Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-28 / 123. szám, szombat
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 28. A kabinet első látványos húzása a Nemzetközi Valutaalappal való összeveszés volt Az Orbán-kormány egy éve Holnap lesz egy éve, hogy megalakult a második Or- bán-kabinet, mely ez idő alatt 900 napirendi pontot tárgyalt meg 48 ülésen. ÖSSZEFOGLALÓ A kabinet tagjai több kihelyezett tanácskozást tartottak: az elsőt tavaly júniusban Lovasbe- rényben, ahol a gazdasági akciótervvel kapcsolatos döntés-előkészítés folyt. Októberben a vö- rösiszap-katasztrófa volt a téma Veszprémben. Februárban Siófokon arról döntöttek, hogy kiemeltté nyilvánítják a győri Au- di-beruházást. Novemberben a kormány Brüsszelben együttes ülést tartott az Európai Bizottsággal a magyar EU-elnökség előkészítéséről. Tavaly júniusban a kormánynak minden idők egyik legnagyobb árvize jelentette az első feladatot. Ekkor hirdette meg az első gazdasági akciótervet. Augusztusban elindult az Új Széchenyi Kártya Program, bevezették az egyszerűsített foglalkoztatást, szigorodott a büntető törvénykönyv. Októberben a legtöbb feladatot a vörösiszap-katasztrófa adta, a miniszterelnök meghirdette a második gazdasági akciótervet. Novemberben újra összeült a Magyar Állandó Értekezlet. Decemberben a kormány döntött a kötelező magánnyugdíj-pénztári tagság megszűnéséről. 2011 januárjában Magyarország átvette az EU soros elnöki tisztségét. Ekkor lépett hatályba az egykulcsos adórendszer, az új gázárszabályozás, elindult az Új Széchenyi Terv, ekkortól igényelhetik a kettős állampolgárságot a határon túli magyarok. Gúzsba kötő ígéretekkel, részletes program hiányában és tévesen értékelt globális helyzettel vágott bele a kormányzásba a választásokon taroló Fidesz. Bő fél év a mozgástérkereséssel telt el, ekkor tetten érhető volt a Fidesz intézményekkel szembeni türelmetlensége is. 2010végétőlvi- lágossá vált, hogy az „előbb növekedés, aztán egyensúly” fals logikája megbukott, és az Orbán- kormány a Széli Kálmán Tervvel ígéretes útra vergődött ki. Ám a politikai és szakmai megvalósíthatósági kockázatok nagyok, a kockázatos gazdaságpolitikai útnak nem nagyon látszanak az előnyei. A hibás kiindulópont először olyan fals üzenetekhez vezetett, mint a Kósa-Szijjár- tó-féle „akkora csődben vagyunk, hogy azonnal adót kell csök- kentenünk’LÁmagond nemcsak az volt, hogy az ilyen üzenetek rögtön csökkentették az új kormány iránti kezdeti befektetői bizalmat, hanem az is, hogy erre a szlogenre gazdaságpolitikát próbáltak építeni Matolcsy György vezetésével. Miután világossá vált, hogy Magyarország fő finanszírozói, az EU és a Nemzetközi valutaalap (IMF) is ragaszkodnak a deficit csökkentéséhez, megindultak a mozgástérbővítésére irányuló lépések. Először a kormány ideiglenes lépésekkel kívánta befoltozni a költségvetésen keletkező lyukat, a bankok mellett három szektorra is válságadót vetett ki. Az első látványos húzás azIMF-felvalóösszeveszésvolt. Említést érdemel a magánnyugdíjpénztárak államosítása. A kormány nemcsak a nyugdíj- rendszer második pillérét rombolta le, hanem más intézményekre is csapást mért. A professzionális működési elvekre épülő Költségvetési Tanács formálisan megmaradt, de kompetenciájában súlyosan csorbult. A 16%-os egykulcsos jövedelem- adó nem támasztja alá azt a reményt, hogy az egykulcsos adó sajátos magyar formája hatalmas lökést adna a foglalkoztatottságnak. A kiadások jó szerkezetű és tartós visszafogása és az adó- csökkentés együtt nyújthat esélyt a gazdaság dinamizálására - de ennek könnyen lehet az ára, hogy a gazdaság lassabban talál magára. (MTI, Portfolió)- Nekem még túl hideg a víz, de a forrófejű magyarellenes politikusok egy kicsit lehűthetnék magukat benne! (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Kalózfelvétel JUHÁSZ KATALIN Üdvözlöm, I igazgató úr. oru i r tHI lök, hogy látom. I I ^°^a^,orj^e‘ ■ tő? Nos. Gondolom, önnek is legalább olyan kínos ez a helyzet, mint nekem. Ne ijedjen meg, nem az orális szexről fogunk most beszélgetni, de lássa be, a közvélemény igényli, hogy rendezzük valahogy ezt a szerencsétlen ügyet. Azt is tudom, hogy az önnel nézeteltérésbe keveredett újságírónő nem látta a Nemzeti Színház „provokatív és megosztó módon színre vitt előadásait”, ezért nem is alakíthatott ki saját véleményt. A parlamentben önt bíráló és lemondását sürgetőjobbikos képviselők szintén nem láttak egy előadást sem. Én viszont láttam Az ember tragédiáját, és szerintem az ön rendezése nem botrányos, csak újszerű. Kérdés viszont, hogy tulajdonképpen mi a feladata a Nemzeti Színháznak, amely nemcsak szimplán egy színház, hanem a magyar nemzet önértékelésének szempontjából kulcsfontosságú intézmény. És mint ilyen, nem lehet túlságosan formabontó. Sőt az a szerencsés, ha bármilyen korban, bármilyen helyzetben konzervatív, hagyománytisztelő, és ezeket a hagyományokat pontosan, minden részletre ügyelve prezentálja. Micsoda? Hogy az utóbbi két évben telt házasak az előadásaik, és a színház fennállása óta először nyereséges? Ez mind szép, de próbálja egy kicsit beleképzelni magát az én helyzetembe, Alföldi úr. Nekem tisztségemből adódóan védenem kell a kormány érdekeit, és az embereknek látniuk kell, hogy mi nem félünk a kérdésektől. Sem a parlamentben, sem a színházban. Szerintem kifejezetten előrevivő, hogy az eltérő véleményeket ki lehet mondani, tehát egészséges, hogy az ön posztjával kapcsolatban akár a kormánypártokon belül is nézet- különbségek vannak. Igen, igen, tudom, mit akar mondani. Hogy a jobbikosok „köcsögözik” önt, sőt folyamatosan Robertaként emlegetik. De hát mit csináljak velük? Nem rúghatom ld őket, hiszen demokratikusan megválasztott parlamenti képviselők. Biztos lehet benne, hogy nem én adok alájuk lovat, és hogy önt sem fogom kirúgni emiatt a nevetséges affér miatt, így magunk között elárulom, hogyan képzelem el a Nemzeti Színház működését. Jó lenne, ha az előadások arra is alkalmasak lennének, hogy a vállalkozói réteg és a politikusok reprezentálhassanak, megmutathassákmagukat, vendégeket, üzletfeleket hívjanak meg egy-egy előadásra. Éhhez viszont az kell, hogy az előadások gond nélkül végigülhetők legyenek: ne túl unalmasak, de ne túl kísérletezőek. Jelenjen meg a keresztény értékrend, a népiesség. Legyen ez a színház jól behatárolható, kiszámítható, ha úgy tetszik, pántlika a mindenkori kormány kalapján. A színészek ne úgy beszéljenek, mint az életben, hanem szépen, hogy iskolás csoportok is megnézhessék a kötelező olvasmányokat, mint mondjuk harminc-negyven évvel ezelőtt. Csak semmi furcsaság, modernség, villanygitárok, mittudomén. Meztelenkedés és nemi aktus imitálása meg aztán végképp nem tanácsos, hiszen látja, mi lett belőle. Na. Arra gondoltam, írásbeli megrovást adok önnek. És megkérem, kifelé menet ne nyilatkozzon az újságíróknak. .. Viszontlátásra! KOMMENTAR Mladics után szabadon? VÍGl ZOLTÁN Majdnem tizenhat év kellett ahhoz, hogy nyomára bukkanjanak és letartóztassák azt az embert, akit a második világháborút követő legnagyobb mészárlás levezénylésével vádolnak. Valóban: tizenhat éve a Nyugat követeli Szerbiától Ratko Mladics extábornok kiadatását, de ez nem jelenti azt, hogy ugyanennyi ideje kuLetartóztatták a szörnyet. Szrebrenicai anyák, testvérek, nagyszülők ezrei lélegezhetnek fel. Már amennyire tudnak. A nagy titkolózástól, a rejtegetéstől, a „fogalmunk sincs, hol lehet” hozzáálláson át az „és ki mondja, hogy Szerbiában van?!” döly- fösködésig eljutott már a mindenkori szerb kormány. Hirtelen előkerült a tábornok. Egy vajdasági faluban. Erről évekkel ezelőtt beszéltünk már újságíró körökben: mi valahogy úgy képzeltük, hogy egy többségében magyar parasztfaluban lehet, ott a kutya sem ugatná meg - a magyar földműves dolgozik, Mladics szakállat növesztett, nap mint nap együtt járhattak volna piacra, Józsi bácsi akkor is csak egy hétköznapi szerb öregembert látott volna benne. Józsi bácsi sohasem istenítette, nem ismerné fel álcázva, de lehet, még álca nélkül sem. Nem így történt. Egy egykoron német faluban leltek rá, amit a németek második világháborús deportálása után boszniai szerb telepesekkel töltöttek fel. Mla- dicsnak rokonai is élnek ott, ők támogatták. Ez sem biztos. A helyiek egy része váltig állítja, hogy az ember, akit letartóztattak, nem élt közöttük, csak most vitték oda. Valahonnan. Olyanok is voltak, akik megtámadták a helyszínre érkező újságírókat: őket tették felelőssé vezérük elvesztéséért. Szerbia jól vizsgázott. Az unió elégedett lehet velünk. Már elkészült az újabb jelentés arról, hogy mi nem működünk együtt kellőképpen Hágával a háborús vádlottak előkerülésében. De az utolsó pillanatban Bqrisz Tadics elnök és a biztonsági szolgálatunk színre lépett, megmentették az országot. Itt vetődik fel az egyik lényeges kérdés: miért éppen most, miért nem előbb vagy később? Lehet, időzítették? Mondjuk Catherine Ashton uniós külügyminiszter látogatására? Aki épp aznap érkezett Belgrádba, amikor lefülelték Mladicsot. Azért jött, hogy egy utolsó utáni alkalommal megfeddje Szerbiát: ha nem kerülnek elő Mladicsék, jó mélyre eldugjuk valamelyik fiókba a mappátokat, és nézhetitek magatokat, mikor lesztek tagjelöltek. Mladicsék, többes szám. Goran Hadzsics a vélhetőleg utolsó háborús kölönc, ő kell még ahhoz, hogy Szerbia tényleg jól vizsgázzon. Nem lepődnék meg, ha ő is ilyen hirtelen, a legvalószínűtlenebb helyen kerülne elő. Persze, nem csak az a néhány tucat ember háborúzott, aki a scheveningeni fogdában ül, sok anonim „hazafi” van még, aki sohasem kerül bírák elé. Velük nem nagyon foglalkozik senki. Más kérdés, hogy egyáltalán ki lehet-e pénzben fejezni egy emberi életet, sorsot. Hány emberi élet ér egy európai uniós tagjelöltséget? Elégtétel ez akárkinek is? Nem igazán. Szerbia kötelességet teljesített, az áldozatok hozzátartozói szerint már rég ki kellett volna végezni Mladicsot, a nagyszerb nacionalistáknak pedig ez csak egy újabb ok, amiért utcára vonulhatnak. A szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa tattak utána. TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE A romaellenesség és szélsőségesség cseh-, illetve magyarországi összefüggéseiről is írt a szélsőjobboldal európai térnyerésével foglalkozó cikksorozatában a La Libre Belgique című brüsszeli napilap. Christine Dupré középeurópai tudósító szerint a két ország szélsőségesei között a romákkal szembeni rasszizmus kérdésében lehet párhuzamot vonni. Jellemző mindkét országra egyes társadalmi problémák kitartó fennállása is. Magyarországról a cikk azt említette meg, hogy a Jobbik a „cigánybűnözés” tabujának megtöréséről beszélt. Á magyar párt nem tagadja, hogy támogatja a félkatonai gárdát, amely továbbra is félelmet gerjeszt azokban a falvakban, ahol nagy számban élnek romák- áll a szövegben. Megemlítette a cikkíró azt is, hogy az ország harmadik legnagyobb politikai erejévé vált Jobbik vezetői célul tűzték ki az államapparátus „radikális megtisztítását”, és a Kelethez való közeledést is ösztönzik. A lap egyúttal úgy véli, hogy a nacionalista érzelmeket a hagyományos jobboldali pártok is „manipulálják” mindkét szóban forgó országban. „A rasszizmuson, a kiábrándultságon és a több mint húsz év liberalizmusa okozta megoldatlan problémákon alapuló nacionalista előretörés a régióban rossz hír Európa számára”-vélteacikk. (MTT)
