Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-27 / 148. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 27. Vélemény És háttér 5 Európa nagy kihívás előtt áll: hogyan - és milyen forrásokból - oldja meg az idősek ellátását Francia kísérlet - sokan figyelik Az átlagéletkor hosszabbodásával Európa-szerte előtérbe kerül az idős emberek helyzetének kezelése. Nicolas Sarkozy francia elnök mandátumának kezdetén egyik fő programjaként hirdette meg a „dépendance” (függőség, rászorultság) reformját. MTl-HÁTTÉR Ez alatt a különböző mértékben támogatásra, ellátásra szoruló magas korúak családi, állami vagy magánotthonokban történő gondozása, támogatása, az ezzel összefüggő költség- vetési, biztosítási és szervezési problémák összessége volt értendő. A reform bevezetése azonban 2007 óta folyamatosan eltolódik. Sarkozy legutóbb 2011-re ígérte a kérdéssel foglalkozó törvényt, Roselynne Bachelot, a szolidaritás és a társadalmi összefogás minisztere kapta a megbízást az országos vita megszervezésére, a kormány még a nyáron dönt több kérdésben, és ősszel a tervek szerint már törvénybe foglalják az első konkrét intézkedéseket. A közelmúltban Francois Fil- lon miniszterelnök is megszólalt, elvetette azt az utóbbi időben sűrűn emlegetett elgondolást, amely szerint a növekvő költségek egy részét általánosan kötelező magánbiztosítás megkötésével kellene előteremteni. (A javaslatot az AXA biztosító és a francia gyáriparosok szövetsége támogatta, a biztosítók szövetsége ellenezte). A kormányfő szerint ehelyett a kiindulópont „a nemzeti szolidaritás” lesz - lapértesülések szerint egyebek között szóba kerülhet e célra 1 százalékos általános örökösödési adó bevezetése, valamint a nyugdíjasok egészségbiztosítási járulékának az aktívákéhoz való igazítása. A Le Monde ezzel kapcsolatban külön mellékletet szentelt a témának. Idézte a szenátus egyik jelentését, amely szerint a gondozásra szoruló idős személyek otthonokban való elhelyezésére, ápolására és támogatására tavaly közpénzből csaknem 23 milliárd eurót fordítottak. Ehhez járul a családok által fizetett rész, amely mindent összevetve 10,6 milliárd euróra taksálnak, s ha pénzre számítják át a rokonok e téren végzett munkáját, további 12 milliárd euróval nő az összeg. A rendszer reformj át sürgőssé teszi, hogy míg a gondozásra szoruló idős személyek száma jelenleg 1 millió 167 ezer fő, a demográfiai felmérések szerint 2040-re már eléri az 1 millió 650 ezret. Franciaországban a 9290 idősotthonban 614 ezer hely van, ezt a „piacot” még az állami szektor dominálja (78 százalék). Ugyanakkor: 1999 és 2007 között az új ágyak 71 százalékát a magánkézben lévő otthonokban hozták létre. Olaszországban 82:18 az állami és a privát szféra aránya, viszont Németországban más az idősgondozás struktúrája: 7 százalék állami, 59 százalék szövetkezeti-egyesületi és 34 százalék magánkézben van. A privatizálás sem csodaszer azonban: Nagy-Britanni- ában, ahol az egészségügy magánosításának keretében 20 éve a gyorsan fejlődő, a kormány által is támogatott magáncégektől várják a megoldást, a Southern Cross privát idősotthon-hálózat válsága következtében előreláthatólag a kormánynak kell a 31 ezer bentlakó segítségére sietnie. (A jövedelmezőnek indult céget egy amerikai befektető 2006-ban bevezette a tőzsdére, majd 2007-ben szép haszonnal eladta, azóta viszont a Southern Cross elvesztette értékét). Az INSEE statisztikai hivatal adatai szerint az időskorral összefüggő költségek jelenleg a francia GDP 1,22 százalékát képviselik, 2040-ben viszont már elérhetik annak 1,8 százalékát. A Le Monde által idézett szakértők szerint a növekedés finanszírozása azonban nem megoldhatatlan, ha sikerül elérni a közpénzek és a magánszféra megfelelő arányú hozzájárulását, az egyének és az intézmények kötelező biztosítási részvételével. így a francia idősgondozási reform sorsát várhatóan nagy figyelemmel követik más országokban is.-----■---------- Bizonyítványosztásra csúcsformában leszek. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Emelt fővel PÉTERFl SZONYA Negyvenöt évvel ezelőtt még természetes volt, hogy a pozsonyi Duna utcán érettségizők nemcsak az iskolatársaktól, a szülőktől búcsúztak el, hanem a várostól is. Felsorakoztunk az osztályfőnökünk mögé, és nó- tázva tettük meg az utat a magyar könyvesboltig. Valahogy nem vettük észre, hogy bárki is beszólt volna, amiért magyarul énekelünk. Amikor a kirakatban levő tablónk előtt elhangzott A ballag már a vén diák, az Elmegyek, elmegyek, és persze a Gaudeamus igitur, nem nagyon értettük tanárnők intelmét, aki azzal engedett utunkra: bárhova sodor az élet, mindig emelt fővel járjunk. Aztán az élet rádöbbentett, mire is céloztak pedagógusaink, s mi, akik minap a 45. érettségi találkozón körülültük az asztalt, hálával gondoltunk tanárainkra. „Az ausztriai menekülttáborban, de az új hazánkban, Új-Zélandon is nemegyszer eszembe jutott az intelem, főleg, amikor nehézségekkel szembesültünk. És mert az iskola tartást is adott, legyőztük az akadályokat - vallott életéről a találkozóra legmesszebbről érkező osztálytársnőnk. -Jó hazajönni, a baj csak az, hogy mindenki siet, nem élvezi az életet. A korombeli nyugdíjasok panaszkodnak, mennyit güriznek a kertben, holott élvezniük kellene a mozgást, örülniük kellene minden új hajtásnak. Ápolják ugyan a virágokat, de megfeledkeznek arról, hogy megszagolják a rózsákat. Pedig micsoda boldogság naponta érezni bódító illatukat.” „Hatvanon túliak vagyunk, ez mégsem nyugdíjastalálkozó, ma is fiatalos tűz lobog tekintetünkben” - simogatta önérzetünket az országosan elismert gazdasági elemző, majd arra kért: ne foglalkozzunk az évek múlásával, s ahogy tanáraink mondogatták, emelt fővel éljük életünket. Noha a 39 fős osztályból csupán huszonhatan jöttünk össze, a hiányzókra is gondoltunk. Nemcsak azokra, akik túl fiatalon távoztak az élők sorából, hanem azokra is, akik nem tudtak vagy nem akartak részt venni a találkozón. És mert szerencsére megértük, hogy a határok, a távolság már nem akadály, elfogadtuk a távol maradottak egészségi állapotukra való hivatkozását, s nagyvonalúan, ahogy erre a Németországban élő mea culpázó osztálytársunk kért - igazoltuk hiányzásukat. De azért elvárjuk, hogy aki élni, mozogni fog, fél lábon ugrálva vagy tolószékben ülve, öt év múlva eljöjjön az ötvenedik érettségi találkozóra. KOMMENTAR Csodát várunk VERES ISTVÁN Telnek-múlnakaz évek, mi pedig nem győzünk rémüldözni, miféle agyament dolgok történnek a szlovák oktatásügyben. Amiatt, hogy a minisztérium hogy működik és mit csinál, nem igen kapjuk fel a fejünket, megszoktuk. A magyar iskolákat érintő döntések ébresztenek rá időnként, hogy valamit tenni kellene. A történelemtankönyvek ügye csak egy kockája a mozaiknak, amelyen az utóbbi jó néhány évben a tárca munkatársai dolgoznak. A mozaik címe: az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi koncepciója. Ritka értékes darabról lenne szó, ha létezne, de sajnos nem létezik. És éppen ezzel tudja legjobban teljesíteni a célját, amit egyesek megálmodtak neki. A magyar iskolákban miért ne oktathatnának ugyanolyan tankönyvekből, mint a szlovák iskolákban? Hisz a történelmünk közös, a tények, amelyekről szó van, letagadhatatlanul megtörténtek. A könyvekben mégis más van, és ezért kellene tekintettel lenni a magyar iskolák igényeire. A minisztérium munkatársai kérdezhetnék: azért nem jók a döntések, mert nem magyarok hozzák őket? Nem, nem azért nem jók. Hanem azért, mert ezekből a döntésekből pontosan levezethető, hogy milyen politikai beállítottságú emberektől származnak. Az oktatásügyi minisztériumnak JánMikolaj idejében volt egy nemzetiségi koncepciója: megtanítani a magyar iskolásokat szlovákul. Jelenleg nincs ilyen koncepció, ugyanis semmilyen sincs. A rossznál jobb a semmi, mondhatnánk. Ebben az esetben ez nem igaz. Mikolaj idejében átformálták a kisebbségi oktatásért felelős osztályt a minisztériumban. A Jurzyca-féle vezetés ilyesmit nem csinált. Ezzel pedig elérte azt, hogy Mikolaj emberei szorgalmasan folytatják munkájukat. Kijelenthetjük tehát: a minisztérium jelenlegi kisebbségi koncepciója ismét csak az, hogy a magyar anyanyelvű gyerekeket minél jobban meg kell tanítani szlovákul. A kormányprogram értelmében Jurzycáéknak kötelességük lenne együttműködni a Chmel-féle kormányhivatallal a kisebbségi oktatás kérdéseiben. A megfogalmazás viszont a kompetenciatörvényben harmatgyenge, nem ad vétójogot, sem beleegyezési jogot. Nem is igen hallottuk az utóbbi évben, hogy a Híd a kompetenciatörvényre hivatkozva elért volna valamit az oktatásügyben. A héten Chmel-Jurzyca találkozó lesz, többek között a történelemkönyvekről. Lehet bizonyítani! TALLÓZÓ UKRÁN SAJTÓ Az ukrán ultranacionalisták „ajándékot” kaptak azzal, hogy a beregszászi járási tanács megszavazta a magyar himnusz lejátszását az ülésein, ráadásul a döntés ismét kiélezte a „magyarkérdést” Kárpátalján - írta szombaton megjelent számában a Zerka- lo Nyegyeli című ukrán hetilap. A mértékadó kijevi kiadvány megállapítja, a Beregszászijárás az egyetlen olyan közigazgatási egység az országban, amelyben a kárpátaljai népesség 12 százalékát kitevő magyarok vannak többségben 76,3 százalékos arányukkal. Az írás szerint ennek ellenére némiképp furcsa a járási tanács egyhangú döntése arról, hogy ülésein ezentúl az ukrán mellett a magyar himnusz is elhangzik, mivel a két magyar pártnak, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségnek és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek együttesen sincs meg az egyszerű többsége. Ráadásul a magyar himnuszról szóló döntést minden ellenvetés nélkül megszavazták a nem magyar nemzetiségű testületi tagok is - olvasható a lapban, amely egy, a neve elhallgatásával nyilatkozó beregszászi képviselőre hivatkozva nem zárja ki, hogy valaki felülről szervezte meg a szavazást, ezért lett egyhangú az eredménye. A lap szerint komoly választás előtt áll a járási képviselő- testület, mert döntenie kell arról, hogy érvényben hagyja- e a magyar himnusszal kapcsolatos határozatát, amelyet időközben - alkotmányellenességre hivatkozva - megóvott az ügyészség. A kérdés körül nagy vita várható, s ha a képviselők nem vonják vissza döntésüket, akkor az ügy bíróság elé kerül - emlékeztet a cikk. A hetilap írása azt sugallja, hogy a kárpátaljai magyaroknak nem érdemes elvi kérdést kreálniuk a nemzeti himnusz ügyéből, mivel az utóbbi időben már amúgy is túlságosan magukra vonták az ukrajnai közvélemény, a titkosszolgálatok és politikai pártok figyelmét, elegendő csak a kettős állampolgárság vagy a ve- reckei honfoglalási emlékmű körüli bonyodalmakra gondolni. Ráadásul ezek a fejlemények „talált kincset” jelentenek az ultranacionalista pártok számára, hiszen ezek Kárpátalján szinte kizárólag csak magyarellenes nyilatkozatokkal és akciókkal tudnak hírt adni magukról - olvasható a cikkben. (MTI)
