Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-09 / 133. szám, csütörtök
10 Iskola utca ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 9. www.ujszo.com A POSTA HOZTA Kirándulás Carnuntumba Iskolánk, a szenei Szenczi Molnár Alapiskola 45, hatodikos és hetedikes tanulója vehetett részt május 23-án az AVE osztrák-szlovák tulajdonú hulladék-feldolgozó cég által szponzorált, az Osztrák Kulturális Intézet által szervezett ausztriai tanulmányi kiránduláson . Mivel a cég ausztriai partnere a felvilágosító kampányt tartja a legcélratörőbb megoldásnak annak elérésére, hogy már fiatal korban tudatossá váljék környezetünk védelme, a hulladék szelektálása, emellett hazájának kulturális értékeit is célja bemutatni, minden évben kiválasztanak néhány iskolát, melyek egy tanulmányi kirándulás során ingyen megtekinthetik a határhoz közeli római kori emlékeket. Utunk először Hamburgba vezetett, ahol a ma Kulturfab- riknak („Kultúragyár”) nevezett egykori dohánygyár épületében található, több ezer évet felölelő interaktív történelmi kiállítást nézhettük meg, kiváló idegenvezető kíséretében, a római kori emlékektől a XlX.század végének felfedezőiig. Innen Petronell-Carnuntumba, a római kori szabadtéri múzeumba utaztunk, ahol a kiadós ebédet követően saját bőrünkön tapasztalhattuk, milyen lehetett a római polgárok működő fürdője, ugyanis az áprilisban átadott rekonstruált építményben jól befűtöttek, hadd lássa a látogató, hogy lehet még melegebb a kinti harminc foknál... Ennél érdekesebb csak a közös illemhelyek virtuális kipróbálása volt, illetve tanulóink beöltözése római polgári és polgárnői ruhába a Lucius-villában. Hazafelé megálltunk a Bad Deutsch Altenburg-i római kori amfiteátrumban, megnézni, hol harcoltak a légionáriusok és a rabszolgák egymással vagy vadállatokkal, hogyan vívhattak tengeri csatát, milyen állapotban vannak a pár ezer éves római utak, majd késő délután, jól elfáradva tértünk haza. Köszönet minden szponzornak, intézőnek és segítőnek, aki lehetővé tette ezt az ingyenes kirándulást. Bárcsak a mi hazai cégeink is felnőnének odáig, hogy észrevegyék, a fiatal generáció oktatása és nevelése nélkül nincs jövő, sem környezettudatos élet. Matus Mónika Carnuntum (Képarchívum) S0LY0MSZARNY0N" - FELHÍVÁS Nemzetközi ifjúsági tábor Magyarországon 2011. július 23-29. A „Nyújts feléje védő kart” Alapítvány 2011. nyarán 21. alkalommal rendezi meg nemzetközi táborát, ahova 14-25 éves határon túli és anyaországi magyar fiatalok jelentkezését váijuk! A tábor helyszíne a Bala- ton-felvidék kapujában fekvő Pálköve. A fiatalokat az alábbi kulturális, szabadidős és sport- programok várják: ♦ Részvétel a Kapolcsi Művészetek Völgye rendezvényein (koncertek minden műfajban, utcaszínház, népzene-néptánc, előadások, kiállítások, vásár stb.) ♦ Várjáték Sümegen ♦ Autóbuszos kirándulások a környék történelmi és kulturális nevezetességeihez (Pannonhalma, Keszthely, Nagyvázsony, Tihany) ♦ Lovaglás, íjászat, kajak, úszás, hegymászás Szállás: faházakban, 4 ágyas szobákban. Ellátás: napi háromszori étkezés Részletes információ, jelentkezés: Dunaszerdahelyen - Sidó Gábor szervező: sidogabor@solyomszamy on.eu tel.: +421908547087 Magyarországon - Mohos Péter táborvezető: mohospeter@gmail.com tel.:00-36-20-9338610 A jelentkezési lapot az alábbi címekre lehet küldeni: sidogabor@solyomszarny on.eu vagy mohospe- ter@gmail.com Sikeresen szerepeltek a komáromi gimnazisták a romániai történelmi vetélkedőn A Selyések Nagyváradon A II. E osztályosok győztes csapata (Fotók: Selye Gimnázium) Kellemes májusi nap volt, amikor hosszú hetek felkészülése után elindultunk a Nagyváradi Ady Endre Líceum által meghirdetett „Szent István király és kora” történelemversenyre. Iskolánk már hagyományosan évente több Kárpát-medencei történelmi vetélkedő sikeres résztvevője, így természetes, hogy örömmel készülünk a romániai magyar szervezésű versenyekre is. KOT1ERS REBEKA Az út hosszú volt és fárasztó, és persze tanulással teli, hiszen Deák Irén tanárnő egy percre sem engedte, hogy a könyv helyett a tájat nézzük. Mikor Bi- harkeresztesre ért a vonatunk (a második átszállás után), már vártak minket a nagyváradiak. Beültünk egy mikrobuszba, és indultunk is. Pár perc út után elénk tárult Nagyvárad látképe. Az igazat megvallva, nem sokat láttunk belőle az autóból, csupán egy óriási gyárkéményt, mely szürke füstöt permetezett a levegőbe. Ahogy végignéztem a társaimon, nekik sem tetszett ez a látvány. Annál hatásosabb volt a Körös parti belváros monumentális polgári épületeivel. Az Ady Endre Líceum hajdan kolostorként működő épületének ódon falai között kaptunk szállást. A többi 19 csapat már várt ránk, hisz mi érkeztünk legtávolabbról, és indultunk Szentjobbra. Másfél óra izzasztó út után végre feltűnt a Kisboldog- asszony római katolikus templom. Minden csapat beült a templomba, és elkezdődött számunkra a nagy verseny. A résztvevőket Fleisz Judit, a nagyváradi Ady Endre Középiskola aligazgatónője köszöntötte. Elmondta, hogy a következő két előadás érdekes lesz a megmérettetés szempontjából is, hiszen másnap reggel villámkérdéseket tesznek fel belőlük. Először Kúrila Gábor plébános ismertette a résztvevőkkel, hogy a település nevét Szent István király kézereklyéjéről kapta. Az első magyar királyunk leválasztott karját Mercurius szerzetes „menekítette” Bere- kisra (később Szentjobb), hogy a pogány lázadóktól megóvja. A másik előadást dr. Draskó- czy István, az ELTE profeszszo- ra tartotta, aki kedves, közvetlen viselkedésével azonnal elnyerte a résztvevők rokonszen- vét. Elkalauzolt bennünket Szent István korába, mely kiemelkedő jelentőségű nemcsak a magyar, hanem az európai történelemben is. A király volt az, aki elhozta a kereszténységet, aki sok nemzetiségből kovácsolt össze egy államot. „Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.” A plébános úr körbevezetett bennünket a templomban, megmutatta Mária Terézia aláírását egy fontos okmányon, a különleges képet, mely úgymond vándorolt Szentjobb egyik végéből a másikba, majd Szent István mellszobrának és Mercurius apát szobrának megkoszorúzása következett. Ezután várt ránk a visszaút, egy kiadós vacsora és a városnézés. Másnap reggel izgalommal telve indultunk reggelizni. Ezek után elkezdődött a verseny, amelyen magyarországi és romániai csapatok vettek részt. Szlovákiát egyedül a mi gimnáziumunk képviselte. A hármas csapatok elfoglalták a helyüket, és már záporoztak is a villámkérdések, melyekre az összes választ tudtuk. Megérte előző nap figyelni! Viszont az ezt követő kérdések megizzasztották bennünket, nem mindig fedték azt a területet, amelyből részletesebben felkészültünk. A verseny ugyan kimerítő volt, nehéz kérdésekkel, de az eredmények magukért .beszélnek. A II. E-sek csapata (Lábik Nikoletta, Deák Veronika és Dohai Szabolcs) az első díjat hozták el, mi pedig, a II. A-sok (Dolník Judit, Duba Gergely és jómagam) a 9. helyet szereztük meg. A megmérettetés után kimentünk a verőfényes városba, ahol többek között megnéztük a Szent László-templomot, a felújított Állami Színházat, a Szent László-hídon is átgyalogoltunk, és megcsodáltuk Ady Endre felújított kávéházát, ahol Lédával találkozott. Sétáltunk egyet a Sebes-Körös partján, majd a parkon keresztül vissza a kollégiumba. A visszaúton nagyon jó volt a hangulat, felidéztük a két nap fontos és vicces pillanatait, az új barátságokat, és mindnyájan megegyeztünk abban, hogy ez a versenynyel egybekötött kirándulás fantasztikusan telt. Nem tudtuk megmondani, hogy az volt-e az oka, mert Románia egy teljesen más világot mutatott, vagy mert jó volt a társaság, vagy egyszerűen azért, mert elkezdődött a nyár, de azt tudtuk, hogyjövőre is el akarunkjönni. Reméljük, Szent László korából is ilyen jól föl tudunk készülni. Ismét rendhagyó könyvtárlátogatáson vettek részt a kassai magyar alapiskolások A vízimanó uszonya Kalandos napban volt részük a kassai gyerekeknek (Képarchívum) TÓTH MÓNIKA Rendhagyó könyvtárlátogatáson vettek részt májusban a kassai Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola alsó tagozatának negyedikesei. A Feja Dávid utcai könyvtárban Dudás Jutka néni szokás szerint melegen üdvözölt bennünket, és amíg a gyerkőcök válogattak a könyvek között, tetőtől talpig vízimanó jelmezben megjelent a másik bevállalós könyvtáros - Éva néni. A gyerekek lecöve- keltek meglepetésükben. Szegény vízimanó! Üldözi a balszerencse. Az erdei tündér kikosarazta. Nagy sírás-rívás közepette elpanaszolta szívfájdalmát, majd elmesélte a régmúlt mondát Kassa keletkezéséről. A manó a Csermely patakban élt évszázadokon át, s megtetszett neki az erdei tündér, akit feleségül akart venni. A tündér azt a feladatot adta a manónak, hogy a környező réteket kaszálja le, amit a manó nem teljesített. Ám arra járt egy fiatalember, aki szívesen eleget tett a tündér kívánságának, s az jutalmul neki adta a réteket, s három liliommal is megajándékozta. Az volt a kikötése, hogy ezt a területet Kas-nak nevezze el. A monda szerint így keletkezett Kassa. A manó folytatta siránkozását, hogy még az uszonyait is elveszítette. Megkérte a gyerekeket, segítsenek neki megkeresni. Újabb meglepetésként megjelent Balassa Zoltán mérnök, publicista, Kassa történelmének legprecízebb „tudósa”. Ő is készségesen felajánlotta, hogy segít a gyerekeknek az uszonyok keresésében. Zoli bácsi „másodrendű” feladatai közé tartozott megismertetni a gyerekekkel Kassa legfontosabb nevezetességeit. Elvezetett bennünket a Fő utcai Angyalhoz, és elmagyarázta Kassa címerfejlődését. Á Szent Mihály-kápolnánál megtudtuk, hogy valamikor a kápolna körül középkori temető húzódott. Következő állomásunk a Szent Erzsébet-dóm volt. Zoli bácsi érdekfeszítő történetet mesélt a déli torony vízköpőiről - no meg a kőfaragómester iszákos és házsártos feleségéről. Nagy élményt jelentett mindenkinek Rákóczi Ferenc sírboltjának megtekintése is. Ezt követően elsétáltunk az Erzsébet utcára Jakoby Gyula szobrához, a Rodostói Házhoz, ahol megcsodálták Rákóczi Ferenc monumentális bronz szobrát. Utolsó előtti állomásunk a Štefánik utcára vezetett, ahol a legendás Vízimanó házát tekintettük meg, végezetül pedig megnéztük iskolánk névadója, Márai Sándor szobrát. Indulhattunk vissza az iskolába, ahol a bejáratnál már várt ránk Ancika néni, és már messziről lengett valamit... hogy ismeretlen turisták behoztak valami uszonyt, mert úgy hallották, a Márai Sándor Alapiskola negyedikesei tűvé teszik érte a várost. Kedves Jutka néni, Éva néni, megint felejthetetlen délelőttöt töltöttünk el együtt. Külön köszönet jár Balassa Zoltán értékes idegenvezetéséért is, aki előadásával végig éberen tartotta a gyerekek figyelmét. Mellesleg alig győzött a soksok gyerekkérdésre válaszolni. Köszönjük ezt a csodálatos, misztikus napot, ahol a mese, a játék és őseink történelme ötvöződött.
