Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-28 / 123. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 28. www.ujszo.com Forgách András emlék-színházának bemutatója Kafkáról a színpadon AJÁNLÓ Matej Mináč és Patrik Pašš dokumentumfilmje Nicholas Wintonról, a „megmentőről Nicky családjának utazása (Fotó: Trigon Production) Sotnoija. Franz Kafka életén és művein alapuló, különleges zenés játék bemutatójára várják az érdeklődőket ma este a so- morjai zsinagógába. A császár üzenete című „emlék-színház” szerzője Forgách András drámaíró Szemző Tibor multime- diális művésszel együtt régóta kutatja Kafka életútját, különös tekintettel az utolsó éveikre, amikor a nagy író legjobb barátja egy magyar orvostanhallgató, Klopstock Róbert volt, élete társa pedig egy Sziléziából származó fiatal nő, Dora Diamant. A színdarab gerincét az ő visszaemlékezéseik és Kafka írásai alkotják. A rendező, Szemző muzsikusként főleg zenében gondolkodott, így a prózai részek zeneisége is hangsúlyt kap. A szerzőket főleg Kafka személyisége, illetve írásainak inspirációi érdekelték. Szemző Tibor szerint a két szereplő, Barbara Massey és Hegedűs Tibor olyannyira azonosultak szerepeikkel, hogy nemcsak eljátsszák a Kafkához legközelebb álló két embert, hanem szinte felélesztik Dora Diamantot és Klopstock Róbertét, a később Amerikában karriert csináló tüdőgyógyászt. A császár üzenetéből rádiójáték is készült, amely az MR1- Kossuth rádióban volt hallható. Színpadon ma hangzik el először a darab, amely Szemző tervei szerint később vetítéssel és élő zenekarral kiegészülő produkcióvá nőhet. A ma esti kezdésidőpontja 19.15. (juk) „Ha az ember eltökéli magát a jóra, megtalálja a módját, hogy a jót meg is cselekedje” - vallja Nicholas Winton. Ő megtalálta: zsidó gyermekek életét mentette meg 1939 nyarán. A ma is jó egészségnek örvendő angol úriember, tettéről, valamint „népes családjáról” mozgóképes alkotás, ún. dramatizált dokumentumfilm készült. TALLÓS1 BÉLA 1939-ben Nicholas Winton, a harmincéves angol fiatalember, jól szituált bankhivatalnokként nyári szabadságra készült Svájcba, amikor tudomást szerzett arról, hogy Csehszlovákia megszállását követően táborokba csoportosítanak zsidó származású gyerekeket. A fiatalember Svájc helyett Prágába utazott, s megkezdte a szervezési munkát, hogy megmentse a csöppségeket a transzport elől. Hazájában és más európai országok „illetékes helyein”, ahova segítségért folyamodott, azonban nem talált meghallgatásra, ezért saját kezébe vette az ügyet. Egyszemélyes alapítványt hozott létre csehszlovákiai gyerekek megsegítésére - ő volt az alapítvány elnöke és egyetlen alkalmazottja is. Hirdetések révén olyan angol családokat szervezett be a mentésbe, akik hajlandók voltak örökbe fogadni egy-egy gyereket a távoli Csehszlovákiából. Nem kis szervezőmunka árán több turnusban Németországon és Hollandián keresztül közlekedő vonaton 669 gyereket sikerült kimenekíteni a megszállt országból. Az utolsó vonat szeptember 3-án indult volna Prágából a londoni Liverpool állomásra. A szerelvény meg is telt gyerekekkel, ám a háború kitörése meghiúsította az utat: a vonat nem gördülhetett ki a pályaudvarról. A rajta ülő gyerekek sorsa azóta is ismeretlen, Indulás a prágai pályaudvarról valószínűsítik, hogy koncentrációs táborokba kerültek. Mint ahogy Nicholas Winton tette is ismeretlen volt sokáig a nagyközönség előtt. Gyermekmentési tettét annyira természetesen emberinek, az emberi jóságból fakadónak tartotta, hogy nem beszélt róla senkinek. Felesége ötven évvel később a padlásukon talált olyan iratokat - köztük a kimenekített gyerekek névsorát -, amelyek újra napvilágra segítették férje fiatalkori cselekedetét. Ahogy a pozsonyi sajtóvetítést követően a film alkotói, Matej Mináč és Patrik Pašš elmondták, kezdetben senki sem reagált érdemben az előkerült iratokra, mígnem Elisabeth Maxwell történész „fantáziát látott” a dologban; a BBC egyik élő adásában nagy tettre szánta el magát. Meghívta egy stúdióműsorba Nicholas Wintont és „népes családját”, a megmentett gyerekeket. A most elkészült filmben látható ennek a televíziós műsornak a kicsúcsosodása: szívszorongató és könnyeket fakasztó a találkozás kimenete, amelynek részleteit kár lenne felfedni. E találkozásból aztán született egy újabb, rekonstruáló nagy emlékutazás is, a megmentett, még élő, idős „gyerekek” és azok gyerekei, hozzátartozói külön szerelvénnyel végigutaztak ugyanazon az útvonalon Prágából Angliába. A filmben erről az emlékútról is láthatók epizódok. E dramatizált dokumentumfilmben az érintettek és az események átélőinek elbeszélései alapján rekonstruált játékfilmepizódok segítik a nézők beleélését. Hogy a dokumentum- és a játékfilmnek ez a fajta műfajvegyítése, amely egyébként egyre gyakoribb, milyen mértékben erősíti vagy gyengíti, segíti a hitelességet, az talán vitatható. Az viszont tény, hogy a filmnek egyik legerősebb jelenetsora éppen egy játékfilmepizód - a menekítő vonat indításának rekonstruálása a prágai pályaudvarról -, amely leginkább segíti megérteni a menekítés lélektani hátterét. Egy anyáról szól az epizód - Klára Issová alakítja -, aki hosszas búcsúzás után felsegíti a vonatra a gyermekét. Később kiemeli az ablakon kihajoló kis utasok közül, zokogva öleli, szorítja magához, s még akkor is tartja a keblén, mikor mozgásba lendül a vonat. Aztán elindul ő is a sínpár mentén, még mindig karolja a gyermeket, majd a legutolsó pillanatban felnyújtja a gyorsuló szerelvény lehúzott ablakában álló apróságok kinyújtott karjába. Döbbenet! - ám pontosan így történt - hallhattuk a sajtótájékoztatón -, az anya a másodperc töredéke alatt döntött gyermeke sorsáról, hogy elengedje-e vagy se. 669 gyerektől búcsúztak szülők az állomáson minden bizonnyal hasonló érzéssekkel. Ez a jelenet érzékelteti leginkább ennek a menekítési akciónak a legmélyebb emberi vonatkozásait. Matej Mináč rendezői műhelyében született már két alkotás a témában; legutóbb 2002-ben A megmentő - Nicholas Winton (Süa lidskosti - Nicholas Winton) címmel. E mostani, melynek címe Nicky családja (Nicky- ho rodina) továbbviszi a korábban feltártakat. Részben a rekonstruálással és új interjúkkal, részben azzal, hogy utánajár, milyen jótékonysági akciókat indított el Nicholas Winton tette. Ma, túl századik életévén, még mindig támogatja a segélyakciókat. S még ma is utazik: ott volt Prágában a film díszbemutatóján, ahova nemcsak vér szerinti gyerekei és unokái kísérték el, hanem néhányan a Winton- gyerekekközülis. Nálunk június 16-ára tervezik a bemutatót. Meg kell ismerni ezt a történetet. Nicky családjának döbbenetes utazását. Andy Wárhol ilyennek látta Kafkát (Képarchívum^ Kínai agyagkatonák Budapesten Budapest. A világ egyik csodájának számító több mint kétezer éves kínai agyaghadsereg mától Budapesten is látható: az első kínai császár katonáinak valósághű másolatai a Király utcai VÁM Design Centerben „vonulnak fel” egészen szeptember 18-ig. 1974-ben Hszian CXian) városának közelében kútfúrás közben, négyméteres mélységben bukkantak helyi földművesek a Kínát először egyesítő, i. e. 210-ben meghalt Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) császár földalatti sírrendszerének védelmére rendelt terrakotta-hadsereg „katonáira”. A kínai hatóságok tizenöt éve már csak rendkívüli esetekben járulnak hozzá az eredeti figurák külföldre viteléhez, viszont a más országokban rendezett tárlatokra küldött másolatok az eredeti színhelyen, ugyanazzal az eljárással és eszközökkel készülnek, mint annak idején. (MTI) A fesztivál inkább közönségbarát, mintsem kaotikus és zajos, és a túl nagy tömeg sem jellemző, mert a látogatók számát tavaly limitálták M.I.A., Pulp, Moby, dEUS és Portishead a Pohoda Fesztiválon NAGY ZSÓFIA Trencsén. A 15. Pohoda fesztivál a tavalyihoz képest idén fordított profillal állt elő: az erős és divatos középvonalbeli bandák helyett inkább fajsúlyosabb zenekarok jönnek a trencséni reptérre július 7. és 9. között. A tavalyi fellépőlista elég pozitív visszhangot váltott ki a szaksajtó és az ifjúság köreiben. Ehhez képest a fesztivál fordult egy lazát, és tizenötödik születésnapjára leszerződtetett pár nagyobb nevet. Ezek közül kettő - a Portishead és a Pulp - tulajdonképpen még a nyári fesztiválszezon alatt végigkoncertezi a környéket. Alább azt fogjuk ecsetelni, kik miatt érdemes inkább a trencséni Pohodát választani. A Pulp nemcsak azért fontos előadója a fesztiválnak, mert ők azok, akikre rá lehet húzni két egymást ütő jelzőt is: az elitistát és a populárisát; hanem mert most alakultak újjá több mint nyolc év után. Első koncertjüket ebben az újjászervezett formában május 25-én adták Franciaországban, az ottani videókból nyilvánvaló, hogy a fotókról egyre életképtelenebbnek ható Jarvis Cocker és zenekara milyen jó formában van még mindig. A bristoli triphop legenda, a Portishead első alkalommal jön Szlovákiába. Zenéjük intim hangulatot teremtő jellege miatt sokak szerint nem a legmegfelelőbb hely a velük való találkozásra egy fesztivál zajos közege. Ilyen szempontból aligha kell félnünk a Pohoda kapcsán - a fesztivál inkább közönségbarát, kedves, mintsem kaotikus és zajos, illetve a túl nagy tömeg sem jellemző (főleg a tavalyi, biztonsági szempontból bevezetett látogatószámlimit óta). A negyedik Portis- head-album még nem jelent meg, de ízelítőként várhatóan erről is elhangoznak majd dalok. A tavaly decemberi bécsi koncert után megelőlegezett bizalommal fordulhatunk Mat- hangi Maya Arulpragasam- hoz, azaz művésznevén M.I.A. felé. A minden lében kanál, sokoldalú emberjogi aktivista és popdíva várhatóan menő és giccses díszletekkel, illetve a hozzájuk dukáló popdalokkal érkezik. Jön még többek között a bút a bánattal kombináló Lamb, az antwerpi art-rock formáció, a dEUS, az izgalmas Santigold, a még izgalmasabb Micachu and The Shapes, a folkpopot játszó Beirut, a ska világából érkező brit Madness, a Pozsonyban már bizonyított Bloodgroup, valamint a szupersztár Moby. A hazai magyar felhozatalból ott lesz a dunaszerdahelyi ambient popzenekar, a Gwer- kova, várhatón a hamarosan megjelenő albumukról is elhangoznak majd dalok. A fellépők listája megtalálható a fesztivál honlapján: www.pohodafestival.sk Pulp - újjáéledt zenekar a kilencvenes évekből (Képarchívum)
