Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-23 / 145. szám, csütörtök

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 23. A világpolitikában első ligás szerepre törekszik, de túl sok pályán játszik egyszerre Priccsről a bársonyszékbe Európa nem tud mit kez­deni Törökországgal, amit az is bizonyít, hogy a tíz nappal ezelőtti vá­lasztások után épp az a Berlin és Párizs szólította fel a harmadik ciklusát megkezdő Erdogan kormányfőt a reformok folytatására, amely a mértékadó uniós orszá­gok közül a leghatáro­zottabban ellenzi Ankara EU-tagságát. AAAL1NÁK ISTVÁN Azt, hogy a nyugatias nagy­városokban és üdülőközpon­tokban élő törökök mennyire komolyan vették a választáso­kat, még az „all inclusive szállodában” tespedő nyugati turisták is megtapasztalhatták. A választások napján a szobákat alig vagy csak tessék-lássék ta­karították, az elképesztően bő­séges kajaválaszték valamivel szerényebb volt, s a plázson he- verésző tömeg szórakoztatásá­ért felelős tízfős csapat egy em­berre zsugorodott - az sem tö­rök volt, hanem fekete afrikai. Ilyesmi pedig még a legnagyobb vallási ünnepeken sem szokott előfordulni, az európaiak nem is értették, miért magyarázgatja szegény, hogy rendkívüli hely­zet van. Egyébként Törökor­szágban a választási részvétel kötelező, aki hivatalos igazolás nélkül marad távol, büntetést fizet - nem túl sokat. De mint az utólagos beszélgetésekből kide­rült, a szállodai személyzet döntő része mindenképpen ha­zautazott volna választani, nem a büntetés miatt, hanem mert választani akart. Visszatérve Erdoganhoz: bát­ran beinthet Merkelnek és Sar- kozynek, akik azt szeretnék, ha kissé visszafogná a társadalom iszlamizálását és az erősödő na­cionalizmust. Harmadszor is olyan fölényesen győzött, hogy nem szorul koalíciós partnerre. Viszont azt a nagy célt, hogy pártja, az iszlamista AKP egye­dül is alkotmányozó többséget szerezzen, nem sikerült elérnie, s ez az, ami kiszámíthatatlanná teheti az elkövetkezőkben a tö­rök politikát. Erdogan korábbi két kampányában az európai perspektívával tudta mozgósí­tani a tömegeket, most ezt meg sem említette, egyre távolabb kerül az EU-tól. Új vezetési struktúrát rögzítő új alaptör­vényt akar, elnöki rendszert - ő is indulna a legközelebbi elnök- választáson - vezetne be, továb­bá föderalista berendezkedést, és nagyobb önkormányzati au­tonómiát adna a kurdoknak. Háklis dolgok ezek. Az ellen­zék attól tart, hogy az elnöki rendszerrel Erdogan túl nagy hatalmat összpontosítana a ke­zében. Az új alkotmány elfoga­dásához ezért a parlamentbe függetlenként bejutott 36 kurd képviselő között kereshetne szövetségeseket, de a kurdok­nak tett engedményekkel saját szavazóbázisát veszélyeztetné. Egyébként a 36 kurdnak a fele börtönviselt, a másik fele most is börtönben ül, úgyhogy ők egye­nesen a priccsről huppannak be­le abársonyszékbe. Erdogan az EU helyett az arab világ felé fordult. Már tavaly is ő volt a legnépszerűbb muzulmán politikus, ezt hat arab országban végzett felmérés támasztotta alá. Az arab világban kialakult bizonytalan helyzet - Egyiptom, Libanon, Szíria, Jordánia, Tu­nézia - is kedvez neki, egyre erő­sebb a befolyása a térségben. A világpolitikában első ligás sze­repre törekszik, de túl sok pá­lyán játszik egyszerre, ami meg­haladja erejét. Az EU most nem tehet mást, mint kivár. Biztosak lehetünk abban, hogy a ma kezdődő uniós csúcson a horvát, a szerb, a mon­tenegrói, a macedón csatlako­zásról szó lesz, de a törökökről érdemlegeset senki sem fog mondani.- Nyugi, apu, már nem sokáig kell horrort nézned a tévében, pár nap múlva bizonyítványosztás. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Majd jövök LAMPL ZSUZSANNA ban fekszik a betonon a moto­ros. Emberek gyülekeznek, a mentőt hívják, az autósok las­sítanak. A szemekben döbbe­net, a karokon libabőr. A fiú, nevezzük Péternek, magas, erős, kisportolt, reg­gel lustálkodott egy kicsit, utóvégre vasárnap volt. Az anyja leszidta, hogy még mindig nem porszívózta ki a szobáját, de azért megfőzte neki a kedvenc ételét. Bezzeg, ha én nem csinálnám, amit anyád mond, rágcsálhatnám a száraz kenyérhéjat, viccelő­dött az apja, miután megették a levest. A húga molesztálta, hogy tegyen vele egy-két kört a faluban a motoiján. Őrült tini, azt gondolja, akkor majd észreveszi őt a Pelé, pedig csak bőgés lenne belőle, mert a Pelének minden vasárnap délután a meccs végére már új nője van. Neki most épp senki­je sincs, de a ma este ígéretes, volt osztálytársaival találko­zik a városban, és ott lesz Bar- bi is. Érdekes, hogy korábban nem vette észre, müyen he­lyes lány. Melyik farmeromat vegyem fel, kérdezi a húgától, mert az jobban ért az öltözkö­déshez, de a kis majom nem válaszol, duzzog... A család, nevezzük Tótnak, délután kirándulni ment, de a szalonnasütésből nem lett semmi, mert esőfelhők gyüle­keztek az égen. Nembaj, mondtaTótné, bemegyünka bevásárlóközpontba, úgyis el­fogyott az élelmiszer, hétvé­gén mindent felzabáltunk, és a Deizinek esőkabát is kell, szerdán megy erdei iskolába. Csitt-csatokat is vegyünk, szól közbe Deizi a hátsó ülésről, meg olyan zoknit, amin felül fodor van. Apa sóhajt, tudja, hogy ez a bevásárlás soká fog tartani, de majd leül a padra, a többi ott gubbasztó pasas közé... Péter felnyergeli a táltosát, csillog-villog a szeretett mo­tor. Mikor jössz haza, kérdezi az anyja. Majd, válaszol kény­szeredetten, szörnyű, hogy még mindig úgy kezelik, mint egy kisfiút, de hát az anyák már csak ilyenek, szeretetből nyaggatnak. Aztán felül, és el- viharzik. Nem kell sietni, de élvezi a gyorsaságot. A faluból kiérve gyanúsan lassú autósor közeledik, az egyik sofőr vil­lant, szóval mérnek a zsaruk, hát ezeknek sincs jobb dolguk vasárnap este. Tajtékzik a pa­ripa a lassúságtól, némely szembejövő autóson is látszik, hogy majd megőrül ettől a tempótól. Aztán végre felgyor­síthat. Nemsokára beér a vá­rosba. A fénylámpa sárgát mu­tat, amikor a nagy útkereszte­ződéshez ér, de nincs kedve le­állni, inkább felgyorsít, biztos benne, hogy még átér, mielőtt a lámpa pirosra váltana... De nem ér át. Mint a villám, belecsapódik a bevásárlóköz­pont felől szabályosan kika­nyarodó autóba, amelyben a Tót család ül. Lerepül a mo­torról, nekirepül egy másik autónak. Vannak helyzetek, amikor a test, bármennyire magas, erős és kisportolt, száll, mint a tollpihe, s össze­roppan, mint az üres tojáshéj. Ez egy ilyen helyzet. Fekszik Péter a betonon. Végérvé­nyes, örök hullapózban. Az emberek döbbenten állnak. Csak a súlyosan sérült Tót papát szállító mentő sziréná­ja hallatszik. KOMMENTÁR Az ellenzéki elnök KOCUR LÁSZLÓ Ivan Gašparovič folytatja múlt héten megkez­dett ellenzékieskedését. Az államfő múlt héten ködképekbe borította a szlovákiai magyarok kedélyének láthatárát, amikor nem írta alá a kisebbségi nyelvtörvényt. Valószínű, a fogadó­irodák alacsony szorzóval kínálták volna az egyéb lehetőségeket. Kedden az államfő két újabb törvényt nem látott el kézjegyével, a sajtótörvény mó­dosítását és az ügyészségi törvényt. Az államfő tehát továbbra is támogatja, hogy érvényben ma­radjon a Marek Maďarič által kidolgozott sajtótörvény vá­laszadásra vonatkozó passzusa. Az egész annál humorosabb, hogy az államfő a, jó erkölcs” definiálhatatlanságára hivat­kozva vetette el a törvényt. Az indoklást olvasva az elutasítás szimpla gáncsoskodásnak tűnhet. Ugyanezen a napon Gaš­parovič visszadobta az ügyészségi törvényt is, mely a sajtó- törvénynél szélesebb rétegeket érint. A köztársasági elnök egykor maga is főügyész volt, igaz, nem töltött ki egy teljes megbízatási időszakot, csak 1990-92 között látta el a tiszt­séget, így az elutasításának indokai közt a mundér becsüle­tének védelme is ott lehet. Az államfő azt javasolta a tör­vényhozásnak, a Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter va­lóban radikális javaslatából a parlamenti vita után elfoga­dott, némüeg felpuhult jogszabályt vessék el. Ivan Gašpa­rovič öt pontban foglalta össze kifogásait az ügyészségi tör­vény ellen, ezek közül három az ügyészek kiválasztására, az ügyészségi fogalmazók asszisztensekké való átminősítésére és a fegyelmi bizottságok tagjainak összeállítására vonatko­zik, s nyilvánvaló öncéllal elegy. Két további kifogása azon­ban, úgy véljük, valós hiányosságokra utalhat. Žitňanská törvénye elvenné a lehetőséget az ügyészégi feljebbvalóktól, hogy az alárendelt ügyészeknek negatív utasítást adjanak. Az elnök erre a lehetőségre mint a törvénytelen eljárás meg­akadályozásának eszközére tekint. A probléma sokkal in­kább abban áll, hogy ezzel a lehetőséggel visszaéltek. Az ál­lamfő szerint csorbítja a főügyész hatáskörét és alkotmányos pozícióját az is, hogy a kötelező érvényű állásfoglalásait ezentúl nem önállóan, hanem egy bizottsággal egyeztetve hozhatná meg. A probléma sokkal inkább abban áll, hogy a törvényalkotónak baja volt Dobroslav Tmka egyes állásfog­lalásaival. Azaz, a törvényeket nem az általános jelleg szem előtt tartásával hozták, hanem egy bizonyos, konkrét szemé­lyi helyzetre reagálva, ami nem feltétlenül helyes. Bár hihet­nénk, hogy az államfőt is ez a felismerés vezette a törvény megvétózásakor. Hisz neki már mindegy, harmadszor nem indulhat az elnökválasztáson, nem kell senki kegyeit keres­nie, lehetne akár jó elnök is. De valahogy nem akar... FIGYELŐ Egy koncepciós per kezdete A vajdasági Magyar Szót ki­adó társaság Taggyűlési Jogo­kat Gyakorló Testületé azon­nali hatállyal elbocsátaná a lap főszerkesztőjét. A testület sze­rint Pressburger Csaba szak­mai nemtörődömséggel vezet­te a lapot, a főszerkesztő sze­rint politikai érdekek vezérelte koncepciós per folyik. A testü­let indoklása szerint „szakmai nemtörődömséggel, károko­zással, esetenként rágalma­zással, részrehajló tájékozta­tással, aminek a ferdítés és a csúsztatás ugyanúgy része volt, mint a szándékos elhall­gatás, a vajdasági magyar kö- zösségtájékozódásiigényének nem szolgálatával, hanem irányításával” szembesültek a Pressburger vezette lap olva­sásakor, méghozzá „folyama­tosan, tendenciózusan” - áll a Magyar Szó tudósításában. A szöveg szerint 2010. október 6-án a lap nem emlékezett meg az aradi vértanúkról. Kifogá­solják, hogy folyamatosan ki­hagyta Egeresi Sándor tarto­mányi parlamenti elnök mun­kájáról a tudósításokat, a fő- szerkesztő nem válaszolt a képviselőház elnökének ezt ki­fogásoló levelére. Nehezmé­nyezik, hogy míg más sajtóhá­zak ott voltak, a Magyar Szó nem jelent meg a Vajdasági Magyar Szövetség sajtótájé­koztatóin, nem közölt VMSZ- közleményeket. A kilenctagú testület hat igen, egy nem és két tartózkodó szavazat mel­lett döntött arról, hogyjavasol- ja az alapító Magyar Nemzeti Tanácsnak Pressburger Csaba leváltását, Varjú Márta újság­író kinevezését a megbízott fő- szerkesztői posztra. Józsa sze- rintafőszerkesztő tudtával,be­leegyezésével olyan cikk is megjelent a lapban, amely fe­szült helyzetet teremtett a Ma­gyar Szó, a Hét Nap és az MNT között. ,A procedúra egy kon­cepciós per kezdete, legalább­is annak módszereivel zajlott le a határozati javaslat elfo­gadása” - nyilatkozta Press­burger Csaba. Olyan vádira­tot kaptak az igazgatóbizott­ságtagjai, mely számos csúsz­tatást, ténybeli hibát tartal­maz, s szakmai hibaként ne­vetségesnek nevezhető prob- lémákathozottfel. (e-MaSa)

Next

/
Thumbnails
Contents