Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-28 / 97. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 28. Vélemény És háttér 7 Csak az europesszimizmust fogja erősíteni a francia-olasz kezdeményezés A nagyok Európája A megállapodásra képtelen Párizs és Róma puszta önzésből megzsarolja az EU-t, Brüsszel pedig tétován reagál. Ez a lényege annak a közös, kedden benyújtott francia-olasz javaslatnak, amely a schengeni szerződés módosítását szorgalmazza. AAAUNÁK ISTVÁN Sarkozy és Berlusconi, két magamutogató, öntelt politikus döntött így. A hazájában egyre népszerűtlenebb Sarkozynek van több vesztenivalója, a legutóbbi felmérések szerint minimális az esélye arra, hogy újraválasszák, ezért folyamodott a keménykedő populizmushoz. Bárhogy csűrjék-csavarják a paragrafusokat az olasz és francia jogászok: Schengen revíziója a belső határellenőrzések visszaállítását jelentené (még ha „átmenetileg” is), ami az unió nagy vívmányára, vonzerejére, a szabad utazásra mérne csapást. Ha Szlovákia vagy Magyar- ország áll elő ilyen javaslattal, Brüsszel rögtön keményen elutasítja. De mivel két nagy tagállamról van szó, biztosak lehetünk abban, hogy hetekig ez a téma fogja uralni az uniós fórumokat, pedig nem a menekültügy az EU legnagyobb problémája. Félreértés ne essék: a menekültügy-fontos kérdés, de egy kis jóindulattal Párizs és Róma megoldhatta volna kettejük vitáját. Az arab tavasz következményeként húszezemyi menekült érkezett Lampedusa szigetére, ahol tényleg tarthatatlanná vált a helyzet. Róma lépett is, új táborokat állított fel, de mivel nem kapott azonnal uniós segítséget, ideiglenes letelepedési engedélyt adott neldk, hogy az EU-n belül szabadon továbbutazhassanak Franciaországba, ahol a rokonaik élnek. Párizs erre Olaszországból érkező vonatjáratokat törölt, a helyzet elmérgesedett a két ország között. A schengeni szerződés most is lehetővé teszi, hogy a tagállamokban a közrendet, belbiztonságot fenyegető komoly veszély esetén - legfeljebb 30 napra - visszaállíthassák a belső határellenőrzést. Volt is már rá példa nagy sportesemények vagy politikai csúcstalálkozók idején. De akkora-e a mostani migrációs hullám, hogy nincs más kiút és neki kell esni Schengennek? A válasz egyértelműen nem. Rómában már egy hónapja több százezernyi várható líbiai menekülttel riogatnak, de eddig ennek semmi jele. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IMO) a francia-olasz kezdeményezés kapcsán közölte: Líbiából 600 ezer ember menekült el, többségük Tunéziába és Egyiptomba, továbbá Csádba és Maliba. Persze Európa is kap belőlük, aminek senki sem örül, de a fő terhet az afrikai országok viselik. A Les Echos francia gazdasági lap azt írta: „Nincs menekültáradat, jelenleg kevesebb bevándorló érkezik Franciaországba, mint a 20. század elején, s a migránsok nem jelentenek gondot sem a szociális kiadások, sem a munkaerőpiac szempontjából.” A Libération kifejti: nekimegyünk annak, ami még megmaradt az európai dinamikából, s a „hazai választók Európa-ellenes és idegen- gyűlölő törésvonalainak növelése a Brüsszelre való mutogatással olyan klasszikus szám, amely mindig tapsvihart arat”. A francia-olasz kezdeményezés csak az europesszimizmust fogja erősíteni, joggal. A forgatókönyv ismét az lesz, hogy a nagy tagállamok valahogy megegyeznek, s rákényszerítik a kisebbekre akaratukat, mint a gazdasági mentőcsomagok, a gyengébbek számára előnytelen adópolitikák esetében. GLOSSZA Az identitás válsága KOCUR LÁSZLÓ Posztmodern utáni korunkban az identitás válságáról értekezni olyan, mintha a spanyolviasz vagy a meleg víz feltalálására készülnénk, a jelen írás csupán egy szerény ceruzavonás kíván lenni a könyvtárnyi szakirodalommal támogatott témához. A közelgő népszámlálás kapcsán pártok és civil szervezetek az országos és regionális sajtóban, biogokon, közösségi hálózatokon, videómegosztó portálon tolj ák az arcunkba, hogy magyar vagy, háromszor ikszeld a magyart a népszámlálási íven. Ha egy idegen bolygóról érkezett lény venné górcső alá a kampányt - nemcsak a miénket, hanem a többi európai kisebbségét is, melyek közül nemegy vírusvideó humorosabb a mi kampányunknál -, könnyen azt kérdezhetné: tán’ ezek nem tudják magukról, hogy kicsodák? A „vállald magad” brigádhoz a hétvégén két újabb erős játékos is csatlakozott, a római katolikus és az evangélikus egyház. Húsvét vasárnap Szlovákia püspökei levelet intéztek a hívekhez. A levél első része a húsvétról szólt, ebben semmi meglepő nincs, adekvát, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepén az arra hivatottak a pásztorlevél intézményével élnek. Én akkor kaptam fel a fejem, amikor a népszámlálás szó hangzott fel a szószékről. Persze, templomainkban nem idegen ez a kifejezés, karácsonykor elhangzik: „Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kiríniusz kormányozta. El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába.” (Lk 2,1-3) Nincs tehát új a nap alatt, 2000 év alatt legfeljebb annyi változott, hogy nem kell szülővárosunkba utaznunk, hanem online is ki- tölthetjükaszámlálóívet. A2001-es népszámlálás adatai szerint az ország lakosságának 68,93 százaléka vallotta magát római katolikusnak. Ha tehát ez a markáns - népszerű kifejezéssel élve kétharmados - többség int arra, hogy a hozzá tartozók vállalják a hozzá tartozást, akkor az 1 százalék alatti pravoszlávoknak komoly félnivalójuklehet. Bevallom, a pásztorlevél előtt meg sem fordult a fejemben, hogy evangélikusnak, buddhistának netán mohamedánnak valljam magam. Miért mondanám magam olyannak, amilyen nem vagyok, avagy megfordítva: miért ne vallanám magam annak, aki vagyok- egyébként népszámlálás-függetlenül. Azt gondolhatnánk, alapesetben az ember el tudja dönteni magáról, milyen nemzetiségű, anyanyelvű, milyen nyelvet használ a leggyakrabban, milyen vallású stb. Vagy az identitás válsága már odáig fokozódott, hogy azt sem tudjuk, kik vagyunk? Itt mindenki Villon-rajongó? Sajnos azonban, a valós helyzet ennél rosszabb, e hazában az emberek egy része nemhogy azt nem tudja magáról, kicsoda, de a sajtóban rémtörténeteket is olvashatunk arról, hogy vannak, akik a nemzetiség és állampolgárság fogalmával sincsenek tisztában. Ha ez életszerű probléma, akkor a világ valóban megérett a ledózerolásra; egyben a rendszerváltás óta eltelt időszak szlovákiai magyar pártpolitikája és a civil szféra kudarca is. JEGYZET Didergés LAMPL ZSUZSANNA Olvasom, hogy a hazai vendéglátóipar már felkészült a szezonra. Az emberek is bőszen üdülnek, többnyire Egyiptomban, mert a hosszú tél után mindenki melegre vágyik. Én is szeretem a meleget, de a kötelesség messzi hazai tájakra szólít. Elképzelem, ahogyan napsütésben száguldunk, kétoldalt rügyező fák suhannak el, az autót betölti az ébredő természet friss illata... Alighogy elindulunk, rájön az eső. Végig ólmos felhők alatt haladunk. Száguldásról szó sem lehet, nem a szabályok, hanem az út miatt. Mert bizony hosszú és göröngyös az út, szó szerint. Az egyik kisvárosban pozsonyi jelzésű autó rostokol kitört kerékkel egy szakadéknyi méretű gödörben, a sofőr hangosan szitkozódik, a helybeliek, akik minden gödröt ismernek, sajnálkozva hallgatják. Mi is egyfolytában szlalomozunk, de estére szerencsésen megérkezünk. Alig várom, hogy igyák egy finom meleg teát. Előtte persze elszállásolás a panzióban, ahol már vár a lefoglalt szoba. Miveljóhiszemű vagyok, kikapcsolom a vészcsengőt, ami akkor kezd el berregni az agyamban, amikor a tulaj kijelenti, hogy elmegy begyújtani, én pedig ott állok a hideg szoba közepén, és akárhogy meregetem a szemem, egy fia fűtőtestet sem látok. A biztonság kedvéért megkeresem a tulajt, és megkérdezem tőle, hogy mi fogj a fűteni a szobát. Készségesen elmagyarázza, hogy a lenti kandalló, amibe most gyújtott be. Mert a kandallónak van a szobában egy kivezető nyílása. És az be fogja fűteni a szobát? Persze, hogyne, jó meleg lesz, mondja, s mivel én ilyen jóhiszemű vagyok, elhiszem neki. De a biztonság kedvéért kérek póttakarót. Mire visszaérek a szobába, útitársam már felfedezi a kivezető nyílást. Nagyjából hússzor húsz centi, és hideg árad belőle. Mivel azonban mi ilyen optimisták vagyunk, és csak azért sem hagyjuk, hogy valami elrontsa a kedvünket, ruhástól befekszünk az ágyba, és vicces történeteket mesélünk dideregve, például azt, amikor egyik ismerősünket meghívta magához egy gazdag kereskedő Né- metországba, aztán a háziak reggel elmentek munkába, kikapcsolták a fűtést, és a szegény vendégek ott fagyos- kodtak egész nap a fényűzően berendezett, jéghideg villában. Amikor este hazajöttek a németek, csodálkoztak, hogyan lehet náluk fázni, mikor ők maguk nem fáznak (jó, ez nem nagyon vicces). Közben az útitársam elalszik. Én is aludnék, de a mozdulatlanságtól teljesen kihűltem, és az orrom hegyét szívja a hideg... A továbbiakat nem részletezem. A lényeg, hogy éjfél előtt egy másik panzióba költözünk. Kérdezem a tulajtól, hogy tényleg meleg lesz-e. És lesz melegvíz? Persze! Jó, akkor két éjszakát maradunk. Másnap reggel hideg a radiátor. A háziak elmentek, s kikapcsolták a fűtést. Hát mi is elmegyünk. Úgy tűnik, a vendéglátóiparnak még tovább kell készülnie. Vagy csak a vendégek fázósak? Menjenek inkább Egyiptomba? TALLÓZÓ EVEN1MENTUL Z1LE1 Az új magyar alkotmányról írt az Evenimentul Zilei című román napilap, amely szerint Orbán Viktor politikája elsősorban a választóknak jelent tanulságot, ugyanis „a kétharmados felhatalmazás esetén a többség uralma könnyen a többség diktatúrájává változhat”. A fő román kormányzati erőhöz, a Demokrata Liberális Párthoz (PDL) és Trai- an Basescu államfőhöz közeli lap vezető publicistája, Ioana Lupea szerint az új magyar alkotmányról - amelyről sokan azt állítják, hogy Orbán Viktoré - nehezen lehetne elmondani, hogy Magyarországé. Népszavazás nélkül fogadták el, és a kiküldött nyolcmillió kérdőívből csak 900 ezret küldtek vissza kitöltve. A szerző szerint Orbán szándéka az volt, hogy az új alkotmány révén Magyarország végleg szakítson a kommunista múlttal, de ez az óhaj oly égető volt, hogy az alkotmány „a másik szélsőség oldalára esett át”. „Orbán alkotmánya” olyan cikkelyek gyűjteménye, melyek szembeszállnak alapvető emberi szabadságjogokkal, az állampolgárok jogegyenlőségével, a hatalmi ágak közti egyensúllyal. Az új alkotmány nem szavatolja a sajtószabadságot, csak elismeri, ahogyan a rendszerváltás utáni első román államfő, Ion Iliescu alkotmánya is rendelkezett a tulajdonról - írta a szerző. Lupea szerint az európai politikusokat az új magyar alkotmány precedens értékű ereje aggasztja; más országok kormányai is követhetik az Orbán által megnyitott utat, azt, hogy anyagilag profitáljanak az EU-ból, de hazájukban az európai demokratikus értékek ellen cselekedjenek - olvasható alapban. (MTI)
