Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-18 / 114. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 18. Vélemény És háttér 5 A populizmus ereje megtörhető, méghozzá egyetlen „apró" ideológiai váltás beiktatásával A hatalom megtartása A klasszikus definíció szerint a politika célja a hatalom megszerzése és megtartása. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a jó politikus egyfajta szavazatmaximalizáló gép, aki működése során elsősorban a közvélemény észlelésével, becsatomázásával és formálásával van elfoglalva. RAVASZ ÁBEL Ez a definíció egyfajta liberális, piaci alapú politikai teret feltételez: a politikus a szavazatok megszerzésének érdekében figyel a választói akaratra, a politikai versenyt pedig az dönti el, hogy ki jeleníti meg hatékonyan a többség nézeteit. Ezzel a modellel két fő probléma van. Egyrészt a szavazók akaratát jelentős mértékben pontosan a politikusok kommunikációja formálja, ennek megfelelően a szavazatszerzés legalább annyira szól a választói akarat befolyásolásáról, mint az ahhoz való alkalmazkodásról. Másrészt egy ilyen modellnél a politika elválasztja a hatalom birtokosát a politika „velejétől”, szubsztanciájától, amennyiben tagadja, hogy társadalmi szempontból a hangsúly nem a hatalom megszerzésén, hanem annak hatékony gyakorlásán van. A hatalom gyakorlását döntően befolyásolja megszerzésének módja, illetve a megtartás iránti vágy. Mind a kampány, mind a kormányzás során a politikus ki van téve a populizmus csábításának: a paternalista elvárásoknak való megfelelés, a népszerűtlen intézkedések megtagadása, az osztogatás, a nacionalista retorika csak néhány lehetőség a szavazótábor feltöltésére. Miközben a populista intézkedések társadalmi károssága nyilvánvaló, a velük nem élő politikusnak saját magának kell „lenyelnie” a veszteségeket: ellenfelei ugyanis felhasználhatják vele szemben a populizmus vonzó retorikáját. Miközben a populizmus a hatalmon levő kezében is kiválóan működik, ellenzékben még tökéletesebb fegyver, egészen addig, amíg a hatalomváltás után az ígéretek nem csapódnak bumerángként az egykori ellenzék arcába. A populizmus ereje azonban megtörhető, egyetlen „apró” ideológiai váltás beiktatásával. Ha a politikát a hatalom megszerzésére és gyakorlására irányuló cselekvésként definiáljuk, kiiktatva a közvetlen megtartás iránti vágyat, a populista kritika talajt veszt. A hatalmat megtartani nem próbáló kormány szubsztantív módon politizálhat, hűen elveihez és a választói akarathoz. Közben az ellenzék - annak tudatában, hogy a kormány nem tesz meg mindent a nyeregben maradásért - elég teret nyer ahhoz, hogy ne kényszerítse magát populista igéretlicitbe, melynek során saját későbbi kormányzásának politikai terét szűkítilejelentősen. A hatalom folyamatos megtartásának igénye kiüresíti a demokráciát, radikalizálja és ellenségessé teszi a politikát, és populista igéretspirálba hajszolja a politikusokat. A politikai váltógazdálkodás, azaz a ciklusonkénti kormányváltás stratégiája sokkal nagyobb teret ad az értékalapú politizálásnak, és lehűti a kedélyeket. Ha figyelembe vesszük, hogy a kormányok többségének eleve nem sikerül a második ciklus kiharcolása, a megfizetendő politikai ár nem is olyan nagy. A hatalom megtartásának ára vi- szontmegfizethetetlen. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője- Minden normális ember barátokat keres, csak a politikusok hajszolják az ellenségeket. (Peter Gossónyi rajza) A lehetséges jelöltek közt van mexikói, izraeli, dél-afrikai, indiai pénzügyi szakértő is Németország európai vezérigazgatót akar MTl-HÁTTÉR Németország hivatalosan még nem nyilatkozott a többi között szexuális bűncselekménnyel vádolt IMF-vezérigaz- gató Dominique Strauss-Kahn ügyében, de már aktívan részt vesz az utódkeresésben. A berlini kormány szóvivője kijelentette, hogy a Nemzetközi Valutaalap élére Németország európai vezetőt akar. A német üzleti lapok, a Financial Times Deutschland és a Handelsblatt szerint Angela Merkel kancellár valószínűleg már egyeztetett Jósé Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével és Nicolas Sarkozy francia államfővel is, és egyetértenek abban, hogy az utódot Eu- rópánakkelljelölnie. Merkel egy kérdésre úgy válaszolt, hogy a legfejlettebb országokat leginkább megközelítő, úgynevezett feltörekvő országok - Kína, India, Mexikó vagy Brazília - középtávon jelölhet IMF-vezetőt, a jelenlegi euró- adósságválság miatt most minden amellett szól, hogy európai vezérigazgatótválasszanak. A Financial Times Deutschland utalt arra, hogy az említett feltörekvő országok közül elsősorban Kína és India rég megkérdőjelezte azt a szereposztást, amely szerint a Világbank vezetőjét az Egyesült Államok, az IMF vezérigazgatóját Európa adja. A lap információi szerint a két országnak van saját jelöltje, és arra is hivatkozik: Dominique Strauss-Kahn 2007-ben való kinevezésekor az eurócso- port vezetőjének számító Jean- Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy Strauss-Kahn az IMF élén az „utolsó európai” lesz. A londoni Financial Times hétfőn írt arról, hogy „nincs hiány” hiteles és lehetséges felzárkózó térségi jelöltekből. Ezek az országok „különösen neheztelnének”, ha Strauss- Kahn távozása után ismét európai vezérigazgató kerülne az IMF élére. A londoni napilap megemlíti Kemal Dervist, áld török pénzügyminiszterként 2000-2001-ben „elkormányozta országát az államcsődtől”, jelenleg pedig a washingtoni Brookings Institution világgazdasági programjának igazgatója. Nem valószínű azonban, hogy a jelenlegi török kormány támogatná őt, és ez hátrány - írta a Financial Times. A lap idézte Simon Johnsont, az IMF volt főközgazdászát, aki szerint hiteles jelölt lenne Agus- tin Carstens, a mexikói jegybank kormányzója, az IMF volt vezérigazgató-helyettese. A lehetségesjelöltek között említette még Stanley Fischert, az izraeli központi bank vezetőjét, aki korábban szintén az IMF vezérigazgató-helyettese - emellett a Világbank alelnöke és főközgazdásza is - volt és versenybe szállhat a tisztségért Trevor Manuel egykori dél-afrikai pénzügyminiszter, aki az IMF jövőjével foglalkozó bizottságot is vezette, valamint Montek Singh Ahluwalia, az indiai tervbizottság alelnöke, az IMF független értékelő irodájának volt vezetője - írta a Financial Times. A keddi német újságok szerint Merkel európai vezetőt tart kívánatosnak. A német üzleti lapok emlékeztettek arra, hogy a kancellár egy évvel ezelőtt az európai partnerek heves tiltakozása ellenére keresztülvitte, hogy az IMF vegyen részt a görög, az ír és a portugál mentőcsomagban. Berlin attól tart, ha a valutaalap élére egy feltörekvő ország jelöltje kerülne, az IMF számára Európa kevésbé lesz fontos. KOMMENTÁR Erő, szakszervezet SZOMBATHY PÁL Feldühödött tüntetők elé állni, csillapítani az elszabadult indulatokat olyasféle, mint tomboló viharban kártyavárat pakolgatni. Reménytelenül érdekes tevékenység, vagyis minden tiszteletem Pintér Sándor magyar belügyminiszteré, hogy volt bátorsága belesétálni a budapesti parlament előtt tüntető rendvédelmi dolgozók türelmét vesztett tömegébe, sőt beszélni is próbált, ha egyezkedni nem is. A növekvő feszültség kiváltó oka a magyarországi egyenruhások körében a korkedvezményes nyugdíjak eltörlése és a megalázó bérhelyzet. Maga a szóbaállás gesztusa a megegyezés első jele is lehetne - ha nem puszta időnyerő színjáték egyik felvonása. Ám amiért a tárgyalás nálunk nem a meggyőzés felé vezető út szériatartozéka, azért egy teljes, több évtizedes politikai kultúra a felelős. Két jellemzője, melyeket ki-ki vérmérséklete szerint választ, cserélget: a taknyolás és/vagy a tojokrátok. Az érdekegyeztetés, az ellenérdekű felek közti vita, engedmény, megállapodás rendszere az ütközések közepette kiszámíthatóságot, hiteles álláspontokat, arcvesztés nélküli békekötést, közjót szolgáló egyensúlyozást jelent. Jelentene. Nálunkjóval ismerősebb a rettenetes konszenzuskeresés szó hamissága: elkenések, alkudozások, titkos lobbizások világa, ahol a szakszervezet egyenlő megvásárolt funkci, ahol a hatalom mindig megígér, mindig újabb áldozatot kér az immár tényleg közeledő szebb élet reményében. Az áldozat ismétlődik, a szebb élet sehol, csak politikusi szóvirágokban nyílnak a lehetőségek. Ez az ismerős helyzet és ezúttal úgy tűnik, a kétharmados új magyar kormányzat az ellenzékben minden társadalmi csoporttal felettébb barátságos és ígérgető attitűdjét hatalomban a kőkemény diktátumok formájával kívánja felváltani. A taknyolás évtizedeinek tapasztalataiból a rapid felülről bol- dogítás tanulságát okoskodták ki. Tévednek. Magyarországot nem az értelmes társadalmi csoportviták és nyílt érdekképviseleti egyeztetések sorvasztották el, hanem a mindent magukba kocsonyásító uralmi elitek sub rosa alkudozásai. Ezért a fogyatkozó türelem, ezért a tűzoltók és rendőrök harciassága, ezért az esztergomi polgárok lázadása, a tiltakozások a megmagyarázatlan iskolabezárások ellen. A tárgyalás ugyanis az erő jele, nem a gyengeségé. A pátenspolitika pedig ellenállást szül, rend helyett. A szerző magyarországi publicista GL0SSZA Anyakomplexus VERES ISTVÁN Már egy hete csak Ivetára gondolok, mindig, meg-megállva. Nyikorgó koalícióval ölében, ment a parlamentbe, ment serényen. Az utóbbi napokban sokan Radičová jövője miatt aggódnak. Mi lesz vele, velünk? Visszajön a kicsi, mérges Róbert, és mindenkit leordít. Ezt mindenképp el kell kerülni, Isten óvja a királynőt. Izgulunk, akár egy szappanopera közben, mintha gondjainkat megoldaná az új rész. Radičová hálás főszereplő, sokaknak a szívéhez nőtt, választóknak, újságíróknak, politikusoknak. Nem is azért, amit csinál, hanem azért, ahogyan csinálja. Valahogy nem tudjuk utálni. Mégiscsak nő, aki nőként közelít a problémákhoz. Ez jó. A civakodó koalíciós partnerek is így lehetnek ezzel, ha a miniszterelnök asszony rájuk ordít a koalíciós tanácson, annak valószínűleg hasonló hatása van, mintha anyjuk teremtené le őket. Szlovákiának még sosem volt nő a miniszterelnöke. Ami biztos, hogy akár ma mond le Radičová, akár kihúzza 2014-ig, többet kormányfő nem lesz. Ne is legyen. Miniszterelnöknek egy mocskos állatnak kell lennie, aki jóképű, meggyőzően tud beszélni, és senki nem gondolná róla, hogy egy mocskos állat. Egy miniszterelnök, sajnos nem válogathat az eszközökben, Radičová pedig ezt teszi. A választások előtt erkölcsről beszélt, erkölcsi alapon való politizálásról. Azóta talán belátta, hogy ilyen nincs. Érzelmekkel és elvárásokkal tekinteni a politikára: fatális hiba. Sohasem tudhatjuk, mi van az események, kijelentések hátterében. Ha tehát a Radičová-kormány megbukik, ne sajnáljuk egy percig se. Magunkat egyrészt felesleges sajnálnunk, magának Radičovának pedig biztosan kellemesebbek lesznek a mindennapjai a miniszterelnöki tisztség nélkül. Köztársasági elnök azért lehetne valamikor, kérdés viszont, lesz-e kedve végigcsinálni még egy kampányt. Aligha. A politikai széplelkek tehát jobb, ha pótmama után néznek.
