Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-10 / 107. szám, kedd
28 Sport - jégkorong-vb ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 10. www.ujszo.com „Nem mutattuk meg, milyen szép játék a hol A szlovák jégkorong-válogatott nem jutott be a negyeddöntőbe a hazai rendezésű vb-n. A kudarcról mindenkinek megvan a véleménye Jozef Golonka, olimpiai ezüstérmes, többszörös vb-ezüstérmes és olimpiai bronzérmes egykori jégko- rongozó, a szlovák válogatott volt szövetségi kapitánya: „Mindannyian szomorúak vagyunk, nagy csalódás ez a szurkolóknak, hiszen az elmúlt napokban az egész ország a hokira figyelt. Kár, hogy ilyen hamar befejeztük, a vb így már nem lesz az igazi. A szövetségi kapitány személyéről elvből nem nyilatkozom, elvégre a játékosok vannak a jégen. Ha nincsenek formában, nehéz bármit is kezdeni. Chára és Kopecký kivételével mindenki itt volt a vancouveri keretből, ott összejött a jó eredmény, itthon sajnos nem. De ilyen a sport, az oroszoknak 2000-ben a szentpétervári vb-n kiváló csapatuk volt, végül mégis a bentmaradásért játszottak.” Igor Liba, a csehszlovák válogatottal világbajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes egykori jégkorongozó: „Az nem lényeges, hogy minden meccset csak egy góllal vesztettünk el. A. többi csapatban voltak fiatal játékosok is, nálunk nem, pedig új impulzust adhattak volna a játékunknak. Mindezek ellenére a tapasztalt hokisaink többre voltak hivatottak, de nem jött össze a németek elleni meccs. Ha azt megnyerjük, teljesen más lett volna a hangulat. Most mindenki Glen Hanlont fogja szidni. Én már korábban is azt vallottam, hogy a szlovák válogatottat a cseh Miloš Ŕíhának kellene vezetnie. A csehszlovák időkből ismeri a mentalitásunkat, a KHL-ben is több szlovák játszott az irányítása alatt. A kanadai Hanlon a tengerentúli stílust próbálta nálunk bevezetni, de mi nem vagyunk kanadaiak. Hanlon erre fizetett rá, s ezért égett le.” Jaroslav Walter, olimpiai és világbajnoki bronzérmes egykori jégkorongozó: 0 „Azt hittem, hogy ha már egyszer itthon „ játszunk, sok- kai jobbak le- szünk. Nem lehet elvitatni a játékosok igyekezetét, de nem tudtak mécseseket nyerni. Egyetlen fontos meccsen sem győztünk. Egyszerű lenne most mindent az edző nyakába varrni, de nem ő van a jégen. Igaz, én talán -behívtam volna Pánikot, Draveckýt is... De Hanlon maximálisan hitt azokban a játékosokban, akiket beválogatott, nem lenne fair bírálni őt. Az egyetlen, amit talán fel lehet róni neki, az a Zedník- ügy, amely után már csak egy báb lett a csapatban. Zedník sértődötten, szó nélkül elment, aztán mégis visszajött, ez nem volt helyes. S még valami: én nemhogy a finnek ellen, hanem már korábban is Lašákot állítottam volna a kapuba. Lašák ott volt az összes nagy sikerünknél, Hálák pedig most több potyagólt kapott.” Jerguš Bača, a 2002-es világbajnok szlovák jégkorong- válogatott tagja: „Szerintem ennek a csapatnak legalább a negyeddöntőig el kellett volna jutnia, hiszen kiváló játékosok alkották. Nagyszerű gárdát raktunk ösz- sze, de sajnos hokisaink nem voltak formában, amit maguk is bevallottak. Hiányzott az egyszerűség és a határozottság a játékunkból. Az edzőt nehéz értékelni. Több játékosunk külföldi klubokban szerepel, de attól még szlovák marad. Nem tudom, megértette-e Hanlon a szlovák mentalitást.” Radoslav Hecl, a 2002-es világbajnok csapat tagja: „Számomra is rejtély, miért nem nyújtottak jobb teljesítményt az NHL-ből érkező sztárjátékosaink, de szerintem leginkább azért, mert nem felel meg nekik ez a játékstílus, amit most az edző erőltet. Saját magunkat fosztottuk meg az egyik legnagyobb erősségünktől, a gyors kontrától. Ahelyett, hogy erre építettünk volna, a csehek ellen nevetséges állóháborút folytattunk. Csak arra koncentráltunk, ne kapjunk gólt.” Eduard Hartmann, egykori szlovák válogatott kapus: ^H. „Egy kapus úgy véd, ahogy a 1 csapat játszik. W m Nem kétséges, hogy Jaroslav Hálák joggal lett az elsőszámú kapus, s a világbajnokságon is bemutatott pár varázslatos védést. Másrészt elég sok gólt kapott, s bizonyára maga is érezte, hogy nincsen optimális formában. Arra számítottam, hogy Ján Lašák is lehetőséget kap, ez kihatott volna az egész csapat lelkivilágára. Az oroszok Nabokov helyére be- küldték Barulint, s egyszeriben mindenki jobban odafigyelt a védekezésre, a játékosok belevetődtek a lövésekbe. Egy világbajnokságon óriási a nyomás a kapusokon, a pihenés segíthetett volna Háláknak.” Ján Filc, a 2002-es világbajnok és a vancouveri olimpián 4. helyezett szlovák csapat szövetségi kapitánya: J 'A2 első öt meoativitása. Nem mutattuk meg, milyen szép játék a hoki. Senki sem nyújtotta azt, amire igazán képes. Tavaly az olimpián azért is volt más a helyzet, mert azt szezon közben játszották. A világbajnokságra viszont a hosszú idény végén kerül sor, néhány játékosnak két hét is elég, hogy feltöltődjön, néhányuknak azonban hat hét is kell hozzá. Višňovský úgy érkezett a vb-re, hogy még nem esett ki a meccsritmusból, s teljesen másképp hokizott, mint a többiek. Ezen a vb-n a csapatunk nehézkes volt, nem jól korcsolyázott, a játékosok keveset mozogtak. De ne fogjuk ezt a korra, mert nem až évek száma számít - nézzük meg például Jágrt. Az, hogy a sztárjaink nem voltak elég gyorsak, nem annyira az erőnléttel, mint inkább a pszichikával van összefüggésben. A játékrendszer sem volt ideális, egyes esetekben túl messzire voltak egymástól a jégen a fiúk, nem tudtak lendületből támadni. Amit még mindenképpen meg kell említenem, az a fiatal játékosok hiánya. Pániknak szerintem lett volna helye a csapatban, Ružička ugyan ott volt a vb-n, de kevés lehetőséget kapott. Másrészt én is tudom, hogy nincs nagyon miből válogatni...” Peter Hochschomer, háromszoros olimpiai bajnok víziszlalomozó: meg a döntőről beszélt, a kudarc lehetősége meg sem fordult a fejekben. Mintha mindenki elfelejtette volna, hogy az ellenfelek is tudnak valamit, és nem fognak elájulni tőlünk. Nem is ájultak, épp ellenkezőleg, a házigazda ellen mindenki minél jobb eredményt akart elérni. Nem látom fényesen a szlovák hoki jövőjét. Nagyot fogunk zuhanni. Egységben az erő, de nehéz összekovácsolni egy csapatot, ha a hazai bajnokság színvonala nem elég magas, s mindig csak külföldön játszó, a vb-re az utolsó pillanatban beeső hokisokra építünk. Most is megmutatkozott az összeszokottság hiánya.” Pavol Hurajt, olimpiai bronzérmes sílövő: „Többet vártam ettől a csapattól. Szerencsénk sem volt, négyszer egymás után csak egy góllal kaptunk ki. A hazai közönség hajtotta előre a fiúkat, nem hiszem, hogy túl nagy lett volna rajtuk a nyomás, hiszen mindannyian komoly klubok fontos meccsein edződtek. Glen Hanlon szövetségi kapitány nem tett rám jó benyomást. Már akkor voltak kételyeim, amikor megtudtam, hogy külföldi edző fogja vezetni a csapatot, mert szerintem itthon is vannak elég jó szakemberek. Mostanra megmutatkozott, hogy szerződtetése nem volt jó húzás. Egyéni képességek tekintetében egyik hokisunk sem marad el az ellenfelek sztárjátékosai mögött, csapatként mégsem tudták velük felvenni a versenyt. A szlovák hoki komoly hullámvölgybe kerülhet, ha nem lesz megoldva a generációváltás.” (TASR, hokej.sk, sme)
