Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-30 / 151. szám, csütörtök

www.ujszo.com UJbZU ZOTI. JUNIU3 30. IXULIUKA y Benkó Sándor: „A magyar művésztársadalom nem csak olyan fazonokból áll, mint mi" Obamához és Putyinhoz készül ‘ftpv i r* * Benkóéknak idén még 130 koncertjük lesz (Borzák Tibor felvétele) Szombaton az Alsószeli Jurtanapokon játszik a világszerte ismert Benkó Dixiland Band. A koncert ingyenes, a hangulat ga­rantált. Interjúnk másik apropója, hogy Benkó Sándor is szerepel egy nemrég megjelent rend­hagyó fotóalbumban. JUHÁSZ KATALIN A neves fotográfus, Borzák Tibor kérésére a magyar művészeti élet nagyjai lapozták fel családi fényképalbumukat, hogy felidézzék a megsárgult fo­tókhoz kapcsolódó emlékeiket. A kötet Mesélő képek címmel a Geopen Könyvkiadó jóvoltából jelent meg az idei Könyvhétre, Benkó Sándor többedmagával együtt hősiesen dedikálta is az érdeklődőknek a Vörösmarty té­ren. Beszélni viszont inkább a je­lenről, mintsem a múltról szeret. Mi változott a zenekar éle­tében a rendszerváltás óta? A Benkó Dixiland Band 54 éves történetében volt egy kor­szak, amely csak nagyon speciá­lis megvilágításban engedte megjelenni a művészeket. Bizo­nyos külföldi sikereket például nem volt ildomos hangsúlyozni. Mi már a hatvanas évektől kezd­ve utazó zenekar voltunk, bejár­tuk a világot, itthon azonban kis­sé szűkített kép jelent meg ró­lunk. A rendszerváltás után megnyílt egy szelep, például óriási jelentősége lett a könyv­nek, elsősorban a szépiroda­lomnak. De ugyanez a zenéről is elmondható, hiszen végre lehe­tőség nyílt az elmúlt évtizedek alatt felhalmozódott értékek megjelenítésére. Sokat járok Szlovákiába, Erdélybe, Délvi­dékre, és az egész volt szocialista tábor területén hasonló mozgá­sokat látok, persze különböző intenzitással, különböző árakon és lehetőségekkel. Ma már gya­korlatilag majdnem mindenhez hozzá lehet jutni, és nagyon szé­les a paletta. Ez optimista helyzetkép­nek tűnik. Ön szerint tehát je­lenleg minden rendben van a magyar kultúrában? Ha általában véve nézzük a dolgokat, sajnos kedvezőtlen je­leket lehet látni. Az államveze­tés nagy összegeket vont ki a kul­túrából, nyüván azért, mert más okok miatt meg kell fogniuk a pénzt. Szerintem viszont a több száz milliárdos beruházások, erősítő programok mellett sem kellene elhanyagolni a kultúrát, oktatást tudományos kutatást, mert az hosszú távon komoly ká-' rókát okozhat. A kulturális in­tézményektől, önkormányza­toktól, azaz közvetetten a zené­szektől és zekaroktól megvont támogatások azt eredményezik, hogy a közönséggel egyre drá­gább belépőjegyet kell fizettetni egy-egy koncertre. Mi például sportarénákat töltünk meg, de tizenöt ezer forintba kerülnek a legdrágább jegyek, ami már nyugati ár. És mivel a közönség­nek egyre kevesebb a pénze, már jelenleg is sok koncertszervező küszködik azzal a problémával, hogy nem tudják megtölteni a nézőtereket. A legnívósabb ze­nekarokra sem megy be három­száznál több ember, mert egyszerűen nem engedhetik meg maguknak. Egyrészt tehát a nyitottság és az érdeklődés jellemző a közönség részéről, másrészt viszont az anyagiak határoz­zák meg a lehetőségeiket. Ez egy ördögi kör... Ördögi kör, amelyben mindig a közönség dönti el, kik az utolsó bábuk. Az első sort, a gyalogokat már kiütötték, a futók is haldo­kolnak. A Benkó Dixiland Band­et szerencsére olyan zenekarnak tartják, amely még megérdemli a bizalmukat. Ma is évi 200-250 telt házas koncertünk van, de ha mindenkit utolér a végzet, mi sem fogjuk elkerülni. Kevesen emlékeznek arra, hogy ön jó ideig párhuzamo­san művelte a zenélést és a tu­dományos kutatást, mielőtt a zenészi pálya mellett döntött. Villamosmérnöki karon vé­geztem, évtizedeken át oktat­tam az egyetemen, és tudomá­nyos munkát végeztem. Doktori disszertációmat az elektromág­neses terek digitális szimuláció­jából védtem meg. Furcsa volt, amikor erről a pályáról 55 éve­sen letértem, mert már nem tud­tam összeegyeztetni a zenével. Tizenhatodik éve a világban már csak profi zenészként ismernek. Nem bánta meg ezt a merész döntést? Nem. Sajnos Európa egy régi skanzen fazonja felé halad, ami­ben halmozódnak a bajok. A németek még lángolnak, bizo­nyos nemzetek szenvednek, má­sok saját felelőtlenségük miatt szenvednek, lásd a görögöket, akik felélték a pénzt, most pedig zsarolják az Európai Uniót. Mindenhol jönnek elő a bajok: a lakosság elöregedése, az oktatás nem megfelelő színvonala, a korrupció, az erkölcsi válság, és még sorolhatnám. Ez éppúgy érinti a villamosmérnököket, a tudományos kutatókat, mint az orvosokat, akik 90 ezer forintos kezdőfizetéssel lépnek munká­ba, mint az utcaseprők. Az, hogy a Benkó Dixiland Band a világ legjobb zenekarává nőtte ki ma­gát Bush és Reagan szerint, na­gyon sok munkával jár, de jó megélhetést, sztárgázsit bizto­sít. De a magyar művész­társadalom nem csak olyan fa­zonokból áll, mint mi. Itt vannak a középgárdába tartozó mai negyvenesek, vagy a zeneaka­démiáról kikerülő fiatalok, akiknek nagyon nehéz a pálya­kezdés, és akiket egyáltalán nem irigylek... Mire készül a Benkó Dixi­land Banda közelj övőben? Attól függ, mit értünk közel­jövő alatt. Két kiemelt koncertre készülünk, az égjük a Fehér Házban lenne. Obama elnökhöz visszük a karácsonyi misénket kétszáz tagú amerikai gospell- kórussal, ha megnyeri a válasz­tásokat. Úgyhogy szurkolok ne­ki. Putyin elnök is meghívott minket, bár időpontot még nem egyeztettünk. Eddig kétszer jár­tunk Moszkvában, illetve Szent- pétervárott, mindkét helyen az ottani filharmonikusok meghí­vására, pazar helyszíneken lép­hettünk fel, és szépen beépül­tünk Moszkva zenei életébe. Amúgy idén még körülbelül 130 koncertünk lesz, például az or­szág legnagyobb borfesztiváljá­nak sztárvendégei leszünk szep­tember 9-én a budai várban. Szlovákiából is sokan járnak oda bort inni. Ugyanolyan lel­kesen, mint ahogy mi járunk át önökhöz sörözni! FULVIDEK Intim Torna Illegál - Cirkusz Az Intim Torna Illegálról ta­valy többet beszéltek a Kis- tehén 4-1 arányú osztódása kapcsán, mint zenéjük okán. Mi viszont most a kvartett el­ső albumát vesszük górcső alá. Annál is inkább, mivel a koncertélet pangása és a nagy össznépi panaszkodás közepette az Intim T orná II- legál azon kevés zenekarok egyike, amelynek közönsége folyamatosan növekszik. És nem csak Magyarországon, hanem nálunk is, hála az MR2-nek, Janónak, a zene­kar királyhelmeci tagjának, pár lelkes szervezőnek, va­lamint a YouTube nevű is­tenáldásának. Előző „munkahelyükhöz” képest rockosabb irányba indultak el, a főszerep a gitá­roké, sőt némi ska és punk is vegyült a zenébe, ami hatá­rozottan jót tett neki. A tem­pó pörgős, az energia letag­lózó, a dallamok legtöbbször érdekesek, magyar viszony­latban még újszerűek is. Ami azért fontos, mert megje­gyezhető refrének nélkül bi­zony ez a lemez is belesüp­pedne a gitárpop-átlagba, és a fesztiválokon önfeledten bulizok otthon a szobában vennék észre, hogy ezért az albumért nem tudnak úgy ra- jongani, mint a koncertban­dáért. A Cirkusz azonban - legalábbis nálam - nem jut­hat erre a szomorú sorsra. Az Intim Torna Illegál esetében leginkább arra a bizonyos sa­ját arcra voltam kíváncsi, amelyet a Kistehénben állító­lag el kellett takarnia ennek a négy embernek. Nos, ez az arc rendkívül szimpatikus. Nyoma sincs rajta annak a rutin által táplált, sikerek ál­tal hizlalt önteltségnek, amely a nyolc-tíz éve együtt zenélő brigádokra oly jel­lemző. Nem építkeznek ki­próbált klisékből, nem akar­nak emlékeztetni régi önma­gukra. Sőt, mintha tudato­san kerülnék ama dicső múltra való célozgatást, amikor a csapból is Kistehén folyt. Életöröm, optimizmus és fiatalos lendület árad a ko­rongról, mintha csak tavaly kezdték volna a pályát. Olyanok, mint egy profi stú­dióba beszabadult vagány párizsi utcazenekar. A Cir­kusz egy új karrier markáns kezdete. Van rajta pár egé­szen kitűnő dal, amelyekből generációs sláger is lehet (Hipnotizőr király, Albérle­tem, Nézz rám a buszon), sok nagyon korrekt szám, és pár mellényúlás, ami viszont mindenkinek becsúszhat. Kíváncsian várom a folyta­tást. (juk) Értékelés: ••••SO Szeptember 4-éig tekinthető meg az Andy Warhol-kiállítás a Pozsonyi Városi Galériában Az utolsó korszak Pozsony. Tizenkét évvel ez­előtt már láthatott a közönség Andy Warhol-kiállítást a Po­zsonyi Városi Galériában. Ugyanitt ismét Warhol-képe- ket kínálnak a nyárra. A Mir- bach-palotában a pop-art kirá­lyának utolsó tíz évéből, az 1977 és 1987 között született nyomataiból állítottak össze tárlatot. Érdemes betérni a ki­állításra, mivel egy különle­gesség is van az anyagban. A Kölni dóm című, 1985-ben készült nyomat, négy válto­zatban. Ezeket az teszi érde­kessé, hogy gyémántporral ké­szültek, s ettől káprázatosán élő a színhatásuk, (tébé) Koncert az EU-elnökség átadásának jegyében Magyar-lengyel jazz AJANLO Pozsony. Holnap 19 órától csemege várja a jazzrajongókat a Fő téren: a Harcsa Veronika Quartet, illetve až egyik legel­ismertebb lengyel énekesnő, Ursula Dudziak és zenekara. Harcsa Veronika igazi zenei kalandor, több, egymástól elté­rő műfajban mozog otthono­san. Az Erik Sumo Band-ben tűnt fel, jelenleg pedig két ze­nei formációban is érdekelt: sa­ját kvartettje mellett az elekt­ronikus alapokra helyezett Bin Jip zenekarban is énekel. Kü­lönböző zenei közegekbe hív­ják szerepelni, és saját bevallá­sa szerint ezek a lehetőségek mindig más-más énjét hozzák elő. Néhány éve robbant be a magyar jazz-életbe zenésztár­saival, Blaho Attila zongoristá­val, Oláh Zoltán bőgőssel és Majtényi Bálint dobossal saját dalait prezentálja. Mielőtt éne­kelni kezdett volna, zongorá­zott és szaxofonozott is. A Har­csa Veronika Quartett reperto­árjában jól megférnek egymás mellett a meghitt hangulatú smooth jazz dalok és a modem jazz-elemekre épülő, kirobba­nó energiájú kollektív improvi­zációk. A koncert, amely a ma­gyar-lengyel EU elnökség át­adásának apropóján zajlik, egyben a Pozsonyi Kulturális Nyár nyitórendezvénye, illetve a magyar és a lengyel kulturá­lis intézet közös akciója, (juk) Warhol nyári kínálatban a Mirbach-palotában (Peter Procházka felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents