Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-15 / 88. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 15. Vélemény És háttér 7 A büntetés-végrehajtás kellemetlenebb oldala jelenleg bő 10 ezer embert érint Szlovákiában Börtöniszonyok Lesznek „elektronikus karperecek” - körülbelül ennyivel intézte el a hazai sajtó nagy része azt, hogy a kormány szerdai ülésén megvitatta a Büntetés-végrehajtás koncepciója 2011-2020. című dokumentumot. KOCUR LÁSZLÓ A büntetés-végrehajtás kellemetlenebb oldala jelenleg bő 10 ezer embert érint Szlovákiában, azaz egy kisebb városnyit, sosem volt slágertéma, és az emberek legfeljebb akkor foglalkoztak vele, amikor a televízió a Szökés (Prison Break) című sorozatot vetítette. A Büntetés-végrehajtás koncepciója 2011-2020. valójában nagyon szomorú olvasmány, aki átrágja magát rajta, az csodálkozhat, hogy a hazai börtönökben eddig még nem történt nagyobb baj. A 18 bv-intézet közül háromban olyannyira elöregedtek a védelmi jelzőberendezések, hogy rossz időjárás esetén nem működnek megfelelően. Tizenöt börtönben 1987-ben üzembe állított analóg telefonközpontok segítségével bonyolítják a kommunikációt. Ha valaki meglépne a kaptárból, nem biztos, hogy még a falakon belül meg tudnák állítani, a testület ugyanis elöregedett pisztolyokat használ, melyek gyakran besülnek. Ha pedig a falakon kívülre jutott, akkor 13 éves átlagéletkorú járművekkel eredhetnének a nyomába. Egy fegyencet napi 2,13 euróból kell etetni, és 3,5 négyzetméternyi életteret kell biztosítani számára, a gyakorlatban azonban az intézmények felében ezt a zsúfoltság miatt tovább kellett csökkenteni. Olvasóim többsége valószínűleg most Egy fegyencet napi 2,13 euróból kell etetni, és 3,5 négyzetméternyi életteret kell biztosítani számára... mondja azt, hogy ,jaj, nehogy már megsajnáljuk szegényeket, hisz nem minist- ránsok vannak a rácsok mögött”, amivel azért nem lehet teljességgel egyetérteni, mert a hazai jogrend a törvények áthágását a szabadság megvonásával szankcionálja, a méltatlan körülmények kialakítása nem része a jogi gondolkodásnak. A katasztrofális börtönviszonyokat nem lehet az előző kormány nyakába varrni, a büntetés-végrehajtás problémáinak jó része már a múlt rendszer során létezett, a rendszerváltás után eszkalálódott - ennek csúcspontja a lipótvári börtönlázadás volt -, de a börtönviszonyok hosszútávú konszolidálásáért a kormányok legfeljebb verbálisán küzdöttek, az eredmények elmaradtak. Ez nem olyan téma, amellyel tipikusan választásokat lehet nyerni. Pedig az, hogy a helyzet normalizálódjon, a falakon kívül élő többség élete és biztonsága szempontjából is fontos. (Peter Gossányi rajza) Nem vagyok én rabló! A feketepiacra megyek jegyet venni a hokivébére. i fWf[ \ \)l #u/ Ir K*”-] \ \ f vi V i ■ . • % - 1 —/ 1 / ’ 1 ‘ * / M \ JEGYZET A szlovákiai kaland LŐRINCZ ADRIÁN Voltszerencsém élőben, a hely- színenkövetnia kisszlovákTita- nic-sztorit, melynekvégső kicsengése: ismét bizonyítottuk ország s világ előttfelkészültségünketavárat- laneseményekkezelésére. Két hajó ütközött a bősi felvízcsatorna közel egy kilométer széles szakaszán, ami önmagában véve még nem volna eget-földet rázó történés. Normális országban a mentők ilyen esetekben perceken belül a helyszínen teremnek, kimentik az utasokat, jobb helyeken - legalábbis a katasztrófafilmekben - meleg takarókba bugyolálják őket, teát, kávét nyomnak a kezükbe, s mindig akad egy pszichológus, aki megkérdi, akamak-e beszélni a történtekről. Ha a szerencsétlenség a mai Szlovákiában következik be, a sérült hajó utasait előbb hagyják néhány (jelen esetben közel hat) órán át hánykolódni a kétségek tengerén s a felvízcsatorna habjain, mígnem a forró drótokon eljut az üzenet a megfelelő helyre, hogy So- morja határában „valami történt”. Félreértés ne essék - nem az állami vagy magánmentőszolgálatokat akarom elmarasztalni, melyek tagjai nap mint nap viszik vásárra a bőrüket mások élete, testi épsége vagy vagyona megmentéséért. Á rendszerrel van baj - azzal, hogy bizonyos feladatok ellátáshoz az állam képtelen felnőni; s ez Szlovákia esetében már-már mentalitásbeli tényezőkre vezethető vissza. Jó nekünk minden, ahogy van; csak egészség legyen, meg térerő. Próbáltam elképzelni, mit élhetett át a Viktoria sétahajó százhatvan utasa, miközben órákon át hánykolódott az aznap épp morcosabb arcát mutató, méteres hullámokat vető szlovák tengeren, a nagy csallóközi éjszakában. Parti fények sehol, hiszen mindent takar a felvízcsatoma gátja, legfeljebb Pozsony felől sejlik némi fény, a mentőalakulatok meg csak nem jönnek. Később, a vüágossággal megjelennek a parton az első katasztrófaturisták, tűzoltókocsik, majd tévéstábok, még később egy miniszter, aki megnyugtatóan közli: nincs közveden életveszély, nagy erőkkel dolgoznak a helyzet megoldásán. Ez végül több mint fél napot várat magára - az utasokat tizenhárom órával a hajók ütközése után viszik ki a partra. Az esti híradóban a vezető tévécsatorna helyszínre kiküldött riportere pedig bemondja: reméli, mindannyian jó szívvel fognak emlékezni erre a hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető szlovákiai kalandra. Nos, azon sem csodálkoznék, ha azt mondanák magukban: ha Szlovákiában ilyen a kaland, ott egye meg a kutya! KOMMENTAR Drága semmittevés MOLNÁR IVÁN A Radičová-kormánytól a többség azt várta, hogy miután megalakul, a lehető leggyorsabban orvosolja a Fico-kabinet legvérlázítóbb intézkedéseit, amelyek hatalmas károkat okoztak az országnak. Ezt ígérték a választások előtt, a voksolás eredménye szerint pedig a választókjelentős része el is hitte nekik. Azt persze már a választások után is csak a legnagyobb idealisták gondolták, hogy Fico kisebbségi jogokat csorbító törvény- módosításain a jelenlegi kormánypártok gyorsan változtatnak, levegőhöz juttatva azokat is, akik nem a szlovák államnyelvet tekintik a világ egyedüli kommunikációs eszközének. Fico, Slotaés a jelenlegi kormánypártok képviselőinek jelentős része ugyanis nem sokban különbözik, ha arról van szó, ki rúghat nagyobbat a magyarokba. A kormány idegesítő tehetetiensége azonban nem csupán a kisebbségek életét keseríti meg. Egyelőre több olyan ígéretét sem teljesítette, amelyek az egész lakosságot sújtják, nem elenyésző anyagi károkat okozva emberek százezreinek. „A kormány felszámolja a nyugdíjalapokkal kapcsolatos jogi deformációkat” - áll a kormányprogramban, amivel a Radi- éová-kabinet azokra a jogi vadhajtásokra gondolt, amelyeket Fico erőszakolt rá a második nyugdíjpillérben működő alapkezelőkre. A volt kormányfő a nyugdíjalapokban takarékoskodók érdekeire hivatkozva olyan módosításokat vezetett be, amelyek miatt az alapkezelők számára életveszélyessé vált a nagyobb hozamokat biztosító részvényekbe fektetni a takarékoskodók pénzét. Az új szabályok látszólag ugyan biztonságosabbá tették a rendszert, ennek azonban ára van. A legfrissebb adatok szerint a nyugdíjalapokban elhelyezett pénzünk idén legfeljebb 2 százalékos hozamot biztosít, miközben a pénzromlás megközelítheti a 4 százalékot, vagyis a második nyugdíjpülérben elhelyezett megtakarításaink még az inflációt sem képesek követni. Az elemzők szerint a megoldást a második nyugdíjpillér kormány által beígért reformja jelentheti, amely lehetővé tenné a rizikósabb, ám nagyobb hozamokkal kecsegtető befektetéseket. Ezt azonban a Jozef Mihál vezette munkaügyi tárcának máig nem sikerült kidolgoznia. Hogy mikorra készülhet el, egyelőre nem lehet tudni, az azonban biztos, hogy a késéssel csaknem másfél millió ember nyugdíját rövidítik meg. A kormánypártok képviselői az őket érintő egyre gyakoribb korrupciós vádakkal szemben többnyire azzal védekeznek, hogy vannak fontosabb dolgok is ebben az országban, mint az ő szennyesük. Nos, vannak. Egyelőre azonban nem látjuk, hogy a kormányt ezek is érdekelnék. GL0SSZA Virágnap PÉÁTERFl SZONYA Adakozás napja a mai, tizenötödik alkalommal. Amikor 21 évvel ezelőtt Szlovákiában is megalakult a Rákellenes Liga, dr. Éva Siracká elnöknő elhatározta, hagyományt teremt az adománygyűjtésből. Mert bár az onkológiai betegek gyógyítása, életminőségükjavítása az állam feladata lenne, nincs olyan gazdag ország, ahol ne kelne el a segítség. A nárcisz napja meghonosodott, a tavasztjelképező virágért szívesen dobunk pénzt aperselybe. És mint kezdetben, a „kisemberek” azok, akik habozás nélkül nyitjákki pénztárcájukat. Tájainkon a gazdagok, az újgaz- dagok(tisztelet a kivételnek) inkább a szépségversenyeket támogatják, mert azokon reklámozhatják önmagukat. Pedig a jóléti országokban épp a leggazdagabbak segítik a rákellenes ligákat. Az államkassza nem bírja fedezni a rákellenes küzdelem összes terhét, az érintettek gyógyulása nem csupán a diagnosztizálást segítő korszerű műszerektől, egyéni kezeléstől, méregdrága gyógyszerezéstől függ, hanem a betegek gazdasági helyzetétől is. A hosszan tartó kezelést követő bérkiesés komoly nehézségeket jelent. Egyre többen kémek a ligától anyagi segítséget. Kezdetben évente a segélyezés 300 ezer koronát tett ki, tavaly230 ezer eurót (több mint 7 millió koronát) osztottak szét. A nárcisz napi bevételből tavaly 600 daganatos beteget nyaraltatott a liga (több mint 79 ezer euróért), de jutott pénz műszerre (56 040 euró) és a rákkutatással összefüggő tervezetek támogatására (238 489) is. Számos feladatot vállalt a liga idén is. Mivel aligha várható, hogy az állami költségvetésből jut például a szociálisan hátrányos helyzetben élő rákosok megsegítésére-a francia köztársasági elnök 750 millió eurót különített el a szegények gyógyítására -, szükség lesz a rászorulók támogatására. És kell pénz a kutatásra, a gyereküdültetésre, a rákellenes küzdelem népszerűsítésére, az önsegélyező klubok működésére, a kezelés minőségét javító műszerekre. Adományozás nélkül nem megy, a nárcisz napjajó alkalom az együttérzés kinyilvánítására.
