Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-15 / 88. szám, péntek
www.ujszo.com IZVILAG 2011. ÁPRILIS 15. 13 ír húsvét bárányhússal, mentazselével Írországban töltött öt éve alatt is írt Tristan Schwartz, A genovai méregkeverő, a Még a cowboyok is, valamint a Katika cigányélete című regények kedvelt szerzője, bár főállásban szakács volt külföldön. Vissza nem menne már, mondja, nyughatatlan természete mégsem engedi, hogy maradjon. M ost éppen hajóval utazgat a Duna Buda- pest-Bécs-Bu- dapest szakaszán, s bár újabb regényén dolgozik, ezúttal a hidegkonyha legfinomabb falatait várják tőle. Pár nappal azelőtt, hogy ka- jütjét elfoglalta, az ír húsvétok ízvilágáról faggattam, miközben gondolatban ő már a lehető legkülönbözőbb pástétomokkal volt elfoglalva. „Írországban a húsvétnak komoly hagyománya van, amit én magam is többször megtapasztaltam. Az írek nagyon vallásosak és nagyon babonásak. Nagypéntekre már úgy készülnek, hogy azon a napon nem szabad fát, körmöt vágni, vért ontani, sőt még halászni sem. Aki nagypénteken születik, az egész életében egészséges lesz, állítják, aki viszont ezen a napon hal meg, az egyenesen a mennyországba kerül. Rossz embereknek tehát nagyon praktikus nagypénteken jobblétre szenderülni. Húsvét napján mindenki elmegy szépen, komótosan a templomba, aztán kisebb táncversenyek vannak az utcán. Kiválasztják maguk közül, ki a legjobb, s aki nyer, az egy sütemény árát kapja. Ebből is látni, milyen koldusszegény nép volt az ír a történelem során. A fiatalokat azonban már nem nagyon érdeklik az efféle szokások, csak abban követik a tradíciókat, hogy nagyon sokat isznak, és szeretik a focit. Húsvét alkalmából, ahogy a szokás megköveteli, három korty szenteltvíz is lemegy a torkukon. Azt ráadásul hátra tett kézzel kell inniuk, méghozzá úgy, hogy minden korty után Isten áldását kérik. Ugyanazzal a szenteltvízzel a házat és a kertet is beszórják, hogy mindenki egészséges legyen, ami rá is fér erre a belterjes társaságra, mert az írek eléggé betegesek.” Mivel a tradicionális ír konyha eléggé szegényes, húsvétkor ugyanazt eszik, mint más ünnepeken. A krumplin, a káposztán, a kelbimbón, a karfiolon, a répán és a céklán kívül más alig terem meg náluk. „Húsvétkor vagy póréhagymavagy répakrémlevest főznek, amit sóval, borssal és fokhagymával fűszereznek, és olyan sűrű, mint nálunk a főzelék. Pulyka mindig van. Gesztenyével vagy aszalt szilvával töltik, húsleves ízű, sötétbarna mártással meglocsolják. A bárányhúst rozmaringgal vagy n Kelbimbó vagy brokkoli, karfiol és répa. Zöld\ fehér, sárga. Ez ugyanis az ír trikolór. mentazselével sütik. Óriási, paprika nélküli fehér kolbászaik is vannak, almaborral és almadarabkákkal ízesítik. A húsfélékhez krumplit és zöldséget tálalnak, ez utóbbi mindig háromféle. Kelbimbó vagy brokkoli, karfiol és répa. Zöld, fehér, sárga. Ez ugyanis az ír trikolór. A zöldséget előbb megfőzik, aztán átforgatják vajban, és megszórják pici petrezselyemmel.” Bár locsolkodás nincs náluk, tojást festenek. „Rárajzolják az ír keresztet, vagy lóherével díszítik, vagy ráírják, hogy Patrick. Ezt mind maguknak készítik, nem adják ajándékként senkinek. A karácsonyi díszházacskák mintájára húsvétit is készítenek, amelybe aztán a szent család helyett különböző tojásokat tesznek. Emellé kerül az asztalra a sültként tálalt pácolt sonka. A szeleteket ananászkarikákkal rakják körbe és szegfűszeggel szurkálják körbe, majd bevonják juharsziruppal, úgy sütik meg. Nagyon édes, ragacsos kéreg képződik a húson, de ez már amerikai recept, semmi köze a tradicionális ír ételekhez.” Mivel halászni húsvétkor nem lehet, ezeken a napokon nem is esznek halat. „Inkább a szendvicseket és a ros- tonsülteket szeretik. Hús, krumpli, zöldség — ez az övéké, a hamburger és a pizza már csak ráadás, de ezen el is vannak. Azért is néznek ki úgy, mint a szabadnapos Halál. Szegényes a konyhájuk, belterjesek, a lakosság öt százaléka Down-kóros. B-vitamin semmi, hiszen egyfolytában rossz az idő.” A húsvéti asztalról természetesen az édesség sem hiányzik. „Nagyon egyszerűek az ír sütemények. Általában piskóták vagy pedig piték, omlós tészták. A legjobban az almás és az áfonyás pitét szeretik, mindkettőt háromszög formában szeletelik.” Ott, azokban a szállodákban, éttermekben, ahol Tristan Schwartz szakácskodott, a magyar ízekkel is megismerkedtek az írek. „A legjobban a gulyást imádták, abból sokat eladtunk, de a hortobágyi palacsinta is ízlett nekik. Az étlapra azonban nem tették fel. Nekik a fish and chips is megteszi. Jó fáradt olajban megsütve a hal, vastag sörtésztában, hozzá sült krumpli, amire aztán jól tudnak inni.” Két nagy tervével szállt most hajóra a kortárs magyar irodalom szenvedélyes életű alakja. Az egyiket (Adam) folyamatosan írja, a másikat (Monszun függönyök) még csak fejben komponálja. Fantáziáját, kreativitását vízen töltött napjai jelentős részében a hajó konyhájában kamatoztatja. Arra a kérdésre, hogy mi lesz az ő húsvéti ebédje, azonnali választ ad. „Ha én készítem el, akkor rizs csirkével, vagy rizs hallal. De az is lehet, hogy nekem főz majd valaki. Abba viszont nem fogok beleszólni.” Szabó G. László
