Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-17 / 113. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 17. Vélemény És háttér 7 A kormánykoalíció sokszínűsége komoly akadály bármilyen megegyezés szempontjából Radičová választása Az a hír nem számít újdonságnak, hogy Szlovákiában sokadszorra is kormányválság alakult ki, ezúttal a ma esedékes főügyészválasztás kapcsán beszélnek a miniszterelnök lemondásáról. TOKÁRGÉZA Ha Dobroslav Tmkát valóban megválasztaná a parlament, Iveta Radičová tényleges szerepe a kormány irányításában óhatatlanul is tisztázódni fog - és elkerülhetetlen, hogy személyes következményei legyenek az esetleges kudarcnak. Egy kormányfőnek több eszköze is van arra, hogy befolyásolja, alakítsa kormánya munkáját. A lemondással való fenyegetőzés csak a legvégső, kulcsfontosságú témák esetében hangzik el. Lehet, hogy az új főügyész személye alapesetben nem ér meg egy miniszterelnök-cserét, de Radičová korábbi nyilatkozataival egyszerűen abba a helyzetbe manőverezte magát, hogy politikai ön- gyilkosság lenne számára, ha egy újabb kudarc után is a kormány élén maradna. Ha Tmka sikerrel járna, a jelenlegi kormányfő pedig a helyén maradna, azzal csak elismerné, nemcsak nem tartja kézben a rakoncátlankodó képviselőket, hanem egyben látványosan megszegné korábbi ígéreteit, és jelezné, nem jelent számára akadályt a különutas politika. A kormány helyzetének kilá- tástalanságát mutatja, hogy Radičová rövid időn belül másodszor él a „végső fegyverrel”: az adóigazgatósággal kapcsolatban kirobbant vitában szintén lemondásával fenyegetve sikerült jobb belátásra bírnia párttársát és politikai riválisát, Ivan Miklóst. Akkor viszont világosan látszottak a frontvonalak: az, hogy a pénzügyminiszter konoksága okozhatja Radičová távozását. A főügyészválasztás kapcsán a miniszterelnöknek az arctalan, nevüket és véleményüket nyíltan nem vállaló koalíciós képviselőkkel kell megküzdenie. Nem véletlen, hogy a hétvégén már megindult a találgatás arról, ki válthatná a távozó Radičovát. Egyeden érdemleges javaslatról tudni: a pletykák szerint az SDKÚ befolyásos körei egy másik, az érintetlen, rossz emberek ellen küzdő és szavahihető politikus imidzsét kialakító személyiséget tolnának szívesen előtérbe, akinek viszont valódi hatalom nem összpontosul a kezében - Lucia Žitňanskát. A kormánykoalíció sokszínűsége azonban komoly akadály bármilyen megegyezés szempontjából. Négy pártnak és két kisebb csoportosulásnak (OKS, Egyszerű Emberek) kellene dűlőre jutnia a kérdésben, ráadásul úgy, hogy egyik-másik érdekcsoport felül tudjon emelkedni a Radičová eltávolítása miatt érzett sértettségen. Egy normálisan, világos szabályok alapján működő kormánynak persze nem akadnának hasonló gondjai - az egyes pártok fegyelmezetten szavaznának a titkos voksoláson, bíznának egymás adott szavában, és Radičovának sem kellene félnie egy hasonló választástól. A jelenlegi kormány állapota viszont nagyon messze van a normálistól.- Ez a legtitkosabb titkos szavazás? (Peter Gossónyi rajza) A baj az, hogy az események alakulása lassan kezd átcsúszni a nagyhatalmi kabinetpolitikába Euró, te drága HORBULÁK ZSOLT Három évvel ezelőtt a közös pénz bevezetésének ellenzői a magas inflációtól óvtak. A félelmük akkor alaptalan volt, most viszont elszabadultak az árak. A pénzromlás üteme éves szinten 3,7%-nál tart, de a lakosságot legjobban érintő élelmiszerek esetében ez a mutató a 6,5%-on állt meg. Ez azonban nem az euró hibája. Ami miatt mégis komoly kiadásokkal kell számolni, az az európai pénzügyi mentőcsomag. A görög adósságválság végtelen történet. Ez azt is jelenti, hogy nincs megoldása, csak éppen az európai vezető politikai körök nem akarják beismerni. Nem az összeg a gond. A vüág egyik legerősebb gazdasági csoportosulása probléma nélkül le tud az asztalra tenni néhány száz müliárd eurót. A baj az, hogy az események alakulása lassan kezd átcsúszni az európainak mondott átlátható és konszenzuskereső megoldási formáról a nagyhatalmi kabinetpolitikába. A politikai unió megteremtésekor lehetett szolidaritásról és európai szellemiségről beszélni, a valutaunió esetében viszont már a pénzvilág farkastörvényei diktálnak. Kinek volt az érdeke olyan fegyelmezetlen országok felvétele, mint Görögország? Ha megnézzük, hogy ki kardoskodik leginkább a megmentéséért, tudjuk a választ: Németország. Ennek oka nemcsak a német bankok görög hiteleinek megóvása, hanem az eurózóna rendszeréből adódó előnyök megőrzése. Ezek alapja az átváltási kurzus. Ha még emlékszünk Počiatek pénzügyminiszter és a J&T-ve- zérek monacói találkozójára, tudjuk, miről van szó. Ha relatíve alacsonyan határozzák meg a kurzust, az alulértékeltségnek köszönhetően egy ország hosszú távú exportelőnyre tesz szert. Ez Németország esete. Egy relatíve felülértékelt átváltás a behozatalt ösztönzi. Ezt történt a görögökkel. A német jólét nem csökkent, a görögök viszont örültek a drága drachmának. Ennek azonban súlyos következménye lett. A görög termelékenység nem bír lépést tartani az unióssal, csupán felvevő piaca lett a fejlett tagországok áruinak. A strukturális támogatások ezt tompítják, de egyrészt ezeket is kevésbé hatékonyan használják fel, másrészt az unió közvéleményének úgy tűnik, hogy ez ingyen pénzosztás. Lengyel vagy olasz szemmel az is, de német oldalról tulajdonképpen jogos kompenzáció, amit viszont közösen fizetünk meg. Bár a görögök a nehézségeket maguknak okozták, bizonyos szempontból mégis balekok. A luxemburgi szűk körű tárgyaláson a németek, az olaszok, a franciák és a spanyolok úgy döntöttek, hogy az unió tovább hitelez. Ahogy ez a nagyhatalmi érdekeiknek megfelel. KOMMENTAR A jobboldal arca NAGYANDRÁS Iveta Radičová eredetileg nem szeretett volna miniszterelnök lenni. Egyetemi oktató volt, különböző civil, szociális programok koordinátora. A második Dzurinda-kabinetben miniszteri főtanácsadóból lett miniszter, miután volt főnöke, Ľudovít Kaník otthagyta a minisztériumot. Akkor még mindig pártonkívüli szakemberként könyvelte el mindenki, így került fel az SDKÚ listájára is, a pártba csak 2006-ban lépett be. A 2009-es köztársaságielnök-választás során sokunk számára ő volt a remény. Hinni lehetett, hogy általa legyőzhető a baloldali populizmus. Ő volt az a politikus, akit a jobboldal büszkén kiállíthatott, akinek a nevéhez nem lehetett egyetlen botrányt sem kötni. Végre lett volna egy olyan államfőnk, akire igazán büszkék lehettünk volna. Ám a dolgok máshogy alakultak. Ivan Gašparovič megverte Iveta Radičovát, de szinte biztos, hogy ennek köszönhetően tudott az ellenzék győzni 2010-ben. Ha nem Iveta Radičová áll az SDKÚ listájának élére, akkor a párt kevesebb szavazatot kap. Radičová az SDKÚjobbik, emberibb, tisztább arcát képviselte. Az emberek miatta bocsátottak meg Dzurindáék- nak. De ugyanígy vezethette volna bármelyik jobboldali pártot is. Lehetett volna akár az SaS vagy a Híd listavezetője. Az elmúlt egy évben rettentő komoly munkát végzett. Úgy kellett először négy, most már talán hat vagy akár még több pártot egyben tartania, hogy közben a legtöbb helyen pont sajátjai, az SDKÚ-sok tesznek neki keresztbe. Elég csak a kassai adóhivatal ügyére gondolni, de minden hónapra akadna legalább egy ilyen. Közben az összes jobboldali pártnak tisztában kellene lennie azzal, hogy az arcuk Iveta Radičová. Ő az, akiben a szavazók bíznak, aki utolérte Robert Ficót a népszerűségi listán. Kinek sikerült ez utoljára a jobboldalon? Az, hogy a miniszterelnök népszerűségét nem követi pártja népszerűsége, nem az ő hibája, hanem az SDKÚ többi vezetőjéé. Egyébként pedig az, hogy az SDKÚ most ott van, ahol, ugyanúgy főként neki köszönhető. Ezért a mai szavazáson minden kormánypárti képviselőnek azon kellene elgondolkodnia, hogy elsősorban mivel tartozik a miniszterelnöknek. Ha a félreszavazók meg vannak vásárolva, akkor már késő. Ám ha politikai, hatalmi játszmáról van szó, ami valószínűbb, akkor a politikai kava- róknak illene az orruknál tovább látniuk. A legfőbb ügyész hivatala nem a legfontosabb poszt az országban, ezért nem kellene megbuknia egy kormánynak. De ebben a helyzetben már csak a bizalomról szól a történet. Arról, hogy beáll-e 76 képviselő a miniszterelnök mögé vagy sem. Ha igen, egy nagy levegővétel után folytathatják a közös munkát. Hanem, akkor igaza van Radičovának, álljon fel, és hagyja ott az egész bandát. De ettől kezdve a koalíció nem ér szinte semmit. Addig a pár napig, míg szét nem esik. TALLÓZÓ KRÓNIKA A közgazdasági tudományok doktoraként és a román hadsereg tartalékos tábornokaként, valamintkülföldibefo- lyásos politikusok barátjaként tünteti fel magát Mihai-Florin Nahorniac, aki Tőkés László meggyilkolására buzdított az általa szerkesztett lapban - írta a Krónika. Az erdélyi napilap utal arra, hogy Tőkés László múlt heti nagyváradi sajtótájékoztatóján felhívta a figyelmet a Stefan cel Mare hetilapra, amelyet a Vocea Ceferistu- lui (Avasutas hangja) című kiadvánnyal együtt a Román Vasúttársaság (CFR) járatain terjesztettek. A hetilapban Florin Bucovianul névvel megjelent egy cikk, amely durva hangnemben ír az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökéről, az Európai Parlament alel- nökéről.Tőkésnekegy korábbi nyilatkozatát idézi, amely szerint „a magyarok nem jövevények Erdélyben, hanem elvesztették hazájukat/orszá- gukat”. A román szerző ezt az ország „meggyalázásának” nevezte, felszólítva Tőkést, költözzön Magyarországra. „Hát senki sincs ebben az országban, aki golyót eresztene ennek a hazaárulónak a fejébe?” - teszi fel a kérdést a magát nemzetinek, politikainak és függetlennek nevező, Románia függetlenségéért, integritásáért és újraegyesítéséért küzdő kiadványban a szerző. A Krónika szerint a szerzőként feltüntetett név valószínűleg a két kiadvány igazgató-főszerkesztőjének, Mihai-Florin Nahomiacnak az álneve. Az önmagát a közgazdasági tudományok doktoraként és a román hadsereg tartalékos tábornokaként feltüntető Nahorniac nem ismeretlen a romániai közéletben: korábban megpályázta már az államfői posztot, valamint Bukarest főpolgármesteri tisztségét, és olyan, sok vizet nem zavaró alakulatokat hozott létre, amilyen például a Szabad Román Republikánus Szocialista Demokratikus Párt - írta a lap. (MTI)
