Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-30 / 151. szám, csütörtök
www.ujszo.com UJbZU ZOTI. JUNIU3 30. IXULIUKA y Benkó Sándor: „A magyar művésztársadalom nem csak olyan fazonokból áll, mint mi" Obamához és Putyinhoz készül ‘ftpv i r* * Benkóéknak idén még 130 koncertjük lesz (Borzák Tibor felvétele) Szombaton az Alsószeli Jurtanapokon játszik a világszerte ismert Benkó Dixiland Band. A koncert ingyenes, a hangulat garantált. Interjúnk másik apropója, hogy Benkó Sándor is szerepel egy nemrég megjelent rendhagyó fotóalbumban. JUHÁSZ KATALIN A neves fotográfus, Borzák Tibor kérésére a magyar művészeti élet nagyjai lapozták fel családi fényképalbumukat, hogy felidézzék a megsárgult fotókhoz kapcsolódó emlékeiket. A kötet Mesélő képek címmel a Geopen Könyvkiadó jóvoltából jelent meg az idei Könyvhétre, Benkó Sándor többedmagával együtt hősiesen dedikálta is az érdeklődőknek a Vörösmarty téren. Beszélni viszont inkább a jelenről, mintsem a múltról szeret. Mi változott a zenekar életében a rendszerváltás óta? A Benkó Dixiland Band 54 éves történetében volt egy korszak, amely csak nagyon speciális megvilágításban engedte megjelenni a művészeket. Bizonyos külföldi sikereket például nem volt ildomos hangsúlyozni. Mi már a hatvanas évektől kezdve utazó zenekar voltunk, bejártuk a világot, itthon azonban kissé szűkített kép jelent meg rólunk. A rendszerváltás után megnyílt egy szelep, például óriási jelentősége lett a könyvnek, elsősorban a szépirodalomnak. De ugyanez a zenéről is elmondható, hiszen végre lehetőség nyílt az elmúlt évtizedek alatt felhalmozódott értékek megjelenítésére. Sokat járok Szlovákiába, Erdélybe, Délvidékre, és az egész volt szocialista tábor területén hasonló mozgásokat látok, persze különböző intenzitással, különböző árakon és lehetőségekkel. Ma már gyakorlatilag majdnem mindenhez hozzá lehet jutni, és nagyon széles a paletta. Ez optimista helyzetképnek tűnik. Ön szerint tehát jelenleg minden rendben van a magyar kultúrában? Ha általában véve nézzük a dolgokat, sajnos kedvezőtlen jeleket lehet látni. Az államvezetés nagy összegeket vont ki a kultúrából, nyüván azért, mert más okok miatt meg kell fogniuk a pénzt. Szerintem viszont a több száz milliárdos beruházások, erősítő programok mellett sem kellene elhanyagolni a kultúrát, oktatást tudományos kutatást, mert az hosszú távon komoly ká-' rókát okozhat. A kulturális intézményektől, önkormányzatoktól, azaz közvetetten a zenészektől és zekaroktól megvont támogatások azt eredményezik, hogy a közönséggel egyre drágább belépőjegyet kell fizettetni egy-egy koncertre. Mi például sportarénákat töltünk meg, de tizenöt ezer forintba kerülnek a legdrágább jegyek, ami már nyugati ár. És mivel a közönségnek egyre kevesebb a pénze, már jelenleg is sok koncertszervező küszködik azzal a problémával, hogy nem tudják megtölteni a nézőtereket. A legnívósabb zenekarokra sem megy be háromszáznál több ember, mert egyszerűen nem engedhetik meg maguknak. Egyrészt tehát a nyitottság és az érdeklődés jellemző a közönség részéről, másrészt viszont az anyagiak határozzák meg a lehetőségeiket. Ez egy ördögi kör... Ördögi kör, amelyben mindig a közönség dönti el, kik az utolsó bábuk. Az első sort, a gyalogokat már kiütötték, a futók is haldokolnak. A Benkó Dixiland Bandet szerencsére olyan zenekarnak tartják, amely még megérdemli a bizalmukat. Ma is évi 200-250 telt házas koncertünk van, de ha mindenkit utolér a végzet, mi sem fogjuk elkerülni. Kevesen emlékeznek arra, hogy ön jó ideig párhuzamosan művelte a zenélést és a tudományos kutatást, mielőtt a zenészi pálya mellett döntött. Villamosmérnöki karon végeztem, évtizedeken át oktattam az egyetemen, és tudományos munkát végeztem. Doktori disszertációmat az elektromágneses terek digitális szimulációjából védtem meg. Furcsa volt, amikor erről a pályáról 55 évesen letértem, mert már nem tudtam összeegyeztetni a zenével. Tizenhatodik éve a világban már csak profi zenészként ismernek. Nem bánta meg ezt a merész döntést? Nem. Sajnos Európa egy régi skanzen fazonja felé halad, amiben halmozódnak a bajok. A németek még lángolnak, bizonyos nemzetek szenvednek, mások saját felelőtlenségük miatt szenvednek, lásd a görögöket, akik felélték a pénzt, most pedig zsarolják az Európai Uniót. Mindenhol jönnek elő a bajok: a lakosság elöregedése, az oktatás nem megfelelő színvonala, a korrupció, az erkölcsi válság, és még sorolhatnám. Ez éppúgy érinti a villamosmérnököket, a tudományos kutatókat, mint az orvosokat, akik 90 ezer forintos kezdőfizetéssel lépnek munkába, mint az utcaseprők. Az, hogy a Benkó Dixiland Band a világ legjobb zenekarává nőtte ki magát Bush és Reagan szerint, nagyon sok munkával jár, de jó megélhetést, sztárgázsit biztosít. De a magyar művésztársadalom nem csak olyan fazonokból áll, mint mi. Itt vannak a középgárdába tartozó mai negyvenesek, vagy a zeneakadémiáról kikerülő fiatalok, akiknek nagyon nehéz a pályakezdés, és akiket egyáltalán nem irigylek... Mire készül a Benkó Dixiland Banda közelj övőben? Attól függ, mit értünk közeljövő alatt. Két kiemelt koncertre készülünk, az égjük a Fehér Házban lenne. Obama elnökhöz visszük a karácsonyi misénket kétszáz tagú amerikai gospell- kórussal, ha megnyeri a választásokat. Úgyhogy szurkolok neki. Putyin elnök is meghívott minket, bár időpontot még nem egyeztettünk. Eddig kétszer jártunk Moszkvában, illetve Szent- pétervárott, mindkét helyen az ottani filharmonikusok meghívására, pazar helyszíneken léphettünk fel, és szépen beépültünk Moszkva zenei életébe. Amúgy idén még körülbelül 130 koncertünk lesz, például az ország legnagyobb borfesztiváljának sztárvendégei leszünk szeptember 9-én a budai várban. Szlovákiából is sokan járnak oda bort inni. Ugyanolyan lelkesen, mint ahogy mi járunk át önökhöz sörözni! FULVIDEK Intim Torna Illegál - Cirkusz Az Intim Torna Illegálról tavaly többet beszéltek a Kis- tehén 4-1 arányú osztódása kapcsán, mint zenéjük okán. Mi viszont most a kvartett első albumát vesszük górcső alá. Annál is inkább, mivel a koncertélet pangása és a nagy össznépi panaszkodás közepette az Intim T orná II- legál azon kevés zenekarok egyike, amelynek közönsége folyamatosan növekszik. És nem csak Magyarországon, hanem nálunk is, hála az MR2-nek, Janónak, a zenekar királyhelmeci tagjának, pár lelkes szervezőnek, valamint a YouTube nevű istenáldásának. Előző „munkahelyükhöz” képest rockosabb irányba indultak el, a főszerep a gitároké, sőt némi ska és punk is vegyült a zenébe, ami határozottan jót tett neki. A tempó pörgős, az energia letaglózó, a dallamok legtöbbször érdekesek, magyar viszonylatban még újszerűek is. Ami azért fontos, mert megjegyezhető refrének nélkül bizony ez a lemez is belesüppedne a gitárpop-átlagba, és a fesztiválokon önfeledten bulizok otthon a szobában vennék észre, hogy ezért az albumért nem tudnak úgy ra- jongani, mint a koncertbandáért. A Cirkusz azonban - legalábbis nálam - nem juthat erre a szomorú sorsra. Az Intim Torna Illegál esetében leginkább arra a bizonyos saját arcra voltam kíváncsi, amelyet a Kistehénben állítólag el kellett takarnia ennek a négy embernek. Nos, ez az arc rendkívül szimpatikus. Nyoma sincs rajta annak a rutin által táplált, sikerek által hizlalt önteltségnek, amely a nyolc-tíz éve együtt zenélő brigádokra oly jellemző. Nem építkeznek kipróbált klisékből, nem akarnak emlékeztetni régi önmagukra. Sőt, mintha tudatosan kerülnék ama dicső múltra való célozgatást, amikor a csapból is Kistehén folyt. Életöröm, optimizmus és fiatalos lendület árad a korongról, mintha csak tavaly kezdték volna a pályát. Olyanok, mint egy profi stúdióba beszabadult vagány párizsi utcazenekar. A Cirkusz egy új karrier markáns kezdete. Van rajta pár egészen kitűnő dal, amelyekből generációs sláger is lehet (Hipnotizőr király, Albérletem, Nézz rám a buszon), sok nagyon korrekt szám, és pár mellényúlás, ami viszont mindenkinek becsúszhat. Kíváncsian várom a folytatást. (juk) Értékelés: ••••SO Szeptember 4-éig tekinthető meg az Andy Warhol-kiállítás a Pozsonyi Városi Galériában Az utolsó korszak Pozsony. Tizenkét évvel ezelőtt már láthatott a közönség Andy Warhol-kiállítást a Pozsonyi Városi Galériában. Ugyanitt ismét Warhol-képe- ket kínálnak a nyárra. A Mir- bach-palotában a pop-art királyának utolsó tíz évéből, az 1977 és 1987 között született nyomataiból állítottak össze tárlatot. Érdemes betérni a kiállításra, mivel egy különlegesség is van az anyagban. A Kölni dóm című, 1985-ben készült nyomat, négy változatban. Ezeket az teszi érdekessé, hogy gyémántporral készültek, s ettől káprázatosán élő a színhatásuk, (tébé) Koncert az EU-elnökség átadásának jegyében Magyar-lengyel jazz AJANLO Pozsony. Holnap 19 órától csemege várja a jazzrajongókat a Fő téren: a Harcsa Veronika Quartet, illetve až egyik legelismertebb lengyel énekesnő, Ursula Dudziak és zenekara. Harcsa Veronika igazi zenei kalandor, több, egymástól eltérő műfajban mozog otthonosan. Az Erik Sumo Band-ben tűnt fel, jelenleg pedig két zenei formációban is érdekelt: saját kvartettje mellett az elektronikus alapokra helyezett Bin Jip zenekarban is énekel. Különböző zenei közegekbe hívják szerepelni, és saját bevallása szerint ezek a lehetőségek mindig más-más énjét hozzák elő. Néhány éve robbant be a magyar jazz-életbe zenésztársaival, Blaho Attila zongoristával, Oláh Zoltán bőgőssel és Majtényi Bálint dobossal saját dalait prezentálja. Mielőtt énekelni kezdett volna, zongorázott és szaxofonozott is. A Harcsa Veronika Quartett repertoárjában jól megférnek egymás mellett a meghitt hangulatú smooth jazz dalok és a modem jazz-elemekre épülő, kirobbanó energiájú kollektív improvizációk. A koncert, amely a magyar-lengyel EU elnökség átadásának apropóján zajlik, egyben a Pozsonyi Kulturális Nyár nyitórendezvénye, illetve a magyar és a lengyel kulturális intézet közös akciója, (juk) Warhol nyári kínálatban a Mirbach-palotában (Peter Procházka felvétele)
