 1 KÖNYV - I KORONG (GYERMEKNAPI EXTRA Mazsola, avagy az Üveghegyen túr B.MÁNYA ÁGNES Bevallom töredelmesen, ne­kem az utolsó időkig fogalmam sem volt arról, hogy Mazsola, a bumfordi kismalac zöld volna, pedig Bálint Ágnes meséjén szo­cializálódtam. Igaz, mindez ré­gen volt, még a múlt században, amikor fekete-fehér tévében néztük, ha éppen volt mit: az em­lített mesén kívül például az az­óta Jim és Jam névre ángolosí- tott„lolkabolkát”. Ha a fenti bevezető után vala­kinek kételye támadna a téma komolyságával és a szerző elhi­vatottságával kapcsolatban, biz­tosíthatok mindenkit, hogy eme írásnak igenis helye van a H. Nagy Péter által legendássá tett rovatban. Bálint Ágnes könyvéből, ame­lyet Bródy Vera rajzai és a báb­filmből vett fekete-fehér képek díszítenek, egy régi példányt bir­toklók, azazhogy birtoklunk, mert már két csemetém is jogot formál rá. Ehhez az 1 könyvhöz aztán vettünk a nagyobbiknak 1 videokazettát, a kisebbiknek pedig, aki már ebbe a „blúréjes” világba született, 1 DVD-t. Összesen 17 Mazsola és Tádé (ez utóbbit fontos hangsúlyozni, ő a kis tengerimalac, aki szintén Manócskához kerül, és teljes ér­tékű családtag lesz) epizódot tartalmaz a két hordozó. Merő iz­galom az egész! Valamit tudha­tott az író, a bábtervező meg a rendező, mert a háromévest épp­úgy a tévé elé lehet vele szegezni, mint a hat évvel idősebbet, igaz, fontos megjegyezni, hogy ez utóbbi lány, és a sztori szinte másról sem szól, csak a kis tenge­rimalacról, akit folyton pátyol- gatnak és gügyögnek neki, az meg vissza, de úgy, hogy (anya) - fül nem marad sértetlenül. Aki azt hinné, hogy ebben ki­merül az egész, és a gyerek csak visszafejlődhet a mesék láttán vagy inkább hallatán, nagyon téved! Több új kifejezéssel is megismerkedhet a figyelmes bölcsis, óvodás (merthogy ők a célcsoport): mi a népművészet, cilinder, meteorológus, esz­ménykép, tiszteletjegy, pártfo­gó, mi több, a „gyengék párt­fogója” - csupa olyan fogalom, amelyet szinte naponta haszon­nal alkalmazhat a 2-5 éves kor­osztály bilizés vagy játszótéri homokozás közben. Jómagam innen tanultam például az „aggság” szót. Bár magyar anya szült, magyar apa terelgetett, Jókai Mór emlőin nevelkedtem, életem első harminchárom évé­ben nem is hallottam ebben az értelemben. Manócska és Ma­zsola állapítják meg egybehang­zóan, hogy bizony Tádéval „sok aggság van”. Mi a lányommal inkább a „már megint nem bír magával ez a gyerek” kifejezést használjuk, ha az öccse nagyobb fordulatszámra kapcsol és ren­detlenkedni kezd. .. Egyébként teljesen érthető a Mazsola és Tádé elsöprő sikere: aranyos szereplők (a két kisma­lac, Egérke, Fülöpke), mesés díszletek (például a tökház, amely hol fényes nappal, hol be­havazva és éjjel látható a főcím­ben, fölötte fénylő csülagok, hm!), fülbemászó zene, ismerős helyzetek (nyavalygó tesó, di-" csekvő haver)... Már nem vagyok gyerek, in­kább csak gyerekes, és a történe­tek zömét többször hallottam, mint láttam (közben mosogat­tam serényen, meg-megállva), de engem komolyan meglepett Mazsola „zöldsége”. Utánanéz­tem, ezt a tényt a könyvben igen­is említik, sőt, az újabb kiadások borítóján Mazsola így is látható. Ami pedig egyenesen sokkolt felnőttként, az Manócska „her- mafroditizmusa”. Világéletem­ben a „nőt láttam” az anyáskodó­gondoskodó manóban, erre a bábfilmben férfi (férfi?) hangon bárgyúskodik, a hideg ráz ki tő­le, ráadásul az egyik epizódban úgy nevet, kifejezéstelenül és ki­sebb szünetekkel, mint a nyolc­vanas évek alámondásos filmje­inek kommentátora. No com­ment. Varjú bácsi is kiveri nálam a biztosítékot, különösen, mikor- cilinderben - rágyújt az „Egy kis cigaretta, valódi finom...” kez­detű sanzonra. Nem is értem, hogy a csudába hagyhatta benne a korabeli cenzúra ezt a fiatalság megrontására buzdító burzsoá dallamot? Végezetül mégis arra buzdí­tok minden gyakorló szülőt, hogy a fenti szigorú kritika elle­nére szerezze be gyorsan az em­lített opusokat, mert látványban biztosan, de hangban is felveszik a versenyt a még „nyávogó- sabbra” hangolt külföldi rajz­filmsorozatokkal! Ráadásképpen megtoldom még ezt az írást azzal a nyers for­gatókönyvvázlattal, amely nem az eredeti szerző, Bálint Ágnes, hanem „énágnességem” tollából származik, és amely az estleges újabb részek alapját képezheti. Manócska becsülettel és rop­pant nagy szeretettel neveli Ma­zsolát, a kis zöld disznót és Tá­dét, a tengerimalacot, aki - mint ismeretes - később kerül hozzá, és közben folyton javítgatja a tökházikót, amelyet nemcsak az idő és az arra járó falánk állatok (vas)foga kezd meg, de az enyé­szet is „enyészti”. Hiába takar­gatja jégbe hűtött lapulevelek­kel, kaparja le makk-kupak ásó- kájával a belső, rothadó réteget, a tökház menthetetlen, ráadásul Manócska ellenállhatatlan ka- tángkóró krémlevesének és pá­rolt szöcskebecsináltjának kö­szönhetően a mazsolányi Ma­zsola is óriásira dagad. Az egy­kor kukoricatorzsával fűtött kályhától meleg otthon tehát - mivel nem díjnyertes óriástök­ről, hanem egy hétköznapi, ha­tárban felejtett példányról van szó - egyre szűkösebb. Mazsola Manócska elkeseredett küzdel­mét látva felajánlja: önként be­vonul az Üveghegyen túli vágó­hídra, ahol rokona, a Kurta Far­kú Malac túr, csak hogy a lakás­gondjaik megoldódjanak. Ma­nócska persze hallani sem akar a dologról, pedig a kilátásai csep­pet sem rózsásak, de nem is kan- kalinosak. Egy tágas és szellős kalap alatt lakott egykor, de mi­vel egyre ritkábban hordanak ilyen fejfedőt az emberek, a ked­ves, öreg Varjú bácsi egyik ük­unokája javaslatára kénytelen beköltözni a városba, a Futrinka utcába az időközben mennybéli szafaládé után csaholó Morzsa kutya megüresedett házába. Itt aztán a két malaccal együtt él, míg meg nem hal. Apropó, Ma­zsoláról tudni lehet még, hogy a hatalmas súlyfelesleget, ame­lyet az évek során magára hal­mozott, nem bírta a szíve, és nem sokkal ezután megszűnt a Kedves Olvasókért és Nézőkért dobogni. CD-AJANLO Varga Viktor: Lehet zöld az ég..! PUHA JÓZSEF Bizonyára furcsának tűnik a kijelentésem, miszerint régóta vágytam már egy belevaló, iga­zi magyar poplemezre. Szerin­tem ugyanis az utóbbi években világszerte, így Magyarorszá­gon is hiány mutatkozik a ha­gyományos popzenéből. Nem gondoltam volna, hogy olyan fiatalembertől kapom meg a várva várt albumot, aki a Csil­lag születikben tűnt fel, ráadá­sul a tehetségkutató tévémű­sorban sok babér nem termett neki. A jelenlegi állás szerint Varga Viktor a verseny egyik nagy győztese. A zenészek kö­zül a legnagyobb. A műsor kapcsán leginkább a külsejével, a megjelenésével került a figyelem középpontjá­ba. Azoknak, akik túlléptek ezen, valószínűleg feltűnt, hogy a fiatalember még kifor­ratlan előadásmódjára, ének­technikájára lehet építeni. Az első nagylemezén a kétkedőket is meggyőzi a tehetségéről - jól hallhatóan sokat fejlődött a verseny óta. Abban viszont biz­tosak lehetünk, hatalmas adag szerencse is kellett ahhoz, hogy Viktor profitálhasson, és ott tartson, ahol napjainkban jár. Többször felmerült bennem, hogy a kiadó talán már kereste is a megfelelő előadót, akihez ez az album készülhet, és sze­mélyében találta meg. Ha így volt, az exhibicionista fiatal­ember tökéletes választás. Folyamatosan gyötör egy gond, s végre itt egy kezdő éne­kes, akinél ezt nem kell átél­nem. Felgyorsult zenei vilá­gunkban nem az' elindulás a ne­héz, hanem a fennmaradás. El­sősorban éppen napjaink tehet­ségkutató tévéműsorainak ho- zadékaként egyfolytában új ar­cokra vágyunk, az ismerteket, „a régieket” hamar megunjuk. Csakhogy ők fejlődnek, egyre jobbak lesznek, s ha eljutnak a harmadik stúdiólemezig - ami ritkaságszámba megy-, az álta­lában mérföldekkel jobb, mint az első, de az iránt az esetek többségében már nincs keres­let. Annyiszor megfogalmazó­dott már bennem, hogy milyen jó volna mindjárt az első stú­dióalbummal robbantani! Vik­tornak sikerült. De ahogy írtam, ez sokkal inkább a mögötte dol­gozó stáb érdeme. Szóval hő­sünk hálát adhat az égnek. Ami, tudjuk, lehet zöld. A fű meg kék. Ä CD beharangozó, címadó dala telitalálat. „Lehet zöld az ég, és lehet kék a fű, nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű, a tévedés néha jó, tudod, Amerikába is így jutott el az a hajó” - a refrén annyira fülbemászó, hogy az ember már egyszeri hallgatás után is megjegyzi. Laza, izgalmas ze­nei megoldásokat felvonultató sláger. A fiatalokat célozza meg, de elsősorban a hangsze­relésnek köszönhetően - a szo­kásostól eltérően - magas színvonalon, így a szülőknek sem kell a fejüket csóválniuk. A zenéjét Szabó Zé a Los Ange­lesben élő dalszerzővel, Kele­men Hubával komponálta, a szövegét Jánosi írta. Neves mű­vészek közreműködnek benne: Bijon Watson (trombita), Ly­man Medeiros (bőgő) és Blake Paulson (dob). A CD készíté­sében részt vevő nemzetközi csapat ifjabb Malek Miklós fel­kérésére állt össze - a Los An­gelesben élő és dolgozó szak­ember, a magyar X-Faktor mentora a szóban forgó zene­szám sikeréhez a zongorajáté­kával és a keveréssel járult hozzá. Miklós zeneszerzőként is közreműködik a lemezen. A Lehet zöld az ég... tavaly a magyarországi kereskedelmi rádiók második legtöbbet su­gárzott magyar felvétele volt, csak Rúzsa Magdi csodaszép átdolgozásdalát, a Gábrielt hallhattuk többször. A YouTu- be-on már közel két és fél mil- liószor tekintették meg a vi- deoklipjét, ami magyar vi­szonylatban kiemelkedőnek számít. Fontos megjegyezni azt is, hogy a szerzemény Vik­tor személyiségére íródott. „Bár őrültnek látszom, de nézz meg jól, kinek is árthatnék! ?”- énekli. A személyesség több zeneszámban is megjelenik. „Már nekem is juthatna egy fő­szerep, vagy valami film, mit a fél világ néz” és „Jól van ez, hi­szen már millióknak tiszta szívből énekelek” - hallható a másodikként klipesített Jól van ez címűben, amely az előadó exhibicionizmusára épül, és a klip is ezt lovagolja meg, mes­terien. Varga Viktor első albuma egy további fontos szempont­ból is kiemelkedő produkció. Gyakran előfordul, hogy a nagy sláger után töltelékdalokkal te­li korongot kapunk. Nos, ezen a CD-n nincs töltelék. Mindegyik szerzemény tökéletesen ki­gondolt, felépített, kidolgozott egyedi popdal, bármelyikből sláger válhatna. Ezt támasztja alá, hogy a Lehet zöld az ég... és a Jól van ez címűek után harmadikként a Forró fejű... címűt kezdték el sugározni a rádióállomások, pedig tudo­másom szerint a kiadó a Sző­kével álmodtam címűt favori­zálta. A lemezen hallható a Szinglik éjszakája című film be­tétdala által ismertté vált Adri­val előadott Égni veled újra című duett, valamint a Lehet zöld az ég... angol változata (Waited All My Life) és a Csil­lag születikben elhangzott I’m Yours, Jason Mraz slágerének átirata. A CD-füzetet az énekes rajzai díszítik. Fordítva is igaz a mondás: minden jóban van valami rossz. Szerintem ezt az albu­mot nem lehet túlszárnyalni... SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents