Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-06 / 130. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 6. www.ujszo.com ■BlSi Átadták a Biennále díjait Velence. A német pavilon kiállítását tervező, tavaly elhunyt Christoph Schlingensief projektje nyerte az 54. Velencei Képzőművészeti Biennále legjobb nemzeti kiállításának járó Arany Oroszlán-díjat; az ILLÜMInazi- oni című főkurátori kiállítás legjobb művészének odaítélt Arany Oroszlánt az amerikai Christian Marclay vehette át, míg a legígéretesebb fiatal művésznek a brit Haroon Mir- zát hirdette ki a nemzetközi zsűri a velencei Giardini parkban megtartott szombati díjátadón. A biennále elnöke külön kiemelte a Schlingensief-kiállítás kurátorának, Susanne Ga- ensheimernek a munkáját. Az Arany Oroszlánt a 2010 augusztusában elhunyt német film-, színház- és operarendező helyett Ga- ensheimer vette át. (MTI) Megújul a legrégebbi mozi La Ciotat. Eredeti formájában újjáépítik a világ legrégebbi moziját a Marseille melletti La Ciotat városban. A L’Eden (Éden) mozi, ahol 1895-ben Louis és Auguste Lumiere első filmjeit vetítették, 1995 óta biztonsági okokból zárva tart. A munkálatok 2013-ban fejeződnek be. A felújítás után az Éden ismét moziként működik majd, speciális műsortervvel. Régi, helyreállított filmeket terveznek műsorra veni. (MTI) Huszonöt éve halt meg Dajka Margit, a magyar színház- és filmművészet jeles alakja, a Liliomfi legendás Kamillája Az igazság fényes ajtajában állt „Nagy jelenség” - írta róla egy nem hivatásos színibíráló 1937-ben, amikor a parasztvezér Budai Nagy Antal szerelmét, Annát játszotta a Vígszínházban. „A költészet magasságában szárnyalva is magával viszi lábán a föld porát.” Ezekkel a szavakkal, három évvel később, már egy főállású kritikus illette, amikor a jobb sorsra érdemes, mezítlábas cselédlány, Kismadár szerepében röpdösött. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kárpáti Aurél, a kor jeles színikritikusa írta róla ez utóbbit, kevés számú színházi cikkeinek egyikében nevezte „nagy jelenségnek” a Kismadár írója, Móricz Zsigmond. Dajka Margit szerette Móri- czot. „Hol ő kísért haza engem, hol én őt” - mesélte, többet azonban nem volt hajlandó elárulni érzékeny kapcsolatukról. Nem mintha titokzatos- kodni akart volna, csak annál szemérmesebb volt, minthogy magánélete minden történését kiteregesse. Alakításaiban volt maradéktalanul őszinte. Szerepei .mögé bújva mindent megmutatott magából. Mérhetetlen szeretetvágyát, adni akarását, ragaszkodását ugyanúgy, mint nehéz természetét, környezetével szemben támasztott igényességét, sértődékenysé- gét. „Az ajtót kereste mindig, ahonnan rálát az igazságra” - mondta róla Darvas Iván, és éppen szűnni nem tudó igaz- ságszomjából eredt minden konfliktusa. Színésznőként is, magánemberként is. A hazugságnak, az álságosságnak, a képmutatásnak, a kétszínűségnek aligha volt nála nagyobb ellensége. Gyűlölte az alakoskodást, a hamiskártyások siserehadát. De még a hízelgőket, a „céltudatos odadör- gölőzőket” is. A minőség, az emberi minőség és a leírt szó minősége mindennél fontosabb volt számára. Konfliktusainak forrását ez is táplálta. A mindig megérzett, megsejtett talmi, a felszínes, a zavaros, az értéktelen. Azt is nehezen viselte, ha valaki mást kért tőle, mint amit ő adni akart. Makk Károly a Macskajáték forgatása során végig azt várta tőle: az agy működését láttassa, éreztesse Orbánná szerepében. Hogy azt fényképezhesse le a kamera, ami a homloka mögött játszódik le. Mert amit felkínált, az Makk szerint nem egy esetben túlcsorduló, szentimentális volt. Margitka, mert a szakmában mindenki így hívta őt, hirtelen haragjában képes volt elrohanni, ajtót becsapva távozni. Bánatában hazarohanni - és csendben, magányosan kínok között elgondolkozni. Nem sok idejébe telt, míg rájött, hogy a másiknak van igaza. Gyorsan átlátta a dolgokat. Aztán ment bocsánatért esedezni. Makktól éjnek évadján kért elnézést. Addig dörömbölt az ajtaján, míg fel nem verte, hogy vörösborral és friss pogácsával hajoljon meg előtte. Közös filmjüket, a Macskajátékot azonban később sem tudta megszeretni. Hiába került az Oscar-díj közvetlen közelébe, neki akkor sem tetszett. Elégedetlen volt az alakításával. Huszárik Zoltán volt az ő rendezője. Szeretett Zolikája. Vele érzett lelki rokonságot. Rajongott érte. Óvta, féltette. Tehetségét dicsőítette, őt magát istenítette. Fiaként ölelte. Ő főzött neki húslevest a Szindbád- ban. Önzetlen emberségével táplálta, ha erre volt szüksége. „Mintha csak a khorinthosz- beliekhez írt levelet, a szerétéiről szólót, kapta volna örökül az élettől - vélekedett Huszárik. - Margitka a szánalmas, a rossz emberekben is felkutatja az emberi jót, az élet eltékozolt lehetőségét.” Majmunkája is ilyen félresik- lott élet volt a Szindbádban. De fia, a tékozló fiú mégis egyedül mellette találta meg nyugalmát, a szívet-lelkét gyógyító szeretetet. Utolsó filmje, a Csontváry idős asszonyaként is ezt a figurát viszi tovább. A minden helyzetben biztonságot jelentő, fiát mindig hazaváró és megértő anyát. Játszhatott bárkit Dajka Margit, mindig ki tudta tapintani a figura fájó pontjait, kellemetlen vonásait, méregzacskóit, mint ahogy a szeretnivalót is gyorsan felfedezte az emberben. „Ami színt és ízt nem kapok meg a szerepeimtől, belefőzöm az ételeimbe” - mondta. Mert nem csak játszani, főzni is zseniálisan tudott. Tárkonyos bableveséről szakmai körökben ugyanolyan híres volt, mint parádés alakításairól. Ebédhordóban vitte az „ezerjót”, ha látogatóba ment, márpedig ment, hiszen volt néhány szívválasztottja. Dajka Margit minden idők egyik legjelesebb színésznője volt. Színházban közel kétszáz, filmben csaknem ötven, tévében vagy harminc szerepet eljátszott. Messziről jött Budapestre. Nagyváradról. Tizenhárom gyerek a családban, irtózatos nyomor, a spanyoljárvány idején ő az egyetlen a háznál, aki talpon marad. Rikkancsnak áll, újságot árul, hogy pénzük legyen. így jut be a város leghíresebb kávéházába, ahol még Ady Endre is szóra méltatta. Könyveket kap, falja a regényeket, színésznő akar lenni. Határozottsága, talpraesettsége viszi is előre. Boldogságát négy férfi oldalán éli meg. A legnagyobb szerelmet Lajtos Árpád nyugalmazott katonatiszttől kapta. Tőle ugyanis, majdnem húsz év együttélés után, csak a halál tudta elválasztani. A börtönviselt horthysta tisztet még a fronton ismerte meg, ő ült a kórházi ágya mellett huszonöt évvel ezelőtt. Lajtos Árpád azzal a tudattal ment haza, hogy még másnap is ott ül majd mellette. Pár órával később azonban telefonon értesítették, hogy Dajka Margit valószínűleg akkor halt meg, amikor ő azt hitte, elszenderedett. Nem sokáig töprengett Lajtos Árpád, írt egy búcsúlevelet, s megmérgezte magát. Dajka nélkül nincs Rómeó és Júlia. Főleg, ha Júliáját élete Dajkájától kapta. Idén erősebb volt a próza, mint a vers, s ez a világosabb alkotói elképzelésekben és magabiztosabb nyelvkezelésben mutatkozott meg Kiosztották a Pegazus Alkotópályázat díjait A pályázók egy csoportja (A szerző felvétele) NAGY ERIKA Pozsony. Hagyományt bontva ebben az évben a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete adott otthont a Pegazus Alkotópályázat értékelésének, a díjak átadásának. Kollai István, az intézet igazgatója örömét fejezte ki, hogy részesei lehetnek a rendezvénynek, majd Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnöke szólt a fiatalokhoz, kiemelve a megváltozott pályázati kiírás lényegét. Magyar nyelvű alkotásokkal, korhatár nélkül pályázhattak olyan szerzők, akiknek még nem jelent meg önálló kötetük. A pályázatra azok a pályaművek kerültek, amelyeket a mentorok valamelyike (Hizsnyai Zoltán, Juhász Katalin, Z. Németh István, Csapody Kinga és Ardami- ca Zorán) ajánlott a zsűri tagjainak figyelmébe. A huszonhárom pályázó által beküldött, jeligével ellátott kézirathalmazt háromtagú zsűri, Vida Gergely, Barak László és Görözdi Judit bírálta el, s úgy találták, hogy a versanyag önértékénél fogva gyengébbnek bizonyult. Ennek ellenére a bíráló bizottság talált olyan pályamunkát, amelynek szerzője - Vida Gergely zsűrielnök szerint - „.. .teljesen eltérően a mezőny többi tagjától, nem szavakban vagy szavak ütköztetésében, hanem mondatokban gondolkodik. Pontosan tudja, mikor kell vesszőt, mikor kell mondatvégi pontot kitenni, hol kell megváltoztatni a gondolat ívét, hol kell megvágni”. Az első díjat a rimaszombati Gužák Klaudia kapta, a harmadik helyezést pedig megosztva a gútai Puzsér Zsuzsának és a párkányi Hajtman Kornélnak ítélték oda, akik jól kiegészítik egymást, ugyanis az egyik ügyesebb a kompozícióban, a másiknak pedig eredetiebbek a képei. A próza idén erősebb volt, mint a vers, s ez a világosabb alkotói elképzelésekben és magabiztosabb nyelvkezelésben mutatkozott meg. Míg a vers kategóriában nem osztottak második díjat, a prózában igen, ezenkívül két pályázót - Takács Zsuzsit és Koncz Csillát - kiemelt dicséretben részesítettek, jelezve, hogy csak nagyon kicsivel maradtak le a dobogóról, s hogy műveik figyelmet érdemelnek. Harmadik helyezettként Gužák Klaudia vitte el a díjat, aki mindkét kategóriában pályázott, második pedig a régi fausti, az ördöggel való paktum megkötésének toposzát újra megíró, dióspatonyi Nagy Krisztián lett. Az aranyérmet a tavaly is díjazott, losonci születésű Nagy Csilla kapta, akinek pályamunkáira a vagány, könnyed elbeszélésmód, a nyitottság jellemző. Mint minden évben, most is odaítéltek egy-egy védnöki kü- löndíjat. Tőzsér Árpád a vers kategóriában két olyan pályamunkát értékelt, amelyben a legtöbb poétikai erőt, költői tudatosságot, olvasottságot, erudíciót, következésképpen a formának tartalomként való működését látta. A tavaly dicséretben részesült, Lég-Szászon élő Vörös Gergely ebben az évben a minden kategóriában taroló Gužák Klaudiával megosztva vehette át az elismerést. Duba Gyula, a próza kategória védnöke elmondta: „Kéttucatnyi prózaszöveget olvastam, egy oldal volt a legrövidebb, a leghosszabb majd százoldalas, kisregény terjedelmű...” Az utóbbit, amelynek műfaja napló, szerzője pedig a pozsonyi Fiala Ilona, jó szívvel ajánlotta kü- löndíjra. Mint mondta, bár nem hibátlan mű, jól megírt szövegnek tartja. Friss és tartalmas, kiadásra is alkalmas munkának. Utolsó tévészerepében, Csiky Gergely Nagymamájaként
