Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-11 / 135. szám, szombat
16 TÖRTÉNELEM PRESSZÓ 2011. JUNIUS 11. www.ujszo.com A nyitrai Állami Levéltárban őrzik Benyovszky legrégebbi családfáját M M ; ■ ' tsb V:1 * rrÁ, bn-ft. i . MEMOIRS AND TRAVELS MM 1U1 iruwsns COUNT DEBENYOWSKY, ** ... K.VCDOMS Of mUC«Y AND POLAND.ONEOV i’ ,lltl "I HU. C>NtH«.RATI0NOF POLAND. •«. *'• ,.UUII stTlli«!'* "L *** 'ri'1,,stll> ft* IO*« »TI1V THf t !,ANl> OS' w v RITTEN uv HIMSELF. ^ p a ». i *. tcb r a & xt. 18 * ) R . c I N A L M A N U S C R I V T. I N T V. O V O I. L l '• ubomír Bosák, a ^ verbói magisztrátus kulturális osztályának a vezetője, és így már mjl csak hivatalból is foglalkoznia kellett a neves szülött életrajzával. A Benyovszky-kúrián berendezett múzeumban is ő kalauzolja a látogatókat (a 033/73 50 633-as telefonszámon lehet bejelentkezni nála). A téma egyre inkább magával ragadta, és máig nagy lelkesedéssel végzi ezt a kutatómunkát. De minél többet tud meg Benyovszkyról, annál kevésbé mer bármit, ami vele kapcsolatos, kész tényként leszögezni. „Hogyan is lehetne bármit biztosan állítani olyan emberről, aki még a születési dátumát is meghamisította” — mondja nevetve Ľubomír Bosák. Királyok kegyence, bennszülöttek királya Kétszázhuszonöt éve halt meg a tizennyolcadik század egyik legeredetibb alakja, Benyovszky Móric, aki verbói kisnemesből lett Madagaszkár királya. Rövid, ám igencsak eseménydús életének talán nem is volt olyan mozzanata, amelyről ma ismerhetnénk az egyetlen és kizárólagos valóságot. De talán nem is ez a lényeg. Hét testvér közt a fekete bárány „A mi Móricunk ugyanis bizonyíthatóan 1746. szeptember 20-án látta meg a napvilágot, a verbói katolikus plébánia anyakönyvébe is ezt a dátumot jegyezték be. Csak később kezdett mindenhová 174l-et írni, mert így akarta alátámasztani a katonai karrierjét. Még a keresztlevelét is meghamisította a verbói plébános aláírásával együtt. Csak Jókai Mór kutatásainak köszönhetően derült fény a csalásra, mert ő kikérte Verbóról az eredeti anyakönyvet, és azóta 1746 szerepel a lexikonokban. Nemrég derült ki az is, hogy 1759-ben Benyovszky Móric a Pozsony melletti Svätý Jurban a piarista gimnázium diákja volt. Azitteni nyilvántartásban először magyar nemesként jegyezték be, de a következő évben a nemzetiség rovatba már szlovákot írtak a neve mellé. Hogy ez az ő A színes portrét a Benyovszky Móric emlékére alakult Magyar- Madagaszkári Baráti Társaság számára készítette Dárday Péter festőművész, a Társaság alapító tagja 2002-ben döntése volt vagy másé, nem tudni, de azt hiszem, akkora kozmopolita volt, hogy számára ennek egyáltalán nem volt jelentősége.” Az újszülött Benyovszky vezetékneve mellé az anyakönyvbe négy keresztnevet jegyeztek be: Mathias, Maurícius, Michael, Franciscus- Serafínus. Édesanyja Révay Anna Rozália bárónő volt, édesapja Benyovszky Sámuel százados, föld- birtokos. Mindkettejüknek ez volt a második házassága, Révay bárónőt 16 éves korában egy 47 évvel idősebb ezredeshez adták férjhez. A hatalmas korkülönbség ellenére ebből a frigyből még az ezredes életében öt gyermek született, a hatodik már a halála után jött a világra. Benyovszky százados gyakori vendég volt a verbói kúrián az ezredesnél, és már annak életében is gyengéd szálak fűzték őt az ifjú feleséghez. Az ezredes 1743-ban bekövetkezett halála után azonnal feleségül vette az özvegyet, aki a házasságba a 6 gyermek közül életben maradt 3 lányt hozta, és neki további 10 gyermeket szült. Közülük a felnőtt kort csak négyen élték meg - Ferenc, Emánuel, Móric és Márta. Révay bárónő rövid élete során — még a negyvenet sem töltötte be, amikor elhunyt - tizenhétszer szült, egyszer ikreket, vagyis összesen 18 gyermeknek adott életet, amivel még Mária Terézián is túltett. Halála után a testvérek és féltestvérek között ádáz örökösödési vita vette kezdetét, men végrendeletében a bárónő kitagadta az első házasságából származó lányokat, és azok ebbe nem nyugodtak bele. Móric még a sógorai szarvasmarháit is elhajtotta, amiért bíróság elé akarták állítani. Akkor a többrendbeli rablás mellett pl. istentagadás is volt a rovásán, ezért a felelősségre vonás elől 1767-ben a Lengyelországnak elzálogosított Szepesváraljára menekült. A női szívek hódítója „Itt ismerkedett meg a helyi mészáros lányával, Hönsch Zsuzsannával, akit 1768. április 20-án vett feleségül” — folytatja az élettörténet mesélését Ľubomír Bosák. „Az ifjú házasok nem töltöttek sok időt együtt, mert Benyovszky 1769-ben a Poniatowszki Sza- niszló király ellen harcoló lengyel felkelőkhöz csatlakozott. Miután megsebesült, a kozákok foglyul ejtették, és Kazanyba internálták, de sikerült megszöknie egy svéd fogolytársával. Szentpétervárban egy holland hajóra akartak felszállni, de a kapitány elárulta őket a cári rendőrségnek, és ezúttal már kam- csatkai száműzetésre ítélték a két szökevényt. Az út Szibérián át egy évig tartott, és közben sok minden megmozdította Benyovszky fantáziáját. A tobolszki kormányzó engedélyével papírt, tintát kapott és a pihenők során elkezdte írni útinaplóját, amelyben egymást váltották a hihetetlennél hihetetBenyovszky Móric. Egyszerre volt hű katona és összeesküvő, politikus és kalandor, csapongó szoknyape- cér és hűséges férj, tehetséges szervező és hencegő szélhámos, pazarló nagyúr és nélkülöző koldus.
