Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-02 / 77. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 2. Szalon 23 CD-AJANLO Tóth Vera: Zene kell nekem PUHA JÓZSEF Ez tetszik! Tóth Vera fittyet hány arra, hogy a magyar zenei élet mostohán bánik vele, CD- eladás szempontjából legalábbis mindenképp. Olyan hanghordozóval rukkolt elő, amilyennel dívák szoktak karrierjük csúcsán. Az induló és záró dal címével jellemezhető a legtökéletesebben, a Csak a zene kell nekem és a Csodaszép című szerzemények ráadásul keretbe zárják az egyes felvételeket. Vera zenében teljesedik ki, istenadta tehetség, és csodaszépen énekel. A nagyívű zeneszámok bejárják a hallgató lelkének terjedelmét, a legnagyobb magaslattól a riasztó mélységig. Az egyik táncra csábít, a másik szívet szorít. Erőltetett mosoly ült az arcomra, amikor Vera 2008-ban a harmadik nagylemezét addigi pályafutása legjobbjának nevezte. Nem a dalokkal van a gond, hanem az albummal. Valami hiányzik róla, nem késztet arra, hogy újra és újra meghallgassam. Az idő engem igazolt, szerencsére bebizonyosodott, hogy az nem a csúcs-, hanem a mélypont volt. Drukkolok neki. A látszat ellenére nem született szerencsés csillagzat alatt. Az első Megasztárt megnyerve elvitte az úgynevezett fődíjat, a lemezszerződést, közben a tizenkét döntős közül további nyolc társának jelent meg legalább egy albuma. Ha a következő sorozatokban diadalmaskodik, ami szintén sikerülhetett volna, lakást, esetleg autót is kap, és ezek a tehetségkutató tévéműsor igazi nyereményei. Nem kellene - ahogy nemrég nyilatkozta - albérletből albérletbe vonulnia. Tehetsége alapján az élmezőnyben a helye, ám korunk nem kedvez neki. Elmúltak már azok az idők, amikor a csodás hang garancia volt a sikerre. Jobban belegondolva nem is biztos, hogy voltak ilyen idők, a zeneipar viszont csak az utóbbi években vérzik, és egyre több a seb. Az énekesnőnek slágere, széles körben ismert felvétele, olyan, amely kapcsán beazonosítható volna, máig nem született. Pedig karriere csodásán indult. A magyar zenei életben régen előzött meg hanghordozót akkora várakozás - igaz, elsősorban szakmai -, mint a 2004 szeptemberében kiadott első, Ébren álmodom című nagylemezét. A körítés engem is megtévesztett, már-már csodát vártam. Ezzel magyarázható, hogy eleinte elégedetlen voltam a CD-vel. Vera még kereste önmagát - sőt most is ezt teszi -, ezért nem lett volna szabad csodát várni tőle, néhány hónap alatt vált szerény vidéki lányból öntudatos, de tapasztalatlan énekesnővé. Visszautasította a fődíjjal együtt elnyert Pierrot produceri segítségét, helyette olyan stábbal dolgozott, amelynek több tagja a kilencvenes évek közepén Cserháti Zsuzsa visszatérésénél is bábáskodott. Az album zenéjének java részét László Attila jegyzi, a dalszövegek többek közt Horváth Attila és Orbán Tamás tollából születtek. Több helyen erősen érezhető rajta Cserháti hatása, s hogy ez pozitívum vagy negatívum, nézőpont kérdése. 2006 márciusában jelent meg második nagylemeze Valami más címmel. Az elsőnél közreműködők közül csak László Attila vett részt a komponálásban, a Sose hívd korán a holnapot című felvétel zenéjét írta. Az album az elsővel összehasonlítva - amely az énekesnő akkori nyilatkozata szerint már inkább a szakmának szólt, kevésbé a közönségnek -, a címnek megfelelően valóban más. A változás első (látható) jele, hogy nem Tóth Veronikaként, hanem Tóth Veraként szerepel a borítón. Modernebb, elsősorban a fiatalabb korosztályt megcélzó dalokat vonultat fel. Ezzel hibát követett el, az ő közönségét túlnyomó többségben a harminc év felettiek alkotják, a fiatalabbaknál szerintem sosem fog labdába rúgni. A tíz szerző közül kiemelhetjük Szabó Ágnest, az új évezred egyik legkeresettebb szövegíróját, valamint a zene jelentős részéért felelős Romhányi Áront és Pély Barnabást - utóbbi a lemez zenei producere. A kitűnő munka ellenére a hanyatlás elkezdődött: Vera első albumából közel húszezer példányt értékesítettek, a másodikból csak hatezer kelt el. Bár ezt akár természetes jelenségként is elkönyvelhetjük: kis túlzással niásfél év alatt ennyit esett a magyar hanghordozók átlagforgalma. De tudjuk, nem erről van szó. Vera mögül végleg eltűnt a Megasztár, nélküle kell boldogulnia. 2008 júniusában került a boltokba harmadik nagylemeze tóth vera címmel. Minden egyes felvételben társzeneszerzőként is közreműködik, valamint szövegíróként is jeleskedik: a Nem ez a vég szövegét teljes egészében ő írta, és a Vágyom rád szövegének születésénél is jelen volt. A munkálatokban, akárcsak a másodiknál, tíz szerző vett részt, a zenei producer személye nem változott, a gárda viszont három tagot leszámítva megint kicserélődött, és visszatért az elsőnél közreműködő Orbán Tamás. A stílus- kavalkád - a poptól a soulon, a rhythm and blueson és a lágy dzsesszen át a gospelig - tökéletes összképet alkot a hang- szerelésnek és a hangnak köszönhetően. Vera első albuma nagy várakozás közepette látott napvilágot, a harmadik csendben, reklámkampány nélkül. Bizonyára részben ezzel magyarázható, hogy nem került be az eladási lista negyvenes mezőnyébe. Ez megelőlegezte az újabb váltást. Ezúttal csak egy zeneszerzővel dolgozott, meglepetésre a nyugdíjas Nagy Tiborral, aki Cserháti Zsuzsának és Máté Péternek is komponált. Legutóbbi sikere, Szekeres Adrien és Gáspár Laci duettje, a Kikötők a 2006-os szerzői CD-jén szerepel - szövegét Turczi István jegyzi, aki Vera új lemezére is írt. „Hosszú idő után Tóth Vera személyében találtam meg azt a művészt, akinek varázslatos hangja megihletett. Öröm számomra, hogy az előadásmódját és stüusát reprezentáló albumot írhattam” - nyilatkozta. A nyolc szövegíró közt Bradányi Iván és Demjén Ferenc is felbukkan. A soul, rhythm and blues, blues, funky és gospel stílusokban felcsendülő új dalok és átdolgozások retrós beütésűek, ízelítőt adnak a múltból, ugyanakkor kivitelezésben teljesen maiak. Az egységet Czomba Imre fő hangszerelő, az élő nagyzenekari hangszerelés és Vera hangja teremti meg. A Zene kell nekem olyan lemez, amelyet az utókor még szebbé varázsolhat. Tíz-húsz év múlva Verát az album kapcsán újonnan felfedezők a kor meghatározó énekesnőjének fogják gondolni. Az időközben feledésbe merül, hogy sajnos ezzel a CD-vel sem tudott nagy kereskedelmi sikert elérni - bár fogadtatása sokkal jobb, mint a harmadiké -, és a kedvező előjelek ellenére a Sorskerék című szerzemény sem vált nagy slágerré, Vera első igazi slágerévé, pedig jól hallhatóan ezért készült. NOSZTALGIA Maňa, Viera meg a többiek GRENDEL ÁGOTA Akkoriban már ritkán jártam hozzájuk. A város végén laktak, igaz, csaknem új kollégiumban, tulajdonképpen kitüntetésnek is vehették volna, hogy ott szállásolták el őket. Természetesen nem fogták fel kitüntetésként, igazuk is volt, elvégre a kollégium azért épült, hogy diákok lakjanak benne. Az elsősök a lepusztult belvárosiban, nehogy elbízzák magukat, négy- és hatágyas szobába zsúfolták be őket, ahova legföljebb két szekrényt és egy asztalt préselhettek be, minek is lett volna az a nagy flanc, mindenkinek saját íróasztal, van tanulószoba - ezen azt a hatalmas hodályt értették, amelyet télen nem hírtak kifűteni -, egyébként is, tessék könyvtárba járni, minden tanszéken van könyvtár, és amit ott nem találnak meg, az az egyetemiben biztosan megvan, zuhanyozó, vécé a folyosón, egyeden, no jó, két előnye volt ennek a diákszállónak: abban főztek a legháziasabban, igaz, ezért ott órákig lehetett sorakozni az ebédért, és bent volt a város kellős közepén, három percre az egyetemtől, a legdorbézabb éjszaka után is el tudtak kóvályogni a legkorábbi, fél nyolcas órára. Viera vasalt. Az ágyneműtartó tetejére pokrócot terített, arra lepedőt, rásimította a nadrágját, egy tiszta zsebkendőt mártogatott a pohárba, visszacsavarta a fölösleges vizet, zsebkendő a nadrágra, tíz centiméterenként haladt előre. Igaz, nem sietett, de akkor azt gondoltam, nincs a vüágnak az a kollégiuma, amelyben én így szeretnék vasalni - nem mintha egyébként szerettem volna vasalni, de akkor végre megbecsültem az otthont, az édes otthont, még anyai felügyelettel is, meg a hűtővel, amelyben mindig talál az ember harapnivalót, ha mást nem, ik- rás zsírt a friss kenyérhez, nem az ablakban kell tárolni a hazait vagy a ki tudja miből kotyvasztott pástétomot. Egyébként is. Egy ideig csöndben ültünk. Viera szólalt meg elsőnek. Anya lehetnék - mondta, bemártotta a zsebkendőt a pohárba, visszacsavarta belőle a fölösleges vizet, a nadrágra simította, levasalta, ahogy kell. Később nézett föl. Várakozón. És? - nyögtem ki nagy nehezen. Harmadikosok vagyunk mind a ketten, szó sem lehet róla. Ráadásul anyám agyoncsapna - ilyesmiket mondott, mentegetőzött. El sem tudtam képzelni, ahogy babakocsit tologat a barátjával. Okos volt, tanult, olvasott, gondolkodott, ki is lógott a többiek közül, filozófiát hallgatott, a szemináriumokon bőszen vitatkozott, a csoporttársai kiközösítették, de nem bánta. Jó volt neki a régi, középiskolai pöstyéni barátnőivel. A második gyereket már nem vetette el, feleségül ment az első szerelméhez, aztán elváltak, ő újra férjhez ment, szült még egy gyönyörű kislányt. Tizenkét éve futottunk össze az utcán, összehozott egy találkozót Maňával, aki Csehországban él, azt mondta, ilyen országban, ahol Mečiar kétszer lehet kormányfő, nem marad. De mivel nem maradt itthon, büntetésből évekig csak alapiskolában tanított, nem a csehek toltak ki vele, ő döntött így. Akkor persze előjöttek a régi szép idők, a régi barátok, akik közül Szilvia azért kopott le, mert csak nem képzelem, hogy egy eszeneszes nő a barátjuk maradhat. Ez elvi kérdés. Pedig ezek a pöstyéni lányok talán azt sem tudták, hogy itt magyarok élnek, amíg a vörösbor össze nem hozott Maňával az érettségi utáni kötelező háromhetes társadalmi munkán, a második este, amikor koccintottunk a fölvételünkre, és reméltük, mind a tizenöten megkapjuk a diplomát. Maňa egy rossz mozdulatot tett, és a vörösbor azon nyomban egyetlen, de hófehér nadrágjára folyt. A többit nem nehéz kitalálni, kértem sót a konyhában, jól besóztuk, beáztattuk, másnapra nyoma sem maradt. Azóta barátkoztunk, s ha nem értettem valamit, ők mindig segítettek, a legvadabb vizsgaidőszakban is. Maňa ezt úgy magyarázta, hogy akkor nyáron rögtön arra gondolt, nem lehet rossz ember, aki mások nadrágját képes kimosni, s ezt többször is elmondta, ha véletlenül megpróbáltam megköszönni valamit. Csak legyintettek. És befogadtak. (Csak Viera ment el túl korán, legutóbb karácsony előtt találkoztam vele, van vagy öt-hat éve, bekukkantott az öltözőfülkébe, ahol pulóvert próbáltam, mert megismerte a hangomat - naná -, és beugrott kellemes ünnepeket kívánni.) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
