Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-21 / 143. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 21. Vélemény És háttér 7 A fiatalok kedvelt nacionalista pártja már nem a korrupt és hiteltelen politikusok vezette SNS Terítéken a cigányterror Mintegy ötszázan vettek részt azon a vasárnapi demonstráción, melyet egy problémás roma család ténykedése ellen, a „cigányterrorra” hivatkozva, tiltakozásként hívtak össze a szélsőségesek. TOKÁR GÉZA Négy tüntetőt a rendőrség vett őrizetbe, a hatóságok egyébként tétlenül szemlélték a rendezvényt. Aki automatikusan Magyarországra asszociál, az téved: az események helyszíne Malacka, a szervező pedig az a Marián Kodéba, aki pár éve még Komáromban masírozott a Szlovák Testvériség élén. A radikális jobboldali Mi Szlovákiánk Néppártot képviselő aktivista ezúttal egy malackai népes roma család utcája előtt tett kevésbé baráti látogatást több száz szimpatizánsa társaságában, és szónoklatában megfenyegette a helyieket, ha nem javulnak meg, altkor szeptemberben visszatér, és saját kezűleg szolgáltat igazságot. Úgy tűnik, a határidők kiszabása malackai sajátosság, februárban ugyanis Dániel Lipsic belügyminiszter kereste fel az utcát, hogy meghallgassa az ott lakók panaszait - és hatvan napot adott a helyi rendőröknek a helyzet normalizálására. Bár az ultimátum jó ürügy volt arra, hogy a miniszter egy magabiztos, elhivatott politikus benyomását keltse az újságírók előtt, a gyakorlat megmutatta annak teljes hatástalanságát: az érintett romák a szomszédok elmondása szerint továbbra is zajosak maradtak, hangosan mulatoztak, többször is halálosan megfenyegették a környékbelieket, fekáliával dobálták meg az udvarukat. Eltekintve attól, hogy meglepően kicsi sajtóvisszhangot kelt egy efféle akció, ha azt Szlovákiában szervezik, az intő jelek sokasodnak. Pont a magyar példából okulhatnának a szlovák hatóságok és a kormány is, ha elejét akarja venni az új radikális jobboldal felemelkedésének. A fiatalok kedvelt nacionalista pártja már nem a kiöregedett, korrupt és hiteltelen politikusok vezette SNS, hanem a Mi Szlovákiánk, elsősorban azért, mert Kotlebáék programjában a magyar- és zsidógyűlölet csak mellékesen, rutinból jelenik meg a sok helyütt nagyon is létező problémaként kezelt cigány- kérdés mellett. A Mi Szlovákiánk fő ellenségei a társadalomba beilleszkedni képtelen, konfliktusokat kiváltó roma közösségek. A szélsőségesek pozícióit javítja, hogy a fiatalok megnyerése mellett komoly esélyük van olyan településeken is jó pontokat szerezni, ahol a problémás romákkal nem bír el az állam. Malacka szimbolikus példája a rendrakás eltérő értelmezésének - amíg Lipšic kamerákkal szerelné fel az utcákat, Kodéba ököllel szolgáltatna igazságot. Nem csoda, hogy az utóbbi megoldás sokkal szimpatikusabbnak és hatékonyabbnak tűnik a helyiek szemében. Elég végignézni a fényképeket: a tüntetésen szép számmal részt vettek olyan járókelők, akikre nehéz ráfogni, hogy radikális nacionalisták lennének. Nem is azok. Ők csak olyan hétköznapi emberek, akik nagyon el vannak keseredve. (Peter Gossónyi rajza) Az acélkolosszus arra emlékeztet, hogy húsz éve hagyta el a szovjet hadsereg Csehszlovákiát Prágába visszatért a „rózsaszínű tank” KOKES JÁNOS Visszatért tegnap délután Prágába a „rózsaszínű tank”, azt jelképezve, hogy két évtizede hagyta el a szovjet hadsereg Csehszlovákiát, és feloszlatták a volt szocialista országok katonai szervezetét, a Varsói Szerződést. A híres tank 1945 és 1991 között a cseh főváros Smíchov negyedének főterén - egykoron Szovjet páncélosok tere, ma Kinsky tér - állt, arra emlékeztetve a prágaiakat, hogy Csehszlovákiát és fővárosát a Vörös Hadsereg szabadította fel a náci uralom alól. A hivatalos legenda szerint ez a tank volt az első, amely megérkezett Prágába, miután 1945. május 5-én kitört a náciellenes felkelés, s a felkelők rádión keresztül a város megmentésére hívták fel a szövetségeseket. A történelmi igazság az, hogy a Prágába érkezett első szovjet tank a harcokban megsenimi- sült, ezért a smíchovi főtérre egy akkoriban legmodernebb, jó állapotban levő szovjet acélkolosszus került. Az 1989-es rendszerváltás után 1991 áprilisában David Čemý, a cseh képzőművészet nemzetközileg ismert fenegyereke néhány barátjával együtt egy éjszaka rózsaszínűre változtatta a zöld tankot azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet arra, szerintük a régi kommunista idők elmúltak, s ez a tank a múzeumba való. Čemý és barátai első ízben még büntetést kaptak, s újra zöldre kellett festeniük a tankot, de a vita a múlt és a köztéri jelképek átértékeléséről megkezdődött. A tank később még néhányszor színt váltott, majd végérvényesen a Prága melletti Lešanyban levő szabadtéri katonai múzeumba került. A szovjetek távozásának 20. évfordulója alkalmával az volt az eredeti terv, hogy a tankot a Vencel térre a cseh Nemzeti Múzeum elé viszik, s ott állítják ki. Ez is jelkép lett volna: a Nemzeti Múzeum homlokzatán máig is látni azokat a nyomokat, amelyeket 1968 augusztusában - a Varsói Szerződés dicstelen csehszlovákiai beavatkozásakor - hagytak rajta a szovjet fegyverek. Ezt a tervet végül megváltoztatták. Szakértők ugyanis attól tartottak, hogy a negyventonnás kolosszus elhelyezése a Szent Vencel-szobor mellett problémát okozhatna, mert a Vencel tér felső része alatt nagy aluljáró és metró is van. A „rózsaszínű tankot” végül Prága központjában, közel a Károly hídhoz egy pontonon a Moldva folyón helyezték el, s július elsejéig lesz látható. Prágában elkezdődött A szabadság hete rendezvénysorozat, amely a húsz évvel ezelőtti eseményeket eleveníti fel. A szabadság hetét a civil szervezetek kezdeményezték, de besegített a védelmi és a külügyi tárca, valamint a hadtörténeti intézet is. KOMMENTAR Rasszista, rasszistább? NAGYANDRÁS Vajon a politikai kultúra színvonalát mutatja-e, hogy a meleg büszkeség menete milyen ellenállásba ütközik? És vajon a rásszizmus fokmérője-e az, hogy mennyi szélsőséges vonul be egy cigánytanyára tiltakozni a romák viselkedése miatt? Szlovákiában és Magyarországon az elmúlt pár héten mindkét eseményre volt ilyen és olyan példa egyaránt. Magyarországon a melegek felvonulásának már története van. A korábbi, berlini Loveparadéhez hasonlító, exhibicionista cirkuszból az elmúlt évek alatt a szélsőségesek nyomására egyszerű politikai menet lett, melyet idén is a rendőröknek kellett megvédeniük a radikálisoktól, akik nyíltan vallották, azért vártak a melegmenetre, hogy elverjék őket. „Egy buzi ne mutatkozzon, legyen buzi legfeljebb a kapun belül”- foglalta össze az ellentüntetők véleményét egy nyugdíjas. Pozsonyban a tavalyi rendezvény tapasztalatai alapján a szervezők és a rendőrség is sokkal jobban felkészült, ám mint kiderült, míg Budapest ebből a szempontból mintha tartósan a balkáni régióban szeretne maradni, ahol a homofóbia férfias kötelesség, Pozsony az elmúlt évhez képest a felvilágosultabb irányba indult el. Bár a szlovák fővárosban is akadt pár bőrfejű, de aznap ők érezhették magukat kisebbségben. A szlovák szélsőségesek gyorsan megtanulták magyar fajtársaiktól, hogyan is kellene erőt demonstrálni a romákkal szemben. Egy malackai roma család ellen - mely képtelen volt az együttélésre - Kotlebáék tüntetést szerveztek a város főterére, s eredetileg arra készültek, hogy a problémás romák házáig vonulnak figyelmeztetni. Szlovákiában a rendőrségnek valamivel nagyobb a tekintélye, mint Magyarországon, a tüntetés nem torkollott olyan összetűzésbe, mint pár hónapja Gyöngyöspatán. A szlovák szélsőségesek évek óta képtelenek bejutni a szlovák politika első vonalába, de kezdik megérteni, hogy a szociális problémák nemzetiségi ellentétekké való transzformálása lehet az egyik út. A szlovák és a magyar mentalitás között roma- és melegtémában nincs túl nagy különbség. Ám az elmúlt évek során Szlovákiában ezek a problémák sokkal kevésbé izgatták a közvéleményt, sokkal kevesebb embert lehetett a romák és a melegek ellen hergelni. Ezeknek a problémáknak - mint minden fóbiának - a hátterében gyakran a saját szociális problémáink állnak. S talán azért jött fel a felszínre Magyar- országon a cigány- és meleggyűlölet, mert az emberek nem érzik magukat anyagi biztonságban. Mert azt nem feltételezzük, hogy a magyarok ennyivel rasszistábbak lennének. TALLÓZÓ EURÓPAI LAPOK Borúlátóan ítélik meg európai lapok a görög válság megoldásának esélyeit. „Ha a francia és német adófizetők hajlandók fizetni azért, hogy bankjaik meggondolatlanul görög kötvényeket vásároltak, akkor el kell ismerni nagyvonalúságukat - írta a Dziennik Gazeta Prawna lengyel gazdasági újság. - A lengyel kormány nem herdálhat- ja el a mi pénzünket Görögország pénzügyi megsegítésére. Nem erkölcsös a lengyel adófizetők pénzéből az euró- politikusok és bankárok cinikus magatartását támogatni.” „Itt nem Görögországról van szó, néhány európai bankot kell megmenteni, amely rossz értékpapír-vásárlási döntéseket hozott - folytatja a lengyel szaklap. - Az első 64 millió eurót német és francia bankok kapják. A mentőcsomag nem mentőcsomag. Nem menti meg Görögországot. Csupán néhány havi nyugalmat vásárolunk magunknak.” A svájci Neue Zürcher Zeitung szerint a német kancellár derűlátása ellentétben áll sok költségvetési szakértő szkepszisével, akik kétlik, hogy Görögország megmenthető lenne adósságátütemezés nélkül. „A hivatalos Berlin azon fáradozott, hogy nagy áttörésként adja el a pénteki német-francia megegyezést magánhitelezők önkéntes részvételéről a második mentőcsomagban. Nem az, mert a kompenzáció kilátása nélkül a rossz görög papírokat birtokló bankok és biztosítók nyilván nem mondanak le igényükről, annál is kevésbé, mivel az Európai Központi Bank jogos érvekkel védi álláspontjukat” - állapítja meg a cikkíró. „Nem vitás, hogy az EU helyzete rosszabb, mint valaha - olvasható az Information című koppenhágai balliberális lapban. - Korábban az EU-együttműködés ki tudott vezetni nagy válságokból. Azután új EÜ-szerződés- sel jutalmaztuk meg magunkat, amely Brüsszelnek mindig egy kicsit több jogkört adott, az Európai Parlamentet pedig öntudatos tagokból álló törvényhozóvá tette. Mindössze azt felejtettük el, hogy ezt megmagyarázzuk magunknak és a választóknak. (MTI)
