Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-06 / 104. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 6. Vélemény És háttér 7 Az igazság azonban az, hogy gyávák és lusták vagyunk nyíltan szembeszállni a hatalommal Tetszhalott kisebbség Hamarosan újabb szakaszába léphet az öt évvel ezelőtt Nyitrán megvert magyar diáklány, Maiina Hedvig ügye, a főügyészség nemsokára eldöntheti, ejti-e a ma már kétgyermekes anya ellen hamis tanúzás miatt emelt vádat, vagy bíróság elé állítja őt. MOLNÁR IVÁN A főügyészség képviselőjének, Dobroslav Trnkának a tegnapi parlamenti bizottsági meghallgatáson tanúsított arrogáns viselkedéséből és a pozsonyi orvostudományi kar dékánjának, Peter Labašnak a legújabb orvosszakértői jelentéséből ítélve azonban nem számíthatunk semmi jóra. Épp ellenkezőleg. A szlovák igazságszolgáltatást ismerve, fel kell készülnünk a legrosszabbra. Persze, mint minden rosszban, ebben is találhatunk valami jót. Az elkövetkező hetek, hónapok Maiina Hedvig- üggyel kapcsolatos fejleményei kiváló próbatételt jelenthetnek a szlovákiai magyarság számára. És most korántsem arra kell gondolnunk, hogy sikerül-e fenntartani a szlovák igazságszolgáltatásba vetett bizalmunkat, ami ugyanis nem létezik, azt nem is lehet fenntartani. A szlovák igazságszolgáltatásnak csúfolt, a hatalmukat a kommunista diktatúrából átmentett apparatcsikok által vezetett, velejéig korrupt bűnszövetkezetben ugyanis valószínűleg már csak azok hisznek, akik szerint a gyereket a gólya hozza. Ahhoz, hogy higgyünk benne, gyökeres változásokra lenne szükség, amire egyelőre semmi remény. Az előttünk álló időszak ezzel szemben kiváló alkalmat nyújthat arra, hogy felmérjük, kik vagyunk, mit is akarunk, és hogy egyáltalán létezik-e olyan közösség, amit szlovákiai magyarságnak nevezhetnénk. Olyan közösség, amely nem csupán üres hőzöngésekben éli ki a magyarságát, hanem ha kell, határozottan kiáll az igazságtalanul megvádolt nemzettársai mellett. Az Egyesült Államokban és a Nyugat-Európá-. ban élő kisebbségek az elmúlt években, évtizedekben többször bebizonyították, hogy a legutolsó társukért is hajlandók az életüket kockáztatva szembeszállni a hatalommal, még akkor is, ha ez a nemzettársuk esetleg egy utolsó narkós bűnöző. Hogy miért? Mert tudják, hogy összetartoznak, és csak egymásra számíthatnak. A mi esetünkben egy ártatlan diáklányról van szó, ám ha csak rajtunk múlt volna, Hedvig már rég börtönben ülne. Hogy ez nincs így, az nem a magyar kisebbség bátor kiállásának, hanem néhány lelkiismeretes szlovák és magyar embernek köszönhető. Közösségként ugyanis csődöt mondtunk. Sokan ezt persze bölcs és mértéktartó kisebbségi magatartásként próbálják meg beállítani, az igazság azonban az, hogy gyávák és lusták vagyunk nyíltan szembeszállni a hatalommal. És mindezt csak azért, mert úgy gondoljuk, túl sok vesztenivalónk van. Megfeledkezünk azonban arról, hogy ha így folytatjuk, nem lesz egyáltalán semmi vesztenivalónk, a hatalom pedig azt teheti majd velünk, amihez csak kedve szottyan, hiszen tudni fogják, hogy képtelenek vagyunk kiállni egymásért. JEGYZET Szlovákiai Gyöngyöspata LŐR1NCZ ADRIÁN B Aligha van magára valamit is adó sajtóterméke a civilizált világnak, mely ne értekezett volna a Heves megyei Gyöngyöspatán előállt állapotokról. Ä szakmailag legtekintélyesebb lapok és hírügynökségek - a Süddeutsche Zeitung, a The Washington Post, a The Wall Street Journal, a Neue Zürcher Zeitung, valamint az Associated Press és a Reuters is - előkelő helyen hozták a hírt, hogy a szélsőjobb kiűzte a cigányokat a faluból, így az amúgy is izgágának tartott magyarok nemzetközi megítélésén már az sem segítene sokat, ha valami véletlen folytán kiderülne: a Vöröskereszt által szervezett utazás valójában mi is volt: jutalomkirándulás, vagy evakuáció? Minden öröm és elégedettség nélkül e helyről tudatom a világgal, hogy nekünk is van már saját Gyöngyöspatánk, mégpedig Gömör egy eldugott szegletében, a Sajó felső folyásánál. Gömörpolomának nevezik azt az alig kétezres lélekszámú települést, ahol vélhetőleg helyi lakosok egy csoportja még április 22-én az utcán cigány családokra támadt, majd családi házaikat ostromolták „Gázkamrában végzitek!” felkiáltással. Jó gömöri szokás szerint természetesen a „visszavágó” nem váratott sokáig magára, a vas- rudakkal, botokkal felfegyverkezett roma harci alakulat egy embert „gyorsított eljárással” kórházba utalt. Az utóbbi napok, hetek történéseire reagálva a rendőrség három esetben szabálysértés, egy esetben meg bűncselekmény elkövetése miatt indított eljárást. A napokban jártam Gömör- polomán; a helyiek elmondása szerint néhány cigány család évek óta keseríti az életüket, a szociális segélyosztás idején alig lehet megmaradni a faluban. A helyiek meg vannak győződve afelől, hogy ők nem rasszisták, s elidegeníthetetlen joguk van a békés élethez. Nem bújtak egyenruhákba, sem politikai tömörülések mögé, úgy emlékszem, még csak zászlajuk, indulójuk sincs. Kíváncsi vagyok, mire viszik így, a média és a közvélemény miként könyveli élőkét... KOMMENTAR Bűn és bűnhődés MÓZES SZABOLCS A magyar fővárosban tegnap kezdődött a 97 éves Képíró Sándor pere - a vád szerint a ma- ■ ||ggrya tuzsálemi kort megélt egykori csendőrtiszt a II. * imd világháború alatt aktívan részt vett az újvidéki vérengzésben. A náci bűnösök felkutatására létrehozott Simon Wiesenthal Központ illetékeseit nem érdekelte a bácsi hajlott kora, ha bűnös, hát bűnhődjön - vélik. A vádirat szerint pedig van is miért, Képíró egy harmincfős fogolycsoport törvénytelen kivégzésében működött közre, a Budapesti Nyomozó Ügyészség háborús bűntett elkövetésével vádolja. A kérdés csak az, ha „Wiesenthalék” ezt meg tudják tenni - és miért ne, a bűnös lakoljon -, akkor a mi közép-európai társadalmaink miért nem képesek ugyanerre a kommunista rémtettek kapcsán? A szovjet csapatok 1968-as behívásában aktívan közreműködő Vasif Bilak háborítatlanul éli nyugdíjas éveit pozsonyi villájában, Alojz Lorenc, az ŠtB utolsó vezetője szintén egy napot, egy órát sem töltött tömlőében tetteiért. Az 1956-os forradalmi események megtorlásában aktív szerepet vállaló Biszku Béla egykori belügyminiszter szintén elkerülte a felelősségre vonást. „1989 óta a nyilvánosságtól teljesen elzárkózva élt rózsadombi otthonában, egykori állami vezetőként kiemelt nyugdíja 2010-ben havi 240 ezer forint volt. Tetteiért felelősségre sosem vonták” - írja róla a magyar Wikipédia. Biszkut egy tavalyi interjúban elejtett nyilatkozata miatt állították volna bíróság elé, ám úgy néz ki, ebből sem lesz semmi. „Gyilkosok. 97 éves öregember gyilkosai” - állt azon a papírlapon, melyet a tegnapi tárgyaláson hozzátartozói az aggastyán kezébe nyomtak. Nem ismerős valahonnan ez a védekezés? A holocaustban közreműködőkre vadászokat viszont ez a legkevésbé sem szokta meghatni. Vajon mi miért vagyunk ennyire érzékenyek, pontosabban ennyire érzéketlenek? Miért hagyjuk békén azokat, akik poklot csináltak vétlen emberek ezreinek életéből, akik segítőkészen közreműködtek a negyvenéves szovjet megszállásban, akik miatt még mindig sok évtizednyi lemaradásban vagyunk Európa boldogabb feléhez képest? A háborús bűnök nem évülnek el. Az emberiesség elleniek sem. Azoknak, akik a kommunizmus nevében követtek el embertelen cselekedeteket, ugyanúgy bűnhődniük kellene, mint a képíróknak és eichmannoknak. Ez viszont a mi felelősségünk, ne várjuk, hogy bárki megtegye helyettünk. A Wiesenthal Központ egy hónappal korábbi jelentése szerint Képíró pere „az egyik utolsó, ha nem a legutolsó lehet a náci háborús bűnösök ellen indított eljárások között”. Szomorú, hogy 22 évvel a rendszerváltás után mi ezen a téren még sehol sem tartunk... TALLÓZÓ 168 ÓRA Eldőlt, hogy a határon túli magyarok szavazati jogot kapnak a Fidesz-kormány- tól, de egyelőre semmit sem tudni arról, hogyan és kikre voksolhatnak majd. Fennáll a veszélye, hogy több választójogi aiapelv is sérül az országhatáron kívüli voksok- nál - véli Tóth Zoltán választási szakértő. Már biztos, hogy szavazati joghoz jutnak a határon túli magyarok, a Fidesz-KDNP az alkotmányozás lezárása után látszólag hamar döntött erről. A részleteket, azaz az új választójogi szabályokat egy kétharmados, sarkalatos törvényben fektetnék le az év végéig, ajogszabály-tervezet várhatóan ősszel kerülhet a parlament elé. Mindenesetre a választójog kiterjesztése mellett a kormánypártok több tagja már korábban letette a voksát: Gulyás Gergely, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság fideszes al- elnöke például tavaly ősszel vetette fel, hogy választójogot kaphatnak a határon túli magyarok, de az év végén Semjén Zsolt KDNP-s miniszterelnök-helyettes is kiállt az ötlet mellett. Tóth Zoltán szerint fennáll a veszélye, hogy legalább két választási alapelv sérül a határon túliak szavazati jogával. Az általánosság elve - azaz, hogy az állampolgársággal és magyarországi lakhellyel rendelkező nagykorúaknak nem kell más (például nemre, korra, nemzetiségre vonatkozó) feltételt teljesíteniük - azért sérülhet, mert sok esetben ma sem egyértelmű, ki számít magyar állampolgárnak, ráadásul az sem dőlt még el, hogy végül mégsem kell-e majd magyarországi lakóhely a szavazati jog megszerzéséhez. Ennél is nagyobb gond lehet a szakértő szerint az egyenlőség alapelvével - azaz hogy minden szavazatnak ugyanannyit kell érnie és ugyanannyi szavazatra legyen szükség egy- egy mandátumhoz -, főleg ha a kormány úgy dönt, hogy a határon túliak csak pártlistákra szavazhatnának, egyéni képviselőkre nem.- Ostoba kölyke: hiába kértelek, hogy ne viselj egyenruhára emlékeztető öltözetet?!
