Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-09 / 106. szám, hétfő
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 9. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Hubay Miklós Budapest. Életének 94. évében elhunyt Hubay Miklós drámaíró, műfordító, esszéista. Legutóbbi könyvében elméleti munkáinak sorát gazdagítva, jegyzeteit, esszéit gyűjtötte csokorba Aztán mivégre az egész teremtés? címmel. Három alkalommal tüntették ki József Attila-díjjal. Róma Város Díjával 1997-ben, az Arany János-díjjal 2004-ben, Prima-díjjal pedig 2005-ben jutalmazták. 1994-ben Kossuth-díjat kapott, majd a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át 2003-ban. (mti) F0LY0IRAT-AJANL0 Palócföld, 2011/2. Macdonald történelmi kalandfilmje, egy barátsággal a középpontban, képi világával vonz magába A sas kissé elszállt a realitástól A hősiességben Channing Tatum viszi a prímet (Fotó: Continentalfilm) KENÉZ BORBÁLA Az irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat idei második száma elsőként terjedelmes költészeti anyagával lepi meg olvasóját: a lapban Tandori Dezső, Marno János, Nyerges Gábor Ádám, Lázár Bence András, Petrence Sándor, Kántor Zsolt, Pollágh Péter, Dukay Nagy Ádám, Kupcsulik Ágnes és Hodossy Gyula versei kaptak helyet. A rovatot szokás szerint ismét Szávai Attila tárcanovellája zárja. A prózai részt Csobánka Zsuzsa nyitja, itt olvasható szövegei részletek készülő regényéből. N. Tóth Anikó két kisprózával szerepel a lapban, Szalay Zoltán egy rövid novellával. A sort Cegléd József Kázmér két elbeszélése zárja. A Kutatóterület rovatban Bedecs László tanulmánya olvasható: A „te” meg a világ. A megszólalás szerepe Marno János költészetében, valamint Horváth Kornéliáé: „Magyarázatok.” Dante Alighieri, Szabó Lőrinc, Petri György. „Míg be nem csuk az elalvás” - ez a címe Grozdits Károly H. beszélgetésének Dukay Nagy Ádámmal. A Kép-tér rovatban a folyóirat szerkesztője, Nagy Csilla szólaltatja meg Makrai Adél festőművészt, grafikust: ezúttal az ő alkotásai illusztrálják a Palócföld oldalait (a címlap a szerző Brókerek című festményének felhasználásával készült). A kritikák és recenziók közt hetet találunk. Debreceni Boglárka Az ember ideje című Lo- sonczi Ágnes-esszékötetet ismerteti, Rács Csaba Tóth Eszter Zsófia társadalomtörténeti kötetét (Kádár leányai. Nők a szocialista időszakban), Koós István B. Juhász Erzsébet hátrahagyott írásainak gyűjteményét (Mesék az életemből), Ga- lajda Judit Boldizsár Ildikó monográfiáját (Meseterápia. Mesék a gyógyításban és a mindennapokban), Bereti Gábor A megszenvedett éden című, esszéket, kritikákat, tanulmányokat tartalmazó Al- földy Jenő-könyvet, Petővári Ákos Máté László szülőföldkönyvét (Sziliceföld, Szüice- föld...), végül Mizser Attila Alabán Ferenc legújabb kötetét (Az emancipált kontextus) re- cenzálva írja, hogy rendhagyó és hiánypótló mű: „Alabán Ferenc munkája adott szövegrészeiben, fejezeteiben némileg rezonál Szegedy-Maszák Mihály Minta a szőnyegen tanulmánykötetének egyes, bevezető fejezeteire, korpuszaira. Mintha egy újabb mintával gazdagítaná, gyarapítaná azt az ominózus »szőnyeget«. Egyébként itt az ideje.” Palócföld tfeijec* L»sd<¥Cv>bínkl Horwth Komríij/Mjrnú )i*wS»»í*y ZplUn/1 indt.fl IV/»* Ahhoz képest, hogy Kevin Macdonald rendező korábban begyűjtött egy Oscart dokumentumfilm kategóriában, A sas című alkotásával csalódást okoz. Meg sem közelíti az Oscar-közeli mívessé- get; igazából művészi szférákat sem lehet emlegetni új opusával kapcsolatban. Nézhető, egyszeri megnézésre alkalmas, de otthoni DVD- gyűjteményünkbe nem feltétlenül kell besorakoztatni. TALLÓSl BÉLA Az egyetlen dolog, ami a művészet felé közelít ebben a moziban, az a képi világa. Köszönhetően annak, hogy erős kéz irányította a kamerát. Anthony Dód Mantle jegyzi az operatőri munkát. Róla pedig tudjuk, hogy sajátos, markáns képiséget tud teremteni a mozivásznon. Ő fényképezte Lars von Triernek az Antikrisztus és a Dogville - A menedék, valamint a Manderlay című munkáit. Súlyos filmek ezek, nemcsak Trier őrült, szinte eszement víziói miatt (elsősorban az Anti- krisztusra gondolok), hanem az ehhez az őrült-eszement világhoz teremtett, főleg külső helyszíneken felvett mágikus-rejtélyes képi valóság okán is. Anthony Dód Mantle tud realisztikusabb világokat is izgalmasan megteremteni: ő fotózta Danny Boyle Gettómilliomosát és 127 óra című megrázó hegymászós sztoriját is. Közeli, illetve belsőterű filmet is művészien old meg: ő fényképezte Thomas Vinterberg Születésnap című sokszereplős családi drámáját, és Vinterberg Kedves Wendy! című munkáját is (melyben épp A sas egyik hőse, Jamie Bell játssza a főszerepet). Kevin Macdonald rendező filmjét is feldobja, felturbózza és eladja felemelő természet-, illetve tájfotóival. Az a plusz, amivel Á sas hat, a kamerának köszönhető, ahogy történelmi időkben, valahol a mai Skócia területén járva, a lenyűgözően szép tájat megörökíti. Mi külön büszkék lehetünk rá, hogy milyen elkápráztató „római kori” helyszínekre lehet bukkanni Magyarországon, mivelhogy a filmet itt forgatták. Bizonyára nem azért esett a választás Magyarországra, mert a rendezőnek magyar gyökerei vannak, sokkal inkább azért, mert magyar helyszínekkel (s ami háttér ehhez még járul) olcsóbban megúszható a forgatás. Tény, hogy olyan pazar teret - belső és külső helyszíneket, kulisszát - teremtettek a filmhez, hogy önmagában az felemelő élményt nyújt. Más egyéb nem is igazán kínál ilyen élményt a filmben. Még csak a képi világnak az a része sem, amely a harcokat, a csatajeleneteket, a lefe- jezési, koncolási, láblevágási és egyéb gyilkos akciókat ábrázolja. Anthony Dód Mantle kamerája ezeknél túlságosan mozgékony. Néha idegesítő, ahogy kapkodja a képeket a csata- és akciójelenetekben, vagy ahogy elhomályosít, elfed és kierősít képrészleteket egyetlen kockában. Van, amit alig lehet értelmezhetően látni, olykor a csata- jelenetsorok alig követhetők, és főleg éppen hogy csak kivehetők az egyes akciók. Az a fajta kameramozgatási technika, ami a 127 óra című kamaratörténetben jó volt a lelkiállapot közvetítésére, illetve a gondolatok képi megjelenítésére, itt kimondottan zavaró. Az ilyen történelmi kaland- és akciófilmek esetében más tálalási technikát, stílust szoktunk meg és tudunk megemészteni. A sas látványvilága természetesen így is magával ragadó, a már említett játéktereken kívül a kosztümjeit illetően is pazar. Bár kicsit gyanús a főhősön, Marcus Aquilán (Channing Tatum) a fecske, amely akkor villan elő, amikor éjszakai álmából felriad, s tökéletesre gyúrt testén végigpásztáz a kamera. Kétségeim támadtak, vajon ilyesmiben aludtak-e a római vitézek? De annyi baj legyen, tudjuk, miért van ez a trendi alsóviselet! Ha már Channing Tatum a főszereplő, meg kell őt mutatni teliben, ha csak egyetlen képsoron is, mivel a római vértben kevésbé érvényesülnek nem akármilyen testi adottságai. Az ügyeletes kigyúrt fiú, Channing Tatum ugyanis a főszereplő, de a római harcos szerepében inkább csak látványos, mint jó. Sokkal jobb nála Jamie Bell, aki a rabszolga briton Esca szerepében színészi- leg lejátssza Tatumot. A sztori hősi eposzként lassan görgetett harci vonala helyett humánkapcsolati vonala fogja meg a nézőt erősebben. Az, ahogy Marcus Aquila és sok titokkal övezett rabszolgája, Esca kapcsolata ellenségből baráttá szelídül. A történelmi kaland, a hősiesség, az emberi erőviszonyok, az egyéni kiállást kísérő naivitások felett tessék eltekinteni, s akkor valóban meg lehet nézni a filmet egyszer úgy, hogy még élvezhető is. Más a helyzet azonban akkor, ha azt kezdjük elemezni, hogy a gyalog vagy lóháton megtett távolságok mennyire tehetők meg valójában, esetleg hogy a csupa izom Marcus Aquila hogyhogy összeomlik a sziklás folyómederben elerőtlenedve az esőben, mialatt a véznácska Esca egy veterán római csapatot verbuvál. Nem utolsósorban pedig, hogy a maroknyi előrehaladott korú római katona miként óvja meg a sas amulettet a punkosra festett törzsi harcosok hadától. Ám a Channing Tatum-rajongók így is a mennybe mennek! Rajta és a szép tájakon kívül a film elér- zékenyítő heroizmusa tartja ébren a nézői kíváncsiságot. JUBILEUM Chrenka Edit jubileuma Pozsony. Ma ünnepli 75. születésnapját Chrenka Edit szótárszerkesztő, szótáríró, műfordító, publicista. Az érsekújvári gimnáziumban érettségizett, 1959-ben a pozsonyi Ko- menský Egyetemen magyar-orosz szakos tanári oklevelet szerzett. 1959-től nyugdíjba meneteléig a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztője volt, ahol az utolsó három évben az Idegen Nyelvek Szerkesztőségének főszerkesztőjeként dolgozott. Tevékenységének súlypontja a kétnyelvű szótárak. Munkásságát Komenský-emlékéremmel jutalmazták, 1980-ban a Könyvkultúra Ezüstérmével, 1989-ben a Könyvkultúra Érdemes Munkatársa címmel tüntették ki. Az 1992-ben megjelent Magyar-szlovák szótárért, melynek fő- szerkesztője volt, a Szlovák Irodalmi Alap nívódíjjal jutalmazta. 2004-ben a Magyar-szlovák kéziszótárért, egész életművéért, lexikográfiai munkásságáért és a szótártam kritika terén kifejtett tevékenységéért a Szlovák Irodalmi Alaptól megkapta a Bél Mátyás-díjat. Szülővárosa, Érsekújvár a díszpolgárává avatta, (cs) A magyar városok irodalma című konferencia vendégelőadója Roncsol László volt Berzsenyi Helikon Napok Keszthelyen MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Magyarországi és határon túli magyar városok irodalmát állította a középpontba a sorrendben 23. Berzsenyi Helikon Napok előadás-sorozata, mely a hétvégén zajlott Keszthelyen a Helikon Kastélymúzeumban. Pomogáts Béla, a Berzsenyi Társaság elnöke a kétnapos konferenciát megnyitó beszédében úgy vélekedett: a kultúra sajnos a leggyengébb tényező a politika, a gazdaság és a kultúra alkotta közéleti rendszerben. Kifejtette: szüntelenül érzékeli, hogy a magyar kultúra, a magyar irodalom nem kapja meg azt a támogatást, megbecsülést, „amit hagyományosan megkapott és megérdemel”. Megjegyezte: szerinte egye-egy hasonló ösz- szejövetel „még képes arra, hogy felmutassa a magyar irodalom erejét, hatékonyságát”, és valamit javítson azon a helyzeten, amelybe a kultúra került. Ebben természetes partnernek tekinti a magyar államot és a magyar kormányt - fűzte hozzá. Czoma László, a házigazda Helikon Kastélymúzeum igazgatója a konferencia témájára utalva kifejtette: a vidéki fellegvárak, bástyák nélkül nincs magyar irodalom, s minden valamirevaló város adott arra, hogy legyen saját irodalmi folyóirata. A találkozó keretében Kolozsvár, Debrecen, Pozsony, Pécs, a vajdasági Óbecse és Budapest magyar irodalmáról értekeztek a résztvevők, de bemutatkoztak Zenta irodalmi társasága is. Szlovákiai magyar részről Roncsol László tartott előadást. A kétnapos rendezvény részeként adták át az idei Berzsenyi-díjat, amelyet a vajdasági Mák Ferenc művelődéstörténésznek ítéltek oda, „szellemi értékeink fennmaradását segítő kiváló munkásságáért, A délvidéki magyarság válogatott történeti és honismereti bibliográfiája című könyvéért”. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság által rendezett Berzsenyi Helikon Napoknak - Berzsenyi Dániel születésnapjához időzítve - többnyire a keszthelyi kastélymúzeum ad otthont 1987 óta. Ezekkel a rendezvényekkel a társaság azt a hagyományt élesztette fel, amelyet Festetics György 1817-ben indított útjára az irodalom pártolására és támogatására a Keszthelyi Helikonnal.
