Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-16 / 139. szám, csütörtök
Gyönyörű műemlékei, hatalmas várfalai és lélegzetelállító hangulata végett volt 1991-ig Dubrovnik a Dalmáciába utazó turisták kilencven százalékának célállomása. A turisták csak a múlt század 90-es éveinek végén kezdtek ismét visszatérni a szétbombázott városba, amely az Európai Unió és az UNESCO jelentős támogatásának köszönhetően visszanyerte régi varázsát. A város a hetedik században alakult ki a Dalmát tengerparton. A településhez közeli Epidaurumból menekülő népek alapították egy sziklaszoroson. Az Adria gyöngyének nevezett várost később délszláv Athénként emlegették. A középkorban a tengeri kereskedelem egyik központja volt, hosszú ideig a Velencei Köztársaság riválisaként tartották számon. Virágkorát a 15. és a 16. században élte, amikor 40 000 lakosával Európa egyik legnagyobb várossá fejlődött. A város flottájához akkoriban 500 hajó tartozott. Volt bizánci, később velencei fennhatóság alatt. 1358-ban I. Lajos magyar király megszerezte Velencétől, és egészen 1526-ig a magyarok kezében volt. A város a kultúra és a művészet terén is rendkívül előkelő helyet foglalt el, számos ismert horvát költő, író és festő származik innen. Az óvárosi központ 1979-től a Kulturális Világörökség része. A történelmi központ épületeinek jelentős része az 1667-ben pusztító földrengés utáni felújításokból származik. Dubrovniknak viszont nem csak a természet csapásait kellett átvészelnie. Az 1991-ben kitört háborúban sok épülete tönkrement. Egy év leforgása alatt a jugoszláv hadsereg több mint 2000 gránátot és bombát dobott a városra. A detonációk mindegyik történelmi műemléket megrongálták. A háború a n Az a 2000 bomba és gránát sem tette tönkre a központot, amit egy év alatt a jugoszláv hadsereg dobott a városra. turistaforgalomra is hatással volt, amely a békekötés utáni években is csak lassan tért vissza az eredeti kerékvárosba. Az Európai Unió és az UNESCO speciális bizottságot hozott létre, melynek célja az volt, hogy mielőbb felújítsák a várost. A munkálatok bámulatos tempóban haladtak, mára ismét turisták százezrei látogatják meg minden évben Dubrovnikot. A város két arca Dubrovnik utcáinak hangulata Velencét juttatta eszembe. Az Adria gyöngyének ugyanis, ugyanúgy, mint Velencének, két arca van. Az egyik a turistákkal teli fő útvonal, amely minden fontosabb nevezetesség mellett elhalad. Bármilyen széles is a sétány, szüntelenül tele van emberekkel, fényképezőgépeiket csattogtató japán turistákkal, utcai művészekkel és éttermeik legfrissebb menüjére csalogató pincérekkel. A város másik, szívemhez sokkal közelebb álló arcát csak akkor ismerik meg, ha kiszakadnak a hömpölygő tömegből, és elindulnak a valamelyik csendes mellékutcán. Hirtelen minden elcsendesül, tisztán hallhatják a városfalaknak csapódó hullámok morajlását és elképzelhetik, milyen volt itt régen az élet. Figyelhetik, ahogy a helyi háziasszonyok a frissen mosott ruhákat teregetik a házfalak közé kihúzott szárítókötélre, vagy ahogy az idősebb nők Makarská és Brač szigete között közlekedő komp Makarská és Split között közlekedő komp Jegyeladó iroda, fél órával a komp indulása előtt nyílik, angol tájékoztatást hiába keresnek az ablakban. tengeri társaság, ame szigetek közti összeköt tosítja, a Jadrolinija. Ei kompjai személyeket < szállítanak. Jól teszik, szági nyaralásuk során egy kisebb szigetre. El megnézni a kompok r és az árakat. Ha autó nem elég a gépkocsié: autóban utazó minder külön jegyet kell venni A járatokról júliusbar tusban rendkívül sűrű kívül már ritkábbak.
