Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-14 / 111. szám, szombat
10 Szalon ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 14. www.ujszo.com Tálamon Alfonz-évforduló Negyvenöt évvel ezelőtt ezen a napon született Tálamon Alfonz - harmincéves korában tragikusan elhunyt - író. Meghatározójelentőségű, szlovákul is hozzáférhető életművét a Kal- ligram gondozza; Németh Zoltán monográfiát írt róla. (cs) SZALON-SZEMSZOG Lojalitás vagy szolgalelkűség? ÁG TIBOR A katedrálisépítő - portréiban a tudomány, a műszaki haladás kiválóságait mutatja be Ozogány Ernő hatvanéves (Kép: A tudomány szolgálatában. A szlovákiai magyar tudományos élet és ismeretterjesztő irodalom képviselőinek arcképcsarnoka. © SZMiT, 2010. Nagy Attila felvétele) Május elsején jutott az eszembe Kadosa Pál egyik népszerűvé vált mozgalmi dala, ami valahogy így hangzott: Ittvan május elseje, Énekszó és tánc köszöntse. Zeng és dalol az ének, Szállj csak zeneszó, ének, Ébreszd fel a munkásnépet. A felvidéki magyarság ezt így tanulta meg. Egy magyarországi kiadványban viszont olyan véggel jelent meg ez a mozgalmi dal, hogy: Ébreszd fel a magyar népet. Már nem emlékszem, kinek a szövegére írta Kadosa Pál a május elsejei éneket. Arról sincs tudomásom, hogy a dallam szövegének írója tiltakozott volna a megmásított szöveg miatt. A szövegváltozat tulajdonképpen azért született, hogy a TOMI VINCE 4 Hozzájárult a közlekedés biztonságához. Eladta az autóját. ♦ Veszélyes kritikus. Semmihez sem ért, de jól ír. 4 Mindnyájan elég erősek vagyunk ahhoz, hogy elviseljük mások minden baját. 4 Hízelgő ember. Amit a szemedbe mond, hátad mögött sose tenné. 4 Feledhetetlen az emlékezete. Csak rövid. 4 Vannak emberek, akik egész életükben várnak az életre. 4 Nem volt elég óvatos. Rosszul választotta meg ellenségeit. 4 A nők sosem bocsátják meg nekünk tévedéseiket. 4 Akinek van pénze, autót vesz. Akinek nincs, másként hal meg. 4 A rossz nem ellentéte a jónak. Akadálya. 4 Abból nem származhat semmi jó, ha kiemelkedsz társaid közül. 4 Hipochonder. Profi beteg. 4 Gumibot. Az alkotmány elasztikus kiegészítője. 4 Hülye. Közkedvelt érvelés. 4 Egyesek tökéletes összhangban élnek tévedéseikkel. 4 A jóra vezetni kell az embereket. A rosszra maguktól is rájönnek. 4 Nagyszerű hajrával elkerülte a célt. 4 Az ostoba nem jön veled szembe. Utadba áll. „magyar” szó ne legyen benne. Ez a szövegmódosítás az egyik jele a lojalitásnak. Kodály Zoltán 1948-ban a dalos találkozók összkari előadására megírta Jankovich Ferenc szövegére a Jeligét: Zengjen a bátrak országában újszén ének, ősi dal, ifiak ajkain Amor, büszke szabadság. És igaz emberség dala hajh! amúgy igazában! Vén idők unokája ébredj! Dalra magyar nép! Nem a kórustagok találták ki a szöveg módosítását, de viszont a megszokás győzött. Hiába figyelmeztettem a kórusokat, hogy Magyarországon az eredeti szöveggel énekeljük, mindig volt, aki elfelejtette, végül a magyar és a szabad keveréke lett, tehát „szagyar nép”. A Bibliában is olvashatjuk, hogy ne féljetek megvallani a hiteteket. A közmondás viszont azt mondja: Akinek nem inge, ne vegye magára. 4 Egyes tévéműsorok nézése: összekötni a kellemetlent a haszontalannal. 4 Minden eszközzel gazdagodni akar. Kivéve a gondolatokat. 4 Nem szorul dicsérő szavakra. Mond ő magáról eleget. 4 Csak önmagát ismerte. Később mások is megismerték. 4 A fejlődés folytonosságát az ostobák biztosítják. Egy korszakból sem hiányoznak. 4 A barátok kioktatnak. Az ellenség tanít. 4 Nem sokat ér az élet. De még így is nagyra értékeljük. 4 Mielőtt szembe mondaná az igazságot, mindig hátranéz. 4 Annyira pozitívan viszonyul az emberekhez, hogy mindenki kerüli. 4 A statisztika szerint a házastársak ötven százaléka válik. A másik fele veszekszik. 4 Valamikor sokat jelentett. Most sokat jelent, hogy nem jelent semmit. 4 A nők nincsenek jó véleménnyel a férfiakról. Miért akarnak felnőni hozzájuk? 4 Azért beszél annyit, nehogy hallgatással kifecsegjen valamit. 4 Az igazmondás pozitív jelenség. Negatív következményekkel. 4 Nem firkál illetlenséget az iskolapadra. Kimondja. 4 Az unalmas emberek anélkül fosztanak meg magányodtól, hogy társad lennének. A püspöki főtemplom, a székesegyház közismert neve a ka- tedrális. Nem véletlenül emlékeztet a katedra szóra. Etimo- lógiailag mindkettőnek a „ka- rosszéket” jelentő, ógörög „ka- thédra” szó a gyökere. Aki pedig a katedrára kerül, legyen az tanszékvezető egyetemi tanár vagy valamelyik vallás felszentelt papja, hittel és meggyőződéssel vallja azt, amit e „szent” helyről hirdet. Ilyen hit és meggyőződés vezette azt a három katedrálisépítőt is, aki több mint egy évtizeddel ezelőtt úgy döntött: a gondolataiból épít katedrálist. Hittek abban és szilárd meggyőződésük volt, hogy egyetemi, kutatóintézeti háttér nélkül is lehet, érdemes és kell tudománytörténetet művelni az egykori Felvidék, a mai Szlovákia területén is. Munkásságuk eredménye, a magyar orvosokat, mérnököket és tudósokat bemutató tudomány- történeti arcképek és tanulmányok gyűjteménye, 2001-ben jelent meg a Madách-Posoni- um kiadásában Gondolatokból épült katedrális címmel. A három „szabadkőműves” szerző közül a kutatóvegyész Lacza Tihamér 2008-ban, e sorok orvos történész írója 2010-ben töltötte be hatvanadik életévét. 2011-ben pedig a harmadik katedrálisépítő, Ozogány Ernő lép be a hatvanasok klubjába. Ozogány Ernő 1951. május 14-én Budapesten látta meg a napvilágot. Szülei, id. Ozogány Ernő és Sághy Julianna nem kirándulni voltak a magyar fővárosban: 1947-ben az a sovén hatalmi őrület sodorta őket oda, amely csehországi depor- tációval, ill. a Magyarországra való kitelepítéssel igyekezett megszabadulni a szlovákiai magyarságtól, különösen annak értelmiségi rétegétől. Ilyen életkezdés után nem véletlen, hogy Ozogány Ernő szeizmográfként reagál ma is az anyanyelvét, a szlovákiai magyarságot fenyegető támadásokra. Az Ozogány család 1955-ben települt vissza a Somorja melletti Tejfalura. Ernő fiuk a So- morján megszerzett érettségi után egy újabb közép-európai fővárossal ismerkedett meg: Prágával. Amikor ugyanis a pályaválasztásra került a sor - emlékezik 2006-ban a „tévések és tévézők számára” írt Pandora szelencéje? című könyvében -, egyetlen kérdés merült fel benne: melyik intézmény foglalkozik azzal a csodával, amit tévének neveznek. Ilyen intézmény csak egy volt az országban, a fővárosban. A világ második legrégebbi műegyetemén, a prágai Cseh Műszaki Egyetemen működött egy speciális tanszék, amely televíziós szakembereket képezett ki. Ozogány 1975-ben ezen alma mater villamosmérnöki karán szerzett hangmérnöki képesítést. Pár évvel később posztgraduális képzésben vett részt a digitális kép- és hangtechnika szakon. így lett belőle igazi „tévés” szakember. Pályafutását a pozsonyi - akkor még - Csehszlovák Televízió hang-, majd képmémökeként kezdte 1975 és 1981 között, és ide is tért vissza 1999-ben mint a Szlovák Televízió adástechnikusa. Az 1981 és 1999 közti időszakban műszaki főtanácsadóként, műszaki igazgatóhelyettesként dolgozott Pozsonyban, többek közt az Istropolis nemzetköze művészeti és kongresszusi központban. E több mint másfél évtized alatt sem lett teljesen hűtlen ifjúkori szerelméhez, hiszen számtalan írása, ismeretterjesztő cikke jelent meg a tévéről, tévézésről a pozsonyi Hét, a Tábortűz, az Új Szó s a Vasárnap hasábjain. A beavatatlan számára úgy tűnik: egy jó szakembernek nem okozhat fejtörést a „szakmájába” vágó tudományos ismeretterjesztő cikk megírása. OUOQ Az a tény azonban, hogy egy kezünkön megszámolhatjuk azokat a mérnököket, orvosokat stb., akik aktívan foglalkoznak tudományos ismeret- terjesztéssel, arra utal: a látszat ezúttal is csal. Amikor a 19. század derekán megindult a Természettudományi Közlöny - ma is megjelenik a Természet Világa címmel Budapesten -, egyik szerkesztője lényegre törően így fogalmazta meg a nagyközönségnek szánt ismeretterjesztő írások fő követelményét: közérthetőek, azaz közemészthetőek legyenek. Nos, Ozogány Ernő írásai „közemészthetőek”: szigorúan tudományos, tényekre épülő tartalmuk sem fekszi meg a laikus, a szakmában különösebben nem otthonos olvasó gyomrát. A közérthetőségnek egyik titka egyébként az anyanyelv tökéletes ismerete, beleértve a szak- kifejezések magyar változatát is. Nos, a fentebb említett szakembereket többek közt a magyar szakkifejezések nem ismerete (is) távol tartja a tudományos ismeretterjesztéstől. Példát vehetnének Ozogány Ernőtől, aki annak ellenére, hogy szakképzettségét cseh nyelven szerezte meg, kitűnő ismerője és alkalmazója a magyar szak- kifejezéseknek is. A szakmai alaposság, az olvasmányos stílus mellett van még egyjellemzője az Ozogány- írásoknak. Szerzőjük nem ragad meg a jelennél, hanem bátran kirándul mindkét hányba: a múltba és a jövőbe is. Tisztában van azzal, amit a 19. század jeles francia történésze, az „ismeret- terjesztőként” is kiváló Jules Michelet mondott: ,Aki beéri a jelennel, az a jelent nem fogja soha megérteni.” Ezért már korán megkezdte barangolását nemcsak a tudomány-, hanem ajóval terjedelmesebb kultúrtörténet tájain is. E barangolás gyümölcsei A tudás fájáról (1999), Atu- dás almája (2001) és a 2002-ben kiadott Lajtától keletre c. könyvei. Ez utóbbi Pozsonynak a természettudományok és a műszaki haladás területén betöltött szerepével foglalkozik. Michelet gondolatát alkalmazza a saját szakterületére vonatkozóan is. A 2005-ben kiadott Dobozba zárt múzsa c. kötetében azt a folyamatot mutatja be, miként, hogyan sikerült az évezredes álmot, az emberi arc és hang „konzerválását”, dobozba zárását megoldani. A másik irányba, az ismeretlen jövőbe való kirándulást szolgálja a könyv Mi várható a legközelebbi időszakban c. fejezete. Ennél bővebben foglalkozik „futurológiával”, a tévézés jövőjével a 2006-ban megjelent Pandora szelencéje? c. kötete. Ebből csak egy mondatot idéznénk, jelezve a tévés szakember szaktudáson alapuló jóslásának hitelességét: „Bár a földi analóg adók még kemény utóvédharcot vívnak, egyértelmű, hogy hamarosan le kell tenniük a fegyvert: az évtized végére Eu- rópa-szerte elkezdik a digitális tévék a működésüket, 2012-re pedig megszűnik a hagyományossugárzás.” Tudománytörténeti írásait A magyar tudomány évszázadai első (1994) és második (1996) kötetében jelentette meg a már fentebb említett triumvirátus tagjaként. Tanulmányai a műszaki tudományok nagyjairól nagymértékben hozzájárultak a vállalkozás sikeréhez. „Tudománytörténet-írásunk jeles nyeresége ez a kötet, amely még csak a II. számánál tart. Érdeklődve várjuk a folytatásukat” - írta a kötet recenzense, Szállási Árpád a tatabányai Limes tudományos szemle hasábjain 1996- ban. Nos, nem a három szerzőn múlott/múlik, hogy a római számok nem gyarapodnak... Pontosabban: jelent meg egy harmadik kötet, a bevezetőben már említett Gondolatokból épült katedrális, amely az előző két kötet írásai mellett néhány új dolgozatot is közölt 2001-ben. Azóta tíz év telt el, és Ozogány Ernő tolla nem száradt ki. Az evés közben jön meg az étvágy az ő esetében is érvényes: ma már nem éri be a fizika, műszaki tudományok magyar jeleseivel. Tudománytörténeti portréiban a tudomány, a műszaki haladás kiválóságait mutatja be, nemzetiségükre való tekintet nélkül. Az hások értékét növeli, hogy egyetlen magyar napüapunk, az Új Szó hasábjain látnak nyomdafestéket. Továbbra is mesterien ötvözi a históriai kutakodást a futurológiái eszmefuttatással - mint például az Egy tucat ötlet, amely megrengette a világot c. már-már az esszé határait súroló tanulmányában (Új Szó, 2011. márc.5). Kedves Ernő! Nem tudom, il- domos-e, kell-e, hogy egy tudománytörténésznek, „katedrális- építőnek” legyen ars poeticája? Ha még nincs, a hatvanadik születésnapi jókívánságok mellé, hadd csomagoljam oda Sütő Andrásnakegy gyönyörű gondolatát a Nagyenyedi fügevirág c. esszéjéből: „Havasi emberek megfigyelése, miszerint a viharban eltévelyedettek akkor kerülnek végveszélybe, ha már hátrafelé sem tájékozódhatnak, mert lábuk nyomát a hó befújta.” Nos, ehhez a hátrafelé - sőt nemritkán az előrefelé - tájékoztatáshoz kívánok jó „egész”-séget, azaz testi, lelki és szociális jóllétet. Mert tájainkon ma is gyakran „havazik” és sokan fáradoznak azon, hogy „nyomainkat” hó fújja be. Szükség van tehát a nyomkeresőkre, csapásnyitókra, irányadókra - ezért kedves Ernő: ad multos annos! AFORIZMÁK A politikus is ember. Csak nem tud róla.
