Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-10 / 107. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 10. Vélemény és háttér 7 A politikusok pechjére Demitráék korán búcsúztak, a kollektív sikerélmény elmaradt Rossz hangulat A politikusok népszerűségében gyakran szerepet játszanak olyan tényezők, amelyek csak gyengén vagy egyáltalán nem köthetőek valamilyen tudatos, megfontoltan kidolgozott politikai programhoz. TOKÁRGÉZA Barack Obama támogatottságán például legalább néhány hónap erejéig biztosan meg fog mutatkozni, hogy - az ő személyes érdemeitől függetlenül - elnöksége alatt sikerült likvidálni Oszama bin Ladent. Iveta Radičovának ugyanakkor jóval kevesebb szerencséje van az előzetesen a sportág hazai ünnepének szánt jégkorong-világbajnoksággal. A politikusok pechjére Demitráék korán búcsúztak, a kollektív sikerélmény elmaradt. Ezt a közszereplők bánhatják a legjobban, hiszen egyetlen államfő vagy miniszterelnök se hagyná ki, hogy a hokicsapat győzedelmes hőseivel közösen pózoljon a fotókon, miközben a sportolók elmondják, mennyire sokat köszönhetnek a feléjük irányuló morális támogatásnak, a ragyogóim megteremtett feltételeknek. Helyette a hoki-vb csak frusztrációt és kudarcot hozott - hacsak nem tekintjük sikernek azt, hogy Szlovákiában szokadan módon úton-útfélen megjelentek a zászlók és pár hétig divat lett külsőségekben is hazafinak lenni. Kezdődtek a bajok a furcsa körülmények között, a kelleténél sokkal drágábban és lassabban épülő stadionokkal, a szövetség fejének furcsa háttérügyleteivel. A szükséges sportlétesítmények végül pont időben elkészültek, de a világbajnokság idején sem feltétlenül pozitív üzenetek jutottak el a szurkolókhoz: két hotel kifosztásáról, a kassai áramszünetről, a nyelvtudással hadilábon álló rendőrökről szóltak a hírek, a válogatott pedig közben a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta és csak szenvedett ajégen. Azért a híradókban akadt némi hely a politikának is: na nem a választók által mérhetetlenül unt főügyészválasztás miatt kialakult újabb kormánykrízis okozott felzúdulást, hanem Ivan Gašparovič államfő került a címlapokra, miután könyökkel meglökte Radiéovát egy elveszített mérkőzés után. A világbajnokság után az elkövetkező hetekben pedig valószínűleg rengeteg szó esik arról, hogy mi vezetett a kudarchoz, hol rontotta el az utánpótlás-nevelést a jégkorong-szövetség - és hogy mekkora szerepe volt ebben a szlovák államnak. A szlovákiai hoki-vb-ből így az előzetes várakozásokkal ellentétben gyakorlatilag semmilyen politikai tőkét nem lehet kovácsolni. Ami még rosszabb, hogy idővel kiderülhet, még csak számottevő gazdasági ho- zadéka sem volt a világeseménynek a Szlovák Jégkorongszövetséghez közel álló érdek- csoportok miatt. A hokis szalagcímek eltűnnek, ismét a sokadik kormánykrízisről lesz szó. Csupa megszokott téma, amelyek miatt állandósul a rossz hangulat.- No, Ben, most aztán sokat fogunk sétálni, hogy a szlovák hokicsapat leszerepelése után rendbe hozzam az idegrímet! (Peter Gossónyi rajza) A nemzetiségi lét hátrány, egy nemzetállam mindig is akadályozni fogja annak vállalását Szokjuk a számot HORBULÁK ZSOLT A felvidéki magyarság mértékadó csoportjai számára nyilvánvaló, hogy a május 21-i népszámlás mérföldkőnek ígérkezik. A civil szervezetek kerekasztalt alakítottak, melynek egyik célja, hogy az identitás megvallásának fontosságára kampánnyal figyelmeztessenek. A törekvést mindkét magyar párt hasonló módon támogatja. Az identitás megőrzése mindig is alapvető kérdés volt. A szocializmus idején csak suttogva lehetett róla beszélni, a bársonyos forradalom után nyíltan. Mivel egy közösség erejét alapvetően tagjainak száma határozza meg, 1990 után lelkesen beszéltünk 600-650 ezer magyarról. Ezt az adatok is alátámasztották. Az 1991-es cenzus alapján 567 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek, 608 ezren pedig magyar anyanyelvűnek. A sajtót és az elektronikus médiát olvasva, illetve az élőben megszólalókat hallgatva egyre gyakrabban lehet találkozni a „félmilliós szlovákiai magyarság” fordulattal. Tény, hogy a szlovákiai magyarság fogyatkozik, a 2001-es összeírás már csak 527 ezer magyart mutatott ki. Az idei népszámlálás előtti önértékelési vitákban arra készítenek fel, hogy jóval kevesebb magyarra lehet majd számítani. Elindult a licit. Az óvatosabbak 20, a bátrabbak 40-50 ezerrel kevesebb magát hivatalosan magyarnak vallót várnak, de hogy a létszám csökken, abban mindenki egyetért. Alapjában véve helyes szembenézni a valósággal, másrészt felmerülhet a kétely, mennyire lehet hatékony a mostani nemzeti felbuzdulás, ha a felszín alatt nagyon sokan rosszat sejtenek. Néhány héten belül megtudjuk, hogy abszolút számban valóban félmillió fő alá estünk, országos arányt tekintve pedig ennél is nagyobb lesz a térvesztés. Az, hogy ez miért történik, és hogy ki a hibás, folyamatosan téma. A kérdés inkább az, hatékony lesz-e a kampány? Ha mindenki jelentős csökkenést vár, akkor már most kijelenthető, hogy a meggyőzés nem lesz eredményes. Enyhe rosszindulattal azt is meg lehetne kérdezni, hogy a kerekasztal és a kampány nem csupán a szlovákiai magyar megélhetési értelmiségiek újabb önfoglalkoztatási lehetősége. A nemzetiségi lét hátrány, egy nemzetállam mindig is akadályozni fogja annak vállalását. Ezt legfeljebb úgy lehet kompenzálni, ha a magyar közösség képes bizonyos többletet - még ha csak érzelmit is - kínálni a tagjainak. Jobb esetben segíteni egymást. A kerékasztal és a pártok kampányai erre is felhívják a figyelmet? Mert ha igen, akkor sokan fogják vállalni a nemzetiségüket. KOMMENTAR Félidőben NAGYANDRÁS Üdvözöljük a Szlovák Jégköztársaságban - hirdette az angol nyelvű felirat hetekkel a vb megkezdése előtt. Bár a világbajnokságból még hátra van majdnem egy teljes hét, talán már lehet egy kicsit összegezni. A szlovák csapat eredménye lesújtó. Az öt lejátszott meccsből csak az elsőt és az utolsót sikerült megnyernie, de ezek közül egy sem volt tétmeccs. Ám ha az első meccsen sem győznek, Szlovákia szégyenszemre a bennmaradásért kűzdhetett volna a saját maga által rendezett vb-n. A szlovák csapat ezért nem is érdemel több figyelmet, most már egyértelmű, hogy a régi szép időknek befellegzett, az aranycsapat tagjai megöregedtek, hiányoznak a huszonéves sztárok, így amíg felnő egy újabb igazi hokigeneráció, Szlovákia folyamatosan a bennmaradásért fog küzdeni. És valószínűleg mindegy, hogy az edző szlovák vagy kanadai. Nézzük inkább azt, hogyan is fogadjuka vendégeket. Ajég- köztársaság szójátéknak remek, sőt még magyar fordításban is tökéletes, de igazi tartalommal nem nagyon sikerült megtölteni. A szervezők ezzel nyilván azt akartákjelképezni, hogy az országban mindenki a hokiért rajong. Ez még rendben is lenne, ám a különböző reklámokkal a jégkorong agresszív oldalát sikerült leginkább hangsúlyozni. Uton-útfélen, s természetesen minden egyes mérkőzésen az agresszív és primitív „My sme tu doma” rigmust lehet leginkább hallani, aminek semmi köze sincsen a „tradicionális és híres” szlovák vendégszeretethez. Arigmus eredetije egyébként a Slovan csapaté, én is ott láttam először pár éve, és akkor még azon gondolkodtam, hogy nem fogják-e ezt betiltani. De nem, sőt. Persze, az is lehet, hogy csak rosszul nézzük a dolgot. A hoki vb-re érkező vendégeknek nem simogatásra, kedveskedésre van szükségük, hanem sörre és szórakozásra, szórakozásra és sörre. Erről tanúskodik az a hír is, hogy az elmúlt héten egyetlen pozsonyi múzeum vagy galéria semszámolt be nagyobb érdeklődésről, sőt. Ám ha így állunk, akkor komolyan nincs más dolgunk, mint tökéletes házigazdaként elviselni az éjszaka lerészegedő, hangoskodó (egyébként eddig semmilyen gondot nem okozó) turistákat, és élvezni a multikultit. Már aki ellátogat bármelyik óvárosi kocsmába vagy a stadionok körüli zónákba, mert máshol nem nagyon találkozni drukkerekkel. Ez persze jó is lehet, mert azt mutatja, hogy Pozsony mégis képes úgy megrendezni egy hoki-vb-1, hogy közben nem fordítják fel fenekestül a várost, s nem keserítik meg teljesen az itteniek életét. Bár az igazibuli még előttünk van. TALLÓZÓ DIE PRESSE A grazi kéregetési tilalom körül fellángolt vitáról és a magyar kormány romapolitikájáról közölt vendégkommentárt a Die Presse osztrák napilap. A május 3-ával életbe lépett tilalom többnyire szlovákiai, kisebb részben magyarországi romákat érint - írta Hans Winkler. Egy részüket elijesztette a tilalom, mások számára új lehetőség, hogy május 1-től szabad a munka- vállalás Ausztriában 2004-ben csatlakozott nyolc EU-tagál- lam állampolgárainak - írta. Aki nem a szegények, hanem a szegénység ellen akar küzdeni - utalt Egon Kapellari grazi püspöknek a tilalmat bíráló szavaira -, annak „csak a munka, és nem az alamizsna” lehet az eszköze. Graz csak mellékszíntere egy európai méretű drámának-tette hozzá, és felidézte a társadalmi felzárkóztatásért felelős magyar kormánybiztos, Balog Zoltán részvételével rendezett bécsi sajtóbeszélgetést. Balog beszámolójából kiemelte, a romák helyzetének javítása a magyar európai uniós elnökség egyik súlyponti témája. „Hogy milyen politikai ellenszéllel szembesül Magyarország, azt Balog is tapasztalhatta Bécsben. Áz általános gyanakvás, amely a jobbközép Fi- desz-kormányt övezi, romapolitikájára is kiterjed” - tette hozzá a szerző. A kormánybiztos „megkönnyebbülten konstatálta”, hogy a Jobbik nem szavazta meg a Btk. egyenruhás bűnözésre vonatkozó módosítását, a Fideszt ugyanis azzal vádolják, hogy összejátszik a Jobbikkal. Magyarország szinte megoldhatatlan feladat előtt áll - fűzte hozzá Winkler. A hétszázezer roma 80%-a munkanélküli, körükben a születési arányszám a duplája, a várható élettartam húsz évvel kevesebb, mint a lakosság többi része körében. Képzetlenség, elhanyagoltság és társadalmi lecsúszás ördögi körében élnek. Magyarország ezért átfogó támogatási programot tervez. A rendezvényen részt vevő Rudolf Sarkozinak, az ausztriai Roma Népcsoporttanács elnökének élettörténetét meghallgatva „az ember ízelítőt kaphatott abból”, milyen sorsa lehet sok romának. Sárközi koncentrációs táborban született, analfabéta anyja elegendőnek tartotta, ha fia az általános iskolát végez, ám Sárközi végül köztiszteletnek örvendőférfilett. (MTI)
