Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-10 / 107. szám, kedd
AGRÁRKÖRKÉP 2011. május 10., kedd 15. évfolyam 5. szám Nem csak — „g|_„ „,;„i La.—IS— a nirrogeni putoigu A termeléshez talajvizsgálatra alapozott fejtrágyázás kell 12. oldal A kukorica bogárkártevői Az imágók fő kártétele a kukorica virágzására esik 21. oldal 22. oldal Takarmányfogyasztás az evési időtartam változtatásával A malacok napi 4-szeri etetése A különböző egyeztető tanácsokban hangsúlyozottabban akarják megjeleníteni érdekeiket Közös állásfoglalás az uniós agrárpolitika elveiről Hatékonyabb érdekvédelmet ígér a Szlovákiai Agrárkamara Az intenzív mezőgazdasági termelést folytató gazdálkodók már hosszabb ideje kénytelenek szembesülni azzal a ténnyel, hogy noha a termelés volumene alapján meghatározó szerepet töltenek be az ország alapvető élelmiszerekkel történő ellátásában, a gazdasági eredményeikben ezek a tények egyáltalán nem mutathatók ki. ÚJ SZÓ-INTERJÚ Szlovákiai Agrárkamara (Agrárna komora Slovenska - AKS) néven a dunaszerdahelyi, a ga- lántai és a rimaszombati régió agrárvállalkozói március végén Dunaszerdahelyen új agrárérdekvédelmi szervezetet alakítottak. Patasi Ilona a frissen bejegyzett szervezet országos elnöke az új szervezet létrehozásának okairól elmondta, hogy a bevezetőben említett tényt az ágazat éves teljesítményét értékelő ún. Zöld jelentés adatai is alátámasztották, amelyből például kiderült, hogy a dunaszerdahelyi régió agrárvállalatai a termelés mennyisége, a forgalmazott áruk tömege tekintetében magasan az országos ádag fölött teljesítettek, viszont a kimutatott gazdasági eredményeik alapján a támogatásokat is beleértve veszteséggel termeltek. Ugyanakkor azokban a térségekben, ahol inkább extenzív, vagy csupán fenntartó gazdálkodást folytattak, ott a gazdasági eredmények zömében pozitív mérleget, jelentős nyereséget mutatnak. A helyzet fonákságára a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara vezetésében és a közgyűléseken is rendszeresen felhívták a figyelmet, de azonkívül, hogy ellenvélemény nélkül meghallgatták őket, nem sok minden történt. Ráadásul több esetben is érzékelték, hogy a kamara vezetése nem állt lti teljes mellszélességgel mellettük, például a cukortámogatás megvonásakor, vagy a vidékfejlesztési támogatások elosztási rendszerének véleményezésekor. A vidékfejlesztési tervekben például eredetileg az volt a kitétel, hogy maximum 1,7 millió euró legyen a beruházási támo(A szerző felvétele) gatások felső határa, a különböző lobbi-csoportok viszont elérték, hogy ez a határ megszűnt, s ennek következtében jelentős összegű támogatásokat kapott egy-egy nagyobb vállalkozás. A pénz gyorsan elfogyott, a kicsik pedig hoppon maradtak. A térség gazdálkodói végül úgy látták, hogy a helyzet egyre tarthatatlanabbá válik, s inkább megpróbálják a saját kezükbe venni érdekeik érvényesítését. Ez a lépés viszont józan paraszti ésszel átgondolva is némileg ellenkezik a fő céllal, hiszen az erők szétforgácso- lását hozza magával. Miért gondolják, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari kamara keretében nem lehet ezt megtenni? Elsősorban azért, mert a jelenlegi kamarán belül már olyan széleskörű tagsági érdekek nyilvánulnak meg, amelyek magából a kamara szerkezetéből adódnak, és lehetetlenné teszik a mezőgazdasági termelők érdekeinek érvényesítését. A mező- gazdasági őstermelőkön és feldolgozókon kívül már számtalan egyéb intézmény, pénzintézet, biztosító és más érdekvédelmi tagszervezet véleményét, érdekeit is össze kell egyeztetni, össze kell hangolni, és eddig ebben a folyamatban a kompromisszumoknak többnyire az őstermelők itták meg a levét. Tizenkilenc évvel ezelőtt éppen a dunaszerdahelyi regionális agrárkamara volt az első, amely akkor felismerve a kihívásokat, megalakult (még az országos szervezet előtt), most talán az is jelzésértékű lehet, hogy szintén egyike az elsőknek, amely kilépett a mezőgazdasági és élelmi- szeripari kamara kötelékéből. Ez a szervezet megérett a reformra... Mi lesz majd másképp, hogyan képzelik el az érdekérvényesítést ebben a szervezeti formában? Jelenleg tagjaink 98 ezer hektárnyi művelt termőterületet képviselnek, az évvégére szeretném elérni, hogy ez a szám legalább megduplázódjon. Mivel 2013 után az uniós támogatás- politikában egy új hétéves időszak következik, mi már most ott szeretnénk lenni az új alapelvek kialakításának, véleményezésének folyamatában, ott akarunk lenni a különböző egyeztető tanácsokban, véleményezni akaijuk a felvetett kérdéseket, és hangsúlyozottabban akaijuk megjeleníteni minden egyes térség saját helyzetét, problémáit és lehetőségeit. Itt van például a csallóközi vízkészlet, amelynek megőrzése érdekében a gazdáknak a termelés során különböző megkötéseket is be kell tartaniuk, nem használhatnak pl. egyszeri nagyobb műtrágyaadagokat. Nos, ezt éppúgy figyelembe kellene venni, mint pl. az egyéb környezetvédelmi, vagy madárvédelmi megkötések támogatásánál. Másrészt a regionalitás elvének hangsúlyozásával azt szeretnénk elérni, hogy ne a központ szabja meg, hogy az adott régióban müyen fejlesztéseket, beruházásokat valósítsanak meg az agrárvállalkozók, hanem a saját jól felfogott gazdasági érdekeiknek megfelelően az adott térség többi piaci és gazdasági szereplőjével együttműködve valósítsák meg az elképzeléseket. Már levelet is írtunk a kerületi önkormányzatok vezetőinek, amelyben felajánlottuk, illetve kértük az együttműködést az adott régió fejlesztési koncepciójának összehangolásában. Úgy látjuk, szükség van arra, hogy az egyes régiókban straté- giaüag is elbírálják, hogy müyen beruházásokra van elsősorban szükség, gondolok itt például a bioenergia, vagy napenergia kihasználását célzó beruházásokra. Elsősorban pontosan fel kell mérni a jelenlegi helyzetet, és ehhez igazodva keü majd megfogalmazni a prioritásokat, a végrehajtási elképzeléseket. Melyek ezek? Egy évtizede érzékeljük, hogy vidéken, a falvakban folyamatosan sorvadnak a mezőgazdasági termelés egyes szakágazatai, például a zöldség-, gyümölcs- és virágtermesztés, ezt feltételenül vissza kellene állítani. A fiatal agrárszakemberek szakmai gyakorlatát újra szorgalmazni fogjuk, hiszen ezek a gyakorlatok a végzősöknek nemcsak az első szakmai tapasztalatot, hanem a kezdő munkahelyet is jelenthetik. Ugyanüyen fontos annak a megoldása, hogy a szezonális jellegű mezőgazdasági munkáknál a foglalkoztatottak alkalmazását legalizálják, ne kelljen feketén dolgoztatni az embereket, ehhez olyan feltételeket kell kialakítani, amelyek az alkalmazottaknak és a foglalkoztatóknak biztonságot is jelentenek. A feltételeket elsősorban a szakminisztérium jogalkotása alakíthatja ki, velük hogyan képzelik a kapcsolattartást? A minisztériumtól ígéretet kaptunk arra, hogy a véleményezésre kiadott anyagokat mi is megkapjuk, és véleményezni fogjuk. A közfeladatok megoldására pedig igénybe vesszük az ágazati közintézmények szakmai hátterét, tehát a témákat a tudományos intézetek szakembereinek véleményét kikérve és felhasználva dolgozzuk fel. Ugyanüyen fontosnak tartjuk, hogy az uniós jogszabályok kialakításánál is elmondhassuk a véleményünket, érvényesítsük az érdekeinket. Fontolgatjuk egy lobbiszervezettel való együttműködés lehetőségét, hogy ne akkor kezdjünk el tiltakozni valami ellen, amikor azt a közösségben már elfogadták, hanem a döntéshozatal előtt próbáljuk meg befolyásolni a szabályok kialakítását. Óhatatlanul is felmerül a kérdés, s vélhetően ezt többen is megfogalmazták már, az új kamara „a magyarok agrárkamarája”? Amint említettem, az agrár- vállalkozók érdekeik hatékonyabb megjelenítése és érvényesítése érdekében hozták létre ezt a szervezetet, nem nemzetiségi, vagy politikai, hanem kizárólag szakmai alapon kívánnak együttműködni. Alig egy hónappal a megalakulás után tagjaink között nemcsak magyar, hanem szlovák nemzetiségű gazdálkodók, vezetők is szép számban vannak, bízom benne, hogy az országjáró kőrútunk során számuk tovább növekszik majd. (szilvássy) Kamarai prioritások ISMERTETŐ A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara pozsonyi székhelyén tartott május eleji tanácskozáson a szlovákiai agrárönkormányzatok képviselői prioritásokat fogalmaztak meg a 2013 utáni Közös Agrárpolitikával szemben. A tanácskozásról kiadott közleményükben egyértelműen elutasítják az agrártámogatások felső szintjének meghatározását a vállalkozások nagysága alapján, síkra szállnak a támogatások jelenlegi szintének fenntartása mellett, fontosnak tartják az agrártermelés kockázati tényezőinek kezelését és az áringadozásokkal szembeni mechanizmusok, többek között olyan a piacvédelmi intézkedések kialakítását, amelyek védüt a termelőket a harmadik országok mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésében tapasztalható különbségekkel szemben. Fenntartják azt a véleményüket is, hogy ha a régi tagországok számára az új rendszerbe való átállásra átmeneti időszakot határoznak meg, akkor a vidékfejlesztési tervben az új tagországok számára is ugyanolyan előnyöket keü biztosítani az egy hektár termőföldre jutó alacsony szintű aktívumok kiegyenlítése és az idegen tőkével való leterheltségük csökkentése érdekében. Az agrárönkormányzati képviselők fontosnak tartják az ún. aktív farmer fogalmának pontos meghatározását is. A képviselők levelet írtak Simon Zsolt agrárminiszternek is, amelyben az év elején elfogadott közös álláspont eddigi érvényesítéséről kérnek tájékoztatást, (sz) Folytatódik a vita a KAP jövőjéről Ki lesz az aktív farmer? ÖSSZEFOGLALÓ Egyelőre nem született végleges megáüapodás az elkövetkező időszakban kifizetendő támogatások egyik célszemélye az ún. aktív farmer fogalmának végleges megfogalmazásában. Dacian Ciolos mezőgazdasági biztos legutóbbi szlovákiai látogatásakor is csupán körvonalazta azon személyek körét, akik az új hétéves költségvetési időszakban az agrártámogatások felhasználói lehetnek. Ezek szerint mindenképpen olyan személyek lesznek jogosultak majd a támogatásokra, akik - egyelőre a teljesítményük szintjétől függetlenül - mezőgazdasági termelést folytatnak, értéket áüítanak elő, munkahelyeket tartanak fenn, s természetesen betartják az agrárszektorban érvényes élelmiszerbiztonsági és környezetvédelmi előírásokat. Úgyszintén csak nyüatkoza- tok és tagországi vélemények szintjén ismertek azok az elképzelések, amelyek a Közös Agrár- politika 2013 utáni működtetésének alapelveit taglalják. A tavaly novemberben nyüvános- ságra hozott bizottsági anyag ugyan megfogalmazta a következő költségvetési időszak legfontosabb kiindulási pontjait, de a termelők egyelőre még nem tudhatnak pontos részleteket a KAP 2013. utáni költségvetésének összegéről, elosztásának alapelveiről és a kifizetendő támogatások preferenciáiról, pedig ezek az információk alapvető fontosságúak lennének a közép- és hosszú távú termelési stratégia kialakításához. Az uniós támogatáspolitika jövőbeni működtetését ületően alapvetően két szempont körül oszlanak meg a vélemények. A tagországok nagyobbik része a jelenlegi támogatási szültek fenntartását és a meglévő különbségek kiegyenlítését tartja a legfontosabb működési elvnek (ezt az erős mezőgazdasággal rendelkező nyugat-európai országok meüett a közép-keleti térség tagáüamai is támogatják, a másüt oldalon a költségvetés csökkentését szorgalmazó tagállamok - élükön Nagy-Britanniá- val - továbbra is azt hangsúlyozzák, hogy valamennyi előrejelzés az élelmiszerárak tartós emelkedését vetíti előre, ezért az európai termelés növeléséhez nincs szükség külön ösztönzésre. Sőt, véleményük szerint az ingyenes támogatások nem kifejezetten a hatékonyság fokozásának hányában hatnak, miközben a versenyképesség növelése érdekében elsősorban erre lenne nagy szükség. Úgy tűnik viszont, hogy megegyezés születik abban, hogy nem lehet összeghatárt szabni az egy farmnak járó támogatás mértékére. Ugyancsak egyetértés mutatkozik az üvegházhatású gázkibocsátások csökkentésének és a természeti értékek megőrzésének szükségességében. Nem sikerült viszont konkrét megállapodásra jutni az üvegházhatású gázkibocsátások kibocsátási küszöbértékének megáüapításában. (sz)
