Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-27 / 122. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 27. Vélemény és háttár 7 Az embereknek elegük van az elvonóból, amelyben a kezelőorvosok is egymást marják Baloldali delirium Napjaink Szlovákiáját leginkább a visszaeső alkoholistához lehetne hasonlítani. Az alkoholistához, aki ugyan még ott van az elvonókúrán, ahová csodával határos módon sikerült bekény- szeríteni, a lelke mélyén azonban már tudja, hogy amint lehetősége adódik rá, kereket old, és ott folytatja az ivást, ahol abbahagyta. MOLNÁR IVÁN Az emberek többnyire a nehéz élethelyzetek elől menekülnek az alkoholhoz. Az elmúlt évek gazdasági válsága, a drasztikus elbocsátások, a botrányosan alacsony bérek emberek százezreit juttatták kilátástalan helyzetbe, így nem csoda, hogy az elmúlt időszakban tovább nőtt azok száma, akik a gondjaikat alkohollal próbálják orvosolni. A legfrissebb statisztikák szerint csaknem minden harmadik embernek problémái vannak az ivással, 5 százalékuk pedig már alkoholfüggő. Ha azt gondoljuk, hogy bennünket ez nem érint, súlyosan tévedünk. A társadalmat ugyanis nagyjából ugyanolyan ingerek irányítják, mint az embereket. Ha problémákkal kell szembenézni, hajlandó a könnyebb utat választani. Az alkohol szerepét azonban ez esetben a baloldali populizmus tölti be. Ha kételkednénk abban, hogy ez utóbbi ugyanúgy „öl, butít és nyomorba dönt”, mint az alkohol, elég felidézni Görögországot, Portugáliát vagy az MSZP nyolcéves rombolását, amely csaknem a sírba juttatta Magyarországot. Szlovákia, a jobboldali kormányok korábbi reformjainak köszönhetően, ugyan ellenállóbban viselte a Fico-kormány négyéves pusztítását, és még volt annyi ereje, hogy tavaly bevonuljon az „elvonóba”, egyre inkább látszik azonban, hogy vészesen csökken az elszántsága. A fogyasztók gazdaságba vetett bizalmát mérő mutatók súlyos mínuszokat mutatnak. Egyre kevesebben bíznak abban, hogy javul a helyzetük, ezért folyamatosan nő azok száma, akik úgy gondolják, az első adandó alkalommal újra a pohár fenekére néznek. A legutóbbi felmérések szerint az embereknek elegük van az elvonóból, amelyben egyébként a kezelőorvosok is folyamatosan egymást marják. Minden második ember az agysejteket súlyosan károsító, Smer néven forgalmazott kerítésszaggató után remeg. Egyelőre csak az a kérdés, mikor adódik az első alkalom a kitörésre. Ha erre sor kerül, négy- vagy akár több évnyi kemény delirium vár ránk, aminek a végét nem nehéz megjósolni. Hogy ezt elkerüljük, azért az elvonó jelenlegi kezelőorvosai is sokat tehetnének, ehhez azonban tudatosítaniuk kellene a felelősségüket, fel kellene hagyniuk az egymás közti marakodással, és persze azzal is, hogy néha ők maguk is alaposan felöntenek a garatra. A legnagyobb felelősség azonban a választókra hárul. Az alkoholizmus ugyanis gyógyítható betegség, lehetetlen azonban valakit eredményesen gyógyítani, ha ő maga nem akarja. Erővel és becsapással egy alkoholista sem menthető meg. JEGYZET Tévedések országa LŐR1NCZ ADRIÁN E helyütt ragadnám meg az alkalmat, hogy csatlakozzam Štefan Hríb kolléga véleményéhez, mely lapunk hasábjain is napvilágot látott február végén. A .týždeň főszerkesztője Szlovákia értelme című írásában azt a sarkalatos kérdést vetette fel, vajh mi értelme annak, hogy létezik Szlovákia. A választ az elmúlt napok, a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítása, illetve a magyar alkotmány körül kialakult vita adta meg. A dicső Tisztelt Ház ellenzéki pártjainak képviselői azzal indítottak, hogy kifütyülték a parlamenti ülésre látogató Heizer Antalt, Magyarország pozsonyi nagykövetét. A diplomáciai szempontból értékelhetetlen, amúgy a szimpla agyalágyultság heveny tüneteit idéző megnyilvánulást a hisztériakeltés újabb felvonása követte: nyilatkozatok arról, hogy a nagykövet „eljött ellenőrizni a felvidéki idiótákat, szót fogadnak-e Budapestnek”, meg hogy „a nagymagyar sovinizmus gőzhengerként indult el a dombról”, „Isten óvja a szlovák nemzetet!” felkiáltással bezárólag. A magyar alkotmány területen kívüli hatályáról szóló határozati javaslat megvitatása során a Magyarországról fenyegető veszélytől kezdve a revizionista törekvéseken, a bécsi döntésen át Hitler forgatókönyvéig sok magvas gondolat megfogalmazódott az ellenzéki honatyák fejében, melyek egyetlen dolgot sugallnak: az ellenzéknek a magyarkártya kijátszásán túl továbbra sincs (mint ahogy korábban sem volt) politikai programja- ha csak a hatalom s az azzal járó gazdasági előnyök, leginkább a korlátlan rablás lehetőségének visszaszerzésére irányuló beteges törekvésüket nem tekintjük annak. A magyar kormány tévedésnek tartja Szlovákiát, fogalmazott az egykori kulturális miniszter, Marek Maďarič, s ezzel nagyjából meg is adta a választ Hríb kolléga kérdésére. Míg a politikai tömörülések a hazai választókat meg nem győzik afelől, hogy ez a köztársaság valóban valamiért, s nem csak valami ellen létezik, addig Szlovákia nem más, mint a sorozatos tévedések országa. KOMMENTAR Jogok és lehetőségek MÓZES SZABOLCS A parlament elfogadta a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítását. Jó lett, vagy elégtelen? Jobb lesz nekünk, vagyjobb is lehetne? Lehetne, persze. Jobb is, de rosszabb is. Tény, hogy kiesett pár fontos elem az eredeti tervezetből, de tény az is, hogy ha nem nyesik meg a javaslatot a keményvonalasabb szlovák koalíciós hazafiak kívánalmai szerint, akkor marad a régi jogszabály. Ami pedig - ez szintén tény - kevesebb jogot és lehetőséget tartalmaz, mint az új. A politika már csak üyen: kompromisszumokról szól. Az más kérdés, hogy milyen jellegű kompromisszumokba lehet még belemenni. Legyen viszont akármilyen jó - vagy „kompromisszumos” - is a törvény, egy biztos: csak akkor lesz igazán értelme, ha használni is fogjuk tudni. Ha használni merjük. E sorok szerzője már többször leírta: elsősorban nem azért fogy a magyar, mert a szlovákok annyira elnyomnák, hanem azért, mert nem képes saját jogait érvényesítem. A szlovákiai magyar mentalitás része a panaszkodás. Panaszkodunk, hogy milyen rossz nekünk, miközben sokszor kisebbségi jogaink töredékével sem élünk. Persze, a szlovákok jelentős része nem örül nekünk, nem szívesen lát minket, ettől viszont mi még megszólalhatnánk a megfelelő helyeken magyarul. Ha egyszer jogunk van rá. Azzal az egyébként nem is olyan kevéssel sem tudunk élni, ami rendelkezésünkre áll. Most kaptunk még valamennyit - egy vagy sok marékkai, ezt döntse el mindenki maga -, ám ez mit sem ér, ha továbbra is úgy állunk hozzá jogaink érvényesítéséhez, mint eddig. Most valamivel több helyen lehet megszólalni magyarul, rajtunk múlik, élünk-e a lehetőséggel. Pár tucat település, ahol 20 százalék alá csökkent vagy a következő egy-két évtizedben fog csökkenni a magyarság aránya, kapott 20 évet arra, hogy még részben magyarnak érezze magát. Avagy, hogy magához tétjén. S ami fontos, de az utóbbi hetekben kevés szó esett róla: a büntetésekről szóló rész is a törvény része marad. Ez eggyel több lehetőséget kínál arra, hogy valóban éljünk jogainkkal. Persze a megmaradást kikényszeríteni nem lehet. Csak akarni kell. TALLÓZÓ ROMÁNIAI MAGYAR SAJTÓ A kolozsvári polgármesteri hivatal a romániai kulturális miniszter és az illetékes területi műemlékvédő bizottság felszólítása ellenére sem hajlandó eltávolítani a Mátyásszoborcsoport elé tett, a Nico- lae Iorga történésztől származó idézetet tartalmazó bronztáblát - írták a romániai magyar lapok. A Krónika szerint Kelemen Hunor kulturális miniszter levélben figyelmeztette Sorin Apostu polgármestert: az illetékes hatósághoz fordul, ha a kolozsvári önkormányzat nem távolítja el a táblát. A miniszter emlékezteti Apostut, hogy a Mátyás-szoborcsoport felújítási tervében egy bronztábla elhelyezése szerepel, amelyen négy nyelven tüntetik fel a következő feliratot: „Mátyás király lovas szobra. Fadrusz János alkotása. Felavatták 1902. október 12-én”. Apostu viszont sajtótájékoztatóján tagadta, hogy felszólítást kapott volna a minisztertől. Továbbra is. azt állítja, hogy a Iorga-idézetet tartalmazó tábla Szerepel a felújítási tervben. Oana Buzatu, a kolozsvári polgármesteri hivatal szóvivője az Új Magyar Szónak azt nyilatkozta: „Valószínű, hogy Kelemen Hunor miniszter urat nem tájékoztatták megfelelően az ügyről.” A polgármester az Adevarul című román napilapnak azt mondta: nem tudja, hogy a szoborcsoport előtt látható két tábla közül melyik a törvénytelen. „Önökre bízom, hogy levonják a következtetéseket, és rájöjjenek, melyik a törvénytelen tábla” - tette hozzá. A Tranisndex hírportál és a Szabadság című kolozsvári napilap szerint Virgü Pop, a Kolozs Megyei Műemlékek és Történelmi Lelőhelyek Területi Felügyelőségének titkára maga is törvénytelennek minősítette a tábla elhelyezését. A műépítésznek nincs tudomása arról, hogy eddig bárki nyíltan vállalta volna ezt a cselekedetet. Jegyzőkönyvet készítettek a helyszínen, s azt beterjesztették a polgármesteri hivatalhoz, felszólítva a vitatott tábla mielőbbi eltávolítására. Csorna Botond, a városi tanács Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeit képviselő tagja a Szabadságnak így fogalmazott: „Ha két napon belül nem távo- lítják el azt a táblát, a civil szervezetek bevonásával szervezett polgári engedetlenségi akció útján nekünk, magyaroknak kell eltüntetnünk onnan. Ha erre kerül sor, valószínűleg a román szélsőséges jobboldal is szervezkedni kezd, de ezt is vállalnunkkell. (MTI) __________________________________________________________________________________________________ __________________^ i—i-------------------------------------------------Természetes, hogy kevés gyerek születik, ha a szerelem hónapja csak a május! (Peter Gossányi rajza)
